Paprikaültetvényem (5)

2011. február 26. Jól látható hajtások a palántán

Az ültetvény pár napja mindenestől az erkélyre költözött.


Egészen pontosan, miután pontot tettem múltkori beszámolóm végére, feleségem közölte velem, hogy elégtelennek találta a konyhai megvilágítást a növények további fejlődéséhez. A palánták tetején már alig észrevehetően megjelentek az első hajtások, tehát minden sínen. 


Pénteken reggel első dolgom volt, hogy portrékat készítsek a megerősödött hajtásokról. Ez már az én gyatra makrózási tudományommal is sikerült: mind az öt palánta belépett egy új fejlődési szakaszba, amit már illik komolyan venni.


Paprikáim, mindent összevetve, jó körülmények között élnek és fejlődnek. Ez ellen nem lehet semmilyen kifogásom. Szomszédságukban egész sor amarylisz, gloxínia és pármai ibolya-példányok élik a maguk sajátos életüket, bölcsen és szabályszerűen, immár több esztendeje. Ebbe a rendbe illeszkednek most be paprikáim is, bőven részesülve a csupaüveg erkélyre érkező fényből. Jut is, marad is... A 16-18 fokos átlaghőmérséklet nem kényezteti el őket túlságosan, és ami mindennél fontosabb: nincsenek kitéve semmiféle szélnek, ami a föld kiszáradását is meggátolja.

2011. február 26. Minden csupa fény

A miniatűr "rőzsecsomó"-n talán már törpeként se tudnék megpihenni, mert még inkább összezsugorodott, szinte úgy tűnik, mintha a föld beszippantani készülne, hogy humusz legyen belőle: életet adó tápszer a kiválasztott túlélő "ötök" sikertörténetéhez.

2011. február 26. A "rőzscsomó" felszívódása beindult...