Februári könyvböngészde (3x1)

Csíksomlyóról szól a vers

A Kriterion méltán népszerű tematikus verskötet-sorozatában kapott helyet a Mirk László válogatásában összeállított 101 vers és ének Csíksomlyóról (Kriterion Könyvkiadó, 2010, Léstyán Csaba illusztrációival), amely egy csokorban kínálja mindazon lírai műveket, melyek valamilyen módon az egyre népszerűbb, világviszonylatban is ismertté váló székelyföldi kegyhely történelméhez, szellemiségéhez, hagyományaihoz és sajátos értékeihez kapcsolódnak. Az antológiába fölvett szerzők korelnöke az 1837-ben született Imets Fülöp Jákó (A kőosztováta c. hitregével szerepel), a legfiatalabb a csángó Iancu Laura (sz. 1978), akinek Confesiones c. verse zárja a lírai szakaszt. A két "sarokkő" között pedig még 46 már holt, illetve jelenkori, erdélyi és anyaországi költő munkáiból teljesedik ki a kegyhely üzenete, melyet további 16, Somlyóhoz kötődő, zömmel Mária-ének teljesít ki. A kötet nem hiányozhat se az olvasó polcáról, se a könyvkereskedői kínálatból.


Transzszilván szellemi értékekre nyitottan

Az erdélyi irodalom és gondolkodás sorsfordító korszakában szívesen lehorgonyzó Cseke Péter tovább írja, majd rendszerezi azokat a tanulságokat, melyek a kisebbségi létértelmezések mentén, mintegy értékes hagyományként, a transzszilván eszmeiség legkövetkezetesebb és legtávolabb látó személyiségek után ránk maradt. A nagy kérdés csak az, hogyan igazodunk el bennük az értékek és az eszmék mai, konfrontációs zűrzavarában? Balázs Ferenc, Kós Károly, Makkai Sándor, Balogh Edgár, Buday György, Dsida Jenő, a Jancsó-fivérek - Béla és Elemér, Gáll Ernő stb. olyan jelzőkövei a könyv szellemiségének, amelyek önálló tanulmányokból, elemzésekből állnak össze egységes képpé. Az egészet pedig a szerző eszményeit és szándékait tisztázó, helyére rakó ezületésnapi interjú olvasható Cseke Péterrel, Bertha Zoltán tollából. (Cseke Péter: Álom egy kolozsvári Solveig-házról. Eszmetörténeti írások, dokumentumok. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2010.)


Átmenetek vándorútján

Simó Márton, széles merítésű regényfolyama (Bozgor *, **, ***) után kisregény terjedelmű, összefüggő novellafűzérben vezeti át az olvasót napjaink legkínosabb állapotán, amit mindközönségesen "átmenet"-nek - választékosabban: tranzit - hívunk. A fogalom tág tartomány fölött terjeszkedik el, szerzőnket ezúttal az a fajta létbizonytalanság, kétlakiság, kettősarcúság, ide-oda csapódás, ideiglenesség érdekel, amelyet annyi sorstársával együtt megtapasztalt az utolsó évtizedekben, az európai migrációs folyamatok felgyorsulásával. Az Erdély és az anyaország közötti egzisztenciális szintkülönbség megannyi induló életet változtatott ingoványosan átmenetivé, máról holnapra tengődővé. Egy távolsági buszjárat oda-visszautazásának keretrajzába sűrítve a könyv minden lényegeset elmond e csökött életforma személyiségpusztító jellegéről, kilátástalanságáról, olcsó és talmi örömeiről. A közéje ékelt néhány életsors bizonyító anyagnak megjárja s bár sokáig ragozható, nélkülük talán ütősebb, hatásosabb lenne a könyv. (Simó Márton: Tranzit. Kortárs Kiadó, Budapest, 2008)

Cseke Gábor

(Az anyag az Új Magyar Szó Színkép mellékletének készült.)