IOAN VIERU
Sz. 1953, Tg. Neamţ. Bukaresti újságíró, költő. Pályafutását az országos ifjúsági napilapnál kezdte, majd a romániai rendszerváltás után Contrapunct címmel avangard irodalmi lapot alapított, annak főszerkesztője. Kötetlen versforma, hangsúlyozott gondolatiság lírájának jellemzője. Hét verseskötete jelent meg, valamennyi a rendszerváltás után. Az első román költő, akinek egész fiatalon - 37 éves korában! - a rangos Eminescu kiadó kihozta válogatott versei gyűjteményét (Crinul regal - Királyliliom) a legkiemelkedőbb jelenkori román költőket illető sorozatában. Sütő Andrásnak ajánlott 1989-es versciklusát a Romániai Magyar Szó hozta 1990-ben, a tragikus marosvásárhelyi események után.
Karcsúság és kép
alig-alig bátorságból
az urániumhoz kiáltok?
szenvedélybe temetkezik az arc
madár
az éjjeli farakáson
az idő fennsége
régóta ámít
Chagall úr
a birodalom ablakára festi
allegorikus emberét
Lázár kézen fogja az asszonyt
közelkép a sivatagban
homályos nagyító alatt
a jószántukból vízbe fúltak üzenetét
a szárazság évében
testemre álmom rója
Az eső szárnya
nem ti fedeztétek föl a vétket
se az árpát se a gomba tönkjét
ti akik annyi levelet küldözgettek
egymásnak
a halál örökkön éhes csatornáin át
fehér papírlapok érkeznek
egy téli estén.
amikor a svéd játékok hazugságon fognak
táncolni akarok
és nem magamban
hogy becsapjam a szikkadt füvet
hogy vasárnap legyen a keresztútnál
hogy boldogasszony hangját halljam
az eső szárnya alatt.
Lámpahomályban
a bölények odahagyják az erdőt
az állatkertekért
a vers átváltozik
az aranypénz felévé
az erdő
a kiszáradt folyóval együtt elárul
még marad hely egy ablaknak
a roppant térben
egy ablaknak
és egy arab igének.
1989.
Tükrök mélyén Remény Asszonyság
Ady Endréhez
Havazik Berlin, Bukarest, Budapest, Moszkva felett
egy barátom aggasztó híreket üzen
Kisinyovból
az elöljárók Ştefan pecsétjét verik a pénzre
a porkolábok nyugdíjba vonultak
emlékirataikat rendezik sajtó alá
díszkiadásban
magukra maradva vedelik a sors mérgezett italát
továbbra is bort hamisítva
zugivókként
barátaim Remény Asszonysággal lejtik a táncot
félek e hótól
oly makulátlan
mint cikkanó villám mint az idő
havazik Berlin, Bukarest, Budapest, Moszkva felett
a világ minden fővárosában
míg teljesen belep a hó
míg az égre kiáltjuk:
Ámen!
1990.
levelezés
(corespondenţă)
a városi pánik elcsitult
az oroszlánok mindenütt legyűrték a dómok
árnyékait
szusszanásukat érzem ha változik az időzóna
az enciklopédiákban
a kezdeti félelem mindent felülír
a tárgyak szétválnak a láthatáron ahol a képtelenség
lépdel
a földrész most a csodálatos egyre vissza-
fogottabb szőlőtőt
ünnepli
a vidék szenvedését már tanítják
a klasszikusok reformja elmaradt
nem vitték túlzásba a liliomelhajlás tanulmányozását
a költészetben
senki se gyalogolt haza éjszaka
ha nőt követnél a parton az alkonyt csak a nyílt tengeren
észlelnéd
titkos színképe a sorsnak
házainkat feldúlták míg el nem enyésztek
a harangzúgásban
a föld szeretteink börtöne lett
a kézművesség felfut a tőzsdén talán a mi javunkra
üzeneteim érkeznek egy szövegekbe
fúló világban
a pusztaság öntözése
(irigarea pustiului)
az éjjel része csupán a nappali örömnek
lázálom a kiszáradt folyó partjának
fái közt
az útikönyvben rejtőző magas hegygerinceink
fölsebezte
fekete pillangó
egy maroknyi ezüst újrarendezi a földet
még egy nemzedéknek
az elszórt magvak megnyújtják a szobavirágok haláltusáját
a gépek elfoglalták már a félelem könyvtárát
és történelmi
emlékeit
figyelmes olvasás után
egyesek kioltották órájukban a mécsest
mások kivárnak miután összeütöttek pár sort
munkáról és egyenlőségről
hallom a pusztaság öntözése nagy árvizekkel közelít
felénk
alakokkal akik az elszigetelődést rombolják a mind elhibázottabb
világtérképen
a becsmérlések közül csak azokat választhatom amelyek
célt értek
kivándorlunk ez már biztos
már hallatszanak a léptek az antik sétányokon
az új arány szemünk láttára kibomlik
mint egy földalatti hárfa
az evezők és vitorlák között elismerjük a rikkantás
mentelmi jogát
az utazás
(călătoria)
ahol a vonalat meghúzták hangunk csakis a szegénység
teljében hallszik
a fanatizmus rejtelmes karátjai zálogául
egy más zsarnokság idejének esti ragyogása
a tegnap moraja egy erős ország
ege alatt kiszüremlik
aki nem horgonyoz le két korszak között
nem látja a szállongó füstöt
saját álmaiban
a törékeny szár hagyja behálózni magát a várható
titoktól
egy már-már görcsberánduló test ruhái közt
érezhető
az alkony heve
válogatott kellék egy a kiválasztottak nyújtotta
előadáshoz
mennyi orom a völgyben ahol nem mondják meg
mikor virágzanak a narancsfák a jelzett
romok közt
mikor zárnak a múzeumok a megszállt övezetben
mikor indul be ismét a rákok támadása
hogy miért szép errefelé elfeledtem megkérdezni
azokat akik fölfedezték
a déli tengereket
és az egyre virágzóbb emberkereskedelmet
meglehet az utolsó tél förgetege a lakosok
kiáltása lesz
a köztes tér
(spaţiul intermediar)
ha ajtót nyitsz (micsoda esély)
meglátod az utca sarában vergődő
fényt
saját évszaka által mérgezett virág
görcsbe rántja érzékeinket
a törvény amiről szüntelenül jár a szánk
vonuló hollócsapat a modern művészetek múzeuma fölött
a világ hasonlatosságai felé
szavak amelyek megosztanak
miként a halálraítéltek
vagy a bizottságok ködevői
mások megnevezik életünk tereit
a pénzüket számlálók
már hazaértek
két három reklám megteszi
az évszázadra szóló jóléthez
e számokkal s szentséggel terhes történelemben
e játékban csak a túlon is túl
cserélnek
ha ajtót nyitsz megérzed azok bukását
akik fájdalmuk visszatartják
az új nap nem véti el a szűk ösvényt
a kozmikus tekintet rajtaveszthet
pár esztétikus balfogáson
Foto: Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése