SIMONFY JÓZSEF
el is tűntek
gyermekeket az ablakból
mint vadnyulakat figyelem
gyönyörű kertem
összetapossák
fölzabálják a földiepret
szamócát málnát
nadrágszárba ingujjába
tömik az őszi barackot
téli körtét
fütyörészve odébbállnak
kiáltom én is
veletek megyek
nem hallják
már el is tűntek
Simonfy József (sz. 1952, Zilah) a vagabundus költői egzisztenciából valamiképpen révbe jutott: miután éveken át a zilahi rézhuzalgyárban dolgozott, 1993-ban Szatmárnémetibe költözött, ahol a Kölcsey Főgimnázium kapujának őre. Sokakkal szemben vagyunk néhányan (még), akik vele született poétai vénájára esküszünk. Minden megélt, megszenvedett pillanata tiszta, százfokos líra.
CSEKE GÁBOR
reám lesnek
rovom a kertnek
széltét hosszát
gondterhelten
tél felé
ahol az ösvényt
kitaposták
alkonyulástól
hajnalig
mord bajuszú
öreg kandúrok
egész falkája
nyüslet itt
reám lesnek
tüzes szemekkel
mig ez az éj is
eltelik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése