Kivártam egy napot, hogy leülepedjen bennem mindaz, amit Elekes Feri a blogjában az itt elmesélt és be is mutatott riportfilmmel kapcsolatosan leírt. Mert ha azon melegében ülök le, biztosan hosszasan szólok, magyarázkodom, érvelek, pontosítok.
Elmúlt egy nap és már-már oda jutottam, hogy minek is szólni? Hiszen ha így látja, így látja, nincsen ebben semmi rendkívüli, sem természetellenes. A riportfilm elkészült, azt meg lehet nézni, egyszer, kétszer, ahányszor akarja az ember és lehet róla véleményt formálni. A Ferié pedig az, amit megírt a Cseke c. bejegyzésben. Tudomásul veszem. Én lehetenék az utolsó, aki azt mondhatja: igaza van, a film kijátszott engem magam ellen. Még ha történetesen így is lenne igaz.
Mindez hozzátartozik a nyilvánossághoz. Az is, amit a riportban rólam mutattak, amit elmondtam s ahogy elmondtam. És az is, amit Feri elmondhatott. Helyben vagyunk: szabadon lehet beszélni, mert kiengedtem a szellemet a palackból. Tiszteletben tartom mindkét véleményt. Így látják - hát így látják. Ha a tükörnek szeretnék továbbra is élni, akkor most továbbra is mardosna belül valamiféle hiú berzenkedés. De az leapadt tegnap óta.
Ma már csak ez a bejegyzés maradt belőle.
5 megjegyzés:
Azért fizettek, hogy a játékszabályokat betartva elvégezd a munkád. Választani a rossz és a kevésbé rossz között lehetett. Passz.
Nem emlékszel a fekete Volgákra? Ha felállsz, és elmész akkor másnap népellenség, soviniszta, revizionista stb vagy, amiért együtt és külön-külön meghurcolnak. DE nemcsak téged, hanem a családodat és az ismeretségi körödet, szomszédodat, egykori tanító nénidet. Ez volt a belső parancs, amire épeszű embernek hallgatni kellett...
A sajtótermékek a nyalásban jeleskedtek, a cenzorok még a főtitkár nevét is megszámolták, nehogy kevesebbszer forduljon elő a múlt hetinél. Mintha a Holdon írták volna az újságot. Hitelüket (el)vesztették - azt a kicsit, ami még volt – hiába kerested bennük a mindennapi élet problémáit, akár egyetlen riportot – mit, hogy riportot, sort! - az élelmiszer „racionalizálásáról” . A munkásosztály a szegényes tízóraiját csomagolta bele, a katonaságban pedig a budipapírt helyettesítette. (Egyszer a főtitkár nézett rám a falba vert szegről. Hetekig alóla szakítottunk. Ki ebből, ki abból az okból kifolyólag…)
Az újságíró a valós világtól elszigetelve működött. Utánanézel annak, hogy egy sor a mindenkit érdeklő Beatlesről - vagy akár az együttes neve - mikor jelent meg az Ifjúmunkásban? Talán az 1980-as években, tizenöt évre a feloszlásuk után? Vagy még akkor sem?
Valaki azt mondhatja erre, hogy nem igaz, hiszen ott volt a mezőn az aratáskor, a gyárban a vasöntésnél… Ott volt. De a tapasztalattól függetlenül csak azt és úgy „jelentette”, amit és ahogy a szerkesztő és a cenzor által képviselt párt várt el tőle. Ezt az olvasó is tudta, és jobb híján beletörődött. Ha véletlenül a kezünkbe került, akkor az üzenet ellenkezőjét olvastuk ki belőle. A kudzsíri varrógépgyár munkása akárhogy passzította-illesztette az apránként hazavitt alkatrészeket, csak géppisztoly lett belőle.
Ami pedig az inkriminált levél íróját illeti… Az évszázadok óta működő demokráciában is tudják azt, hogy igazat csak a részegek és a gyerekek mondanak. Ezt akkor és ott a szüleink jóóóóóól a fejünkbe verték: „gondolsz, amit akarsz, de nem mondod ki, főleg nem írod le”. Aki ilyen levelet ír, akár borítékolva, akár nem, az nyilvánosan a cinkosának tart. Mintha ma egy Fedex futárral ketyegő csomagot küldene neked az ”al Quaida” azzal, hogy „haver, úgy-e tudod, hogy mit kell csinálnod?”.
Tényleg, mit csinálnál?
Köszönöm, Zsolt, ez mind igaz, de most arról volt szó, hogy ki hogyan látta-nézte-élte meg ezt a cirka 20 perces filmet. Sok igazságot érzek Frici látószögéből megvillanni, mégsem írom alá.
A vélemények, a meglátások különbözőek. Most a precizitás kedvéért ideírom azt a mondatot, amit a film közvetítése utáni 5-10 percben a riporternek írtam:
"Egy mondatos
véleményem: még hiányzott belőle kb. 5 perc. Igy egy kicsit elbillent
affelé, hogy én nem akarom ugyan magyarázni a bizonyitványomat, de
mégis magyarázom. Persze, ez csak az én szubjektív benyomásom."
Másvalaki így összegez: "Nem szeretem a riportert - de lehet, ez csak az én bajom. Nem tud kérdezni. Az volt az érzésem, mintha te sem szeretnéd annyira, és épp ezért nem is igyekszel (vagy tudsz) megnyílni kellőképpen előtte.
De mindennek ellenére megvan a hangulata az anyagnak."
Egy mai reakcióból, immár Elekes Frici bejegyzésére is:
"vannak értelmes parancsok, kevés és kissé más műfajú, mint ahogy általában a parancsot érteni szokták, de határozottan vannak. Ezek legnagyobb többsége belső parancs, önmagunkban kiadott és mivel rendszerint ellenállás egy kívülről érkezőre, vagy annak hatástalanítására születik, a legszigorúbb és a legnehezebb teljesíteni."
Nos, ezek csak szemelvények. Ami fontos: a gyerekeim megértőek voltak. Nem utasították el a riportot. Ez is egy állásfoglalás.
Olyan riportot nem lehet készíteni, amelyik mindenkinek tetszik. Nem kell hibáztatni senkit a műsorért. A tetszés-nem tetszés a szakma, az ismerősök, a rokonok, a barátok és a „nembarátok”, valamint a közömbös nézők egyéni megítélésének-meglátásának a kérdése. Én annak örültem, hogy láthattalak a környezetedben. (Amin elszomorodtam, az, hogy látszólag senkit sem zavar a repedezett kövezet...)
Szerintem – és ez csak sejtés - a riportot a kor szellemével egyező sablon után vágták össze. Nehogymá kilógjon a sorból. Dörzsöltebb riporteralanyok szerződésben kikötik, hogy adás előtt jóváhagyás céljából megnézhetik. Bizonyára nem voltál ebben a helyzetben.
Nem érdemes rágódni rajta. Mint minden csoda, ez is csak három napig tart.
Így igaz. Köszönöm, Zsolt!
A könyvről ismered a véleményemet, a riportot nem láttam, és letölteni sem merem...:-) látatlanban elhiszem, hogy a vágás miatt fordítottja sült el, és Fricinek lehet valami igaza - egyszer én is voltam szenvedő alanya egy Duna tévés stábnak, úgy összevágták 5 percre a 20 perces felvett mondandómat, hogy tiszta idiótaságok maradtak meg belőle... és még humorosnak is szánták a hozzáfűzött kommentárt! Azt hittem, megüt a guta. De többet nem találkoztunk, s nem is reklamáltam... hiszen elmondhatom magamról, hogy legalább egyszer BENNE VOLTAM A TÉVÉBEN...:-)
Megjegyzés küldése