A tavasz láthatóan felszabadítja Angéla kedélyét. Napi bejegyzései kurták, már-már tőmondatosak, egy-egy állítással leszögezi a tényállást s már ugorhatunk is a következő napra. A hétköznapok apró örömei közé azonban betör a halálfélelem...
"Máj. 2-án. Gyak-ban voltam, nagyon kedves volt J. néni.
Máj. 3-án. Jolán nénivel az első óránk. Nagyon-nagyon aranyos volt. Gyönyörű szép lett! (Megköszönte a virágot.)
Máj. 4-én. Iduska benn volt.
Máj. 5én. Templomban voltunk. - Kaptam csomagot otthonrul. -
6-án. Feleltem hittanból.
7én. - Kértem édes Anyukámtól a hét elején egy matróz bluzt s ma megkaptam. Nagyon szeretem.
8.án vasárnap. Templomozás után benn volt Jolán néni a kis babával. - D. u. benn volt Ilusnál egy nagy nénje, s megmondta szegénynek, h. a nagytatája meghalt. - Borzasztó lehangoltak voltunk. Lementünk a kertbe s a harangok zugása mellett gondolkoztunk a mulandóságról. -
Máj. 9én. Feleltem fizikából és földrajzból. A lehangoltság még mindig tart. Nem vigasztal semmi! Talán csak egy vigasztalna... Istenkém, vajjon mi lesz Pünkösdkor?
Máj. 10én. Kaptam édes Anyukámtól levelet, melyben írja, h. eljönnek Pünkösdre. Istenkém, csak már lenne itt! - Nagyon meghűltem s fáj a torkom is. - D. u. szegény Micuka nagyon rosszul volt, de most már jobban van. - Vajjon álmodni fogok-e én a 6 csillagommal,? Hisz már 3 hete nem beszéltem Vele. - Jó éjszakát! Drága gyöngyöm, mit csinálsz Te most?... -
Máj. 11. Álmodtam Vele, illetve csak róla, mert valójában nem láttam. - Itt volt a nagynéném s tudakozódott felőlem Józsa néninél. "Kedves, szelid leány vagyok s ambicióval tanulok" , így vélekedett rólam. - Feleltem neveléstanból a földrajz módszeréről. -
Máj. 12. Holnap után ilyenkor!
Máj. 13-án. Fölkeltünk éjjel 3/4 2 órakor s vártuk az üstököst, de bizony nem láttunk semmit. Hanem ahelyett borzasztóan megijedtünk s remegve visszabujtunk ágyunkba. Persze ezt a tettünket mélységes fátyol borítja. - A nap szerencsésen telt el. De mégis volt valami, ami elrontotta a napom, illetve a d. u. - Benn volt Iduska s kikért az ünnepekre.
Május 14. Gyak-ban voltam, s nagyon vártam a delet, h. lássam kienged-e. Behivatott Józsa néni s kiengedett. Mire kimentem már megérkeztek édes Anyukámék. Elbeszélgettük az estét és vártam a vasárnapot.
Május 15. D. e. voltunk templomban édes Anyukámmal s Dinával. A fehér vászon kosztümömben voltam s az Iduska kalapját tettem föl, mivel az enyém nem volt földíszítve. - Délben nagyon fájt a fejem, mert amint mondták, biztosan megigéztek. - D. u. nagyon vártam az 5 órát. De bizony az nem hozott enyhülést. - Már egészen elkedvetlenedtem, csak erőszakoltam ajkaimra a mosolyt. De végre úgy 7 óra felé, amint a hálóban ültem édes Anyukám mellett a diványon, a nyitott ablakon keresztül valaki csak nagyot köszönt be. Akkorát dobbant valami bennem, h. fölugrottam helyemből. - S nem is találtam azután helyem sehol. - Vacsora alatt Iduska és köztem ült, amit persze nem hagyott szó nélkül. - Vacsora után táncoltunk s néztük a holdat...
Egyszer csak az az ötletem támadt, hogy nézzük meg az üstököst s maradjunk fönn addig. Persze ezt a kérésem is teljesítették. - Kimentünk a repülő hídra s csakugyan láttunk valami ködszerű farkas alkotmányt, amire - mivel keleten volt, ráfogtuk, h. az az üstökös. Nagyon fujt a szél s ő rám akarta adni a kabátját. Vissza kísért hazáig. - S én álmomban láttam az égről lehullani a csillagokat..."
Igen, most már mi is azt mondhatjuk, hogy ez a szerelem. 1910-es ugyan, de az...
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése