„Felszabadított” szövegek őre (Drótos László)

Aki valamit is konyít a digitalizált könyvekhez, az előbb-utóbb törvényszerűen találkozik Drótos László nevével, a legnagyobb magyar e-könyvgyűj-

temény egyik megterem-

tőjével, aki kollégájával, Moldován Istvánnal együtt a szellemi termékek digitalizálásának emblematikus alakjai. Hogy valójában miben áll az e-könyvtárosok újszerű munkájának jelentősége, erről kérdeztük beszélgetőtársunkat.

*

- Mikor és milyen indíttatásra jegyezted el magad a könyvtárosi szakmával?

- Engem - ma már talán nem is meglepő módon - nem a könyvek, hanem a számítógépek csábítottak a könyvtárba. A rendszerváltás tájékán a magyar könyvtárakban is megindult egyfajta váltás: a papírdokumentumok mellett a digitális információk is mind fontosabb szerepet kaptak, és megjelentek olyan technikák (pl. CD lemezek, online adattárak és katalógusok), melyek a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján máshol még nem nagyon voltak elérhetők. Ezek egy izgalmas, új világot jelentettek, fantasztikus távlatok nyíltak meg. Akkoriban éppen angolul tanultam és nagyon tetszett, hogy a Project Gutenberg (gutenberg.org) oldaláról pillanatok alatt le tudok tölteni olyan klasszikusokat, mint Dickens, Poe vagy Doyle, miközben ezek eredeti papírkiadásai elérhetetlenek voltak számomra. Innen jött azután az indíttatás, hogy ezt meg kellene csinálni magyarul is. A kultúrához és az információhoz való szabad hozzáférést nagyon fontosnak tartom, amire hagyományosan a nyilvános könyvtár, ma pedig már az internet a legjobb megoldás.

- Ha neked kellene megírnod Vörösmarty híres költeményét (Gondolatok a könyvtárban), milyen gondolatokat fogalmaznál meg saját tapasztalatod alapján?

- Az egy keserűen bizakodó vers, és inkább az írás, a szellemi munka értelméről szól, kevésbé a könyvtár eszméjéről. Egyesületünk szórólapjára inkább egy Petőfi versből választottam idézetet: "Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán", mert mi ezen dolgozunk. A kultúra és tudomány számára a világháló páratlan lehetőségeket nyitott, különösen a kis kultúrák és a szűkebb körben művelt tudományágak számára, melyeknél a hagyományos csatornák sosem sem voltak elég hatékonyak, és mindegyre szűkülnek. A digitális kultúrát persze elő kell állítani vagy ösztönözni a létrejöttét, majd rendszerezni és hosszú távon megőrizni - ami még sokáig feladatot és értelmet ad a sokak által idejétmúltnak tartott "könyvtár"-nak.

- A könyvtárak jelene és jövője mindig foglalkoztatta az olvasó embert. Mit tudsz erről mondani a Széchényi Könyvtár munkatársaként?

- A könyvtáraknak nem könnyű most, ahogy más közintézményeknek sem, de igazából sosem volt könnyű: ritka volt nálunk az olyan hosszú távú értékekben és független intézményekben gondolkozó államférfi, mint a könyvtáralapító Széchényi Ferenc. A csökkenő költségvetéseken és a növekvő árakon kívül a könyvolvasási kedv és -képesség visszaszorulása, a másfajta tanulási és kikapcsolódási módok népszerűsödése is válságjelenségeket gerjesztett a könyvtári világban. Mégis látszanak a kivezető utak: a digitalizálás és a virtuális szolgáltatások mellett egyéb irányokba is nyitottak a könyvtárak az elmúlt 10-15 évben; és munkába állt az az informatikailag is jól képzett, új szemléletű könyvtáros-generáció, amelyik remélhetőleg képes bebizonyítani a döntéshozóknak és a nagyközönségnek, hogy az információs társadalomban minden korábbinál nagyobb szükség van ilyen intézményekre - melyek persze már egyre kevésbé könyvek tárolásával foglalkoznak, hanem ezerféle más dologgal.

- Moldován István kollégáddal együtt, kitartó erőfeszítéssel létrehoztátok és tovább éltetitek a Magyar Elektronikus Könyvtárat. Mit illik tudnia erről az intézményről annak, aki most hall róla először?

- A névből az illető is eléggé jól ki tudja következtetni, hogy mi is ez. Viszont az alapelv, hogy a MEK nem egy digitalizálási programra épül, mint más hasonló hazai és külföldi szolgáltatások, hanem a digitális megőrzésre. Vagyis a most közel 8 ezer darabos gyűjteménynek csak egy-két százalékát szkenneltük vagy gépeltük be mi, a többi sokféle egyéb forrásból származik: szerzőktől és fordítóktól, kiadóktól, önkéntes digitalizálóktól és különböző weblapokról vagy CD-ROM kiadványokról. Ennek előnye és hátránya is van. A jó az, hogy a MEK egyfajta "mozgalom", és bár napi szinten mindig csak pár ember dolgozott rajta az elmúlt 15 évben, mégis több százan érzik magukénak az eredeti mek.iif.hu és a jelenlegi mek.oszk.hu oldalt, mert az ő munkájuk, hozzájárulásuk is benne van. Kevésbé jó viszont, hogy még mindig hiányoznak fontos művek, merthogy nem valamilyen terv mentén zajlik a digitalizálás, továbbá nincs pénzünk jogdíjakra sem, a kínálat minősége pedig nagyon vegyes - bár e sokszínűséget én valójában előnyünknek tartom.

- Milyen előnyei vannak a digitális könyvnek/dokumentumnak a hagyományos papírkönyv mellett? Mennyiben technikafüggő az elektronikus könyvek kezelése, tanulmányozása és mely eszközökkel, "fogásokkal" háríthatók az akadályok?

- A papírkönyv egy tárgy, annak mindenféle sajátosságával, a digitális szöveg viszont csak a puszta írói gondolat, tárgyiasult forma nélkül. Nagyon jó például arra, hogy eljusson térben és időben minden potenciális olvasójához, gyakorlatilag nullához közelítő költséggel. Vagy arra, hogy látássérültek felolvastassák maguknak a géppel. Továbbá, pillanatok alatt meg lehet benne találni valamit, azután kimásolni, átalakítani, dolgozni vele... A digitális világ kiszabadította a szöveget a papír korlátaiból, miközben a hagyományos könyv is sokáig jelen lesz még, és ellátja a hagyományos feladatait. Bár tavaly már nálunk is megjelentek azok az e-book eszközök, melyek e funkciókat is helyettesíthetik részben, mivel kényelmes olvasást és hordozhatóságot biztosítanak. De amíg mindenki zsebében vagy táskájában ott lesz az e-papír, addig a meglevő számítógépekkel és mobilokkal is sokféle célra használható a "felszabadított" digitális szöveg.

- Mutasd be kérlek, dióhéjban a MEK alkönyvtárait, polcait, fontosnak ítélt gyűjteményeit, illetve forrásait.

- A MEK-ben elsősorban könyvjellegű dokumentumokat gyűjtünk, a lexikonoktól a verseskötetekig. A gyűjteménynek csaknem fele magyar vagy magyarra fordított szépirodalom. A forrásokat már említettem: igyekszünk jó kapcsolatokat kiépíteni emberekkel és intézményekkel, ahonnan azután jönnek a digitalizált vagy eleve számítógépen készült művek. A mek.oszk.hu mellett van még két másik gyűjteményünk is: az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (epa.oszk.hu) a weben megjelenő magyar időszaki kiadványokat katalogizálja (ilyenek pl. hírlevelek, újságok, magazinok, folyóiratok, média-jellegű blogok és portálok), és lehetőség szerint archiválja is. A Digitális Képarchívum (keptar.oszk.hu) pedig a képi dokumentumokat gyűjti, többek közt olyan közösségi helyekről, mint a Flickr vagy a Wikipédia, de itt érhetők el a MEK-ben található illusztrált könyvek képei is jobb minőségben. Van egy kiállítótermünk is (mek.oszk.hu/html/kiallitas.html) művészeti és tudományos témájú weboldalakkal - köztük például az "Erdélyi és csángó költészet" c. összeállítás.

- Említetted, hogy a MEK létrehozása és bővítése a legnemesebb értelemben vett önkéntes munkával történik. Mit tehet az egyes ember, aki e virtuális közösségbe szeretne tevőlegesen bekapcsolódni?

- A legegyszerűbb, ha szól másoknak is, hogy nézzék meg és használják... De még jobb, ha szól nekünk az info@mek.oszk.hu címen, ha tud olyan magyar vonatkozású digitális dokumentumról, amit érdemes volna felvenni a MEK-be vagy valamelyik más gyűjteményünkbe. Ha ő maga vagy ismerőse írt valamilyen szép-, illetve szakirodalmi művet és felajánlja nekünk, örömmel vesszük. Fizetni ugyan nem tudunk érte, mert nekünk sincs semmilyen bevételünk a szolgáltatásból, de széles olvasóközönséghez jut el így az alkotása (két központi szerverünk napi 50-60 ezer látogatást jegyez), és hosszú távon megőrizzük - ha mód van rá, akkor többféle alternatív formátumban is. Lehet segíteni digitalizálással vagy a beolvasott szövegek javítgatásával is, továbbá a MEK Egyesület anyagi támogatásával, amit szintén szkennelésre és korrektúrára szoktunk fordítani.

- Az ezredforduló előtt a határon túli magyarság szellemi termékei még szerényen és véletlenszerűen voltak jelen a MEK-ben. Mi történt e téren az utolsó tíz esztendőben?

- Sikerült kapcsolatba kerülni több erdélyi, néhány felvidéki és egy-két vajdasági és kárpátaljai íróval, kiadóval, könyvtárral, úgyhogy arányaiban már egészen sok határon túlról származó dokumentum került gyűjteményünkbe. Ez a kör azért különösen fontos, mert az ottani kiadványok gyakran még az anyaországi könyvesboltokba / könyvtárakba sem jutnak el, a más országokban - köztük akár a tengerentúlon - élő magyarokhoz pedig végképp nem. Ilyen esetekben a digitális forma és az e-könyvtár egyértelmű előnyt jelent a hagyományos terjesztési módokhoz képest. Ami nagyon kellene még és ebben nem állunk jól: magyar könyvek idegennyelvű fordításban, hogy azok is megismerhessék a kulturális és tudományos értékeinket, akik nem beszélik ezt a nyelvet. Ehhez jó volna egy újabb mozgalmat szervezni, önkéntes fordítók bevonásával...

Drótos László (sz. 1959, Miskolc) Iskoláit, akárcsak az egyetemet, szülővárosában végezte. Ezután geológusként dolgozott Budapesten a Földtani Intézetben, leginkább számítógépes munkakörben, ahonnan a Miskolci Egyetem Könyvtárába igazolt vissza 1990 körül, nagyrészt azért, mert ott már elérhető volt a világháló. Itt az adatbázisokban való keresés volt a fő feladata, de a tájékoztató munka mellett írni és tanítani is kezdett, valamint különféle internetes szolgáltatásokat fejleszteni. Köztük egy magyar e-könyvtárat, amit 1999 végén az OSZK felkarolt, és azóta távmunkásként ennek építését szolgálja. A MEK-ért legutóbb az eFestival 2008 életmű-díját kapta meg a társalapítóval, Moldován Istvánnal.