Vallomás és vállalás

(Egy elfelejtett recenzió, amely 43 év után mégis előkerült)

Év végi nagytakarítást végezve, apám félretett, penészes, dohosodó iratai közt turkálva találtam ezt az újságkivágást (pontosabban: -kitépést). A cikket vagy ő, vagy anyám tette félre. Hogy mostanig miként kerülhette el a figyelmet, arra egyszerű a magyarázat: még mindig nem kerítettem elég időt arra, hogy szemügyre vegyek minden apró nyomot, amit maguk után hagytak. Így az újdonság erejével hathat egy olyan baráti - és felette engedékeny - recenzió első, pályakezdő kötetemről, mint amilyen az itt látható Csiki Lacié és amelyre nekem emlékeznem kellett volna. Most megkövetek mindenkit, aki az ügyben érintett és visszaadom a nyilvánosságnak azt, ami eleve a nyilvánosság számára készült.


*


Furcsa dolgot kérek Cseke Gábor első kötetének olvasóitól: legyenek kíméletlenek a bírálatban, ne szelidítse ítéletüket a szerző fiatalsága. merem ezt kérni, mert hiszem, hogy így is becsülettel helytáll ez a verseskönyv, s mert csak így avathatja az olvasó teljesjogú költővé Csekét.


Igen, számon kell kérni tőle feladatait, gondjait, emberi és költői létjogosultságának bizonyítását. Ezt teszi a fiatal költő is, ugyanezt kéri számon magától - és az olvasótól is. Cseke helyesel és tagad, úgy, hogy felmutat és helyeslésünket vagy tagadásunkat várja: számonkér - álmot, életet, hitet - tanúskodik, és agitál is. helyét akarja meghatározni a világban, és úgy kap helyet, hogy vállalja a világot.


Nem harsány költészet, még kevésbé száraz agitáció ez, de egy szilárd ponthoz kötött élet kifejezési kísérlete. Cseke nem azzal lesz költő, hogy verset akar írni, hanem hogy leírja amit átél, és igyekszik teljesen élni. Ez őszinteség.


Cseke ugyanazt látja, mint mások, hiszen ebben a világban él, csak éppen talán a helye, a "nézőpontja", melyet megkeresett és megtalált, szilárdabb, pontosabban meghatározott.


Újszerűségét sem a soha-nem-látott képekben kell keresni, hanem abban a bátorságban, amellyel használ és újra-feltölt meglevő formákat. Anyagért nem fut a csillagokig; tapintható: Cseke a hétköznapokról ír, s még csak nem is úgy, hogy azt "költészetté emeli", hanem költészetté teszi azzal, hogy megtalálja rá a pontos kifejezést. Így válik "alkati kérdéssé" Csekénél a költészet: életforma lesz, nem spekuláció vagy műfogás.


Egy gyalogszerrel járó, útján meditáló, önkéntes- és többlet-munkát vállaló fiatal vallomása ez a kötet.


És mindezek mellett, Cseke "tud írni", ismeri a költői tecjnikai fogásokat. Valami hagyománytisztelet érződik versformáin akkor is, ha széttöri vagy átgyúrja őket.


- Na de az nem lehet, hogy egy kötetnek, mely hatvan verset tartalmaz, ne legyenek hibái, főleg ha első... - vetné ellen valaki. Vannak is, minden bizonnyal, s elsősorban akkor, ha megbomlik az egészre s annak minden részletére jellemző egyensúly e különböző elemek között. de engedjék meg nekem, hogy erről én ne beszéljek, én már elfogult vagyok, mert "felfedeztem" magamnak Csekét. Ezt kívánom az olvasónak is.

Csiki László

(Igazság, 1967. augusztus 12., Kolozsvár)