Móricz Zsigmond máig jól ismert könyve, a Légy jó mindhalálig - ami kötelező olvasmány az iskolákban, legelőször a Nyugat 1920 / 5. számától kezdve jelent meg és az év utolsó, 23-24. számában fejeződött be.
1. Az író lánya, Móricz Virág emlékezett rá, hogy a regény 1920 karácsonyára könyv alakban is megjelent.
“Nagyanyám olvasta már folytatásokban is, de mikor karácsonykor a kezébe kapta, úgy zokogott, hogy azt rémítő volt nézni. Az apám is sírt, összeborulva, forrón, fájdalmasan sírtak, soká, nagyon soká... Különös. Én akkor azt hittem, ez valami kedves gyerekregény. S nem adták a kezembe. Két vagy három év telt még el, mikor titokban lopkodtam belőle. Először összevissza, titkos órán, aztán egyszer csak megfogott, s szenvedélyesen, egyfolytában. Egyszer színházban voltak a szüleim, s minden parancs ellenére még akkor is olvastam, mikor hazajöttek. Észre se vettem, az asztalra borulva zokogtam Nyilas Misi szenvedésén. Apám megállt mögöttem, a fejemre tette a kezét. - Eridj aludni, fiam, majd holnap végigolvashatod.” (Apám regénye)
2. Négy év múlva a Nyugatban Nagy Zoltán költő, Ady Endre falustársa elmondja: az ragadta meg a könyvben, hogy Misi gyermeki lényével mélyen azonosulni tudott.
“Aki gyerekkel én még regényben találkoztam, azt valahogy felülről, messziről, idegenül néztem (mert így nézte az író), mintha valami egész másfajta lényről olvasnék, egzotikus népségről, kínai kuliról vagy indus hegylakóról, még ennél is idegenebb valakikről, akiknek sorsa nem tartozik rám, mert én sosem lehettem és sosem lehetek ők. Gyermek, gyermekévek, milyen furcsa, hogy erről olyan keveset gondolkozik az emberiség, hogy erről olyan keveset írtak igaz írók.”
3. 1930-ban, miután Misi történetéből színdarab is készül, az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny bevádolja az írót, hogy történetével megrendíti a közönség bizalmát a tanári és az iskolai tekintélyben. Ady Endre bátyja, Ady Lajos tanár úr békítőleg szót kér a Nyugatban:
“Kolléga urak, ne menjünk túlzásba. Éppen elég igazi és egyben igaztalan támadás ér bennünket nap-nap után: ne csináljunk tehát műsérelmeket, s ne érzékenykedjünk ott és akkor is, ahol és amikor senki sem bántott bennünket... Eötvös «A falu jegyzőjé»-ben a magyar vármegyét úgy festette le, hogy abban körülbelül csak egyetlenegy becsületes ember él: Viola, a - rabló. Nem tudok róla azonban, hogy az írótól «tompítást» követelt volna a magyar vármegye. Pedig Eötvös a maga korának vármegyéjét állította pellengérre, nem a negyven évvel azelőtti közigazgatást. Az írói, a művészi szabadságot ugyan respektáljuk mi, tanárok, legalább annyira, mint a száz évvel ezelőtt élt szolgabírák!”
4. Király György irodalomtörténész, maga is tanárember, mindjárt a regény megjelenése után elismerően ír a Nyugatban Móricz emberábrázolásáról:
“Hányszor elképzeltem diákkoromban, egy-egy fájdalmas incidens után, milyen más tanár lennék én s mire valóban a sors erre a boldogtalan pályára sodort, hogy elfelejtettem egykori fogadalmaimat! Hányszor került elém egy-egy meggyötört gyermekarc, könnybeborultan és dacosan összeharapott ajakkal s ilyenkor nem jutott eszembe az a másik sarokba állított kisfiú, aki egykor én voltam a fejem fölött lebegő damoklesi nádpálcával. Hol van ilyenkor az áldott emlékezés, melynek le kellene dönteni a korlátokat köztünk és a kis ember között? Vagy így kell mindig vakon és ostobán botorkálnunk azok között, akiket látásra és tudásra kellene nevelnünk? S ez a fájó igazságtalanság, mely a regénynek minden sorából följajdul, az a szörnyű vád, mely mindnyájunknak szól, adja meg ennek a munkának igazi, nagy jelentőségét...”
5. Azóta eltelt közel száz év, s a regényből több ízben is sikeres film lett (1936, 1960), napjainkban sokat játszott musical is, s ott van a Nagy Könyv 50-es magyar toplistáján. Az interneten eközben se szeri, se száma a házi olvasmányokat rövid “puskákkal”, elemzésekkel ismertető honlapoknak. Az egyiken, mely a Légy jó mindhalálig “olvasónaplóját” is kínálja, “Kis segítség a nehéz időkre” jeligével, hemzsegnek a hálás hozzászólások:
“Köszike... Megmentettél... Életmentő vagy... Két napomat megspóroltad... Imádlak!...”
S egy karácsonyi üzenet Beától, 2007-ből:
“Köszi, ez most jól jön, nincs erőm elolvasni egy ilyen szutyok könyvet!”
Összeállította: Cseke Gábor
Az illusztráción: jelenet az 1936-os filmváltozatból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése