Lírai tőzsde / SZEMELT versek (1)

Szinte kereken öt évvel a Lírai tőzsde. Fontos versek c. ciklusom első darabjának megszületése után (2006. március 29.) úgy éreztem, hogy a verses kalandnak nem merítettem ki minden lehetőségét s mától újabb játékba fogtam magamat: ezúttal "szemelt" versek replikáit igyekszem magamból felszínre hozni költészetünk gyakorlatilag kimeríthetetlen tárházából. Válogatásom ezúttal is hangsúlyozottan szubjektív, lelki-szellemi kötődésen túl senki se keressen benne semmilyen rendszert, logikát. (A ciklus címére Illyés Szemelt szőlő c. kötete ihletett, ezért is vele kezdem a sort.)


Csíkszereda, 2011. március 30.




ILLYÉS GYULA
Vidám reggel


Nagymosást, milyen gyönyörű
teregetést csinált a zápor;
tündököl tető, ég, fa, fű,
meg a szivem a tisztaságtól.


Megyek, még nem tudom, hova
megyek, hang nélkül énekelve,
utaim korlátlan ura,
hű tagjaim friss fejedelme.


Megyek a munkámmal, ahogy
az a kapás paraszt a dombra.
Munkám: lássam szavakba fogva,
hogy milyen elhagyott vagyok!


Megyek szöllők kis útjain:
ne találkozzam senkivel;
soha nem voltunk ily közel
egymáshoz, embertársaim!


Illyés Gyula (1902-1983) számomra elérhetetlen fenség, hűvös elegancia és hétköznapiságában is hiánytalan poézis. Megpróbálom magamban feltámasztani mindazt, ami benne, plebejusan is intellektuális, áradó költészetében vonz és taszít - szellemisége mágneses sarkait.


CSEKE GÁBOR
Szomorú este


Hetek óta száraz az ég
szeme, úgy vereslik a láztól,
mindenre fojtó por szitál
kegyes emlék a hullaházból.


Örök fogságban, mint aki
tudja, hogy lelke csupa dallam,
kussolásom nem alaki:
meglapulok minden kanyarban.


Roskatag lépteim alatt
tehetetlenség kérge reccsen:
nyelvem helyett döglött halak 
lebegnek tikkadt szájüregben.


Sehol egy rejtek, csak mező
terül alám, de mégse láthat
belém a világ, éjszakám
görögtűz és meddő varázslat.