Szigorúság?

A Szürke rímek ciklus egyuk utolsó kéziratlapja

Levelet kaptam egyik igen kedves kenyeres pajtásomtól:


"A Szerpentin vándorában nagyon szigorú voltál magaddal szemben. Az elmúlt negyven év termésében annál sokkal, nagyon sokkal több az érték, ami még fennakadahatott volna a túl sűrűre font szita likán. A csendes esti órákban bele–beleolvasok, próbálok bennebb kerülni költői világod szentélyébe. "


Nyilvánvaló, hogy legutolsó verskötetemről szól ez a pár mondat, amelynek címe alá (meglehet, tán kérkedésből is?) azt írtam oda, hogy "Szigorúan válogatott versek". Hogy mennyi volt ebben az őszinte szándék és mennyi a póz, most inkább nem firtatom, hiszen igazából nem szeretném se jobb, se rosszabb színben feltüntetni magam, mint énem természetes állapota - de hát lehetséges ez?


Hogy ténylegesen szigorú voltam önmagamhoz, azt igazolhatja a beválogatott versek csekély száma. A tény, hogy ötven év terméséből egy száz oldalas versesfüzetet átmenteni, amelynek egy harmada egészen friss termés, arra utal: jól belevágtam költői mivoltom eleven húsába. Csak hát persze, ezek mind formai szempontok, pedig a lényeg nem ebben áll.


Mint ahogy az a leltározás sem megnyugtató, amit Dávid Gyula, a könyvet kiadó Polis igazgatója egy februári Kovászna megyei bemutató körúton a közönség előtt demonstratíve elvégzett, felsorolva, hogy mely évből hány vers menekült meg szigorúságom rostájától. Pedig ő a következtetést is nagyvonalúan levonta: mihelyst a versek nagy része 2003 utáni termés, s a rendszerváltás előtti korszakokból  alig-alig került át valami, ez nagyfokó igényességre vall.


Igazság szerint be kell vallanom: a "szigorú" kötet keretein kívül még nagyon sok kedves versem van, amiről úgy gondolom, hogy (olyan-amilyen) munkásságom letagadhatatlan, megkerülhetetlen és jellemző része. Róluk egy pillanatig sem feledkeztem el és vállalom értük bármifajta elemzés és kritika ódiumát. Erre utal az a szándékom is, hogy valamennyi nyilvános költői munkámat a könnyű elérhetőség végett a világhálón is közzétettem; anélkül, hogy e gesztussal rangot és előjogokat vindikáljak a részükre. 


A Szerpentin vándora énemnek azt az állapotát fejezik ki és azon a hőfokon fejeznek ki engem, ami véleményem szerint a legszigorúbb próbát is kiállja. Ami ugyancsak nem minőségi kategória, csupán vállalhatósági tényező és opció. E versekben - ma is azt érzem - pontosan azt mondtam, amit akartam és amit kellett. Se többet, se kevesebbet.


És biztos, hogy nem egyszer még így is, ennek ellenére is engedményeket tettem a szentek maguk felé hajló kezének törvénye szerint.


...Ezt akartam hangosan elmondani barátom levele kapcsán, amit szívből köszönök.