 |
| Lányok a huszadik század elejéről * Fotó Fortepan |
(Mekkora a vásárhelyi temető?)
Szinte nincs is mit kommentálni Angéla koranyári feljegyzésein. A a nagy Ő-höz fűződő kapcsolata egyenes sínen halad, az egyetlen zavaró tényező, hogy szerelmének távolra kell utaznia. Az továbbra sem derül ki, hogy miben áll az, ami elszólítja Angéla mellől, de a szűkszavú bejegyzésekből megsejthetjük, hogy karrierjének építése folyik, ezt pedig nem lehet alárendelni egy tanítóképzős hallgatónő szempontjainak és érdekeinek. Angéla fohászkodása és epekedése természetes, szerencsére enyhítő körülmény a nyári szünidő, a szülői otthon vigasztaló légköre. Érdekes, hogy az otthoni események már nem bizonyulnak annyira megörökítésre méltónak, mint az ismkolai történések: a napok, a hetek összemosódnak, s akkor kezdenek újra nyomot hagyni a naplóban, amikor eljön az ősz s vele együtt Angéla utolsó éve a képzőn...
"Máj. 29. Sok viszontagság árán végre kijutottam (Ilonka néni engedett ki). Mikor kimentem, már ott találtam az Ő megemlékezését. Egy gyönyörű isteni szép fehér rózsacsokrot. Olyan volt, h. akár menyasszonyi csokornak is beillett volna.
Nem tudok semmit, csak azt h. nagyon-nagyon jó volt. Hiszen az a valódi boldogság, a mire az ész nem emlékszik, csak a szív, s a szív is csak arra emlékszik, hogy akkor nagyon-nagyon boldog volt... - Együtt jöttünk be. A k. a. valószínűleg megláttak, de nem szóltak semmit. - Azt akarta Ő, h. csináltassunk egyforma névjegyet de én nem egyeztem bele.
Máj. 30:án. A gyak-ban voltam. Mint III. éves utoljára. D. u. szerettem volna tanulni, de a múltak emléke nem enged... A rózsa csokrom / 15 szál - megszárítom egészben. - Csöndes álmokat édes Angyalom!... Mához 2 hét!
máj. 31-én kedd. Ki van írva a fekete táblára, h. a vizsgák még hamarabb lesznek. Persze volt öröm. De Emi néni ott is le tudta csendesíteni a kedélyeket, h. csak ne örvendezzünk, mert most lesz elég dolgunk. Igaza is volt. Mindig 3 után már föl kellett kelnünk.
jun. 1-én. Jolán néni kijelentette h. lesz chemia dolgozat.
jun. 2-án. -
jun. 3-án. Már nem tartottunk próbatanítást.
jun. 4-én. A hét utolsó napja lévén elég gyorsan s hozzá jól eltelt.
jun. 5-én. Utolsó vasárnap ugyan az intézetben, de templomba azért még sem vittek.
jun. 6-án. A II. évesek már nem járnak órára, csak tanulnak. Istenem, mostanhoz 1 év, minekünk lesznek ilyen nehéz napjaink.
jun. 7-én. Írásbeli képesítő a pedagógiából. - Sikerül. "A házi feladatok megválasztása s azok nevelő értéke."
jun. 8. szünet van...
jun. 9-én. D. u. kimentem Iduskáékhoz s az utazásra való előkészületekkel eltöltöttük az időt.
jun. 10-én. D. u. csak 7 óra után jöhetett, mert addig irodában kellett lenni. Nagyon sokat beszéltünk a tánc alatt. Szegény Iduskának fájt a foga s mégis zongorázott nekünk. Nem tudom, mit értett az alatt, h. a vásárhelyi temető nagy-e? -
jun. 11. Reggel 3/4 7-kor indultam. Csak éppen 1 percre találkozhattunk. Ő visszajött utánunk s nem találkoztunk. Még el sem tudtunk búcsúzni. Elég jól utaztam.
jun. 12-én. Már itthon vagyok s élvezem az aranyszabadság kedves napjait.
jun. 13-án. Kaptam Tőle 1 lapot. - Az emlékkönyvem vajjon mikor kapom meg?
jun. 14-én. Voltunk a polgári rajzkiállításán. Kaptam 1 olajfestményt. A vakáció általában nagyon jól telt, csak egy volt a hiány, ami miatt sokszor elfogott a bánat.
Ugyan vigasztalt az, h. otthon voltam édes jó szerető Szüleimnél. De nem volt ott Ő. Őt nem is tudom mi, talán a nagyravágyás űzte a távolba?
Talán nem is képzelte Ő, h. az Ő levele nekem is hasonló örömöket szerzett.
Talán azért is telt oly gyorsan az idő, mert rám nézve a nap a d. e. 11 óra után már befejezett volt. Hiszen 11 órakor jött a postás s ha nem hozott levelet, az egész nap nem ért semmit.
De ha igen?! Úgy volt mivel foglalkoznom, volt mi fölött gondolkoznom!
De már eltelt a nyár s jött az ősz. Itt a szeptember. Megint a 4 fal között vagyok. Hála Istennek, már IV. év. De nem is tudom, mi lenne velem, ha több időt kellene benn töltenem... Tubitól kaptam 1 szép csokrot. - "
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése