Ehhez persze, két dolog szükségeltetett mindjárt:
1. hogy részt vegyek a pályázaton
2. a pályázatnak is olyannak kellett lennie, amelynek a mezőnyében minden nehézség nélkül kitűnhetek.
Mivel ez a két tényező oly sokáig egyszerűen nem jött össze, törvényszerű volt, hogy a babérok is máshová kerültek.
Tavaly tavasszal azonban a vajdasági Sándor Zoltán a 2004 óta megjelenő muzslai irodalmi folyóirat, a Sikoly rendezte ünnepi rövidpróza és esszé pályázatára kaptam meghívást, amelyet ismertettem az urszu2-őn, majd továbbítottam néhány barátomnak is. Közülük Elekes Feri s jómagam kaptunk valamiféle elismerést a pályázat lezártával, pályamunkáink megjelentek a folyóirat ünnepi számában és egy szerény, ám annál becsesebb - helyi irodalmi termést tartalmazó - könyvcsomag boldog tulajdonosai lettünk.
Az idén újra megismétlődött a "táncra kérés":
Sándor Zoltán
2010. július 22. 17:42
Címzett: gcseke@gmail.com
Kedves barátunk!
A Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat felkér, hogy írj olyan verset, novellát, illetve lírai hangvételű esszét, amelyben felelevenednek a térségünk falvaira és tanyavilágára jellemző motívumok: múltbeli és jelenlegi események, a falusi munkálatok, a falusi környezet, a népi hagyományok és szokások, ízes adomák, a jellegzetes, babonás hitvilág, a falusi ember észjárása és a természethez való viszonyulása, egyszóval kifejezésre jut a falusi miliő.
A vers esetében nincsenek terjedelmi megkötések, míg a prózaművek lehetőleg ne haladják meg a 10 000 leütést (szóközökkel együtt).
A pályamunkákat a s.zultan@citromail.hu, a szultan@ptt.rs vagy az ibunf@yunord.net e-mail címekre várjuk. Beküldési határidő: 2010. szeptember 30.
A Sikoly szerkesztősége által legjobbaknak ítélt pályamunkák a Sikoly decemberben megjelenő, 25. számában fognak megjelenni.
A legsikeresebb alkotások szerzőinek gazdag könyvcsomagot készítünk a muzslai Sziveri János Művészeti Színpad és a zentai zEtna kiadványaiból.
Kevéssel éjfél után válaszoltam Zoltán barátunknak:
A Sikoly szerkesztősége
Cseke Gábor2
2010. július 23. 0:30
Címzett: Sándor Zoltán
Kedves Zoltán!
Nagyon szívesen küldök pályázatotokra, anélkül, hogy igényt tartanék valamiféle jutalomra is. Éppen csak mert szívbéli barátaim vagytok, legyek ott - reményem szerint - az újabb fiesztán. Verseimet nem most írtam, de tökéletesen illenek szándékaitokba. Ha tudjátok használni, örvendek neki.
(...)
Kellemes nyarat Nektek, barátsággal:
csg
A napokban megjött az értesítés:
Kedves Gábor!
Ön pályázatunik egyik díjazottja a három közül. Gratulálok! A pályázatra egyébként több mint százan pályáztak, és a beérkezett pályaművek száma meghaladja a kettőszázat.
Készülő számunkba a Templom a dombon, Számadó juhászom és a Patak, falu közepén című verseit választottuk be.
A könyvcsomagot a decemberre tervezett folyóiratszámmal együtt postázzuk majd. (...)
Üdvözlettel,
Zoli
Úgy gondoltam, ezt a második sikert immár illik a blogban szóvá tenni, s akkor már az elsőt se hallgatom el, hiszen a kettő valahogy összeadódik. Számomra azért fontos ez az élő kapcsolat a távoli Sikoly-jal, mert szándékaik, törekvésük sokban emlékeztet a mi Káfé-ban és azon kívül vívott szélmalom-küzdelmünk körülményeire, amikor szinte a semmiből hozunk létre egy-egy újabb világot.
A három díjazott vers pedig alább olvasható.
Patak, falu közepén
Vizét nem iszom,
partját lesem,
itt húzódik az ablak alatt.
Tövis, paréj, törpe-akác,
gacsos fűzbokrok -
patak
s patakpart.
Cipelt már tyúkot, malacot,
szalmát és trágyát -
mi mindent!
- egyszer meg fapadot.
Omlik a mart,
éjszaka félős a járás...
... hallod?
... zizeg!
... A víz nyeli a homokot!
Akasztott ember is lógott felette,
levágták -
freccsent a víz.
Kapatosan belevizeltek,
s - nosza, patak! -
okádtak is.
Itt rohadt krumplival etették,
amott döglött kutyával,
fölös macskakölyökkel
s néha
dagadt-kék
asszonyi bokával.
Falu közepén...
a bolond is hazaballag egyszer,
mindenki bolondja.
Arca kopott, bár
siheder, s vinnyog,
gyerekek rúgnak ülepén,
ó, csupa mulatság ócska rongya,
rángatják, tépik,
borzolják, nézik,
kucsmáját szaggatják -
falu bolondja!...
Nyüszítve megy át
- sereg varjú utána - a pallón,
taknya-könnye csorog,
s nagyot köp a vízbe,
pazarlón.
Számadó juhászom
jön a juhászom örömtől balgán
kopottas botja végét
kutyák sunyítva nézik,
jön a juhászom, számot adni,
didergő lelkét
felemésztik
a gondok -
hol nyár viháncolt,
s réti fűvel
etette birkáim, rendre,
ma köd tolong
és levonultak,
szükségük van az életemre.
jön a juhászom, látom őket,
sarat taposnak, vonulóban,
szava kóvályog,
fütyke lódul,
emlegeti a legelőket
gazdám, gazdám
- szorongva állok -,
mindent megtettem,
semmi látszat,
nézd ezt a gyapjút,
keveset ér,
ha farkasok űznek,
megfogy az állat
gazdám, gazdám,
a föld szegény,
szelíden ad,
ám elvetéli
lobogó tüzem éjszakáit...
szorongva állok
(juhászom ásít)
kutyák haragja feszül a láncon
s birkáim kopogva, soványan, rendre
eltünedeznek a végtelenbe.
Templom a dombon
épültem legmagasabb pontra
a falu fölötti dombra
hogy a tenger ima a tornyon át
megtalálja az Istent magát
kőből lettem hogy kitartsak
tövemben lengedező vadzab
szemérmes kökény s árvalányhaj
elárvulok minden halállal
úgy küldöm harangom szavát
a völgy fölött a ködön át
mintha az élet lennék a mentsvár
pedig süllyedek hangom elszáll
ki fölkeres borzong énbennem
állok egy csöndes cinteremben
s míg áhítom az egek kékjét
kínálok holmi dermedt békét
mit érsz vele mondd mire juthatsz
magad elől csak hozzám futhatsz
lépj belém lépj hát befogadlak
magadnak végre visszaadlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése