Kölcsönsorok 2/8

LETIŢIA ILEA

1967-ben született Kolozsvárott. Bölcsészkaron végzett, költői befutásánál a Steaua (Csillag) folyóirat bábáskodott. Első kötete (Eufemisme - Eufémizmusok, 1997, Ideea) írószövetségi díjat, illetve a Contrapunct irodalmi folyóirat költői díját nyerte el. Második kötete (Viaţa însăşi - Az élet maga, 1999, Paralela 45) még inkább felkeltette iránta a szakma figyelmét. Több nemzetközi irodalmi rendezvény meghívottja. 2005 őszén 11 román írótársa mellett részt vett a franciaországi Belles Étrangeres elnevezésű fesztiválon, amelyet évente egy-egy külföldi ország irodalma bemutatásának szentelnek.

ne kérdezzetek

(nu mă întrebaţi)

hogy vagyok

ne aggódjatok

ne telefonálgassatok

elégedetten itt vagyok ragyogok

mindent elértem amit akartam

sok az elképzelésem

minden megy mint a karikacsapás

régóta megfeledkeztem

a bánatról a magányról a hiábavalóságról

épp csak azt nem értem honnan

ez a szögesdrótból való ing

amit képtelen vagyok levetni

üres

(pustiu)

későn kezdtem én is a dalba

látottakról és látatlanokról

mint tücsök az üres házban

mit se hallanak ők ösvényt vágnak a sívó homokba

parcelláznak mérnek szélcsapdát állítanak

elfoglaltan valamit hátra hagyni

egy házat egy fát egy csiga nyálas nyomát

így dalolok én tiszta hiába

az esti győzelmekről és a reggeli legyőzetésről

odalett barátságokról vagy a málna cigi utáni ízéről

nem emlékszem a gyerekkorra a vénségre

nem ijeszt meg a halálom

csak a mások halála

a középkorúság csupán

hajnalra hálóval mindent besző

az üres házban zenélő tücsök

címtelen vers

(poem fără titlu)

napok amiken lélegzeni is nyűg

oly gyötrődve teszem

az út feléhez értem

immár se előre se hátra

a templomi gyertyák

háromnegyede a holtakért világol

telefonhívás amire többé már nem válaszolnak

soha se létezett az a barátság

mentősziréna rendőrsziréna az éjben

szólítom a hideget járna át

vérem sötétlő ösvényein nyomulva

míg mosolyt próbálok gyöngéd szavakat ölelni

mintha jöhetne még valami

senki semmi soha

körös körül mind gyakrabban szállnak a mélybe

halnak halnak meghalnak

hallom egyre közelebb nyomul

aki énrám vadászik

könnyedén lépdel a harmat szőnyegén

„legyen már vége tövig azzal a tőrrel” szólok

ő meg távolodik semmi kis zsákmány vagyok

filléres trófea

egyre távolabb mindentől magamtól

egyszerűen semmit se értek

remény és reménytelenség között sehol egy hang

magyarázná már meg valaki mit sem értek

életem kutyavonítás

a holdra újév éjjelén

egy üveg olcsó italba

hirtelen belefojtok

emléket arcokat szavakat

amiket kimondhattak leírhattak megélhettek volna

az üveg undorral sodródik

a túlsó partnak

a halál mohón belekortyol

fedélzeti napló - 2005 augusztusa

(jurnalul de bord - august 2005)

ujjé de szépek is voltunk

szakács-költők fotós-költők horgász-költők

ioana gabriel és én

száműzöttek a Csatornánál

ötven év túlságosan késő

mindegyre összetéveszteni

a börtönt a kocsmával

Peripravát Velencével

kiárusítva az illúziókat

vodkát cigarettát és egyéb érzelmeket

oana gabriel és én

a többi asztaltárs egy szálig románok tehát költők

világra lököttek nem megszültek

egyáltalán szóba se jöttek

ujjé de szépek is voltunk

amikor minden áron

a bálna gyomrában megkapaszkodtunk

kiadóimnak

(editorilor mei)

miről szól az ön könyve?

- érdeklődött kiadó őkelme -

gondolja hogy eladható?

Tudja a vers kockázat tervezett veszteség

nézzen csak végig magán

a festett haj tövén előbújt ősz csomók

ráncok pusztuló derma nyavalyák

az ördög se kér majd autogramot öntől

az ördög öreganyja - talán

mi a 90-60-90 méretű költőnőket pártoljuk

ez a mi kiadói politikánk ön nem illik bele

próbálkozzon inkább az orvosi intézetnél

azt mondják az autonómia katedra jól fizet

- irodámban tilos a dohányzás -

jó pénzt adnának a város energiaközpontjára

kapcsolt sorvadó agyvelejéért

eredendően torz szívéért

ama szív ha szeret odahagy otthagy mindent amit szeret

egy tudós egész komoly könyvet írhatna

önről vérbeli sikerkönyvet

vagy próbálkozzon a hullaházban

szerveznének ők egy vetélkedőt

azzal, hogy „ki a szerző”?

A díjakat akár mi is adhatnánk

könyveket a sikeres életről

vagy a szexről népszerű stílusban

a résztvevőknek a szomszédos fiókokból osztogathatnánk

italt sapkákat mozgósító pólókat szigorú költőnőket

ne is fárassza tovább magát

elmondom miről szól

a könyve

a vers eladhatatlan állítom

próbálkozzék másutt

a hullaházban a szemeteseknél az őskori temetőben

viszlát és vissza se térjen

egyedül is megtalálja kifelé az utat

halló takarítónéni

szellőztessen már ki

sikáljon fel mindent klórral

porszívózzon ki de alaposan

és vigyázat a kárpitozásra

még megjárhatjuk

hogy e szerencsétlen kit költőnőnek mondanak tetvektől hemzsegő

az élet maga

(chiar viaţa)

a reggel világraszóló összeesküvés

emlékeztet rá hogy valaki befalazott minden kijáratot -

és ha a győzők közé tartoznál

egyre szomorúbban ébrednél -

várakozás gépies balett hallgatag beleegyezés

meleg vidékekre vágyva

másodosztályú fülkék

kényelmes önkiszolgáló éttermek

régi viccek viseltes utópiák

maga az élet fülére nem aggat cseresznyét

elviselhető napszemüveggel szétszaggatott test

a négy égtáj felé

eltékozolt versek és ki hallaná meg

véredet dedikációval egy hulla a végtelenségig

megcsodálják az autósztrádán

egy alagsor ahonnan meglépsz

a minden bizonyyal középszerű színjátékokban

úgy teszel mintha élnél

azt álmodva hogy lélegzel kamaszkori tetoválások

amikre ráunsz törvények tapasztalatok amikből

semmit sem tanultál és ki volt

a hibás maga az élet egy elhagyott barak

a városszélen

ahonnan a csillagok állását figyeled

a távolságokat próbálod legyőzni

örökké en train de ám mi sem történik

sáskahadak felfalta délután

egy a végtelenségig hallgatott dallam

magány amihez sose tartozik semmi

zúzott folyami kő gördülő

zuhanása maga az élet

amiből szeretnél kijutni mint egy páncélból

óvodás korod idejéből

néhány dadogó elsuttogott verssor

riadalmasan még hiszed

hogy nem pártoltál át hozzájuk

és ha a győzőkhöz tartoznál egyre szomorúbban ébrednél

és ha másként lenne nem a te életed volna

távozásokról

(despre plecări)

hirtelen mintha beesteledne és szörnyű hideg lenne

a visszautat többé nem leled

(egy unalmas könyv egy film amit már láttál

kedved támad hasonlóságokat találni

mindazzal ami megesik veled

viták a felelősségről és annak hiányáról

még egy cigarettára gyújtasz jelezni hogy ott vagy

azon vagy hogy részt vegyél valami benned

ellenzi hogy beszélj hogy igazold magad későn

reagálsz mint az utcán ha valaki rákérdez

mennyi az idő a füstpamacsokból boldog

alig megesett történetek állnak össze pompás találkozások)

az érzés hogy kézen fogva vezetnek

mesterkélt kierőszakolt készenlét

árnyékok neonok taxik részegek

még egy telefonérmét keresel veszettül feltámadó kedv

a nagy szavakhoz és végzetes gesztusokhoz

távozz maradj

mintha hirtelen beesteledne

a vonal túlsó végén pedig megvirradna

Foto: Ziua * Letitia Ilea és Jaques Chirac