"...neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé..."
- írta a költőkről a Mondd, mit érlel c. versében. Több mint száz esztendős képes naptárt lapozgatva bukkantunk rá annak a mindenható életelikszirnek a hirdetésére, mely Petőfi nagyságát vette kölcsön a maga nagyszerűségének ecseteléséhez. Érdemes az egész hirdetésen átrágnunk magunkat, s végtére azon szomorkodni, hogy ez a csodaszer mily sajnálatos módon eltűnt a látóhatárról, s egy idő után készítője már úgy reklámozta - igaz, akkor már nem Szabadszállásról, hanem Budapestről (hogy felvihette az Isten a dolgát!), hogy Petőfi sósborszesz. Igaz, a szóbanforgó patikárius két különböző patentet vásárolt, de miként a reklámokból kiderült, hatásuk univerzális volt...
A bölcs levele egy volt tetszhalotthoz
Vajna József gyógyszerész, Szabadszállás.
1 nagy üveg ára 2 korona, postán csak 3 nagy üveg szállítható pontos kimerítő utasítással.
(Lásd érdekfeszítö erre vonatkozó elbeszélésünket, mely teljesen igaz, a hirdetésünkben megtörtént dolog.)
Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amidőn egy deputáció jött megköszönni a pápaszemes bölcsnek, hogy még 1848-ban, a szabadságharcz nehéz napjaiban kommendálta nekik a Petöfi Élet-Elikszir mindennapi használatát. Mert — úgymond a szónok — a Petőfi Élet-Elikszir-nek köszönhetjük itt valamennyien azt, hogy ilyen egészségben megöregedtünk. — Az öreg bölcs egyik karját fölemelve inti őket, hogy odahaza népeik között terjeszszék mindenütt továbbra is a Petöfi Élet-Elikszir minden betegség elleni jóságos hatását, mert — úgymond — egész életembe került, mig az előttem levő bölcsek könyvéből ki tudtam fürkészni a Petőfi Élet-Elikszir gyógyerejét és sok éjszakát átvirrasztottam, mig sikerült összeállítani annak alkatrészeit és használati utasítását. — Végül kis unokája összetett kezekkel kéri a küldöttség vezetőjét, hogy mindenütt egyhangúlag hirdessék:
„Éljen a Petőfí Élet-Elikszir!"
A bölcs levele egy volt tetszhalotthoz!
Kedves Gazduram!
Igen örvendek azon tudatnak, mely szerint már a legjobb egészségnek örvend a „Petőfi-Élet-Elikszir" használatától. Ugy-e megjósoltam akkortájban, a mikor már a koporsóba akarták szögelni, hogy talpra állítom kendet, ha nekem szót fogad és a „Petőfí-Élet-Elikszirrel" kurálja magát. Ugy-e nem hitte volna bátyám uram, — kinek halálhíre futó tűzként egész vármegyénkben elterjedt, nagy fokú tüdő, sziv és vese baja miatt, — hogy még sajátkezüleg fog irni nekem hálalevelet.
