 |
| Meglehet, ebből még könyvborító lehet... |
Stockholmban élő Hegedűs Zsolt barátom megkért, hogy az ezredforduló táján írt rendhagyó svéd történelmi kompendiumát készítsem elő kiadásra. Természetesen elvállaltam, hiszen tudtam, hogy nagy fejtörésem nem lesz vele, ismervén Zsolt eleven, szemléletes stílusát, kifejező nyelvhasználatát. Szerkesztés közben jónak láttam, hogy egy bemutató írás erejéig megírjam, miként hatott rám a könyv és mit tartok én a barátom próbálkozásáról. Mivel az írást a nyilvánosságnak - könyve elejére - szántam, nem követek el indiszkréciót, hogy itt megosztom azokkal, akik meglátogatnak.
*
Szinte egészen biztos, hogy e könyv szerzője soha sem AZT a történelmet tanulta s vallja a magáénak, amit az iskolában, s később az életben tanítottak neki. Ez abból is látszik, hogy egy percre sem lett belőle történész - megmaradt becsületes, kitanult mestersége mellett: vegyész. Minden egyéb, amivel foglalkozik, örömfakasztó, kíváncsi kedvtelés. De olyan meggyőzően és ihletetten ostromolja Klió és Kalliópé múzsákat, hogy azok még csak nem is féltékenyek egymásra, sőt, mintha összebeszéltek volna, mindegyre csoportos bátorító mosolyokat küldenek a szerzőnek.
Hegedűs Zsolt az Erdélyből soha ki nem veszett - legfennebb csak rejtezkedő - reneszánsz embertípus egyik példánya, aki szülőhelyétől távol kerülvén is megőrizte azt a lelki habitust, amit a családból, a skóla révén, mentoraitól örökölt. Ezért aztán, amikor új élet teremtő megpróbáltatások várnak rá választott hazájában, Svédországban, egy pillanatot sem tétovázik és nekiáll az otthonnak kijáró maximális érdeklődéssel beleásni magát új környezetének megismerésébe, érzelmi-értelmi elfogadásába.
A rá jellemző akciószeretet a változott környezetben új és új feladatokat szab a mindenre nyitott vegyésznek. Az új típusú, skandináv szabadságmodell és demokratikus berendezkedés ösztönzőleg hat rá, fölszítja benne a kutató szándékot, ami nem csupán szűken vett szakmájára irányul, hanem irodalmi, közírói, informatikai, fotográfiai stb. kiterjedésben is eredményesen megnyilvánul.
Előszeretettel használja kommunikációs céljai elérésére az internet nyújtotta tág lehetőségeket és sorra jelennek meg a svéd életformát, gondolatmenetet, természeti szépségeket, sorsfordító történelmi csomópontokat, a svéd irodalom és művészet értékrendszerét a természetes kíváncsiság oldaláról az együttműködés eszméjének gyakorlatba ültetéséhez közelíteni.
A svéd történelem sajátos, a külső szemlélő átlényegítő logikája alapján való újraértelmezése, elmesélése annak a szolgálatkész, társas szellemű embernek a gesztusára emlékeztet, aki egy pillanatra sem habozik, amikor arról van szó, hogy környezetében valaki tájékoztatásra, eligazításra szorul. Mindent szívesen elmesél, amit fontosnak vél, de ő csak azt tekinti fontosnak, ami Svédországot, annak lakosait rendre előre vitte a történelemben. Jegyzi a súlyos néptragédiákat is, kerülvén a nagy tragikus freskók komor színeit, hangulatát. Úgy mesél, mint az a népi hős, aki isteni szerencsével túlélt minden lehetséges és lehetetlen kalandot, és erőt merítve belőlük, jót mulat a történelem abszurditásain, furcsa fintorain.
Úgy képzeljük el Hegedűs Zsoltot, mint tanítómestert, aki nagy mutatópálcájával a térképre bökve birtokba veszi az események színhelyét, levezényli a régvolt üztközetek menetét, egyként végigvezet a nyilvános, illetve a titkos, rejtett útvonalakon, s ahogy előre halad a történetben, úgy maga is épül, bölcsebbé és megértőbbé válik az események nyomán, mint akit végleg behavazott a történelem hímpora és immár nem is akar megszabadulni tőle, mert jól érzi magát alatta. Ezt az otthonos érzést sikerül könnyedén átjátszania olvasóinak is, akiknek ezáltal kétszeresen is jó dolguk van: egyszer, mert egy kiemelkedően jó mesélővel van dolguk, másodszor pedig mert hirtelen kellő ízelítőt kapnak a történelmi burleszk kedélyfelszabadító, gondolattisztító hatásából.
*
HEGEDŰS Zsolt: 1948-ban született Kolozsváron. Húsz éve tőzsgyökeres stockholmi, többek között a Svéd Külügyminisztérium mellett akkreditált magyar újságíró. Írásai, fordításai, riportjai többnyire a Romániai Magyar Szóban, a Nyugati Jelenben és az Utazóban jelentek meg. Az első magyar nyelvű Internet fórumon, a HIX-en, 1992-95 között Zita néni néven közölt írásaiból készült válogatás a Svédcsavar címet kapta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése