2008. november 11., kedd

Ezer lapnál fényesebben (1.)


Az 1989 december 23-án az Előre poraiból feltámadt Romániai Magyar Szó 1993 április 9-én, pénteken jelentette meg ezredik számát a rendszerváltozástól. Olyan pillanat volt az, amit egy kék fejléccel nyomott, vastag ünnepi szám őriz - ott, ahol ezt a számot eltették. Én összehajtogattam egy példányt, s a napokban most elő is került egy irattartóból. Kedveskedve simogatom végig, valahányszor a kezembe kerül, hiszen több hetes munkám, búvárkodásom fekszik benne. Az első, a második és az utolsó oldalt leszámítva, öt nagy lepedőnyi oldalt töltöttünk meg fiatal munkatársammal, Enikővel az első számtól az ezredikig összegyűjtött lappéldányok jellegzetesnek talált írásaiból - úgy, hogy abból nem csak a rendszerváltás első három esztendejének története rajzolódik ki mozaikszerűen, hanem a lapot ért befolyások, változások is. Az óriási dokumentumriportot nem számítógépen, csupán írógépen készítettük, felváltva: hol én lapoztam a kollekciót és egy-egy részletre bukkanva diktáltam, Enikő pedig írta, hol felcserélődtek a szerepek. Estébe nyúló, hosszú délutánok voltak ezek, a leginkább a hosszútávfutásra emlékeztettek. Habzsoltuk az újságot, mindent be akartunk gyömöszölni egyetlen lapszámba, minden egyes érdekességet, információszilánkot át akartunk menteni az általunk elképzelt Noé bárkájába. Pár napig ezt a dokumentumriportot mentem át a digitális öröklétnek az urszu2-ben.

A teljesség kedvéért ide másolom, ki mindenki köszöntötte a lapot ezredik megjelenésének alkalmából az első oldalon, a névsor önmagáért beszél:

Legyen hű kifejezője a gondolati szabadságnak (Sütő András) * A magyar szó fóruma volt és marad (Dr. Csiha Kálmán ref. püspök) * Opus 1000 (Tibori Szabó Zoltán, Szabadság) * A szó mint hatalom (Mózes Árpád, ev. püspök) * Nyitottan, kiegyensúlyozottan (Smaranda Enache) * Gondolatátvitel (Tokay György képviselő) * Bízzatok! (Reizer Pál szatmári megyéspüspök) * Magunknak kívánom (Markó Béla, az RMDSZ elnöke) * Jó munkát! (Doina Cornea) * Isten áldását kérem (Dr. Kovács Lajos unit. püspök) * Tárgyilagos tükör (Baracs Dénes, az MTI tudósítója) * Érdekli a kinti magyarokat (Györffy Ilona, Művelődési Alapítvány Erdélyért, Washington) * Testvéri szeretettel (Dr. Octavian C. Buracu, az Interetnikai Párbeszéd Szövetség elnöke) * A jövőre nézve is kötelez (Rudas Ernő, bukaresti magyar nagykövet) * "Határok nélküli" mesterség (Mircea Florin Sandru, Tineretul liber) * Volna bár (lehetne?) a tavasz hírnöke (Kántor Lajos, Korunk) * Közel áll hozzánk (Dumitru Tinu, Adevarul) * Megnyeri a "szavazást" (Verestóy Attila szenátor).

Az ezredik lapszám utolsó oldalán képes összeállítást közöltünk az esemény tiszteletére rendezett szerkesztőségi fogadásról; sajna, a megőrzött példány képanyaga annyira elmosódott, hogy reprodukálhatatlan. Nem úgy a képaláírás:

"Románok és magyarok vállvetve ittak a Romániai Magyar Szó 1000. lapszámának ünnepén" - olvashattuk az Evenimentul zilei-ben a szerda délutáni házi ünnepségünkről szóló beszámolójukban. A hír igaz, valóban vállvetve ittunk, de nem csak arra volt jó e bensőséges találkozó. Hanem a barátkozásra, tanácskozásra - román újságírókkal, RMDSZ tisztségviselőkkel, magyar kollégákkal, követségiekkel...

*

1000 számból szemelgettünk
Újrakezdeni az életet?

Új esztendő, új lap. Úristen, újra merjük kezdeni az életet? Újra lehet nagy lélegzetet venni, telefonon nyíltan beszélni, levelet írni, politizálni, érvelni, ellentmondani, meghallgatni az ellenfelet, újra lehet ellenzékinek lenni, gyakorolni a türelmet, a toleranciát vagy félreállni éppen, meggyőződésünk szerint... (Marosi Barna, 1989. december 31.)

Ne hagyjuk, hogy azok gondolkozzanak helyettünk, akik ezt a jogukat a múltban alaposan, eljátszották, szolgalelkűségükkel, haszonvágyukkal, embertelenségükkel... A múltbeli antidemokratikus gyakorlatok (a kész listákkal való visszaélés és a félelem kihasználása) megelőzésének legbiztosabb formája a következő: aki érzi környezete bizalmát, az ne féljen és ne habozzék fölajánlani szolgálatait a közösségnek... (Cs. Gyímesi Éva—Egyed Péter, 1990. január 5.)              

Hogy átmegy-e a népfelkelés forradalomba, az holnap, holnapután fog eldőlni. A forradalmi elemek lassan ébredeznek. Kivéve a legfelső vezetést. Még nem látszanak azok a tiszta, az előző rendszer által be nem sározott vezetők, akik megfogalmaznák, miben áll az a társadalmi előrelépés, ami megfelel a nép többségi akaratának. Az áprilisi választásokig remélhetőleg, tisztul a helyzet. (Varga Lajos Károly, 1990. január 7.)   

Ion Iliescu budapesti látogatására úgy készülök fel, hogy teszek a hátam mögé egy párnát. Mert, ugye, hallottuk társalogni franciául, a riporterek egy másik csoportjának angolul fogalmazta meg válaszait, a szovjet nagykövettel, majd Sevardnadzéval oroszul tárgyalt. Ha Budapesten megszólal magyarul, nem árt, ha van valami puha dolog a hátam mögött. (Nits Árpád, 1990. január 9.)

Polgármester nélkül vannak városaink, reméljük, nem sokáig, amint azt is, hogy állami tanulmányokat végzett, hozzáértő személyek kerülnek hamarosan élükre... Hosszú sorok kanyarognak az útlevélosztályon; ahol most már egész munkaidő alatt nyitva vannak az ajtók. (Kardalus Erika, 1990. január 12.)

A négyvenes évek végén nem szólhattam bele a sorsom, a sorsunk alakulásába, mivel még a világra sem jöttem. Most talán beleszólhatok, és tartozom magamnak, magunknak annyival, hogy ahol és amennyire tudom, megtegyem. Rajtam is múlik, hogy e forradalom nyomán ne szemhunyó kebelreölelések, esetleg eltussolások, hanem valódi, tisztító folyamatok következzenek, végre igazi polgári demokrácia szülessen.. (Adonyi Nagy Mária, 1990. január 14.)

 Most zsibong a villamos. Mindenki beszél mindenkivel, ismeretlenek ismeretlenekkel. Mindenkinek pereg a nyelve, mindenki szapora szavú, sőt, szószátyár. Mindenki cseveg vagy csattog, kifejt vagy beolvas. Mindenkinek véleménye van. Miről beszél a halottaiból föltámadt utazóközönség? Ha lenne túlvilág és a nép legszeretettebb  fia hallaná ezeket a hűségnyilatkozatokat... Egy asszony sír. Zokog. Rázza a sírás. Egyetlen szót motyog maga elé. „Ellopták, ellopták..." Kérdik tőle, mit loptak el magától, jóasszony? De ő nem válaszol. Sír tovább.  Én - tudom, mit loptakv tőle a tolvajok. 25 esztendőt az életéből. (Szász János, 1990. január 16.)

Távközlési szakemberek biztosítanak: a telefonkészülékekben levő kis fekete szögletes alkatrész nem lehallgató, hanem egyszerű szűrő. Kár érte a készüléket szétszedni; különben a posta, a megyeszékhelyen (Marosvásárhelyen sz. m.) már december 22-én megszakította azt a kábelrendszert, amely a szekuritátéval kötötte össze, s amely ténylegesen a lehallgatásokat szolgálta. (Bögözi Attila, 1996. január 16.)

Köszönjük testvérlapunknak, a Neuer Wegnek, hogy kisegítette szerkesztőségünket abból az áldatlan és.nehéz helyzetből, melybe egyetlen és öre. magnónk meghibásodása miatt került.  Azzal, hogy a kollégák átadtak egy működőképes készüléket, lehetővé tették, hogy a  tudósításokat, az üzenetekét szalagra rögzítsük. (RMSZ, 1990. január 19.)

Készülnek az első kétnyelvű cégtáblák Szatmárnémetiben, a legelsőt Lukács György mérnök, a megyei villamossági vállalat Igazgatója, rendeltette meg. Erdélyi Gyula, a Munca szövetkezet címfestője (a Mihai Vitéazul utcában) tudósításom pillanatában a szövetkezet székházára kerülő cégtáblát feliratozza, tegyük hozzá, Burian elnök jóváhagyásával. (Sike Lajos, 1990. január 20.)   
       
Gyermekek énekelnek a tömbház előtt. Azt a dalt éheklik. Tán esztendővel, tán csak egy hónappal ezelőtt tanulták. Az óvodában, az iskolában, bárhol, mert mindenütt tanították. A múltkor egy napköziben jártam és rájöttem, miért mondta a rend: a nevelést nem lehet elég korán kezdeni...   Vajon hány  korosztály tudatában kísért ez a dal, s a hasonlók, és meddig? Amíg csak a küszöb alá süllyed és többé már nem lesz azonosítható, s ha valamikor fel is rémlik, csak állsz és tűnődsz: mi ez, hol hallottam, egyáltalán hallottam-e valamikor ? (Oláh István, 1990. január 28.)

Pedig milyen jól megvoltunk eddig együtt - hajtogatják azok, akik szeparatizmusunkat is mint főbenjáró bűnt olvassák fejünkre. Mit mondjunk erre? Lehet, hogy ők igen, de mi nemigen. Jól értsük meg: nincs itt szó semmiféle nemzeti gyűlölködésről, ilyen tekintetben, csakugyan jól megvoltunk együtt, s a forradalom még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Amikor iskoláinkat vissza akarjuk állítani eredeti állapotukba, ezt nem a románokkal szembeni rosszindulatból, nem őellenük tesszük, hanem avégett, hogy az egész iskolai élet zökkenőmentesen folyhasson kinek-kinek az anyanyelvén. Hiszen attól kezdve, hogy ezekben az iskolákban megjelentek a román osztályok, a magyar nyelv használata nagymértékben leszűkült, sokhelyütt a tanítási órákra korlátozódott, és minden óránkívüli tevékenység - iskolai ünnepély, évnyitó, évzáró sttb. -  románul folyt, hogy értsék azok is, akik nem tudnak magyarul. Őket ez a dolog, helyzetüknél fogva nemigen zavarhatta, úgylehet nem is érzékelték, hogy nekünk mennyire hiányzik mindaz, ami ily módon fokozatosan eltűnt. (Szilágyi N. Sándor, 1990. február 2.) 

A tévé nagy nyilvánosságát felhasználva azt akartam hangsúlyozni a román közvélemény előtt, hogy nem elég, ha a többség kinyilvánítja, garantálja a kisebbség jogait, többet kell tenni, támogatni kell, ki kell építeni, fel kell építeni a  sajátos nemzetiségi jogrendszert, meg kell teremteni egy összefüggő intézményrendszert. Csak így válhat valósággá a kisebbségek egyenlősége Romániában. Fel akartam rázni a közvéleményt, hogy a jogegyenlőséget, az esélyegyenlőséget csak mi teremthetjük meg közösen, az ilyesmit nem garantálhatja a külföld, vagy például az ENSZ... (Smaranda Enache, 1990. február 6.) 

Impreuná—Együtt címmel, kétnyelvű röplapot adott ki a Szatmári Friss Újság  szerkesztősége a nemzetiségi jogokkal-gondokkal és az együttéléssel kapcsolatban. (Sike Lajos, 1990. február 17.)   
        
A Radnai havasok vidékén is divat lett éhségsztrájkkal keresni a megoldást a konfliktusokra, s immár a családi perpatvarokra is, amire példa a naszódi Panci Elisabeta asszony, aki azért vonult éhségsztrájkot jelző felirattal az -utcára,  mert nyugdíjas apja egy perpatvar után kirakta a lakásból. (Sike Lajos, 1990, február 23.)

Színház  az egész világ,  állítja néhány olyan zilahi, aki Bécsbe is eljutott a könnyen megszerezhető útlevéllel,  de ott inkább a   Koldusopera szereplőjének erezte magát (Fejér László, 1990. február 23.) 

Ádám Erzsébet színművésznő megerősítette a hírt, hogy  férje, az aranykorszak „legjelesebb magyarja" Svájcban tartózkodik,  és 2-3 hónap múlva hazakerül, csak csillapodjanaik a kedélyek, amit aligha hiszünk.    (Bögözi Attila, 1990. február 27.)

Megrepednek a bőr cserepei/Otthonmaradnak a csigák, / alusznak otthon az erszényesek, /itt  olvasztott zsír, / csontszappan olvad:/ mosnak a krématóriumban. (Tőkés László: Auschwitz, 1990. március 3.) 
                                                 
Végtelenül nagy hibának tartanám, ha a választásokon  az RMDSZ  a  Fronttal közös listán indulna, feladva önállóságát,  szabad cselekvési  lehetőségeit.  Helyette koalícióra lépést javasolnék az Erdélyben  élő többi nemzetiség  képviselőivel, a németekkel, szerbekkel, horvátokkal stb. Ez olyan tömegbázist  biztosítana, amely lehetővé tenné  az egyenjogú  partnerként való fellépést bármely uralomra jutó politikai  párttal  szemben. (Csiha Sándor, Érmihályfalva, 1990. március 3.)

A megyei közszállítási vállalat felhívja az utazóközönség szíves figyelmét, hogy érvényesítsék a megfelelő értékű menetegyeket, illetve használják a bérletet, mivel a vállalat bevételeiből nem tudja megadni adósságait és így kénytelen lesz jelenlegi autóbusz-, trolibusz- és villamosjáratait leállítani. (Román János, 1990. március 3.) 

...Minden és mindenki valahogyan kisebbségi. Ezt senki sem érzi át, és mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy ő valamiképpen az emberiség, sőt, a világmindenség többségét képviseli.   A kurdok állapota, a kisebbségi állapot, szükségképpen természetes állapot, mert hiszen Európa egész Eurázsiához képest lényegében egy félsziget, tehát a kurdok helyzete nem sokat változott, akikor változik meg valójában, ha mindenki rájön arra, hogy valami módon ő is kisebbségi, valami módon ő is elnyomható és a világmindenség és az Isten hatalma mellett senki. (Bajor Andor, 1990. március 4.)  

Ha magánvállalkozás az, hogy felvásárolom az üzletből a cukorkát, vékony pálcikákat szúrok a szemekbe, vagy nyalókaként árusítom, akkor a köztereken, állomásokon, vonatakon virágzik a magánvállalkozás. (Juhász Zoltán, 1990. március 8.)

 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának Elnöksége, a szövetséget vezérlő demokratikus elvek szellemében, megalakulása óta párbeszédet folytat a különböző politikai-társadalmi-művelődési és más jellegű mozgalmak, pártok, egyesületek vezetősegével a kölcsönös megismerés céljából... E szándéktól vezérelve, az RMDSZ elnöksége találkozót javasol a Vatra Románeascá szervezetnek is, mégpedig, f. év március 17-én, szombaton 10 órára a szövetség fővárosi székházában (Herestrau utca 13. sz. tel. 90/333569)... Javasoljuk,  hogy a találkozóra a legnagyobb nyilvánosság előtt, tehát a mass média bel- és külföldi képviselői előtt kerüljön sor. (1990.  március 10.) 

Egy olaszországi fiatalember a zakójának zsebében felejtett, sztaniolpapírba csomagolt csokoládéval adott munkát és okozott riadalmat a székvárosi (Temesvár) Ifjúsági Házban annak a fémdetektornak, amivel a 21-ek perén résztvevő küldötteket ellenőrzik az épületbe való belépéskor.  (Ferencz Károly, 1990. március 11.)

Diszkrét   hír,  kimondottan  háziasszonyoknak: ha ezután túl későn jön haza a férjémuram, azt is lehet  tőle kérdezni, hogy csak tán nem az éjszakai bárban volt  ám, mert a Miorita vendéglő jóvoltából néhány napja már ilyen is van Szatmárnémetiben.  (Sike Lajos, 1990. március 17.)

Március 17-ére 10 órára meghívtuk a Vatra vezetőségét, hogy folytassunk párbeszédet a sajtó nyilvánossága előtt. Ma, pénteken (március 16-án - sz. m.) részükről erre még nem kaptunk választ. Mi továbbra is amellett vagyunk,  hogy le kell ülni itt, Bukarestben vagy máshol, ha nem most, akkor máskor. És nyugodtan, ahogy a meghívásunkban is mondtuk, beszélgessünk az információinkról, a céljainkról és próbáljuk valamiképpen legalább a kedélyeket lecsillapítani. Most, ami például szerdán és csütörtökön Szatmárnémetiben történt, figyelmeztet arra, hogy ha nem lépünk közbe, hogy ha nem helyezzük a politikát az észszerűség alapjaira, akkor olyan helyzet alakulhat  ki, amelyik már később ellenőrizhetetlen lesz. (Domokos Géza, 1990. március 18.)

Maga a művelet aránylag egyszerű volt. Előbb külső ellenőrzésnek vetettek alá minden levelet, nehogy robbanóanyag (vagy -szerkezet), radioaktív anyag, illetve más, az egészségre káros vagy életveszélyes apró holmi legyen bennük elrejtve. Ezt a műveletet speciális mérőműszerekkel, detektorokkal végezték. A következő szakasz már jóval több rafinériát, kézügyességét, sőt olykor idegen nyelvtudást követelt. (Ha olyan nyelven íródott a gyanús levél.)  Gőz felett felbontották a levelet, mások elolvasták és máris jelentették, írásban, idézve az inkriminált passzust. Aztán eltűnt minden nyom: visszarágasztották a borítékot, s a hosszabb-rövidebb kitérő után végre elindult  a levél, a maga természetes útján...Azt már maga: a posta igényli - ... ismét legyen külső (műszerekkel végzett) levélvizsgálat. Nem egyébért, de jöhet külföldről veszélyes, például robbanóanyagot tartalmazó levél. (D. Bartha Margit, 1990. március 21.)       

 VISSZAKOZIK A KORMÁNY és sorra kezdi elismerni, hogy a maros vásárhelyi eseményekkel kapcsolatos közleménye pontatlan, kellően nem ellenőrzött információk alapján fogalmazták azt meg és közvetlenül azt is, hogy az károsan hatott, félretájékoztatta a közvéleményt, hozzájárult az etnikumközi feszültségek növéséhez. A történtekből az derül ki, hogy nem volt tisztában sem a Marosvásárhelyen történtekkel, sem pedig a Hargita és Kovászna megyékben zajló tiltakozó sztrájkok és tüntetések céljával. Ez derül ki, mondaná a kormány szóvivője, mert kötve hisszük, hogy három, sőt több megyében nincsenek olyan felelős megbízottjai, tényezői, akik idejében felhívták volna a figyelmet a ránk, az országra leselkedő veszélyre, a felgyorsult eseménysorozat mozzanataira. (RMSZ, 1990. március 25.) 

Maholnap szárnyra kap a hír is, kedves Sütő András, miszerint te egymagad, piciny RMDSZ-es csapatod élén, 62 éveddel, ősz hajaddal támadtál volna, szekercékkel felfegyverkezve a békésen tüntető román tömegekre. Minden lehetséges ma már ebben az orcátlanul agresszív információ-sugárzásban. (Farkas Árpád, 1990. március 28.)

Mi van veled, decemberi. forradalom?! Mi lesz; velünk?! Iliescu úr kihangsúlyozta, olcsóbb a villany,  a telefon díja, több gázt égethetünk, a fűtés is jobb.Visszakaptuk a részvényeknek csúfolt levonásokkal felgyűlt összegeket, jobb és több az élelem, utazhatunk... Csak legyen hova. (Bodó Barna, 1990. április 3.)

A Tromf és a Fakutya szerkesztőinek részvételével április elsején kacagóbált rendeztek Korondon. (Kardalus Erika, 1990. április 6.)

Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi a diktatúra törvényeinek megítélésében. ha nemzetiségi jogaink megadásában  régóta érvényben lévő törvényekre hivatkozunk, egyből azt vágják hozzánk: azok a törvények a forradalom óta nem érvényesek. Ám, ha szorítani vagy tiltani kell bennünket, egyből megfordul a helyzet, azt mondják, hogy az érvényben lévő törvények értelmében teszik. (Sike Lajos, 1990. április 6.)

loan Gavra, a Tineretul liber keddi szármában azon kesereg, hogy a korabeli erőszakos magyarítás miatt a Chinces család mai leszármazottjai a Kincses nevet viselik. (Nits Árpád, 1990. április 7.)

Hordjunk magunkkal kenyeret, hogy legyen mivel visszadobjunk, ha megdobnak kővel? Egyrészt otthon és az iskolában arra tanítottak, hogy kenyérrel ne dobigáljunk. Másrészt a szemünkre vethetik, hogy román kenyérrel dobálózunk! Ha pedig segélycsomagból származó kenyeret használunk erre a célra, még nagyobb lehet a baj, mert ránkfoghatják a cinkosságot, a külföldi diverzióval. (Nits Árpád. 1990. április 20.)

Néhány húsvéti locsolótól a következő rigmust is megjegyeztük: „Piros tojás, fehér nyuszi / éljen a mi képviselőnk, Vida Gyuszi! (Fejér László, 1990. április 21.)

Lesz már hova járjanak fürödni az aviasújvárosiak, mert az elmúlt napokban testvériközségi kapcsolatot alakítottak ki a francia Sarzeau-val, amely csak „itt, a szomszédban", az Atlanti óceán partján fekszik. (Sike Lajos, 1990. április 26.)

Ebben a hirtelen ránkszakadt nagy szabadságban az ügyeskedők egymást szárnyalják túl a vadabbnál vadabb ötletek kigondolásában és kivitelezésében: már az útlevél igényléséért szükséges nyomtatványoknak is szabadpiaci ára van; egy kérvény ára jelenleg 100—500 lej között mozog, a kínálat és a kereslet örökérvényű törvényének függvényében. (Deák Levente, 1990. május 4.)

Reszket a levegő, a lajstromok a fejek fölött; pontosan déli 12 órakor minden névazonosításba beletörődnek, aztán húsvétról ismerős helikopterek, 3 vagy 4 kerüli szaporán a várost. Egyelőre nincs kommentárja a. demonstrációnak. Úgy látszik, ez is az előjátékhoz tartozik. (Oláh István, 1990. május 17.)

Nem illatos már a virág, / Benzinszag az egész világ. / Minden falon öt-hat lista, / Olvassad, ha tudod, Pista! // Olvassa a sötét bánat! / Nem hagyom el a munkámat, / Magyar jelöltre szavazok,/ Hiszen én is magyar vagyok." (Barna Miklós, Zilah, 1990. május 19.)

Érik a földieper az ország legjelentősebb termőhelyén, a zamatos tavaszi gyümölcs kilóját egyelőre 20 lejért kínálják az utcai árusok. (Sike Lajos, 1990. május 19.)

Magyar nyelvű   színdarabbal 1974 óta először  léptek színpadra helybeli műkedvelők; ezúttal a  szabad szakszervezetek művelődési háza és az RMDSZ csoportja Kisfaludy Károly a Kérők. c. vígjátékát mutatta be ... (Fejér László, 1990. má|us.20.) 

Átestünk a „szabad"  választásakon. Meghalt escu, éljen escu. Ellenzékbe vonulnak mindazok, akik fájlalják a forradalom balsikerét. Bársonyszékbe emeltük a pártállam arisztokráciáját. A. világ kabarészínpadjait kerülni fogjuk, bár a közönség irántunk való részvétből halkra fogja a nevetést. (Nits Árpád, 1990. május 25.)

Az idei május szenzációja, sokan is járnak csodájára, hogy Zsibón (Park utca, 12. sz.), Szamosjenőn Valér Petrut kertjében, de hírek szerint Nagykeresztesen, Prodanfalván,   Váralmáson   rózsa bontott szirmokat termést ígérő almafákon. (Pont rózsa, miért nem tulipán?) (Fejér László, 1990. május 25.)  

A belügyminisztérium sajtóirodája levelet kapott D. Tőkés Lászlótól, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökétől, amelyben a főtiszteletű úr köszönetet mond Mihai Chitac vezérezredesnek, belügyminiszternek azért, hogy püspöki beiktatása alkalmából a helyi rendőrségi szervek mindent megtettek a rend biztosítása érdekében. (1990. május 26.)  
                                            
A román politikai közgondolkodás fertőzöttsége elleni elsődleges gyógymód a  művelődés, a nemzetiségek megismertetésének szorgalmazása. Ezért szerveződött újra önálló egységként az Idegen Nyelvek és Irodalmak Karának Hungarológia Tanszéke a bukaresti egyetemen, ahol a magyar nyelvet románoknak idegen nyelvként tanítva megismertetjük kultúránkat, irodalmunkat, néphagyományainkat, ahol olyan szakembereket szeretnénk képezni, mint Smaranda Enache, aki maga is... magyar szakos hallgatónk volt. (Molnár Szabolcs, 1990. május 27.)

Nemcsak a kitartóan zuhogó eső, hanem a választási eredmények fölötti csalódás  miatt is napról  napra csökken az Egyetem-téri   Golánia „állampolgárainak" száma. Elsőként a Diák Liga vonult ki a térről, zárta be sarokerkélyének ajtaját, tett pontot a minden esti népszerű politikai show végére. (Gyarmath János, 1990. május 29.)

Folyó év május 30-án, bukaresti idő i szerint 13 h 40' 20"-kor Vrancea térségében, 100 km-es mélységben földrengés következett be. A   rengés erőssége a Richter skálán számított 6,5—6,8
fokos volt, az epicentrum közelében pedig elérte a Mercalli skálán számított 8 fokot. A rengés — amely a fővárosban 7 a    fokos volt  (Mercalli) — 40 mp-ig tartott, 5  amelyet  több   utórezgés    követett. (1990. május 31.)

Piaci árakról röviden: egy kg újburgonya 15—20, a földieper 20—30, uborka 40, paradicsom 50—60 lejbe került. (Fejér László, 1990. június 1.)

A whisky ára 400—900 lej között váltakozik, márkától függően, a Cinzano, Martini, Ricadona ára 250 lej. S aki szeret füstölni,  az most már rágyújthat egy Dunhillra (csomagja 90 lej), Kentre (80), Marlboróra (90), HB-re  (70), Bastosra (60), nyilván, ha nem elégszik meg a 3,25 lejes Carpati-cal...    Hasonlóan    drágább  lesz a BT, a DS és az Apollónia, amelyekért a feketepiacon újabban már csak 25—35 lejt kértek. (1990. június 2.) 

Nincs elég jelentkező a felvételihez a Bolyai líceumban, legalábbis ami a reál-tagozatokat illeti, pedig a beiskolázási tervben egy matematika-fizika, két fizika-kémia, két biológia-kémia és két informatika osztály szerepel. (Bögözi Attila, 1990. június 5.)

Érkeznek sorra az engedelmesek a besenyők  s a kiskirályként hencegők / és élükön ugrál egy hasbeszélő / a mi Tökfilkónk, a mindent lefölöző. (Mircea Dinescu: Tökfilkó, 1990. június 5.)             

Hogy mikor változtatjuk meg a mostani fejlécet, s ehhez a szakzsűri által versenyképesnek ítélt 20 rajz közül melyiket választjuk, illetve,  hogy netán megmaradunk-e a régi mellett, erről a szerkesztőség egész munkaközössége dönt,   legközelebbi (őszi?) ülésén. (1990. június 6.)  

A Maros megyei tanfelügyelőségtől származik a hír, hogy a következő tanévtől a marosvásárhelyi tanítóképzőn külön osztályt szerveznek a roma gyermekek számára... Az iskola (az osztály) végzettjeire komoly feladat hárul majd a roma gyermekek oktatásában és nevelésében, társadalmi beilleszkedésüket elősegítendő. (1990. június 9.)                                               

Nap    mint nap    kitelepülni szándékozó családokról hallani, egyre többen ragozzák az igét: én megyek, (...), mi megyünk, ti mentek, ők maradnak. (Fejér   László, 1990. június 9.)
                                
Első szó, utolsó kenet, /érkezik a   harang-menet, / térdig hóban és virágban, / nyomunk    marad a világban. (Lászlóffy Aladár: Járó harangok, 1990. június 10.)         

MÉG EGYSZER    MEGÍRJUK, hogy a papír áremelkedése, valamint a nyomdaköltségek növekedése miatt   július l-jétől  kénytelenek vagyunk 1 lejre emelni a Romániai Magyar Szó árát. (RMSZ, 1990. június 14.)

Csütörtökön 6 órakor kb. 10 ezer bányász volt a Bukaresti Egyetem téren.  Az éjszaka folyamán érkeztek az ország    összes bányamedencéiből, hogy csatlakozzanak a fővárosi karhatalmi erőkhöz. Egyik vezetőjük, Cosma  úr hangszórón rendre és nyugalomra szólította az övezet lakosait a fővárosi élet normális menete érdekében. Egy másik bányászvezető, Iliescu mérnök, kijelentette a Rompres munkatársának: „Azért jöttünk, hogy rendet teremtsünk és meg is tesszük magunkért, családunkért, gyermekeinkért." A bányászok Bukarest három fő pontja — a belügyminisztérium, a hadsereg központi háza és az Intercontinental szálló köré szerveződtek. (Rompres, 1990. június 15.)

Március vége óta megszaporodott a szebeni RMDSZ taglétszáma: bizonyos cipőket tartalmazó ajándékcsomagok szétosztásakor ugyanis sokan beiratkoztak a szervezetbe, mert az előírás szerint csak tagok kaphattak a cipőből. (Kalmár Zoltán, 1990. június 19.)

Kedveseim! Bárhol is lennétek... Erősen szétszóródtatok, bizony. Ahogy így elnézem a térképet, már csak az Antarktiszra nem jutott belőletek, noha lassan már csak ott maradt hely számotokra. (Nemess László, 1990. június 28.)

Fiam június 15-én a bukaresti Északi pályaudvarról indult hazafelé. Többrendbéli ellenőrzésen esett át, amit a „rendcsináló" bányászok csoportja egy-egy rendőr kíséretében végeztek. Vajon van-e tudomása Iliescu úrnak arról, hogy a bányászok, akiknek oly melegen megköszönte segítségüket, nemcsak romboltak, ártatlanokat bántalmaztak, hanem fosztogattak is? A fiamtól, egy IX. osztályos gyerektől egyszerűen elvettek egy kiló kávét, arról nem is beszélve, hogy igazoltatáskor a magyar nevével kapcsolatos gunyoros megjegyzések sem maradtak el. Ez lenne a demokrácia? Akkor nem is érdemes elpanaszolnom, hogy annak a kávénak az áráért majdnem egy hetet kell dolgoznom. (Kacsó Berta, Felsősófalva, 1990. június 30.)

Tegye mindenki a szívére a kezét és vallja be; soha sem gondolt arra, hogy drasztikus eszközökkel hallgattatná el azt a gyűlésvezetőt, aki laposan üres dumájával rabolta szabad óráit? Vagy nem tervezte a milicista autó villogó lámpájának leparittyázását valamelyik télen, amikor szemernyi hó sem volt, a forgalmat mégis leállították, pimaszul hivatkozva a kedvezőtlen útviszonyokra? És vajon mikor kezdődött el az a tömegsport, hogy a töltés közeléből vonatokra dobálózunk? Milyen indulatok miatt kellett védőháló mögé állítani a baktert, az alagutat védő katonát, a vonatablakból célzottan kirepülő üvegek és más tárgyak miatt? Úristen, mennyi vadságot oltott belénk a legközösségibbnek kikiáltott ideológia nevében néhány... minek is nevezzük őket. Miután megtudtuk, hogy 1946-ban a csavargó cipészinas egy szavazóhelyiségben, ahol a fülke tetején „megfigyelőként" ügyködött, hidegvérrel leszúrt egy védtelen embert? (Nits Árpád, 1990. július 5.)

A százszázalékos áremelkedés ellenére is előfizettünk lapjukra, lapunkra, a Magyar Szóra, az pedig nem mese, hogy feleségemmel marakodunk, mint a kutya a koncon, kié az olvasói elsőség? Nos, afelől nyugodtak lehetnek: a Magyar  Szó nem fog megbukni, amíg magyar szó lesz benne, és a mostani bátor kiállás igazmondás jellemzi. (Telman János, Székelyudvarhely, 1990. július 7.)

Legújabban már a kis taknyos fruskákból átvedlett bolti eladók is fenemód nekibátorodtak és egy-egy tapintatos kérdésre azonnal hisztérikus sértődöttséget mímelve csattannak fel: „Ha nem tetszik, hogy nincs... hát kérjen Iliescu úrtól!" És nem fogja elhinni nekem a nyájas olvasó: legutóbb a kenyeresünktől hallottam ezt a kifakadást. (Barabás Zoltán, 1990. július 10.)

Vasárnap Marosvécsen megrendezték a hagyományos cseresznyevásárt, ahol úgy látszik, a hagyomány lényegévé kezd válni, hogy cseresznye az nincs, mert az idén is, még csak mutatóban sem láttunk. (Bögözi Attila, 1990. július 12.)

 Az Északi-pályaudvar, akár a Szahara, ha megszakadsz sem iszol itt egyetlen korty hideg vagy meleg valamit. A minap késő este kint jártam a pályaudvaron: még az ihatatlanul meleg bukaresti vizet szolgáltató szökőkutak se működtek.  (Félős, hogy ilyenkor befagynak?)  Szomjazik egy város, egy ország. Kit érdekel? De ne legyünk igazságtalanok, a kormány  igen is, foglalkozott a minap a kérdéssel:  a borvíz árát felmelte. Csakhogy nekem  teljesen mindegy, hogy 1 lejért, 2 lejért  vagy 3 lejért nem iszom borvizet! (Kiss  Zsuzsa, 1990. július 15.)

EGYMÁSNAK ADTÁK A KILINCSET  a Cotroceni palotában, ahol Ion Iliescu  elnök kedden  előbb a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőségének küldöttségével, majd a Diák Liga képviselői- vei tárgyalt. A találkozókról szűkszavú,  szinte semmitmondó  közleményeket adtak ki, s amikor az esemény résztvevőitől részletek felől érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy azok egyelőre nem tartoznak a – nagyközönségre. Nem úgy a Diák Liga; az alelnök, Mihai Gheorghiu azonnal nyilatkozott a Románia libera munkatársának, mihelyst elhagyták az elnöki rezidenciát (...) Türelmetlenül várjuk, hogy a Domokos Géza, Szőcs Géza, Verestóy Attila és Pillich László cotroceni-i tanácskozásairól is megtudjuk azt, amihez szakmailag-emberileg jogunk van. (1990. július 19.)

Várhatóan az év második felében az Országgyűlés elé terjesztik a Magyarországon élő kisebbségek jogállását rögzítő Nemzetiségi törvény tervezetét. Ennek előkészítése a kormány nemzeti és etnikai kisebbségi titkárságának egyik legfontosabb tennivalója — tájékoztatta az MTI-t Pálos Miklós, a minisztertanácsi hivatal politikai államtitkára. (1990. július 20.) 

Tisztelt szerkesztőség! Megkaptam a püspöki beiktatásommal kapcsolatos cikkeket, illetve tiszteletpéldányokat, hálásan köszönöm őket. Hiszem, hogy sajtónkkal való kapcsolatunk az eljövendőkben egyre inkább kiszélesedik és valós segítséget jelent majd egyházunk szolgálata, és| népünk oly szükséges egysége terén. A Romániai Magyar Szó munkatársait mindenkor szeretettel várjuk és elvárjuk egyházunk eseményeiről való tudósítás végett. Tisztelettel és szeretettel: (Dr. Csiha Kálmán, 1990. július 28.) 

Augusztus 1-jétől négyoldalas lapszámunk ára 2 lejre, a 6 oldalasé pedig 3 lejre kerekedik fel — nyilván, óhajunk ellenére. (1990. augusztus 1.)

A gyulafehérvári Vörös és fekete elnevezésű cukrászdában egyetlen hónap leforgása alatt nem kevesebb mint 420 (!) kávéskanalat loptak el a kuncsaftok. Feltételezik, hogy az így „kisajátított" javak a magánosok által beindított egységek „leltárába" kerültek át. (Györfi Dénes, 1990. augusztus 7.)

Jóváhagyták a gyergyószentmiklósi új utcaneveket, melyek tulajdonképpen az 1948 előtt érvényben levő elnevezésekkel azonosak. (Gál Éva Emese, 1990. augusztus 12.)

ATTÓL KOLDUL... A FORRADALOMTÓL • „Sorkatonaként védtem Ramnicul Valceán egy vízmedencét, nehogy megmérgezze valaki. Ott lőtték meg a lábamat. Megműtötték s kaptam eddig öszesen 3700 lejt, az orvos... biztatott, hogy kapni fogok havonta ezer lej segélyfélét, csak azt nem tudom, mikor." — Munkahelyéről semmit sem kapott? — „Én kérem, juhászbojtár voltam. Családomnak meg nélkülem is elég baja van." – Hogy került éppen Aradra?  – „Otthon szégyellnék kéregetni, itt viszont nem ismer senki. Pénzt akarok gyűjteni ahhoz, hogy valahol külföldön újra operáltassam magam. Látja, többször elfertőződött már a sebem és fáj kegyetlenül..." (Péterszabó Ilona, 1990. augusztus 15.)

A minap a szebeni temető csendjét hangos tivornyázás verte fel. Egy tisztáson tudniillik néhány férfiból és nőből álló társaság telepedett le, és flekkensütés mellett hangos zeneszóval egybekötött „cujkás" bulit rendezett; néhány lépéssel odébb egy nyitott ajtajú kripta előtt fürdőruhára vetkőzött nő ült és olvasott. (Kalmár Zoltán, 1990. augusztus 18.)

SZÓRAKOZTATÓ    DISZNÓÓL    •      A múltkoriban Petrozsényból Vulkánba menet egy négytagú    csoportra    lettem    figyelmes, akik a vasúti sínek mentén a Zsil folyó partját filmezték. Mikor     jobban odafigyeltem, észrevettem, hogy a disznóólakat kapják lencsevégre. Franciául beszélgettek, s mikor látták, hogy érdeklődést mutatok irántuk, egyikük megszólalt románul. Kérdésemre, hogy miért filmeznek-fotóznak, azt felelte, hogy a Monde és Humanité c. lapokban akarják megírni, képekkel illusztrálva, milyen nyomorúságos disznóólhoz hasonló bódékban laknak a  romániai  bányászok. Én  természetesen bizonygattam, hogy a bányászok a szemközti tömbházakban laknak, de nem tudtam meggyőzni őket igazamról. Megkérdezték, gyermekkoromban  tartottak-e disznót a szüleim.Tartottak. Raktak-e kora reggel tüzet a disznóknak, hogy melegedjenek? Nem. Gyújtottak-e nekik villanyt, hogy jobb látási viszonyok között étkezzenek, társalogjanak? Nem. Bekapcsolták-e nekik a televíziót, hogy ne unják magukat? Nem! Így sültem fel   a francia újságírók előtt, mert a vulkáni szénmosoda és az állomás közötti disznóólakban – amelyek valóban   azok!  –  nem tudtuk megszámolni, hány helyen égett a villany (több mint ötvenben), 34 helyen füstölt a kémény és 24 tetőn volt felállítva tévéantenna! A külföldieknek volt mit filmezniük... (Fleischer István, Vulkán, 1990. augusztus 18.) 

TERHESSÉGMEGSZAKlTÁS  — FUTÓSZALAGON. • A matracokon csupán a lepedő van. Párna, pokróc sehol. A kapárásra várakozó nőkön viszontlátom azt a toldott-foldott, elnyűtt, gombok, pántlikák helyett madzaggal ellátott, télen-nyáron használatos, flanellanyagból készült szerelést, amelyet gyermekeim születésekor nekem is alkalmam volt hordani. De. nemcsak a ruhák, hanem a műtétre használt felszerelés is régi... Az ágyakon hárman, négyen ülnek, kuporognak, mert lefeküdni lehetetlenség. Egyesek a. folyosókon sétálnak le-fel, mások a WC-helyiségben cigarettáznak, ahol vágni lehet á füstöt... A jelenlevők között egyetlen lány van. Legtöbbje két-három gyerekes fiatalasszony... Terherbeesésről, családi helyzetről folyik a nyomott hangulatú társalgás... Senki sem nevet. A férfiakat szidják: amióta szabad és olcsó a kaparás, nem vigyáznak úgy, mint eddig. (Guther M. Ilona, 1990. augusztus 19.)

Válaszlevél érkezett Oslóból egy hamarosan Norvégiába utazó kolléganőnk számára. A levél a szerkesztőség címére jött s mert külföldi meghívásról van szó – amiben évek óta nem volt részünk – csaknem valamennyien megcsodáltuk a borítékot. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy egyetlen elírás vagy melléírás sincs, minden a legtökéletesebb rendben, pontosabban: a magyar és a román helyesírásnak megfelelően... A minap lapunkat idézi (vádolja) a Tineretul liber: „Rományai Magyarszo". Alaposan elolvashatják cikkeinket, ha még a lap nevét sem tudják lekopírozni... De hát ez a szerkesztőség itt van a Házban, száz méterre tőlünk, s nem Oslóban. (Kiss Zsuzsa, 1990. augusztus 21.)

A besztercei gázpalack lerakatnál július eleje óta éjjel-nappal nagy a nyüzsgés és „vidámság": az érkezési sorrendben megszámozott üres palackok mellett tulajdonosaik esznek-isznak, kártyáznak, osztják és szorozzák  a világ rendjét — idejükből kitelik, hisz két-három éjszaka is a rendelkezésükre áll, amíg az újabb transzport megérkezik és sorra kerülnek... (Guther M. Ilona, 1990. augusztus 23.)

Gazdára talált a diktátor házaspár kovásznai nyaralóháza: a Tündérvölgy e szupermodern létesítményét egy francia üzletember napi 1800 dollárért vette bérbe. (Flóra Gábor, 1990. augusztus 25.)

„... Remélem, hogy a botok többé nem kerülnek elé, még ha egyelőre gyenge is az ellenzék. Ezért fordulok én külföldhöz, mert egyedül külföld képes a gyenge és szervezetlen ellenzék céljait felvállalni, hogy valamiféle egyensúlyt alakítsunk ki az országban. Hogy se a bányászok, se mások ne bottal-fütykössel harcoljanak a demokráciáért."— Mit üzenne befejezésül, az RMSZ olvasóinak? — „Hogy ne hagyják magukat se manipulálni, se provokálni." (Doina Cornea, 1990. augusztus 30.)

A mai RMSZ szerkesztősége egyetlenegy pillanatot vállalhat fenntartás nélkül lapelődje múltjából: 1956 nyarát és őszét. Volt egy rövid történelmi pillanat, amikor a szerkesztőség kimondhatta az igazat, legalább a féligazságot, na, nem a lap hasábjain, hanem csak a Scinteia házban, önmaga eíőtt, nem féltünk a besúgástól, nem féltünk semmitől, volt egy pillanat, amikor vállalhattuk magyarságunkat, újságíró mesterségünket, társadalmi szerepünket. Az olvadás éve volt ez. A XX. kongresszus mámoros esztendeje. (Marosi Barna, 1990. szeptember 12.)

Négy vadászrepülő vigyázza mostanában hétköznapjainkat, ámbár a határ közelsége miatt meglehet, a szomszédoknak szól a figyelmeztetés, hogy ne hőbörögjenek és ne kacsingassanak Erdély felé, mert kancsik maradnak. (Sike Lajos, 1990. szeptembter 16.)

Először utaznák erdélyi hegyimentők az ausztriai Karintia fővárosába, Klagenfurtba; a város mentős szolgálata meghívta a testvérvárosok, tartományok hasonló embermentő hivatást teljesítő csapatait, amelyek közösen járják,be az osztrák és az olasz—jugoszláv határmenti tájakat. (Román János, 1990. szeptember 25.)

Üzenek az RMDSZ szenátorainak és képviselőinek. Eddig még soha sem hallottam őket, hogy interpelláltak volna a képviselőházban vagy a szenátusban, a kibírhatatlan postai kézbesítési hanyagságok miatt, pedig mint az RMDSZ-re szavazó polgárok; méltán elvárhatnók ezt, s így a szerkesztőséghez küldött panaszaink sem maradnának pusztába kiáltott szavak. (Papp Balázs, Szováta, 1990. október 18.) 

Mikor az építőtelepeken szünetel a munka, az arrajárók megcsodálhatják az emelődaruk kampóján himbálózó munkaeszközöket, amelyeket ily módon biztosítanak a kőművesek az ellen, hogy az éjszaka leple alatt lábuk keljen. (Guther M. Ilona, 1990. október 24.)

— Nemrég adta át megbízólevelét. Milyen tervekkel kezd hozzá munkájához? „Minden nagykövet állomáshelyére érkezve, szeretné a világot megváltani. Természetesen, az én elképzelésemben is szerepel olyasmi, hogy jó lenne úgy hazatérni a nagyköveti élet után, hogy valami konkrét eredményt is fel tudjon mutatni az ember. Ugyanakkor tudni kell, hogy magyar—román viszonylatban kizárólag a realitásokból indulhatunk ki. Ezek a realitások pedig egy sor olyan kérdés elé állítanak, amelyek rövid távon valószínű, nem feloldhatók..." (Székely László beszélgetése Rudas Ernővel, 1990. október 30.)

De ne térjünk el az eredeti témától. Hiszem, hogy nem  a parlament dolga különleges intézkedéseket hozni a székely megyékben, hanem a helyi szerveké. Na meg a miénk, mindnyájunké, hisz rólunk van szó. Sokáig próbáltuk visszaverni a rágalmakat. Ha néhány bepiázott tini még néhányszor „vitézmagyarkodik" egyet (itt-ott), azzal az egész magyarságnak árt. Ma ez a politikai helyzet. Hogy ezért a pszichózisért ki felelős — gondolkodó ismerősöm szerint: amit ezek a fejünkre zúdítottak, azok   után már régóta várom, mikor nyílik ki a bicska az emberek zsebében — arról lehet vitatkozni. De tenni nekünk kell, ha nem akarunk fegyvert adni ellenségeink kezébe. Ezek a fiatalok ugyanis   eljátszották azt a táncot, amihez a muzsikát a Romania Mare, az Azi és a miniszterelnök szolgáltatták. S akik számukra mentséget keresnek, ugyanebben a körtáncban ölelkeznek... Sokan lesznek, akik azt fogják mondani, az ellenség zsoldjába szegődtem, hogy népem rossz hírét keltem stb. Feltehetőleg igazuk is van. Ugyanis ellenségemnek tartok mindenkit, aki a békés egymás mellett élés ellensége vagy csupán akadályozója. Függetlenül attól, hogy milyen nyelven küld ide vagy oda. (Birtók József, 1990. november 3-4.)

Mosószert adtak a boltban, nem is akármennyit. Sort álltál, és jó félóra múlva válladra kaphattad a cementeszsákot — ebbe ömlesztették a port. Harminc kilót osztottak fejenként, s mert főleg az asszonynépség szeme éles az ilyen osztásokra, a férfi az egyéb élvezeti cikkek piacát tartja számon, a gyönge nők megkapták a mosószer adagot, és némelyik meg se tudta mozdítani. Úgy húzta ki a bolt ajtajához, mint a csapos záráskor a székre enyvezett vendéget. Ott aztán megállt, és hasztalan nézelődött szerteszét. Ha taxit fogad, legalább 100 lejjel emelkedik a mosás önköltségi ára, s a drágulást nem jelentheti be otthon, mert kitör a palotaforradalom. De ami még rosszabb, nem veheti meg a rúd szalámit, ami egy teljes hétre reggelije-vacsorája a családnak. Áll tehát a bolt ajtaja előtt, és már csak egy rendhagyó jelenésben bízik, bár számtalanszor rájöhetett: csodák nincsenek, s hogy évek óta mindent úgy kap az ember, hogy a maggal együtt az ocsút is belezúdítják szatyrába. Így volt ez a tavaly, így húsz évvel ezelőtt, és így van most is... (Oláh István, 1990. november 8.)

Felavatták a TAROM keretében a komputerizált helyfoglalás rendszerét, amely a legmodernebb megoldás a világon, és évi 25 millió kérésnek tud eleget tenni. Erről jut eszünkbe, hogy főszerkesztőnk   végül kénytelen volt vonaton utazni Nagyváradra, mert a délutáni légijáratra nem gyűlt össze a legkevesebb 10 utas, hogy az új árak mellett az út nyereséges legyen.  (Távirati stílusban, 1990. november 9.)

Vádolom önt, államelnök úr, vádolom önt, miniszterelnök úr... Amidőn egy parlamenti különbizottság kivizsgálja a „románok kiűzetését" Hargita, Kovászna és Maros megyéből, amidőn egy tartalékos vezérőrnagy, akinek vezető állami beosztása volt a marosvásárhelyi tragédia idején, bűnvádi eljárást indít Sütő András ellen, és nem kevesebbel vádolja őt — többek között — mint „tömeggyilkosságra való felbújtassál", nyilvánvaló, hogy a romániai magyarság kollektív, egyedeinek pedig személyi biztonsága veszélyben forog. Ki garantálja ilyen körülmények között, hogy a közelgő december elsejei nemzeti ünnepünkön a szélsőséges sovén nacionalista erők és az általuk megszédített és félrevezetett csoportok ne provokáljanak újból véres, etnikumközi konfliktust, ne vetemedjenek erőszakos cselekedetekre? Önökre, a kormányzatra nem lehet számítani; minthogy minden, ami az elmúlt hónapokban a romániai nemzeti kérdés rendezése, illetve rendezetlensége körül történt, elsősorban az önök felelősségét terheli. (Szász János, 1990. november 14.) 

„CSAK" EGY LEJJEL, azaz 50%-kal  lesz mától drágább 4 oldalas lapszámunk. A csak szócskát idézőjelbe tettük, azt akarván éreztetni, hogy nem kétszeresére, nem háromszorosára emeljük a lap árát... csak 50%-kal. (1990. november 20.)

Románia új nemzeti ünnepén köszöntjük az eleddig elpanamázott egyenjogúságot és " (testvériséget. Köszöntjük a goldisi józanságot, büszkén arra, hogy tájainkon és éppen egy román gondolkodó tollából származik a nemzetiségi kérdés első s máig érvényes lényegi definíciója. Ha jól megnézzük, Goldis nincs egyedül. A román nép legjobbjai, ha nem is mindig a leghangosabban, de mindenkor vallották: ami nekem rossz, azt másnak se kívánom; ami az én életemben törvény, az a máséban is ugyanúgy az lehet. Akit a múlt igazságtalanul kisemmizett, az nem ravaszkodhatja el mások elől az 1918-ban megígért jövőt. (Cseke Gábor, 1990. december 1—2.)

EGYESÜLÉS • Egyesülés   — amin még nem is ámulok, / Miként csodás nékem a tavaszi levél:/ Mi természetes, mind csodálátos. /.„Megtörtént." / Lehet-e himnusz teljesebb / e szónál? / Alányomulának a hóban a hegyekből a pásztorok, / S ámuló árnyaikkal nyomukban a turma.   (Ana Blandiana: Egyesülés — Farkas Árpád fordítása, 1990. december 5.)

Öregek tanácsa létesült Diósadon, azzal a céllal, hogy felleltározzák: ki mivel lépett annak idején a kollektív gazdaságba, mivel rövidítette meg a faluközösséget s a készülő földtörvény hatálybalépésekor mindenkit az őt megillető jogaiba helyezzenek. (Fejér László, 1990. december   11.)

Temesváron pattanásig feszült a   helyzet. December 4-én este egy rövid áramszünet is elég volt ahhoz, hogy   körülbelül 3000 egyetemista vonuljon ki az utcákra, és órákig kormányellenes   jelszavakat skandáljon. (Gazda Árpád, 1990. december 13.)

Új árak jelentek meg a kolozsvári közellátásban: a banán kilója 45, a grapefruité 30, a citrom 25, a narancs pedig 30 lej — közölte a megyei prefektúra napilapja. Hála a fennvalónak, az árak megvannak, már csak az áru hiányzik. (Román János, 1990. december 18.)

Hihetetlen, de igaz: alig nyílt meg Csíkszeredában a Petőfi utcában a Hídfő könyvesbolt, betörők látogatták meg az üzletet. Elvitték a kasszában található aprópénzt - és most kacaghatsz, kedves olvasó - könyveket raboltak!! Morfondírozok ... milyen lelkiállapotban lehet olvasni egy rabolt könyvet... (Birtók József, 1990. december 21.)

A Nyelvsorvasztás vétke • Több millió román tud magyarul • „Poftim?" (B. Kovács András, 1990. december 21.)

A PROVOKÁTOR • Mindenütt ott van, ahol hangulatot lehet kelteni: a sorban, a zsúfolt buszon, az állomási tülekedésben, a meccsen, a tüntetésen. Fotóriporterünk a november 15-i brassói eseményekre emlékező kolozsvári tüntetésen csípte fülön a Mátyás király szobrára kapaszkodott „tiltakozó" polgárt, s örökítette meg ártalmatlanná tételének mozzanatait. Igaz, senki nem csinált országra szóló botrányt e szoborgyalázásból, nem rohant a katonai rendőrséghez, nem lihegte a tévé főrnűsorának nézői fülébe, hogy életünk bonyolítóját Mátyás lovának hasa alól kellett levonszolniuk jóérzésű fiataloknak. Egyszerűen rendreutasították a provokátort, aki ki tudja holnap merre bukkan föl, milyen indulattal, szándékkal és szöveggel? (Cseke Gábor, 1990. december 27.)

Domokos Géza: — Igaztalanok lennénk, ha nem köszönnénk meg az RMSZ-nek azt, hogy bár független lap, kezdettől fogva támogatta az RMDSZ-t. Közölte a dokumentumait, segítette szándékait, a választások után képviselőit. Persze, sok mindenről írhatott volna, jobban, elmélyültebben, érdekesebben. De nem hiszem, hogy szakmai tanácsokat kell adnunk a szerkesztőknek. Fontos, hogy tőlünk minél több információt kapjanak, és éppen mert független lap, ennek a jegyében próbálja olykor alaposabban mérlegelni állásfoglalását ... (1991. január 4.)

(Folytatása holnap)

Keller Emese karikatúrája

Válogatta és szerkesztette: Cseke Gábor - Éltes Enikő

Nincsenek megjegyzések: