Hat szerző - több kiadvány

Balról jobbra az asztalnál: Dávid Gyula, Jánosházy György,
Egyed Péter, Ungvári-Zrínyi Imre

(Avagy a Népújság nem tágít)


Pontosabban Bölöni Domokos, aki ugyanolyan bulldog-makacssággal csípi és visz végig egy témát, amíg azt teljesen kimeríti, akár csak a legjobb újságírók. Az már csak a ráadás, hogy jótollú szerző: a kettő együtt, a kimerítő érdeklődés és a formázás a jó tudósító ismérvei.


Könnyű nekem ilyet állítani, hiszen most olyan tudósítás kapcsán dicsérem a barátomat, ami rólam is szól, tehát kéz kezet mos és kölcsönösen vállat vereget - ezt így is fel lehet fogni, ha nagyon akarjuk. De ha nem, akkor marad az első értelmezés.


Azután, hogy olyan alaposan beharangozta - egy Dávid Gyulával készített interjú révén - a Polis könyvkiadó könyvbemutató rendezvényét a november eleji Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron, most ugyancsak az ő tollából olvashatjuk a Népújságban az esemény krónikáját is.

"A könyvhét első napján mutatta be néhány újdonságát a kolozsvári Polis Kiadó. Dsida Jenő három versét Kilyén Ilka színművésznő adta elő mély beleéléssel. A költő Estharangok - Dsida Jenő vallásos versei Deák Ferenc grafikáival című kötetéről Dávid Gyula igazgató beszélt. 

- Deák Ferenccel 22 éven át szolgáltam. A könyvvel a neves erdélyi grafikusművészt köszöntötte hetvenötödik születésnapja alkalmából a Polis Kiadó. Az illusztrációk tárgya a tragikusan korán elhunyt költő, Dsida Jenő mintegy negyven vallásos témájú költeménye. A rajzok a versek grafikai újrateremtései. 

Cseke Gábor Szerpentin vándora című könyvének "szigorúan válogatott versei" az1967 és 2010 közötti időtávot ölelik fel. Ezt a könyvet is ugyanolyan igényességgel szerkesztette meg, mint tavaly megjelent önéletrajzi vallomását, a Jelentések magamrólt. - Miközben visszaemlékezéseimet írtam, emlékeimet rendezgettem: a verseimet is végigpörgettem, és hát annak a munkának ez a "mellékterméke" - hallottuk a költőtől, aki négy verset olvasott fel a friss kötetből. Idézet a címadó versből: "hórihorgas alak távolodik egyre / kezében könyvvel ballag a hegyre / az úton / én látom őt de ő már nem lát engem / mögötte járok gyorsuló ütemben / a csúcson". 

Lőrinczi László írói és műfordítói munkásságát Dávid Gyula méltatta, majd Jánosházy György beszélt a kilencvenkét éves költőről, aki az erdélyi Pusztacelinán született, s akit hetven éve ismer. - Kolozsváron iskolatársak voltunk, három évvel idősebb nálam, barátság is szövődött köztünk. Aztán őt a sorsa Bukarestbe vetette, ott élt. Olasz feleségéval annak anyanyelvén, környezetében értelemszerűen románul beszélt. A kilencvenes évektől Szardínia szigetén lakik, másfajta nyelvi árvaságban: a szárd nyelvet ugyanis nem beszéli, bár igencsak tanulgatja, az ottaniakkal olaszul értekezik. Magyar anyanyelve maradt végső menedéke. Az alázat ünnepei című, válogatott műfordításokat tartalmazó kétnyelvű könyv, a gazdag és termékeny műfordítói pálya „névjegykártyája”.A Szomszédok című kisregény 1940 kora nyarán keletkezett, fölismerhető színtere Kolozsvár, cselekménye a háború előtti évek hétköznapi életében játszódik, a korra jellemző epizódokkal. Az Erdélyi Szépmíves Céh belső lektora, Kiss Jenő annak idején részletet kért belőle az Erdélyi Helikonban való közlésre, amire azonban akkor nem került sor. Lőrinczi Lászlónak az irodalom műhelyvilágába és háttértörténeteibe  kalauzoló esszéit, jegyzeteit (főként az 1980-as évek vége óta születetteket) tartalmazza Üzenetek Erdélybe című  kötet. „Hősei” a Dante-fordító Arany János, a gégerák némaságát „beszélgetőfüzetei” segítségével áttörő Babits Mihály, Kuncz Aladár Fekete kolostorának mára a feledés névtelenségébe süllyedt angol, francia, olasz, török és román fordítói. Megjárja a Vezúv lejtőit, betekint Marokkó arab világába és kultúrájába, s egy aprócska itáliai szigeten felkutatja azt az elfelejtett első világháborús hadifogolytábort, amelynek temetőjében sok száz magyar nyugszik. - Lőrinczi László utolsó képviselője annak a műfordítói sornak, amely a szerzőhöz úgy viszonyult, hogy tisztelte és igyekezett szép magyar nyelvre átültetni. A tizenegy költőtől fordított versek mintegy keresztmetszetét adják műfordítói munkásságának. A Divina Commediát is elkezdte - Babits után! - fordítani. Jelmondata ez lehet: Solus eris - egyedül maradsz. Különös magánya azonban nyelvében oldódik, hiszen ír, fordít, regényt, s verset is talán -, az effajta magány élesen bizonyítja a magyar nyelv csodálatos megtartó erejét, még abban a fura robinsoni környezetben is, ahol magyarként olaszul sem igazán érvényesülhet a szárd őslakosokkal való érintkezésben. 

Egyed Péter Szellem és környezet című, filozófiai esszéket és tanulmányokat tömörítő gyűjteményét Ungvári-Zrínyi Imre méltatta, majd a szerző felolvasott egy kedves epizódot a kötetből. 

Dávid Gyula beszélt a Csőgör Lajos börtönévei (1949-1955) című könyvről, amelyet másnap az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztályának emlékülése keretében mutattak be részletesen. 

Végül szólt Az én vándorlásom. Horváth István emlékezete című emlékkötetről. Ismertetőjéhez néhány mondat erejéig társult a kötetet szerkesztő Nagy Pál is.

Bölöni Domokos"