Higyje el nekem tisztelt bátyám, hogy sokat fáradoztam, mig a „Petőfí-Élet-Elikszirt" úgy sikerült összeállítanom, hogy ma már nincs az a nagy beteg és nem létezik az a betegség, melyet ki nem tudna tisztára gyógyítani a „Petőfí Élet-Elikszir". Lehet az a betegség 40 esztendős, lehet az külső vagy belső nyavalya; származhat az megfázástól, megerőltetéstől, vérbajoktól, ifjúkori bűnöktől, legyen az öreg, fiatal, asszony vagy férfi, fiu vagy leány: a „Petőfí-Élet-Elikszir" rögtön megállja helyét. Egy üveg „Petőfí-Élet-Elikszir" végett az egész országból felkerestek a csúzos, reumás és köszvényes betegek, az ország összes gyomorbetegei, az ország összes lábfájósa, mell- és hátfájósa, a fej- és derékfájásban szenvedőkkel együtt. Kedves bátyámnak is megrepedne a szive, ha látná azt a sok heptikás lányt, férfit, kik remény nélkül álltak, mert kipróbálták haszontalanul a világ összes gyógy- és háziszereit. Jöttek a nők, kiknek a rokonuk vagy férjük az iszákosságtól elzüllött. Jól esik látni, hogy ezek mind teljesen kigyógyultak és családjuknak visszaadattak. Hiszen jól emlékszik reá gazduram, mikor magam is nyavalyáskodtam; hol az ereim zsugorodtak össze, hol csontfájásom, szúrásom, szaggatásom, hol hasogatásom, nyilamlásom és mindig lábfájós is voltam; a járás is nehezemre esett és mindig fáradt voltam. Most pedig faluról-falura járok, szőlőmbe, tanyámba is gyalog járok és kutya bajom. Sokat vesződtem étvágytalansággal, gyomorgörcscsel, sziv-szurással is, mig végre mindezektől megszabadultam. Kenetem is magam a "Petőfí-Élet-Elikszirrel" és cseppenként iszogatom úgy, a mint az utasításban elő van általam írva. Kis unokám is azelőtt lázas, gyenge, vérszegény, sápadt volt s a mellett panaszkodott étvágytalansága, csikarás és köhécselése miatt, de ma már a falu legizmosabb leánya. Hiszen emlékszik talán gazduram a Péter sógorra, a ki felköltözött Pestre; az is mindég dagadt volt, hol a lába, keze, hol a gyomra vagy lépe, sőt a lába is és mind elmúlt neki a „Petőfí-Élet-Elikszirtől." Itt mindjárt felhívom figyelmét bátyámuramnak, a mig el nem felejtem, hogy ha ismét elővenné a régi szemgyengesége, fülbaja vagy gége- és szájfájása, úgy csak a „Petőfí-Élet-Elikszír"-hez folyamodjék, a mint ott elő van irva. Az anyjuknak pedig mondja meg, hogy tiszteltetem és nagyon örvendek, hogy már bot nélkül tud járni a pitvar körül és hogy Ilonka lányának a tüdöbaja megszűnt a „Petőfi-Élet-Elikszir"-től.
Kedves bátyám ! A 70-ik esztendőt taposom, jó órában legyen mondva, teljes egészségben és ifjú erőben. A „Petőfi-Élet-Elikszir" volt egész életemben összes reményem és vezőrcsillagom. Áldják több ezren minden lépésemet, mert sok szenvedőnek adtam vissza életét. Mindenki tisztel, becsül. Élő példa reá uram-bátyám is, kit tetszhalottnak tartottak és most a legegészségesebb ember. Isten tartsa meg kigyelmedet továbbra is ebben az erőben, egészségben, hogy minél több községben hirdethesse a „Petőfi-Élet-Elikszir" gyógyerejű hatását. Azt is elárulom bátyám-uramnak, hogy a „Petőfi-Élet-Elikszir" mostan még sehol sem kapható és nyilvánosan nem ismeri senki a világon. De ha meg akarja szerezni, akkor a főraktárba írjon egy levelezőlapot és kérjen pontosan: 3 nagy üveg valódi Petőfi-Élet-Elikszirt. De jól nézze meg a dobozt, mert csak az az igazi "Petőfí-Élet-Elikszir", amelyen Petőfi Sándor arczképe látható.
A kizárólagos főraktáros pontos czime:
Vajna József gyógyszerész Szabadszálláson.
(Minden rendelés azonnal szállittatik a részletes utasítással. Pénzt nem kell beküldeni előre, csak egy levelezőlapot. A három nagy üveg ára 6 korona.)
Forrás: Romániai Magyarok Nagy Képes Naptára az 1906. közönséges évre. Szerkeszti és kiadja: Poliány Zoltán, a "Bukaresti Magyar Ujság" szerkesztője és tulajdonosa. Második évfolyam. Ára 50 bani. Budapest, Franklin Társulat Nyomdája*Lelőhely: Csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár dokumentációs részlege
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése