HORIA BĂDESCU
1943-ban született Arefu községben (Argeş megye), Kolozsváron végezte a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarát. Az Echinox folyóirat körül felnőtt írónemzedék tagja. 1964-ben jelentkezik első versével a Tribunában. Rádiós, majd színházigazgató, később a párizsi Román Kulturális Központ igazgatója. Közel húsz verskötete jelent meg; esszét, publicisztikát, regényt is ír. Verseit Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Oroszországban, Indiában, Bulgáriában, Olaszországban, Macedóniában, Örményországban, Vietnamban, Peruban is közölték. 1991-ben megkapta a román akadémia díját.
Földalatti napló
(Jurnal de subterană)
Részletek egy ciklusból
A másik nap utáni első nap
Vagyunk egy haszontalan népség maradéka:
Miért jutna eszünkbe a halál
ha az élet holnap is ugyanolyan sivár?
Az utolsók vagyunk
és haszontalanok,
világtalan látók
egy vaksággal sújtott látó világban,
egy jövőtlen nap mocsarában
vergődő engedetlenek,
a trágya melyből a föld
elővarázsolja a kezében tartott
virágot.
A másik nap utáni második nap
Itt vagyunk valahányan
a hallgatás örökösei;
itt vagyunk valahányan
a felejtés kalandorai,
az emlékezet gulágjait túlélők;
itt vagyunk valahányan
az örök árulás gyermekei
egy elfelejthetetlen
múlt sebhelyei,
a megszületése előtt
halott jövő bomló szövete.
Mi, az örökkévalóság termeszei,
mi, éber kukacok a Fennvaló testében,
mi, nyomorultak,
mi, a földmély, ahol sem fény, sem árnyék
nem hagy nyomot,
mi, egy olyan föld sója mely sose
létezett.
A másik nap utáni egyik nap
Igen, mi itt vagyunk:
érzékeny vakondok,
mindenre és semmire
se jók,
arra jók hogy elhidd ura vagy
életednek,
jók kimondani
hogy nincs vesztenivalód:
még saját halálod
örökkévalósága sem az.
A másik nap előtti egyik nap
Itt,
a mindenség gyomrában éppen,
hiszen a semmiben magában
vagyunk,
itt,
a fény szívében
mivel a homály kebelén
lakunk,
itt,
a föld szemhéja alatt
hol a szél sohamár érinti
arcunk,
eső a szemünk,
itt hol az árnyak ölelkezése
helyettesíti szív-
verésünk.
A másik nap utáni egyik nap
Hallani néha a fákat
zokogni
és akkor tudjuk ösz telepedett
a világra.
Máskor mibennünk
csillagok hullnak
és akkor a kövek végtelen éje megtelik
fénnyel;
elejétől a végéig
a sötétség csupán a test vágyakozása,
vérünk sustorgó zenéje,
a nap elfeledett emlékénél
ezerszer fényesebb.
A másik nap előtti egyik nap
Néha az élők lábai dübögnek
odafönt;
az éj talpára tapadó fülünk
rettegve
hallja,
húsunkkal- vérünkkel
halljuk;
holnap
felismerjük-e őket
miköztünk?
A másik nap utáni egyik nap
Nekik nem kell megtudniuk,
már tudják;
mi csupán hírnökök vagyunk
a hallgatás nyelvén
szólunk,
vagyunk az árnyék ujjai
az elillant huzat arcán,
a legelső napnál
jóval előbb kezdődött éjszaka hajtói.
Nekik nem kell megtudniuk,
már tudják.
Mi meg szintén
és jóval előbb tudja a föld:
a málló rög mely az első pillanattól
peregve hull alá testük
homokóráján.
A másik nap előtti egyik nap
Amikor felénk tartanak,
nesztelenül, hangtalanul érkeznek;
a hallgatás járatain
közlekedve,
a hallgatás járatában
a szavak elől haladva
kalauzolják őket,
nyelv nélküli szavak, beszéd nélküli szók,
miket csak ők hallanak
kézenfogva mutatják nekik az utat
mi előttük haladunk,
megyünk előttük
és kezüket fogjuk,
a szavakét, amiket csak ők
és csak mi
hallunk.
A másik nap utáni utolsó nap
Mi őrködünk az őrizetlenség fölött,
az óráktól mentes őraszerkezet
bennünk van.
Nekünk nincsenek álomképeink,
a mi álmunk az öröklét.
Reménytelenek vagyunk,
nekünk már se holnapunk,
se tegnapunk.
Semmi és semmi között
zajlik az életünk.
Nekünk nincsenek emlékeink,
a mi emlékezetünk a halál.
Egyik napról a másikra
(De la o zi la alta)
Egyik napról a másikra
a szavak és az élet
törmelékén át,
egyik napról a másikra
vakon öregen
egy régóta elfeledett
úton,
egyik napról a másikra,
meg se kérdezd,
hogyan és miért,
egyik napról a másikra -
mily iszonyúan nagy a táv!
Február
(Februarie)
Hallgasd, hogy érkezik a hó!
Valaki az égben rázogatja
a felhők kerekét.
Hull az angyalok lisztje,
hull szétszabdalt testük
a tisztaság vágóhídjain.
Hallgasd, hogy érkezik a hó!
Hallgasd, hogy érkezik!
Nézd hogyan tapad ajkunkhoz
a hentes villogó bárdja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése