MARIA POPESCU-BUTUCEA
Verset, prózát, tudományos-fantasztikus irodalmat művel, civilben tudományos munkát végez. Írásai az Observatorul militar, Observator cultural, Apolodor, Paradigma XXI, Visul, Almanah s.f. Helion, 2008. c lapokban és kiadványokban, a www.liternet.ro , www.sferaonline.ro elektronikus kiadványokban jelenik meg. Tagja a Quebecben élő román írók egyesületének is.
A szavak kék vére
(Sângele albastru al cuvântului)
...gyermekkoromra emlékezem,
mikor új tollhegyemmel
az ábécét próbáltam hibátlanul leírni...
a.b.c....
Valamennyi betűt.
És közben önmagamat adjam.
De egyik se sikerült eléggé.
Újra és újra tollhegyet cseréltem,
Tollhegyet, amely sajna, a papírba szántott.
Újra és mindegyre
Dülöngéltek a betűk
A tollat jól megnyomtam s vele a papírt
Hadd lássam mi lehet a túloldalon.
De soha, semmi.
A szó kék vére
Semmit sem mutatott belőlem.
A szóból, mely valamit mondott volna, semmi sehol.
És akkor jött a kemény büntetés:
„Lapot kitépni! rikácsolt anyám,
Meg ne lássa a tanító néni, mennyit hibázol!”
De a néni mitse látott.
A füzet pedig mind vékonyabb lett,
Mert a szavak helyett méhecskét, lovakat, sasokat szerettem rajzolni,
Amelyek aztán szárnyra keltek.
Ó, mily nehezen szántotta tollam a papírt!
Míg egy napon,
Mikor észrevettem, hogy hirtelen felnőtt lettem.
De rossz szokásom megmaradt,
Írás közben vésem a papírt,
Meglehet, valamit találok,
Holnap tán tökéletesen leírom
Azt a betűt
Sajnos, lapot többé ki nem téphetek
Csak belevések és átnézek rajta!
A függőágy
(Hamacul)
Ó, szerelem
Te világot nyitó!
Egyik szemeddel megtámasztod magad,
Kiszaggatod a körmöd, a hajad
Egy rend bőrt is lenyúzol,
Majd meghinted sóval és borssal
Lemosod magad a vízsugárral
Másik szemed is tágra nyitod
Tengernyit hörpintesz
És várakozni kezdesz.
Függőágyat is kifeszíthetsz
A gondolat és a világ között.
Éjszakai gondolat
(Gând de noapte)
Minden volt.
Mindent kimondtak.
Mindennek el kellett párolognia.
De a szív még lüktet - a húsgépezet.
Az ablakon át - beúszik a sötétség mezője
Hogy kiegyenlítse a dolgokat.
A könyvek, az asztal, a székek, melyeken egy pillanatra megültél
Csak árnyak - a falon.
Kortyolok egyet a kehelyből.
Borzongás szalad át rajtam.
“Újra Március lesz?”
Igen. Odakint újra kivirágzik
Sok-sok szemével a japán rózsád
Kérdezetlenül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése