Megváltó karácsony

(Az ÚMSZ Színkép melléklete, a temesvári forradalom huszadik évfordulója alkalmából megkért, készítsek dokumentumösszeállítást az 1989-ben Temesvárott történtekkel kapcsolatban. Az összeállítás elkészült, sajnos, terjedelmileg túlfutotta azt az egy oldalt, amit a szerkesztőség a tárgynak szentelhetett, így rövidítve jelent meg 2009. december 18-án. Az alábbi összeállítás az eredetileg elküldött szöveg.)

*

1990 tavaszán Gazda József izgalmas kéziratot hozott a Romániai Magyar Szóhoz: erdélyi magyar túlélők emlékezéseit az 1989-es decemberi sorsfordító eseményekre, különös tekintettel Temesvárra. Az azon melegében készített társadalmi közelkép, amely részleteiben aztán megjelent a napilapban is, a maga frisseségében őrzi ma is azokat az emlékeket, melyek hiteles krónikáját adják a húsz évvel ezelőtti történéseknek. A szerző engedélyével, mementóként adjuk közre az évfordulón a könyv (Megváltó karácsony. Aura Kiadó, Budapest, 1990) Tőkés László általi ajánlását és egyik fejezetének jellemzőbb részleteit.

Tőkés László

Heródes nótája

Máté 2,3 ...ezt hallván, megháborodék, ...

Heródes nem akart hinni a fülének, amikor több napi sugdosódás, palotai lótás-futás, zavart udvaroncok köntörfalazása nyomán, végre tudomására jutott a bethlehemi karácsonyi megmozdulások híre. Ezt hallván, megháborodék. Nem úgy, mint országa sorsáért aggódó uralkodó, vagy a nép haragjától megrettent zsarnok, hanem mint dicsősége mániájában kellemetlenül megzavart fantaszta. Eladdig csendes elmeháborodása, mint vihar felkorbácsolta állóvíz, dühödt háborgásba csapott át. Nem érzékelte az uralmát fenyegető veszélyt, csöppet sem félt, hanem csak dühöngött. Féktelen haragja nem sokáig kereste tárgyát, és egyáltalán nem valós célpontját kereste.

Először is kiöntötte dühét közvetlen környezetére. Lefasisztázta minisztereit. Kikergette az udvart. Felpofozta a palotaőrség parancsnokát. Kirúgta a csillapítására érkezett társuralkodó-nejét. Bezúzta a trónterem ablakait és tükreit. Tomboló dühe nem ismert határt.

Az első roham csillapodtán józan intézkedésekre szánta el magát.

Elcsapta a kormányt. Nyilvánosságra hozta a titkosrendőrséget. Elrendelte Bethlehemnek és környékének az eltörlését. Helyette atombiztos föld alatti csodaváros építését irányozta elő. Felszámolta kincstári jószágai büszkeségét, a békegalamb tenyészetet. A galambokat levágatta.

Az egész országban kötelezően bevezette a szakadatlan tapsot, amely csak kivételesen, a hurrázás és ovációk idején szünetelhet.

Országos méretű arcképét formázó rendbe szervezte népét, uniformzált és kiabáló színű ruhákban bújtatta egyedeit, korra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül. - Ezen intézkedéseivel az angyalok énekét, a szentképek egyeduralmát és a polgári individualizmus erejét kívánta letörni.

Máté 2,3 .. .és vele együtt az egész Jeruzsálem

Alkonyat táján eszeveszett táncba kezdett az egész Udvar. A csillárokig ért a tánclépésre rángó, egzaltált jókedv, egyetlen őrjöngő báli forgatag árja nyaldosta a Király fenséges lábait.

Hűséget lihegett minden felforrósodott, hullámzó kebel, pattanásig feszült a kor szánalmas öltözetébe bújtatott, belső vezényszóra működő táncfegyelem, és ütemesen skandált hozsannák ritmusa terelte mederbe az alattvalói hódolat buja lelkesedését.

Heródes elomlott a trónterem baldachinja alatt elterülő pamlagon, és örökkévaló értékek gondolatát forgatta fejében. Eszelős nyugalom fenségével hagyta sodortatni magát a felkavaró dicsőség egymásba omló habjain, s a táncban viharzó udvar hallatlan dinamikája ernyedt, jóleső fáradtsággal töltötte el.

A középkori haláltánc kéjes borzongása és a halálra táncoltatott lány balladai szorongása kerülgette a lelkét. Határtalan kielégüléssel szívta magába a megindult terem tumultuózus levegőjét, felkorbácsolt lényét önfeledten adta át a grandiózus élménynek. Még napok múltán sem érzett magában annyi erőt, hogy véget vessen az elszabadult zenének.

A tánc már az első órában túlterjedt a palotán, és hatalmába kerítette egész Jeruzsálemet. Jótékony fertőző betegségként áradt el az utcákon, vállára kapta az embereket és a házakat, elöntötte a rádiót és a repülőteret.

Az aranyborjú aranykora látszott visszatérni a szikár törvény uralma alatt minden fantáziától megfosztott ország életébe. Egyetlen nótát fújtak, Heródes nótájára ropták a táncot mindenek. Körültáncolták Bethlehemet. A gyermeteg istállói mozgolódás elhalt a tánc robajára. A forradalmi gőgicsélés kirívó hangját elnyomta az össznemzeti örömmámor. Hatalmas, szakadatlan taps rengette a földet. Hétszer körbejárták, s az istálló falai leomoltak. Hívságos őrület lett úrrá az istenadta népen.

Heródes transzba esett. Többet nem tért magához, és most már így uralkodott mindvégiglen. Országa egyetlen körötte keringő körtánc.

*

(Az írás élén ez áll, kézírással:)

Ez az írás, melynek részletét Gazda József könyve elé ajánlom, a temesvári forradalom kitörésének havában született, előlegezve a bekövetkezett eseményeket, előhírnökeként azon megrázó élményeknek, melyek oly hitelesen jelenülnek meg a forradalmat megjárt, a “megváltó karácsonyt” átélt vallomástevők ajkán.

A könyv olvastán éljen tovább bennünk a fájdalmas, tisztító élmény!

1990. február 12.

***

Gazda József

Hamu alatt parázsló csend

(A forradalom negyedik napja 1989. december 18-a, hétfő)

Temesvár CsGy: Hát ez az éjszaka iszonyatos volt. A 3 és fél éves kicsi unokámat a leányom és a feleségem bevitték a fürdőszobába, és ott énekeltek neki, hogy ne hallja ezt a pokoli zajt! Sírt, zokogott magából kikelve és csak így tudták megnyugtatni. A tömbházakban lőtték be az ablakokat, lőtték meg - bent az otthonukban - a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Autóval száguldó szekuritátésok lövöldöztek, lőttek az utcákon még fel-feltűnő emberekre, lőttek az épületekre. Az emberek az ablakokból ordítoztak, üvöltöttek, hogy ne lőjetek, állatok! Hát emberek vagyunk! Ne lőjetek! Hát kire lőtök? Ne lövöldözzetek! Egyszer egy állati üvöltést hallottam, itt, ahol egy fiatalasszonyt, egy 18 éves fiatalasszonyt lőttek le ezek az autóval száguldozó figurák. S ez így zajlott egészen éjjel 2-ig. Utána az össztűz, ez a szapora tüzelés valamelyest megszűnt és ekkor éjszaka iszonyatos vihar keletkezett. Dörgött, villámlott, valóságos nyári vihar zúdult a meggyötört városra, egész éjjel esett attól kezdve, és mindent elmosott.

BFV: Ez is olyan furcsa volt, mintha isteni haragot jelzett volna, haragot, ami a gyilkosok mellé szegődött, a töménytelen víz és eső elmosta a vért a városból, megkönnyítette a bűnjelek eltüntetését.

TZ: Négy óra körül bújtam ki az ágyból, s gondolkoztam, most mit tegyek. Ha civil ruhába öltözöm, meglát egy szekurista, s megölhet. Ha a katonaruhámat veszem fel, tankos lévén számíthatok a népharagra. Honnan tudnák az emberek, hogy én nem voltam ott tegnap azok között, akik a legnagyobb mészárlásokat végezték a város utcáin. Arra számítottam, sebesülteket látok, vagy valami nyomát annak, hogy a városon végigsepert egy forradalom! Teljes csend volt, az üzletek ablakai betörtek, s néhány ember álldogált. Valaki megkérdezte, vajon járnak-e a vonatok? Eljutottam a villamosig, a 6-os és 8-as találkozóhelyéig, láttam, hogy ott is csend van, villamos nincs. (...) Be kellett húzódnom egy ház eresze alá, míg csendesedett az eső. Ahogy a Gyiroki útra értem, láttam, itt óriási harcok kellett hogy legyenek, mert a trolik mind össze voltak törve, kerekeik kiszúrva, felborított autók, s az ember szinte úszkált a hüvelyeken. Eddig úgy kellett vigyázni, 30-40 katonának kellett a fűben keresni 2-3 hüvelyt, most pedig százával, ezrével voltak a földön, szinte korcsolyázni lehetett rajtuk. Rettenetes állapotban volt az egész környék. Mikor elértem végül az egységbe, felvettem a katonaruhámat, s mentem az őrnagyomhoz, éppen akkor emelte fel az asztalról a fejét, akkor tápászkodott fel, és kérdezte, hogy: Mi van, élsz még?

TG: Mikor lementünk, a lépcsőház bejárata szét volt lőve. Oda menekültek az emberek, s ott lőtték őket. A földszinti ablakok be voltak seperve, az utca fel volt mosva, fel volt takarítva, s az üzletek kinyitottak. Kenyeret osztottak. S lent az újságos bódéban vajat és tojást adtak, azért ott, mert az üzlet szét volt lőve. Máskor nagy sorok állottak, most egy vagy két ember. A lépcsőházakban homok volt lehintve és mészpor, hogy a vért eltakarja.

UCs: Az utcán civil fegyveresek álltak, sétáltak, úgy hogy nem mertem visszanézni, sem visszafordulni, inkább megkerültem a blokkokat, s úgy mentem vissza a kórházhoz, amit akkor már dupla rendőri és katonai kordon vett körül, s az emberek álldogáltak az ételes szatyrokkal s a betegeknek hozott virágokkal.

MZ: Délelőtt volt, szikrázó napsütés, nagyon szép idő, és az tűnt fel, hogy az emberek nem beszélnek egymással. A gondolataikban olvastam. Tudták, hogy mi történt. Nem úgy, amikor az emberek megbeszélik az elmúlt eseményeket, hanem amikor nem beszélik meg az elmúlt eseményeket. Érezhető volt, hogy mindenki tud mindent.

BFV: Hétfőn a munkahelyekről sokfelől hallottam, az igazgató összehívta az embereket, s úgymond feldolgozta azt az anyagot, amit a felső pártvezetéstől kapott, amit úgy állított be, mint az igazságot. Közlöm veletek, hogy mi történt tulajdonképpen, mert ugye szóbeszédet én is hallottam, ti is hallottatok, de Máté elvtárs megmondta nekünk pontosan, hogy idegen erők Tőkés Lászlón keresztül, aki már több államellenes cselekedetet követett el, beszervezték - tehát az idegen erők szervezték be! - a város lumpen elemeit, napszámosokat, ide-oda lógó embereket, hogy tönkretegyék a mi városunkat. És hogy nem tűrhetünk ilyesmit, és hogy föl kell lépnünk...

TG: Egyedül feküdtem a diákotthonban az ágyamon, amikor bejött a szekus. Bocsáss meg, hogy zavarlak! Hogy minél hamarabb menjünk haza, két órakor bezárják a diákotthonokat. Tudjátok meg, ez egy vallásos tüntetés volt!

BFV: Furcsa, hogy milyen összefüggésben volt mindezzel a másik közlés, az, hogy szükségállapot van, nem szabad több mint három személynek együtt lenni az utcán, és hogy azt a szót, hogy LIBERTATE, nem szabad kiejteni. Ez szinte kabarészerűnek tűnt volna, ha nem lett volna olyan szomorú.

BI: Akkor, délelőtt, furcsa látványt nyújtott a város. Kidőlt katonaság, lázasan takarították el a nyomokat, és mindenütt rengeteg ember. A katonák borzasztóan idegesek voltak, feszült, fáradt arcok. A fegyvert egyik sem tartotta a vállán, mindenki tüzelő állásban állt. Megtudtam, hogy tűzparancs van érvényben, s minden három vagy öt emberre - egyik variáció szerint három, a másik szerint öt fős vagy ennél nagyobb tömegre - lőnek, felszólítás nélkül. Ha valaki el meri kiáltani a szabadság szót, felszólítás nélkül lelövik. És voltak is lövöldözések. Idegesek voltak a katonák...

BFV: Egy kis csoport, két katona s egy tiszt állt az egyik utcasarkon. Odament egy civil, s azt mondta a tisztnek: Én a maguk helyében nem lőttem volna. Nem nagyon akart az szóbaállni vele, ez mechanikusan ismételte vagy háromszor - mind idegesebben: ÉN NEM LŐTTEM VOLNA A MAGUK HELYÉBEN! Erre a tiszt kihúzta a pisztolyát, s a lába közé lőtt, le a földre. És azt mondta: Pucolás innen!

PMM: Fél öt fele reggel megjelent a kórház halljában - a sürgősségen - két tiszt, nem tudnám megmondani a rangjukat, az egyik szekus-, a másik rendőregyenruhát viselt. S az ajtóban ott állt egy idősebb harmadik, az vezette az autójukat. A rangosabbak elmentek megkeresni két saját halottjukat a hidegházban, s azalatt a kórház körülbelül 60 alkalmazottja körülvette a hallban maradt szekust, s vádolták azért a bestiális lövöldözésért, amit véghezvittek. Ő azzal igazolta az eljárást, hogy parancsot kaptak a tüntetés feloszlatására. Erre mi: A pizsamás ember és a kétéves gyermek nem lehettek a tüntetők között! Pizsamában nem tüntetnek az emberek! Attól tartottam, hogy meglincselik ezt a kintmaradt szekust. Időközben visszajöttek a rangidősek is, s gúnyos hangon mondta egyikük - beállva a hall közepébe: Én nem küldöm a családomat holnap dolgozni, és azt tanácsolom, önök se tegyék, mert holnap is és holnapután is és ezután mindig lőni fogunk mindenre, ami mozog. A teremben felháborodott hangok kérdezték: Nem gondolják, hogy ezért egyszer felelni fognak? Hogy engedhetik ezt meg maguknak? Erre az ajtóból ugyanazzal a gúnyos mosollyal visszafordult és azt mondta: Jó estét! Később két civil érkezett, a betegek névsorát akarták a regiszterekből, és a halottakét is. A regisztereket megnézték, aztán el is tűntek.

UCs: Úgy kérte a véres est hajnalán a szekus a listát - szó szerint idézem -: A dögökről s az általunk kilyukasztottakról! Valószínű pontos kimutatásokat akartak maguknak. A könnyebb sebesülteket, akik otthon maradtak, össze is gyűjtötték azokban a negyedekben, ahol a legnagyobb vérengzések voltak. Jártak házról házra utánuk, s ahol sebesültet találtak, elvitték. Ugyanígy gyűjtöttek be rengeteg tüntetőt. A zsebtolvajok is nekik dolgoztak, be voltak építve: a tüntetés hevében a zsebekből kihuzigálták a személyi igazolványokat, s éjszaka ezeknek az igazolványoknak a segítségével vitték be őket...

GoA: ... Kint, a kórház előtt, megjelent a katonaság, géppisztolyokkal és a kétéltű tankokkal, de az egész katonaságot két civil géppuskás vezényelte.

HoP: A professzorunk beosztott dolgozni a műtőkbe. Egy darabig segítettem, aztán lementem a hidegházba, nézzem meg, mi van ott. Hátul mentem be, tele volt halottakkal. Nem tudom pontosan, hányan lehettek, mindenesetre nem volt kevesebb száznál, s nem volt több kétszáznál. De nem láthattam az egészet, mert egy fehérköpenyes alak - nem tudom, ki volt - megkérdezett, hogy mit keresek ott, és rámszólt, hogy menjek el! Mindenféle embert láttam ott, öregeket, fiatalokat, nőket, férfiakat, kicsiket, nagyokat. Azokat, akiket meglőttek, azzal a céllal lőtték meg, hogy meghaljanak. Nagyon rövid ideig lőttek a lábakra, azután a törzs felső részére. Figyeltem a golyók becsapódási helyét az üzleteken, a falakon; épp fejmagasságban voltak, tehát ölni akartak!

AI: Változatlanul érkeztek a sebesültek hétfőn is, de már nem olyan nagy számban. Emiatt csak a mi szekciónk műtött aznap, annak ellenére, hogy készenlétben volt a másik szekció is. Változatos volt a kórkép, mert a golyók minden testrészt értek.

UCs: A betegeket a szekuritaté emberei vallatóra akarták fogni, és az orvosok magyarázták meg nekik, mit hazudjanak, egyik se mondja meg, hogy a tüntetők közül lőtték ki őket, mert abban a pillanatban elvitték volna. A gyermekeket, akik annyira őszinték voltak, hogy nem lehetett bízni bennük, azokat bevitték a sürgősségre, s valami injekcióval elkábították...

BFV: Az egész nap a terror légkörében telt el.

GÁ: Új fogolytárs került a cellánkba hétfőn, egy fiú, akinek meg volt lőve a lába. Rettenetes dolgokat mesélt a vasárnapi megtorlásokról. A börtönőrökön látszott, hogy továbbra is készültségi állapotban vannak, fáradtak is voltak, de ahhoz mérten, ahogy a rendőrségen viselkedtek velünk előző nap, humánusak voltak. Tovább folytak a kihallgatások. És mindenki kereste magának az alibit. Volt egy Binder Ádám nevű végvári fiú, az egyszer azt fogalmazta meg nekem, hogy - aszongya - milyen szarok ezek az emberek, ahelyett, hogy mindenki azt mondaná, igenis, ezért és ezért tüntetni voltam az utcán, s ezt csináltam, azt csináltam, ehelyett azt mondják: Én a nagymamámnál voltam, s mentem haza, vagy: Mentem a keresztanyámhoz, és így tovább. Tetszett ennek a fiúnak a hozzáállása, bár aztán végül is pont én ajánlottam neki, hogy ő is mondja csak azt, éjjel 11-kor jött ki a munkából, s akkor kapták el...

FP: Körülbelül fele a cellánknak egyetemistákkal volt tele, egyetemista lányokkal, volt öt kiskorú is, s volt egy fogorvosnő meg a lánya. Ahogy azok viselkedtek, abból erőt tudtam meríteni. Tudtam, hogy ő az élete közepén van, s ugyanolyan helyzetbe került, mint én, márhogy börtönben van, s neki sokkal nagyobb nehézségei lesznek utána, mint nekem. Mind mondtam magamban, ha ő kibírja, akkor én is kibírom. Csak egyetlenegy lánynak lett krízise, annyit sírt, úgy négy-öt órát sírt, felmondták az idegei a szolgálatot, akkor kivitték, adtak neki valami nyugtatót, amitől valamelyest magához tért. Légzési zavarai is voltak, majdnem elájult, annyira belelovalta magát. Arra gondoltunk - többen is -, hogy biztosan van köztünk egy besúgó. Ketten-ketten beszéltünk egymással, akik úgy-ahogy ismerősök voltunk már, és mind néztük, vajon ki a besúgó. Volt egy nő, aki nagyon furcsán viselkedett. Egyfolytában kiabált, hogy ő idegbeteg, s őt engedjék ki! És arra gondoltunk, biztos ő lehet. Mert hogy mert kiabálni. Emberek vagyunk! Jogaink vannak! Gondoltuk, hogy na, ez az!...

GÁ: Miután megtudták, hogy mi különleges helyzetben vagyunk, hogy minket onnan a parókiáról hoztak el, különös megbecsüléssel néztek a társak, mindenki belátta, hogy a mi helyzetünk sokkal veszélyesebb, mint az övék.

CsőA: A munkahelyen hétfőn már tudták, hogy le vagyunk tartóztatva, s úgy állították be, hogy huligánok és betörők vagyunk.

GÁ: Este került be a cellánkba egy fiú, rettenetesen el volt verve, alig tudta elmondani, mi történt vele. Hétfőn délután érkezett Temesvárra, az egyik környező faluból hozta be az édesapja, s abszolút nem tudott semmiről semmit. Behozta az apja, mert akart Krajovára utazni. Megvette a vonatjegyet, és addig - mert volt még pár órája - csavargott egyet, nagyon csodálkozott, hogy mi történt. Valahonnan összeszedték a rendőrök, s rettenetesen elverték, úgy, hogy bordái voltak betörve. Közben hallatszott a fegy-verropogás a városból, s újra hallatszott a tömegnek a hangja, a tömeg morajlása.

MA: Nekünk az volt az érzésünk, hogy vérbefojtották a forradalmat, mennünk kell haza, s talán többet nem is jövünk vissza Temesvárra. És ahogy megyünk be a városba, hát a főtérre megyünk legelőször. Ott óriási tömeg, mozgó tömeg, amely nem állt meg, a kirakatokat védő katonák, és bőrkabátos-farmernadrágos pasasok, akiknek az oldalán kibiztosított gépfegyver lógott. Mindenkinek odaszóltak: Közlekedni! Közlekedni! Ne álljanak meg!

EL: Folytatódott a tüntetés, mert az nem állt meg. De már nem a pap mellett tüntettek. GYERTEK VELÜNK! CEAUSESCU DISZNÓ, EXPORTÁLNI VALÓ! - ilyesmik hallatszottak, ezt már nem lehetett megállítani. Felháborodtak az emberek. Egyáltalán miért lőttek? Hiszen ők nem bántottak senkit. Nem akart senki sem dolgozni. Az ELBA gyárban sztrájkoltak. Egyesek bennmaradtak a gyárban, mások kimentek az utcára...

TZ: Mi van, lőttetek-e? - kérdeztem a hadnagyomtól. Hát - bizony - lőttünk is, válaszolta. Önkéntelenül lőttem ki két golyót, úgy vaktában, amikor az egyik blokkházból kirepült egy vécékagyló, s egy félméterre repült el a fejem fölött! A tisztek nagy része le volt törve, volt, aki sírt - egy négygyermekes apa -, voltak, akiknek be volt törve a fejük, s hallottam, voltak olyanok, akik kórházba kerültek égési sebekkel, benzines palackokat dobtak rájuk. A katonaságra is mély hatást tettek az események, s mondták is, a tömeg sem viselkedett civilizáltan. Valahol hiba történt. Talán provokátorok voltak? Így töprengtek. Végeredményben „nép" lévén ők is, senki sem lő szívesen az emberekre. Nem így kellene csinálni, nem így kellene csinálni! - mondogatták. Hétfőn este és éjjel óriási kapkodás volt a katonaságnál. Láttuk, fut jobbra, fut balra a parancsnok, telefonál ide, telefonál oda, s csak később derült ki, hogy miről volt szó. Riadókészültséget rendeltek el, hogy el kell menni, az összes csapatot ki kell vonni Temesvárról. El akarták küldeni a hadsereget Nagyszentmiklósra, mert jönnek a magyarok. Valószínű az lehetett a céljuk, ürítsék ki a helyet, hogy a szekuristák jobban tudják a dolgukat végezni. Végtére is, hogy mi történt, nem tudom, de - szerencsére - a katonaság bennmaradt a városban.

CsGy: Így most úgy tűnik, viszonylag csendes nap volt a hétfői. De hamu alatt parázsló volt ez a csend!

RI: Arra gondoltam, ha ennyien haltak meg, ennyi sebesült van, ez már lehetetlenség, hogy az országban meg ne induljon valami...

Névjegyzék:

AI - Andrási Imre, Szatmár, 1964

BFV - Borbély Imréné Fischer Viktória, 1952

BI - Borbély Imre, Temesvár, 1945

CsGy - Cseresnyés Gyula, Alsósófalva, 1931

CsőA - Csőke Attila, Temesvár, 1956

EL - Egeressy László, Margitta, 1927

FP - Fekete Paula, Arad, 1968

GÁ - Gazda Árpád, Kovászna, 1968

GoA - Goga András, Gyergyószentmiklós, 1946

HoP - Horváth Péter, Bukarest, 1972

MA - Makai András, Nagyvárad, 1968

MZ - id. Makai Zoltán, Nagyvárad, 1936

PMM - Piscut Mészáros Magda, Temesvár, 1951

RI - Rencsik István, Nagyvárad, 1968

TG - Toók Gábor, Marosvásárhely, 1968

TZ - Tóth Zénó, Temesvár, 1967

UCs - Ungor Csaba, Temesvár, 1950