Múltidéző: Amikor Trianon beintett (25)

A miniszter-
elnök bünvádi eljárást indittat Lehner (Lendvai) ellen a mátészalkai beszéd miatt

1923 november

Nemcsak a fajvédő frazeológia szitokpergőtüzéhez régtől fogva hozzáedződött magyar közvéleményben, de politikai körökben is kivétel nélkül rendkívüli megütközést keltett az a beszéd, amelyet a legjobboldalibb parlamenti csoport egyik több, mint fegyelmezetlen tagja, Lehner (Lendvai) István tartott múlt vasámap a mátészalkai piac közepén.

Lehner képviselő tulfűtött hangu beszédben támadta Bethlen István miniszterelnököt, akit nyomdafestéket nem biró kifejezésekkel aposztrofált, majd a térségen levő zsidótemplomról mondott néhány brutálisan gyalázkodó mondatot.

A fajvédő-koncern ezt a gyűlést eredetileg Nyírbátorban akarta megtartani, azonban a nyírbátori főszolgabíró a község közelében folyó magyar román határmegállapító bizottságra való tekintettel nem engedélyezte az izgalmas lefolyásunak igérkező politikai gyülést. Így kerültek a fajvédelmi gondolat apostolai, Lehner. Kiss M. és Budavári Mátészalkára.

Úgy értesültünk, hogy miután Lehner képviselő eddig a beszédéről megjelent sajtóközleményeket nem cáfolta meg, a miniszterelnök fölhatalmazására a budapesti királyi ügyészség rágalmazás és becsületsértés címén bűnvádi eljárást indít Lehner-Lendvai nemzetgyülési képviselő ellen.

Ezenkívül hivatalból indul meg az eljárás az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján is Lenner-Lendvai ellen, mert azok a gyalázkodó kifejezésnek, amelyekkel Lehner-Lendvai a miniszterelnök személyét és a kormányt illette, súlyosan sértik a magyar nemzet becsületét is.

Állami ménesek

1923 december

Irta: Kis Mihály

Sokan talán nem is tudják, hogy még ezelőtt 150 évvel Magyarország népies lótenyésztése igen gyönge lábakon állott. Csupán ott jutottak a kisebb gazdák megfelelő ménekhez, ahol nagyobb uradalmak voltak közelükben, melyek eléggé jó, sőt nagyobb számban kitünő lovat is neveltek.

Az akkori divat szerint ezek a nagyúri ménesek leginkább igen nemes arabs- és spanyolvérű méneket tartottak. Ezeknek a sarjadéka természetesen apró, könnyű és táncos volt; kedvtelésre igen szép és kecses, de igába, eke elé nem való. Ezt a munkát inkább ökörrel végezték...

Annyira hitvány volt az említett régi időkben a magyar nép lova, hogy még a katonáknak való lovat is külországokban kellett, hogy vegye a hadsereg, a világ minden táján, még Oláhországban (Moldvában), Bukovinában és Oroszországban (Ukrajnában) is, ahol pedig ma már sokkal silányabb lovat találunk a miénknél. Vajjon mi lehetett az oka annak, hogy a magyar nép lova száz és egynéhány esztendő multán olyan naggyá, széppé, jóvá fejlődött, amilyen még a nemrég lezajlott háború előtt is volt? Az, hogy ezelőtt 140 évvel kezdték megteremteni az állami méntelepeket hazánkban és ilyen módon lassanként mind több jó és válogatott ménekhez jutottak a gazdák.

Akkora haladást tett ezzel a magyar lótenyésztés, hogy nem kellett többé külföldre mennünk, ha jó lovat akartunk venni, hanem inkább az egész külföld eljárt már utóbb hozzánk a magyar ló csodájára. Ma, hogy a nagy háború, a forradalmak és az oláh megszállás elvitte szine-javát, majdnem hogy ott vagyunk, hogy olyan silány a lovunk, mint ezelőtt száz évvel; de bizony sok-sok kisgazda nem tudja, úgylátszik, hogy csakis a jó állami ménekkel birjuk lovainkat ismét a még nemrégen látott magas szinvonalra emelni. Azokra a nagyszámú kisgazdákra célzok, akik a háború után keletkezett zűrzavarban rákaptak a többnyire igen silány sarjadékot nemző, parlagi zúgménekre és ilyen módon a jó ló helyett a szemetet szaporítják.

Románia és Csehország elismerik a szovjetkormányt

1924 január

Páris, január 13. * Amint a „Matin” belgrádi tudósítója jelenti, Duca román külügyminiszter kijelentette neki, hogy legközelebb tárgyalások indulnak meg Románia és Szovjetoroszország között a szovjetkormány elismerésének kérdésében.

Benes dr. cseh külügyminiszter a „Matin” tudósítójának azt jelentette ki, hogy kormánya a szovjetkormányt de facto el fogja ismerni.

A de jure (jog szerinti) elismerés kérdésében még nem lehet határozottan nyilatkozni.

Befejezték a határkiigazitásokat

1924 február

Hivatalos körökben messzemenő reménységet fűztek annak idején a trianoni békeszerződéshez kapcsolt ugynevezett Millerand-féle kísérőlevélhez. Ez a békeszerződést kiegészítő okmány ugyanis lehetőséget nyujtott helyi jelentőségü határkiigazitásokra, amelyekről a magyar kormány abban az időben azt hitte, hogy sikerülni fog általuk nagyobb területeket visszaszerezni.

...Beavatott informátorunktól szerzett értesülés szerint a határkiigazítások munkája befejeződött, csupán a déli határon, a kiszombori magyar-román-jugoszláv hármas határszögletben áll még döntés előtt a kiigazítás munkája. Itt néhány ezer katasztrális hold fölött fog a bizottság dönteni. Ami a határkiigazitások munkálatainak eredményét illeti, ez távolról sem felel meg a kísérőlevélhez füzött reménységeknek. Értesülésünk szerint az annakidején megállapított katonai demarkációs vonalat véve alapul, 120,000 katasztrális holdat tesz ki a Magyarországnak visszajuttatott földterületek összessége.

Minthogy a katonai demarkációs vonallal szemben a békeszerződésben megállapított határ előnyt jelentett, ez a 120.000 katasztrális holdnyi kiigazitás is sokat levont az eredményből. Ha a 120.000 katasztrális holdat tekintjük is végleges eredménynek, ez a terület átszámítva 384 négyzetkilométert jelent.

Ebből a területből azonban le kell még számítani a tőlünk elvett területmennyiséget, bár megállapítható, hogy a visszajuttatott terület nagyobb az utódállamoknak pótlólag kiigazitásként adott területnél. A kísérőlevél ezek szerint irott malaszt maradt. A legutóbbi határkiigazitás Somoskő és Somoskőujfalu visszaadása volt, hátra van még a kiszombori néhány ezer holdnyi kiigazitás és ezzel az összes munkálatok befejeződtek.

A legtöbb helyen már cövekezik is a végleges határt, ugy hogy néhány héten belül rásütik az utolsó pecsétet is a trianoni békeszerződésre.

Forrás: www.huszadikszazad.hu

Illusztráció: Díjlovaglas - Lovag Mainoni Ede dzsidás hadnagy