 |
| 1910 - a Dózsa-, a Baritiu utcák és a Széchenyi tér kereszteződése |
(Szeretném, ha szeretnének)
Nem hinném, hogy naplójának vezetése idején Angéla tudott volna érdemben Ady Endréről. És az sem valószínű, hogy a költő szavait használta volna arra az állapotra, melyben saját maga leledzett a tanítóképző falai között.
Ahogy haladok előre a napló szövegében, úgy feslik mind jobban fel az a szeretetlenség, amelyben a fiatal lány él. Hogy ennek mi az oka, nem részletezi, talán túlságosan eleven személyisége az, mely szembehelyezkedik az intézeti szabályokkal, talán csak a környezet vaskalapossága, de minderről nem tudunk meg sokat. Legfeljebb annyit, hogy az internátusi nevelők gyakran korholják, amihez a fiatal lány annyira hozzá is szokik, hogy a reggelig tartó bál után hirtelen feltűnik egyikük dicsérete: azért, mert zokszó nélkül ment a templomba, hirtelen "derék kis lánynak" titulálta. Sőt, az ebédlői felügyelőnők is kedvesen megkérdezték, fáradt-e még és hogy miként mulatott.
"Istenem, ha ők is inkább szeretenének - sóhajt föl Angéla - mint eddig, talán boldognak mondhatnám magam. - A theologián láttam. Még is eljött oda..."
Ez történt tehát február 27-én. 28-án viszont:
"Voltunk sétálni a főtéren. Láttam több ismerőst, de az a fő, h. Őt is. - Annyi dolgunk van holnapra, Istenkém, adj erőt!
Márc. 1-én. Eltelt a d.e. s eljött a dél. Voltunk sétálni s láttam a Kossuth L. utcában, olyan helyesen köszönt És... d.u. bejött Iduska egy csomó jó hírrel. Kaptam egy tollkést...
Márc. 2-án: Kaptam otthonról csomagot. Nem láttam a sétán.
Márc. 3-án. Nem voltunk sétálni.
Márc. 4-én. Istenem, vajon mi lesz holnap ilyenkor?... A délben voltunk sétálni, de hol, a tisztviselő telepen. Ott pedig nem láthatám őt.
5-én. Születésnapom. Ez azonban mind semmi. Ma volt a házibál a... szállodában. Soha ilyen jól nem mulattam. Kaptam 2 csokor virágot. Ibolya és sárga rózsa. - Mosolygás és komoly nézésem. Kenyér, mindennek a 2-ik fele. A puncs stb. Reggel 1/2 6-ig. Soha ilyen hamar nem telt az idő mint ezen az éjjel. Vacsoránál is mellette ültem. Ibolya faló.
6-án. Reggel 10 után keltem fel. Egész nap fáradt voltam. Itt volt nagynéném Szegedről. - D. u. 5 után jött oda. A tűzoltó játék. (Kaptam tőlre szegfűt a rózsa helyébe.) Este Vele jöttem be. Utca, házszám? 1/12 éves elválás. Az éjjel vele álmondtam.
márc. 7-én láttam a sarkon,...-val állott, olyan helyesen köszönt.
Márc. 8-án. Semmi, semmi és még egy semmi! Nem vittek sétálni, s így egész napom nem ér semmit. Istenem, csak lennének még séták! Ezek derítik fel egy kissé egyhangúságomat, most még ettől az élvezettől is megfosztanak. Istenkém, csak telne már az idő, lenne itt a húsvéti szünidő. Még legkevesebb 4 hétig nem fogok beszélni vele...
Olyan szépet álmodtam Vele... Egy hónapos fordulója.
Márc. 9-én. Rettenetesen meg vagyok hűlve, nem megyek sehová, sétálni sem, pedig a mi sorunkat viszik.
Márc. 10. Nagyon fáj a fejem, d.u. benn voltam a betegben. Iduska benn volt nálam. Semmi újságot nem mondott.
Márc. 11. Megint voltunk sétálni, de eredménytelenül. Istenem, csak telne az idő s lenne itt a vakáció! Kaptam levelet édes Anyukámtól, megyek Sármásra, a Babuka keresztelőjére, csak már itt lenne 19, s lehetnék az én szeretteimmel. Annyira érzem itt a szeretetlenséget, hogy egészen beteggé tesz. Pedig én most szeretek mindenkit...
Márc. 12. A kath. szentgyakorlaton vannak, s nagyszerűen telnek az órák. Az igaz, helytelenkedtünk eleget. Az öreg Gabinak rákötöttünk a köténye kötőjére egy skatulyát. A tanár úr is nevetett rajta. A nevetésből nagy későre jöttünk ki, addigra elmentek sétálni, s így ma nem láthattam..."
Ilyenek voltak hát 1910-ben az alakuló, lassan mindent behálózó szerelem emelkedői és hullámvölgyei...
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése