 |
| 2011. február 28. Kik lesznek a "túlélők"? |
Bátran jelenthetem, hogy az elmúlt szombat, vasárnap, hétfő és kedd elég volt ahhoz, hogy az öt palánta kellően versenyképes legyen. Ahogy rájuk nézek, ma is csak azt észlelem, hogy rendkívüli bennük az ambíció, lepipálni egyik a másikát. Pedig hát tudniuk kell, hogy minél szebbek, mutatósabbak, egészségesebbek, termékenyebbek lesznek, annál nagyobb eséllyel és sebességgel végzik a tányéromban.
Annyiban igazuk van, hogy a további szándékokat illetően, feleségemmel beszélgetve kitudódott: ahhoz, hogy a növények majd termőre is forduljanak s a kívánt mennyiségű termést hozhassák, egy idő után külön cserépbe kell ültetni mindegyiket, ami meglehetősen nagy helyet foglalna el az amúgy is szűkösnek bizonyuló erkélyen. "Legfeljebb három növényt tudunk a végsőkig felnevelni" - jött a szentencia (bár ahogy a feleségemet ismerem, titokban már azt latolgatja, miként adhat majd további esélyt mind az ötnek, - de azért jobb mindig a legrosszabbra fölkészülni...), s így aztán persze, hogy nem mindegy, ki az első három "befutó"...
A megfigyelés holtidejében eszembe jutottak gyermekkorom paprikajancsis meséi, mondókái. Rá kellett jönnöm, hogy a paprika iránti elkötelezettségem csöppet sem újkeletű. Igaz, nem a csípős fajtára van kihegyezve a gyermekek fantáziája, amikor a paprikajancsis mondókákat ismételgetik, de a paprika azért paprika marad: a hegyes sapkás mesealak csipkelődő, ugrató, mókás, örökké ugra-bugra figurája az alakja köré kerített történeteknek.
Íme egy közismert, hajtogatásos-rajzolós gyerekjáték hőseként is. És a hozzá tarozó mondóka, ami közben a megfelelő módón kell hajtogatni a papírt:
Volt egyszer egy paprika
Paprikából Jancsika
Jancsikából kiskirály
kis királyból tulipán
Nem kevésbé kedvesek azok a gyerekmondókák, amelyek nagy előszeretettel teszik meg főszereplőjüknek a durva humorú, verekedős, de a lelke mélyén jó szívű mesefigurát:
Esik az eső, süt a nap,
Paprikajancsi mosogat.
Hát az öreg mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál!
*
paprika jancsi zöld erdőben,
két cintányér a kezében,
zendül az erdő a cintányértól,
paprika jancsi vígan táncol,
megöli a betörőket,
csókolgatja az angol nőket,
ám egyszer csak jól megbánja
két angol nő pofon vágja,
elvitték a kis kórházba,
kis kórházból a nagy kórházba
nagy kórházból a temetőbe
ráírják egy rohadt tökre:
itt fekszik a világ ökre
zimezumm zimmezum
rece fice bumburnyák.
*
Egedem, begedem, zsebkendőbe,
szól a rigó az erdőbe.
Paprika Jancsi meghallotta,
szúnyog lábát kirántotta.
Bagolyt küldött orvosért,
míg a bagoly repkedett,
addig Paprika Jancsi meggebedt.
Kedden reggel készültek az utolsó felvételek a paprikákról, illetve az erkély alatt elvonuló, zúgó-búgó-benzinbűzt okádó reggeli autóforgalomról. Paprikáim mindebből semmit sem észlelnek, ők csak a szomszédos cserepek garmadáját látják, ahoigy azok az utolsó fotón a március elsejét fogadták...
 |
| 2011. március 1. |
 |
| Reggeli csúcsforgalom az erkély alatt |
 |
| Paprikapalántáim erkélyszomszédsága |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése