Gyakran láttam a Vatrában felbukkanni Kocsis Francisko nevét. Írásaiból, fordításaiból arra lehetett következtetni, hogy jól tud magyarul – ha csak nem magyar származású, ahogy a neve után gyanítani lehetne.
Aztán Dan Culcer barátom adott róla meleg hangú jellemzést, amikor 2005-ben megjelent az egy évvel korábban összeállított Kölcsönsorok című fordításantológiám mai román költőkből. (36 modern és kortárs román költő versei magyarul. PONT Kiadó - PONTfix Kiadó, Budapest-Sepsiszentgyörgy). Párizsban élő költő-újságíró barátom, akihez az egyetemi évek óta fűz szoros kapcsolat könyvem első olvasója és értő bírálója volt, s azt hittem, hogy majd az ő gondoskodása révén győzedelmesen bevonulok majd a román irodalmi köztudatba.
Csakhogy Dan józanabbul és természetesebben gondolkozott nálam. És amikor enyhén a szemére hánytam mulasztását, becsülni való őszinteséggel a szemembe mondta érvelését:
„Most pedig föl kell fednem késedelmem egyetlen valós okát: azt hittem, hogy itt, Franciaországban találok egy olyan kiművelt főt, vagy román értelmiségit, méghozzá erdélyi vétetésűt, aki képes lesz kommentálni könyvedet, ezt a 36 részből álló antológiát, az Asymetria számára, megmentvén engem ama kínos helyzetből, nehogy úgy tűnjön, azért dicsérek egy olyan könyvet, amely önmagában minden elismerést megérdemel, mert rám is pazarol néhány passzust. És itt kezdődik a tragédia. Senkit se találtam az itteni románok között. Ott pedig, Marosvásárhelyen például szintén senkit, a fiatal Kocsis Franciskót leszámítva, akinek a neve csupán sejteti kétnyelvűségét, aki a Vatra folyóirat munkatársa, s aki képes elolvasni munkádat és hozzáértően megítélni a szerzők válogatását, a fordítás milyenségét. Ő az egyedüli. Senki más. Micsoda “történelmi szakadék tátong alattunk” (Bacovia), drága barátom! Francisc Păcurariu regényíró és diplomata nem szerette ugyan a magyarokat, mert átélte Erdély elvesztését, az egész tragikus 1940-es évet. Voltak tehát némi fenntartásai neki és az övéinek. Vagy George Sbârcea, a zenetudós, zeneszerző, fordító, ugyanabból a fajtából. Vagy a némileg fiatalabb Gelu Păteanu. De kétnyelvű erdélyiek voltak, képesek arra, hogy a nyelveden szóljanak... De az után a nemzedék után jött az újabb vetés, te, én, néhányan mások, s utánunk nincs más senki. Mi lesz velünk? Úgy hogy megkérlek, Gaby, fogd a könyv egyik példányát, ha még van neked tartalékon, , s küldd el Kocsis Francisko nevére, ennek a fiatal költőnek és fordítónak, a Vatra szerkesztőségébe, Tusnád utca 5 sz. alá, 540027 Târgu Mureş/Marosvásárhely.
Amennyiben ezt nem teszed meg, én nem vagyok eléggé adakozó kedvemben, hogy megváljak a nekem dedikált példánytól, a román irodalom történetében az én szövegem marad a román kultúra megbecsülésének és barátságának egyetlen jele (amit itt akarva-akaratlan képviselek), amellyel gyöngéden és őszintén illették a költő és fordító Cseke Gábort és sikeres költői-stilisztikai erőfeszítéseit.”
Nem hallgattam rá, mert nem tértem teljesen magamhoz sértődöttségemből. Azt mondtam magamban, mit küldözgessem szanaszét a könyvet, ha valaki észreveszi, felfedezi magától, jó, ha nem, egye meg a fene, nem érdekel... És talán így is volt, ha nem előzte volna meg az antológiát egy terjedelmes bevezető esszé, Én és a románok címmel, amit kezdetben néhány oldalas bevezetőnek szántam, de aztán, ahogy haladtam a lefordított költőkhöz fűződő viszonyulásom boncolgatásával, úgy dagadt és bővült az anyag, a vizsgálati szempont, mélyült a vallomás. Különösen büszke voltam erre a tanulmányra, tulajdonképpen „nem is néztem volna ki magamból”, ahogy mondani szokás, de hát megszültem, csodák csodájára, és minden szorongásom dacára jónak és eredetinek találtam. Ennek a visszhangját sóvárogtam tulajdonképpen; nem is kimondottan az elismerését, bármilyen kifogást, ellenérzést, fanyalgást elfogadtam volna, csak beszéljenek róla...
De a könyvet csak azért sem küldtem el a jelzett címre.
Kocsis Franciskót azonban egészen más fából faragták. Megszerezte a kötetet és a Vatra folyóirat 2007/1-2. számában lelkesen köszöntötte a Kölcsönsorokat, olyannyira, hogy hízott tőle a májam.
„Cseke bámulatos gesztusa minden dicséretet megérdemel és meggyőződésem, hogy vonatkozási pont lesz a fordítások történetében. Egy ekkora kulturális erőfeszítés meglehetősen ritkán következik be, legalább is a múltból ez olvasható ki, amikor is kevés ehhez fogható esemény történt. Marad viszont a remény, hogy többet is lehet tenni, hogy lesznek emberek, akik nagy szenvedéllyel még többet tesznek.”
Megköszöntem a gesztust. Levelezni kezdtünk az interneten. Kiderült, ő is költő, nem csupán műfordító. Még fellelhető könyveinket elküldtük egymásnak. Én szorgalmasan és hálásan fordítani kezdtem tőle, miközben ő se hagyta alább. Ezúttal az ő fordításait teszem közzé, később majd az ő verseire is sort kerítek.
Sticla lămpii
(Lámpabura)
sticla lămpii plesnind
sperie lumina o clatină moale
n-ajută doar s-o schimb
stricăciunea în noi dă ocoale
lampa noi o meşterim - cu ochii
orbi în noapte aţintiţi
suntem începutul şi sfârşitul
şi lucizi suntem şi ameţiţi
zărim ce-i derizoriu dar nu ce ar trebui
grăim nimic bizară pacea cuvântului spus
disperaţi ne agăţăm de pământ
deşi ştim: ce magnific e acolo sus
az elpattanó lámpabúra
ráijeszt a fényre, meging
hiába cserélem ki újra
a romlás mibennünk kering
mi gyártjuk a lámpát szemünk
vaksin mered az éjszakába
mi vagyunk a kezdet és a vég
vagyunk az éber és a kába
látjuk mit nem kell, s mit kellene nem
mondjuk a semmit szavunk a furcsa csönd
görcsösen kapaszkodunk a földbe
bár tudjuk: nagyszerű odafönt.
Reflector
(Reflektor)
peste uliţele cetăţii peste macadam
peste arce peste curbura bolţilor
peste statui peste clopote
peste creneluri peste cripte peste cimitir
peste şirul de scări peste timpul zăvorât în turn
peste iedera ce scorojeşte zidul
peste tuburile orgii peste bazinul de piatră peste schele
peste prânzul zidarului peste arcade
peste apa murdară cu spume ce-şi taie drum în vale
soarele aruncă un şuvoi de lumină
meditativ îşi fixează reflectorul asupra ta
de parcă i-ai trezi prin ceva suspiciunea
te cercetează precum copilul para viermănoasă
înainte de a muşca
a vár utcáin a macskaköveken
a hajlatokban a boltíveken
a szobrokon a harangokon
a lőréseken a kriptákon a temetőn
a lépcsősorokon a toronyba zárt időn
a falakat málasztó repkényeken
az orgonasípokon a kőmedencén az állványokon
a kőműves déli ebédjén az árkádokon
a habzó szennyvizen mely utat talál a völgybe
végigpásztáz a nap
reflektorát rádszögezi tűnődve
mintha valamiért gyanús lennél neki
vizsgál mint férges vackort a gyermek
mielőtt beléharap
Grădini minate
(Aláaknázott kertek)
de cum începe să strălucească faţada casei vecine
cu brazi şi munţi în fundal
de cum grajdul stiva de lemne părul şi poarta
se îndreaptă în uterul de ceaţă al zorilor în mijire
în care se concep ori se leapădă
marile speranţe
precum purpura în poala cerului
ţi se furişează-n inimă dorinţa răscolitoare
înapoi o înapoi în timp
nu prea departe
nu până la secretele inocente ale copilăriei
nici până la trilurile sugrumate de emoţie ale iubirii
doar ultima răscruce te interesează
dar nu te cheamă nimeni
nimeni nu te îndeamnă
oriunde calci
o pe unde calci
nişte grădini minate sunt drumurile timpului
bombe sunt cele mai frumoase fructe
ahogy felfénylik a szomszéd ház homloka
háttérben fenyvessel havassal
ahogy a pajta a farakás a körtefa és a kapu
kihúzzák magukat a hajnali derengő
homály méhében ahol a nagy álmok
fogannak vagy elvetélnek
ahogy az ég aljába a vörös
szívedbe lopja magát a furdaló vágy
vissza ó vissza az időben
nem nagyon messzire
nem a gyermekkor ártatlan titkaiba
nem a szerelem elfúló torkú trilláihoz
csak az utolsó keresztút érdekel téged
de senki se hív
senki se biztat
az idő útjai aláaknázott kertek
legszebb gyümölcseik pokolgépek
bárhova lépsz
ó hova lépsz
În loc de spovedanie
(Gyónás helyett)
a mărturisi a scuipa vorbe a cleveti
a flecări în treacăt fie spus e totuna
a exprima
poate
dar niciodată cu regrete
până ne săvârşim faptele
suntem îngeri coborâţi pe pământ
apoi
abia apoi prindem de veste că am spart unicul pahar
cioburile adunate
sub inimă rănesc
în sălaşul clemenţei
mizerie măturată sub covor
aripile murdare-s amorţite
le-am ascunde dar unde
atârnă zburlite aspre -
pândim cuvântul cerului
vallani köpni kikotyogni
elszólni mintegy mellékesen
bedobni
kimondani
talán
de bűnbánatért soha
tetteinket míg elkövetjük
földre szállt angyalok vagyunk
utána
csak utána
kapunk észbe hogy eltörtük az egyetlen poharat
szilánkjai sebeznek
szívünk alá gyűlve
szőnyeg alatt a szemét
az irgalom tanyáján
a szárnyak bénák szennyesek
elrejtenénk de hová
lógnak csapzottan érdesen
lessük az ég szavát
Doar strugurii
(Csak a szőlőt)
în grădina vecinului prunii
încă erau împovăraţi peste gardul
de sârmă ghimpată am pândit fructele
răscoapte cum plesnesc împlinite
ni se părea că putem auzi fojgăiala viermilor
numai sârma aceea
numai ghimpii aceia pe sârmă
de n-ar fi fost în rest
eram profund scârbiţi de prune
cu adevărat noi preferam doar strugurii
még roskadoztak a szilvafák
a szomszéd kertjében a szögesdróton
át kilestük miként hasadnak
boldogan a túlérett gyümölcsök
a férgek neszezését is hallani
véltük csak az a drót
csak a dróton azok a szögek
ne lettek volna különben
szívből utáltuk a szilvát mi
a szőlőt szerettük igazán
Inchizitor cândva
(Valaha inkvizítor)
am fost inchizitor cândva
când urla şi fiului meu îmi venea să-i sfărâm căpăţâna
îl ciupeam violent când noaptea plângea
am fost un insensibil munte de gheaţă
cândva aproape am devenit criminal
am fost uimitul pluton de execuţie
inocent am fost cândva
mă trezeam cu cântece de leagăn pe buze
mulajul statuii blândeţii puteau s-o modeleze după mine
marea speranţă am fost
cândva am fost infailibil
groaznic am decăzut cândva
am fost ce-am fost odată
valaha inkvizítor voltam
szétvertem volna a fiam fejét ha bőgött
nagyokat csíptem rajta éjjel ha felsírt
voltam szigorú jéghegy
valaha majdnem gyilkos lettem
voltam megszeppent kivégzőosztag
valaha ártatlan voltam
gyermekdalokkal az ajkamon ébredtem
megmintázhatták volna rólam a szelídség szobrát
voltam a nagy ígéret
valaha csalhatatlan voltam
valaha nagyon elbotoltam
valaha voltam ami voltam
Pe creasta ogoarelor
(Földek taraján)
pe creasta ogoarelor
calcă legănat mulţime de băbuţe cu broboadă
ciocuri de ciori
aud cum opintesc brazda înţepenită de-ngheţ
de parcă ar fi pierdut azi-vară ceva
dar ce anume ce
földek taraján
sok sok hárászkendős anyóka billeg
hallom
a dermedő barázdát varjúcsőrök feszegetik
mintha elvesztettek volna valamit a nyáron
de mit de mit
Pe rând precum uluitul pilot al balonului
(Sorban miként a döbbent léghajós)
am decis că
voi fi liber
cu orice preţ voi sfărâma orice
legătură la început
mi-am aruncat cât colo ceasul dar ticăitul
tot nu s-a întrerupt timpul bătea
darabana în urechi
după care urcând în tren
am întors familiei spatele
însă memoria ca un aparat
de proiecţie a evocat pe rând chipurile
palide ale fotografiei de grup rămasă acasă
apoi au urmat îmbrăcămintea
pantofii şosetele
le-am smuls de pe piele
dar n-am reuşit să mă eliberez furios
am izbit cu piciorul în pământul patriei şi după
un metru şi şaizeci şiret
s-a întins iar sub mine apoi
precum pilotul consternat unul după altul am zvârlit
din mine sacii de nisip
toate boarfele
ideile foarfecele
de unghii o sticlă de ceai medicinal reţetele
ultima respiraţie horcăită a mamei
o locomotivă azurie portofelul
stiloul
şi pentru că tot n-am reuşit să mă desprind
de acest pământ în ultima clipă m-am aruncat
în hău dar şi aşa
a rămas închis în mine un urlet
înfiorător
elhatároztam hogy
szabad leszek
bármi áron megfosztva magam minden
köteléktől előbb
az órám hajítottam jó messzire de a ketyegés
csak nem szűnt meg az idő
dobolt a fülemen
majd a családnak fordítottam
hátat vonatra
szállva de emlékezetem akár egy
vetítőgép rendre visszaidézte
az otthon hagyott csoportkép sápadt arcait
aztán a ruhák
következtek cipő zokni is
lekerültek de a bőrömből
nem sikerült kibújnom dühömben
elrúgtam magamtól a honi földet és egy méter
hatvan centi után ravaszul
visszapenderült alám mire sorban
miként a döbbent léghajós
homokzsákot homokzsák után
hajítottam ki magamból minden kacatot
elveket körömvágó
ollót egy üveg gyógyteát recepteket
anyám utolsó hörgő lélegzetét
egy égszínű mozdonyt a pénztárcámat
a tollam
s mert mégsem sikerült elszakadni
e földtől az utolsó pillanatban a mélybe
vetettem magam de így is
bennem rekedt egy velőtrázó
sikoly
Rănile grădinii
(Sebek a kerten)
şipcile desprinse din gardul înclinat
răni deschise ale grădinii
cine aduce pansamentul
cine dar urgent
potopitor curge din ele
aroma căpşunilor
megdőlt kerítésen a hiányzó lécek
tátongó sebek a kerten
ki hozza a kötést
ki hozza de gyorsan
csak úgy ömlik belőlük
az eperillat
Secere îngustă
(Keskeny sarló)
toate cele bune toate cele bune
aşa cere buna cuviinţă
chiar de-ar fi să stai cu un picior în groapă
de parcă taina fericirii ar depinde de noi
cine ne-a lovit cu atâtea ghinioane cu vise
neîmplinte rătăciri goană disperată
după extaz iluzii
cine a promis mai mult decât poate împlini
şi cine i-a dat crezare că se vor înmulţi când
legea conservării materiei înseamnă
că deşi nimic nu se pierde pentru că totul
se transformă nici nu sporeşte
pentru că totul se transformă
iar noi ne împuţinăm ca secera îngustă
a lunii ni-s buzele încleştate
minden jót minden jót
még ha félig sírban is a lábunk
az illem így kívánja
mintha mitőlünk függne a boldogulás titka
ki mérte ránk a sok balszerencsét a be nem
teljesült álmokat a tévedéseket a mámor
kétségbeesett hajszolását az illúziókat
ki ígért többet mint amennyit teljesíteni
tudott és ki hitte el neki hogy több lesz mikor
az anyag megmaradásának az elve azt jelenti
hogy bár semmi sem vész el mert minden
átalakul de nagyobbra nem nő
mi pedig elfogyunk mint a hold
keskeny sarló összeszorított ajkunk
Dacă tare mă tem
(Ha nagyon félek)
de-aţi fi încă o dată pe atâţia eu nici atunci
n-aş putea spune decât că
regret să deposedez
de jubliaţia superiorităţii numerice
mâinile care mă sugrumă totuşi
fiţi cu băgare de seamă când mi-e
tare teamă obişnuiesc să urlu
ha még egyszer ennyien lennétek én akkor
is csak azt mondhatom hogy
sajnálom a túlerő diadalától
megfosztani
a torkom szorongató kezeket de azért
vigyázzatok ha nagyon
félek visítani szoktam
Joc
(Játszma)
pe câmpul de şaizeci şi patru al tablei de şah
ne hăituim reciproc figurinele
câte waterloo cotul donului doberdo sighişoara
sunt ascunse sub pătratele alb-negre
câte învăţăminte pentru o viaţă
intrigi solii secrete morţi eroice
stupide renunţări se reconfigurează şi mereu altfel
îmi contemplu ceata împuţinată pe tablă
o cum cad se risipesc nici măcar pentru mine
ci din cauza mea soldaţi ofiţeri
dar regele mai poate scăpa cu fuga
speranţa nu moare şi la urma urmei
totul se poate rejuca.
kergetjük egymás bábjait
a sakktábla hatvannégyes mezején
hány waterloo don kanyar doberdo segesvár
van elrejtve a fekete fehér négyzetek alá
hány életreszóló tanulság
cselszövés titkos megbízatás hősi halál
ostoba önfeladás teremtődik újra s mindig másként
a táblán elnézem fogyatkozó seregem
ó hogy hullnak kaszabolódnak nem is érettem
csak miattam gyalogok tisztek
de még egérutat nyerhet a vezér
él a remény is s végső esetben
minden újrajátszható
Fiară îmblânzită
(Szelídített vad)
după multele interdicţii ale copilăriei şi mai multe
renunţări şi-au făcut sălaş în viaţa mea
sunt înfometata sălbăticiune îmblânzită
căreia nu-i clipeşte nici ochiul
doar în sine rânjeşte urlă
când n-o aude nimeni
nicicum nu s-ar revolta împotriva vieţii
e o bleagă specie melancolică
mai bine pe sine se consumă fără odihnă
e total predispusă la autodevorare
unica sa mângâiere e
melodia ţâşnind irezistibil din interior
annyi gyermekkori tiltás után még több lemondás
vert örök tanyát életemben
vagyok a szelídített vad kit éheztetnek
de a szeme se rebben
csak magában vicsorog vonít
mikor senki se hallja
fel nem lázadna az élet ellen
együgyű mélabús fajta
inkább magát emészti álmatlanul
csupa önpusztító hajlam
egyetlen vigasza mentsége a belülről
feltörő elfojthatatlan dallam
Pe casa noastră
(Házunkon)
pe casa noastră geam
în geam muşcată
pe ea strop de apă
pe strop fuior de raze
în raze fir de praf
pe praf o căsuţă
pe căsuţă geam
házunkon ablak
ablakban muskátli
muskátlin vízcsepp
vízcseppen napfény
napfényben porszem
porszemen kicsi ház
kicsi házon ablak
Lume mimată
(Mímelt világ)
actorul mimează o lume
nu-i lege vorba lui
cu ce nu crede se-ntoarce
omul la casa lui
uitând aplaudă strident
actorul ţipător
de la sine revine-n auz
roiul cuvintelor
şi-i doar începutul - astfel
ne tachinează actorul
el doar mimează tristeţea
dar inima trezeşte dorul
világot mímel a színész
nem készpénz a szava
amit ma nem hiszünk neki
azzal megyünk haza
feledve ezt rivall a taps
s a színész is legott
az ember magától visszahall
egy idegen fordulatot
ez csak a kezdet a színész
végig így incselkedik velünk,
ő csak játssza a bánatot
nekünk meg sajog a szívünk
Sărutul lui Dumnezeu
(Isten csókja)
un pocal de vin
la cuminecătură
din mână-n mână
ca sărutul lui dumnezeu care-i uneşte
pe toţi cei ce pentru asta au intrat în casa lui
pe marginea potirului într-un unic strat pulsatil
ruj herpes flenduri solzoase de piele
stomatită zăbală salivă vărsată din belşug
acid gastric amestecat cu alcooluri catran funingine
amărăciune sânge câte suferinţe
atâtea înghiţituri de speranţă
acesta e sângele meu
iar acesta e al nostru al nostru
ambalat în existenţa în destinul nostru
în părelnica evlavie plutind peste capetele noastre
pocalul trece de pe buze pe buze
moale ca o pecete fatală
egy kupa bor
úrvacsorához
kézről kézre
isten csókjaként mely összeforraszt
mindenkit akik miatta betértek az ő házába
a kupa peremén egyetlen duzzadó lüktető rétegben
a rúzsok herpeszek cserepes bőrcafatok
szájpenész zabola bőven ömlő nyál
szeszekkel elegyes gyomorsav kátrány korom
keserűség vér ahány szenvedés
annyi reménykedő korty
ez az én vérem
ez pedig a miénk a miénk
sorsunkba életünkbe csomagolva
ajakról ajakra
lágyan végzetes pecsétként
a fölöttünk kóválygó tűnődő áhítatban
Plutind peste braţul mort
(Holtágon libegő)
ceaţa atârnă peste braţul mort
cheag de sânge îngheţat la cot
strânsuri ce se scufundă lent
poticnit mi-e graiul somnolent
piatra s-afundă cu leneş clipocit
să ne păstrăm umani negreşit
holtágon libegő ködök
csuklóra fagyott vérrögök
fenékre szálló hordalék
botló nyelvemen zagyvalék
lustán csobbanó kő merül
tartsuk magunkat emberül
Liniştea peşterii
(Barlangi csönd)
Tăcere de grotă e preajma toată
Doar respiraţia reţinută freamătă încet
Şi naşterea lentă a stalagmitelor
Linişte cu aripi de ortoptere leneşă ca o burniţă
Un fel de muzică mută în sorbul curentului
Nu există nimic altceva decât febrila căutare a sinelui
Uluirea că ne-ar fi putut substitui cineva
Şi nu ştim de unde până unde
Ne-am contopit precum
Fuioarele de fum ale ofrandelor urcând spre văzduh
Ca dorinţele tânjind una după cealaltă
Körülöttünk minden barlangi csönd
Csupán a visszafojtott lélegzet neszez
És a cseppkövek lassú születése
Rovarszárnyú szitáló lusta csönd ez
Valami némán áradó zeneként nyomuló huzatban
Nincs más csak lázas magunk keresése
A döbbenet hogy valaki elcserélhetett minket
És nem tudjuk mettől meddig
Úgy összevegyültünk
Mint a magasba igyekvő áldozati füstök
Az egymás felé sóvárgó vágyak
Lipitorile amintirilor
(Emlékpiócák)
după inspiraţie acum
fluturi îmi zboară din suflet
se refugiază ca dintr-o peşteră a morţii
unde numai amintirile se mai lipesc băloase
în felul lipitorilor
sug tot sug ce mai are vreo valoare în mine
rămăşiţa de sânge măduva
apa vieţii în secare
şi eu îngădui epuizat
impasibil deocheat
de o mistuitoare solitudine lupească
Az ihlet után most
Lepkék szálldosnak ki lelkemből
Menekülnek mint dögletes barlang elől
ahol már csak az emlékek tapadnak meg nyálkásan pióca módra
szívják csak szívják ami még ér valamit bennem
a maradék vért velőt
az élet apadó vizét
s én hagyom megbabonázva
elgyengülten kiájultan
a rámszakadó farkasmagánytól
Aripi topite
(Olvadó szárnyak)
aerul e-atât de ciudat
parcă-n cer m-a aspirat
ca suspinu-ţi mă înalţă
sunt abur burniţă şi ceaţă
funingine sunt şi negură
viscol de nea pe figură
ghemuit sub promoroacă
sunt pasărea ta degerată
ce vine de departe parcă
şi până ţi se-aşează-n palmă
cu îngheţate-i tălpile
i se topesc aripile
oly furcsa kint a levegő
csupa-csupa felhajtó erő
elszállok mint a sóhajod
dara köd pára is vagyok
vagyok homály hulló korom
havak szele az arcodon
kucorogva a dér alatt
vagyok kihűlő madarad
ki mintha jönne messziről
s míg tenyeredre visszaül
billegve jeges talpain
elolvadnak a szárnyaim
(Cine...)
(Kinek...)
Cine mai are aici
forţă să strige la noi?
Căci atunci când se strigă, mă rog frumos,
noi nu mai vrem aşa ceva,
nouă ne-a fost de-ajuns,
cu vârf şi îndesat...
Dar cine mai are puterea de a spune
că din toate acestea ne-a fost de-ajuns?
Ei, cine?
Eu n-aş îndrăzni să spun asta,
pentru că m-ar decapita, m-ar descăpăţâna,
apoi mi l-ar lipi, l-ar băga într-o băltoacă
murdară, fetidă,
în care se pişă vacile,
iar de acolo nu mai există scăpare,
nu mai,
nu mai...
Chiar dacă ar exista scăpare, nimeni nu ţi-ar spune
încotro să mergi,
singur ar trebui să găseşti drumul,
hăţaşul
pe unde cresc ciulini,
se înalţă spre cer,
pătrund în el,
se prind de haine,
îi târăşti după tine...
Iar drumul e ceva
ce e şi nu e;
dacă-l umbli e drum,
dacă nu-l mergi
e cărare de iarbă...
Kinek van ereje,
hogy nekünk itt kiabáljon?
mert amikor így kiabálnak, kéremszépen,
az nekünk nem kell,
nekünk éppen elég,
nagyon is elég...
De kinek van ereje azt mondani,
hogy ez elég nekünk?
no, kinek?
én nem merném ezt mondani,
mert fejemet levágják, lemetélik,
majd összeragasztják, beteszik egy bűzös, gazos pocsolyába,
amelybe tehenek húgyoznak,
s onnan nincsen menekvés,
nincsen,
nincsen...
Mert ha lenne menekvés, senki se mondaná, merre menj,
magadnak kéne megtalálnod az utat,
a csapást,
hol bogáncsok nőnek,
feszülnek az égnek,
belédakadnak,
rádragadnak,
hurcolod magaddal őket...
Az út olyan,
hogy van is, meg nincs is.
ha mész rajta, út,
ha nem mész rajta,
füves ösvény...
La preţ mărit
(Felemelt áron)
se proiectează un mare oraş modern
pe malul de dincoace al râului lethe
lângă mal staţiuni vesele charon
economiseşte pentru un motor de barcă japonez
între două transporturi visează
că organizează voiajuri de plăcere în grup
pe malul celălalt
desigur la preţ săltat
modern nagyvárost terveznek
a léthe innenső partjára
a part mellé vidám üdülőket
kháron japán csónakmotorra gyűjt
két fuvar között elábrándozik
hogy csoportos kéjutazásokat szervez
a túlsó partra
persze felemelt áron
Clipele iuţi ale inspiraţiei
(Az ihlet illanó percei)
hai de-acum poţi veni inspiraţie
numai să termin de tăiat lemnele
în borta de gunoi am făcut loc
pentru doza de mâine am controlat
şi tema băiatului
şi am cusut şi-un nasture la gulerul cămăşii
am decuplat boilerul electric
şi am verificat de ce nu închide bine clanţa
după astea sunt liber
poţi veni inspiraţie
te aştept
am pregătit deja
hârtia stiloul
sunt aici m-am afundat
în fotoliu mă abandonez o clipă reveriei
cum obişnuiesc şi-mi aduc aminte că astăzi
încă n-am băut
ceai l-am preparat şi pe acesta
apoi timp de o jumătate de oră am contemplat
nimicul
apoi generos
şi puţin melancolic
mi-am dat scutire până a doua zi
nosza jöhetsz már ihlet
csak felvágom a fát
a szemetes veremben helyet csináltam
a holnapi adagnak a fiam
leckéjét is átnéztem
és felvarrtam egy gombot az ingem gallérja alá
kikapcsoltam a villanybojlert
és megnéztem miért nem zárul rendesen az ajtókilincs
ezek után szabad vagyok
jöhetsz ihlet
várlak
már a papír
a toll is előkészítve
itt vagyok lehuppantam
a fotelbe elmerengek kissé
ahogy szoktam és eszembe jut hogy ma még nem ittam
teát azt is megfőztem
és kínosan nézegettem a semmit egy fél órán keresztül
majd másnapig nagylelkűen
kissé szorongva
fölmentettem magam
Depoziţie
(Vallomás)
subsemnatul
fără nici o constrângere recunosc
că aş putea trăi ceva mai bine
sunt conştient că prin asta
şi pe mine însumi mă acuz
simultan mărturia e şi autodenunţ
dar mi-l asum
desigur acum fiecare aşteaptă
dovezile
că atunci şi atunci cu cine de ce şi unde
le-aş putea oferi însă
m-am gândit
că dacă fiecare ar completa la rândul lui un chestionar
prin care ar recunoaşte
cât de nemulţumit e de sine
cu inima uşoară aş putea susţine
contrariul celor de mai sus
alulírott
minden kényszerítő körülmény nélkül bevallom
hogy élhetnénk jobban
tisztában vagyok hogy ezzel
magam is vádolom tehát
vallomásom egyben önfeljelentés
de vállalom
persze most majd mindenki várja
a bizonyítékokat
hogy ekkor és ekkor kivel miért és hol
megtehetném de arra
gondoltam
netán ha mindenki sorra kitöltene egy űrlapot
s elmondja benne mily
elégedetlen magával
tiszta szívből állíthatnám a fentiek
ellenkezőjét
Sala de oglinzi
(Tükörterem)
îndoi vapoare şi avioane de hârtie
îl joc pe înţeleptul calm şi jucăuşul părinte
mă joc de-a viaţa şi nici nu foarte rău
jucasem şi c-atârn pe-un zid de stâncă peste hău
îl voi juca apoi pe trufaşul care aude şi vede totul
jucăriile mele ar umple un bazar cu totul
după ce vopseaua se va scoroji pe piatra funerară
îmi voi căuta şi-atunci şi acolo tovarăşi de hârjoană
lume inimă râdeţi hohotiţi nu vă întristaţi
chiar de crunt vă bate ploaia ori chinuri înduraţi
să ne jucăm că ne luăm îndată zborul tăvăliţi pe vânt
ocolind vârful copacilor şi turnurile pe rând
şi-atunci brusc am coborî într-o imensă sală
de oglinzi ca un fulg de nea cu plutire domoală
şi ne-am zări multiplicaţi plutind în strălucirea oglinzii
înainte de a ne topi zvăpăiaţi în jucăuşe extincţii
játékhajót hajtogatok és játékrepülőt
játszom a nyugodt bölcset s a játékos szülőt
játszom hogy élünk s nem is rosszul talán
játszottam azt is hogy lógok egy szikla falán
majd játszom a nyeglét ki mindent hall és lát
játékaim megtöltenének egy egész bazárt
még akkor is ott is játszótársakat keresnék
ha a sírkövön rég megkopott a festék
világom lelkem ne komolykodj de nevess hahotázzál
akkor is ha elgyötörtek vagy ha csúnyán eláztál
játsszuk hogy mindjárt fellibbenünk szél hátán elterülve
kerülgetjük a fák hegyét a tornyokat is messze kerülve
és akkor hirtelen egy roppant tükörteremben
leszállnánk mint egy hópehely annál is szelídebben
s meglátnánk magunk sokszorozva libegni a tükörragyogásban
míg bolondozva el nem olvadunk játékos elmúlásban
Până masa...
(Míg az asztalt...)
De locul acesta sufletul îşi ia adio,
straniu, vesel glas la radio.
Nefiresc de frumoasă zi de primăvară,
băiatul se lipeşte strâns de mine
trenuri zgomotoase gonesc
în craniul meu.
Bocesc acest pământ, deja îl părăsesc,
noroiul lui încă se zvântă pe-ncălţări,
se-aude şuierul hoinar al trenului,
mie mi-a dat semnal acum, apoi Apahidei.
Se adună resturile, se umple sacul,
sus-jos îşi târşesc paşii gospodinele pe scări,
Giani Morandi ştie bine,
cântă pentru un bloc de prefabricate,
ce ştiu eu până
unde voi ajunge
până termin de pus masa,
sufletul se desparte deja de locul acesta...
Már búcsúzik a lélek innen,
furcsa, vidám a rádió.
Valószínűtlen szép tavaszi nap lett,
fiam símulva dörgölőzik,
zakatoló kerekek
vágtatnak koponyámban.
Már hagyom, elsiratom ezt a földet,
sara még a cipőmön szárad,
s vonat tekergő füttyét hallani
most nekem jelzett, aztán Apahidának
szemetet kotornak zsák telik
háziasszonyok csoszognak a lépcsőn le-fel
Gianni Morandi tudja jól
egy panellháznak énekel
mit tudom én,
míg az asztalt terítem
hová jutok
már búcsúzik a lélek innen...
(A fordítások a Vatra c. marosvásárhelyi folyóirat 2007/12. számában láttak napvilágot)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése