 |
| Szent-Györgyi Albert a C-vitamin képletével. Fotó Pesti Napló, 1937 |
1937-ben a Szegeden élő Szent-Györgyi Albert professzort érte az a megtiszteltetés, hogy magyarországi lakhelyű tudósként elsőnek kapott Nobel-díjat. Az e héten kiosztott, 2010-es kitüntetések apropójára tanulságos feleleveníteni a kor magyar sajtója alapján, miként tálalta ezt a szenzációs eseményt; a professzor felfedezésének jelentősége ugyanis tartósnak bizonyult - máig nem fakulóan.
Beszélgetés Szeged egyik legelegánsabb asszonyával: Szent Györgyi professzor feleségével
1937 december
Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetem Nobel-díjas professzora néhány napot Budapesten töltött feleségével. Munkatársunk beszélgetett a legszebb szegedi asszonyok egyikével, akiről a tiszaparti metropolisban azt mondják: egyike a város legelegánsabb asszonyainak!
- Pedig nagyon egyszerűen öltözködöm - mondja. Csak a vonalas angol ruhákat szeretem. Különösen a jerseyket.
- Stockholmban, az ünnepélyes átadás alkalmával mit fog viselni?
- Még nem tudom. Férjemet elkísérem és a leányunk, aki Cambridgeben tanul, ugyancsak Stockholmba jön.
- Mit tanul Szent-Györgyi kisasszony Cambridgeben?
- Kémiát.
Megkérdezzük: hogyan él egy tudós felesége? Mosolyogva válaszol:
- Legnagyobb becsvágyam, hogy az uramat minél több sportolásra beszéljem rá. Szüksége van egy kis kikapcsolódásra! Én magam rendszeresen teniszezem. Budapesten a BBTK-ban játszottam, odalenn Szegeden pedig ötször nyertem meg Dél-Magyarország bajnokságát... Node most már ennyi elég is lesz! Egy asszonynak mindig a háttérben kell maradnia. Különösen egy tudós feleségének!
Mindezt kedvesen, mosolyogva, egyszerű természetességgel mondja. Öltözéke, amit visel, maga az egyszerűség. Fekete durvaszövésű gyapjú jumper ruha van rajta. Egyetlen dísze az aranycsat. A fekete szín a kedvence. Nyáron viszont a fehér ruhákat kedveli. Nővére, aki Norvégiában van férjnél, a legnagyobb divatdámák egyike...
Intervju Szent-Györgyi Albert professzorral
1937 december
Szent-Györgyi Albert, a világhírű magyar professzor, a szegedi egyetem tanára a stockholmi zenecsarnokban lezajlott ünnepségen Gusztáv svéd király kezéből átvette az orvosi Nobel-díjat. Az agg király gratulált a nagy tudósnak, mielőtt átadta volna a páratlanul értékes díjat. * Beszélgetés Szent-Györgyi Albert professzorral svédországi visszatérése után
 |
| A svéd király átadja a díjat |
A szegedi gyors étkezőkocsijában beszélgettünk. Szent-Györgyi Albertről el lehet mondani, hogy nemcsak a világ legkitűnőbb tudósa, de a legnagyszerűbb interjú-alany is. A kérdéseket a professzor már kívülről tudja.
- Természetesen svédországi élményeimről akar hallani, úgy-e? - teszi fel bemutatkozó szavaim után a kérdést. Azok az élmények, amelyeket odakint megéltem, valóban rendkívüliek voltak. Elsősorban a svéd nép kultúrája hatott rám. Ez a nemzet távol élt a háborútól és ma is távol él a háborús gondolattól s így minden erejét koncentrálni tudja kultúrájára. Ezt a tényt legelsősorban az ujságíróknál tapasztaltam, akik nem a szokványos európai intervjú-modorban kérdeznek, hanem mingyárt a lényegre térnek és tudományom módszerei és kísérletei iránt érdeklődnek. Az ujságírók magatartása és érdeklődése természetesen az olvasóközönség beállítottságát is mutatja.
- Milyen impressziót tett önre a királyi család?
- Elragadóak. A királyi család jelenlétében megfeledkezik az ember arról, hogy uralkodópárral és trónörökössel áll szemben, annyira egyszerűek és közvetlenek. Az pedig ismét a kultúra csodálatos jelentőségét bizonyítja, hogy a Nobel-díj átadásakor meghajolt előttünk, a tudomány és a művészet előtt. Rendkívül meleg érdeklődést tanúsított a magyarok iránt, sokat hallott rólunk és őszinte örömmel tölté el, hogy magyar kapott Nobel-díjat.
- Mi volt a legjellemzőbb élménye, professzor úr?
- Kétségtelenül a Nobel-díj kiosztását követő bankett tósztja. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, mind a hatan a háborús gyűlölködés ellen és az örök béke mellett foglaltunk állást. Mi, akik a világ legkülönbözőbb részeiről jöttünk ide össze, egyformán éreztük a háború fenyegető rémét és minden munka és maradandó érték alapfeltételének kihangsúlyozását: a békét.
- Nem érez ellentétet professzor úr Nobel találmánya ás alapítványa intenciója között?
- Semmi esetre sem. Nobel nem azzal a szándékkal találta fel a dinamitot, hogy embereket öljenek vele, hanem a munkások számára akarta megkönnyíteni az alagútépítést és egyéb hasonló munkát. Hogy aztán mire használják fel a feltaláló művét, azért ő már nem lehet felelős, különösen nem halála után. Gondoljon csak Herzre, aki a rezgést állapította meg, ami ma a rádió alapfeltétele. És mégis igen sokan arra törekszenek, hogy a rezgésen alapuló halálsugarakat feltalálják. Nem. Nobel csak jót akart.
- Hogy történik a Nobel-díj összegének átadása?
- Amikor a király a Nobel-ünnepségen átnyújtja a diplomát, annak aranypecsétjében egy bon van 160.000 pengőről. Azért nem adnak csekket, mert utána bál van és az embernek mégsem kellemes ennyi pénzzel táncolni menni. Másnap azonban jelentkezik az ember a Nobel-alapítványnál és ott megkapja a csekket.
- És mikor váltható be?
- Az a Nemzeti Banktól függ.
- Mi a titka professzor úr annak, hogy a tudományt a sporttal, a tánccal, szóval a szórakozással ilyen remekül össze tudja egyeztetni? Tudóst nem így képzel el az ember!
- Visszakérdezem. Tudós csak pléharcú ember lehet? Tudóst csak laboratóriumban, műszerei között lehet elképzelni? Én a tudóst kicsit művésznek is érzem, akinek mindenhez köze van. Én azon csodálkozom, hogy ezt a kérdést egyáltalában felteszi. Hogyan, hát egy tudós ne szórakozzék, ne sportoljon és ne táncoljon? Miért?
- Nagy konsternációt váltott ki professzor úr világszerte az a megjegyzése, amelyet Svédországban is megismételt, hogy az emberek jók. Változatlanul fenntartja?
- Természetesen. Az egyes ember jó. Az egyes ember nem akar háborút, nem akar ölni, békében szeretne élni. Csak a nemzetközi helyzet által megteremtett politikai struktúrák okozzák azt, hogy az egyes ember akarata nem tud érvényesülni.
Faragó László Pál
 |
| Szegeden tanítványai gratulálnak professzoruknak a kitüntetéshez. Fotó Pesti Napló, 1937 |
Tanítványom Szent-Györgyi Albert
1937 december
A Nobel-díjas tudósról beszél dr. Török Tivadar tanár, aki a gimnáziumban természetrajzra és kémiára tanította
A csendes kis budai Ugocsa uccában, a 11-es számú ház első emeletének egyik háromszobás lakásában lakik dr Török Tivadar, a Lónyay uccai református gimnázium nyug. tanára, aki 35 évvel ezelőtt természetrajzra s kémiára tanította Szent-Györgyi Albertet, aki néhány héttel ezelőtt megkapta a Nobel-díjat.
Magas termetű, sűrű őszhajú férfi dr Török Tivadar, nem konvencionális száraz tanártípus, inkább kedves, közvetlen, bohém embernek látszik. Nagyon csodálkozik, amikor bemutatkozunk, el sem tudja képzelni, mit akar tőle, a visszavonultan élő tudóstól az újságíró. Fia, dr Török Tibor - fiatal orvos - tüstént sejti miről van szó, édesapjához fordul. Biztosan volt tanítványodról, dr Szent-Györgyi Albertről érdeklődnek.
- Igen, én tanítottam kémiára és természetrajzra Szent-Györgyi Albertet ezelőtt harminc és egynéhány évvel - emlékezik meg büszkén egykori tanítványáról Török tanár. - Jól emlékszem, amikor az 1904/5-ös tanév elején beléptem a második A. osztályba, ott a gimnázium első emeletén a folyosón balra az ablakfelöli padsor első padjában eleven, rövidnadrágos göndör szőkehajú kis fiú ült. Amikor a névsort kis zsebkönyvembe beírtam és az ő nevéhez érkeztünk, tisztán, érthetően mondta nevét. Mintha csak sejtette volna, hogy a Szent-Györgyi Albert névnek szerep jut a természettudományban.
Félévben: kettes
- Milyen diák volt Szent-Györgyi Albert, II. gimnáziumi tanuló? - vetjük fel a kérdést.
Török tanár úr elnézést kér egy percre, kimegy a szobából, amikor visszajön, nagy fehér doboz van a kezében. A dobozban szép sorjában 37 füzet. Harminchét pirosfedelű könyvecske. Valamennyin arany betűk hirdetik a jegyzőkönyvek rendeltelését. Két szigorú szó - tanári-notesz.
- Ezek a könyvecskék konzerválják az emlékeimet - mondja dr Török Tivadar. - Valahányszor egy-egy régi tanítványom felkeres, előveszem a megfelelő jegyzőkönyvet és megmutatom a vén diáknak, milyen kalkulusra felelt iskoláskorában. Most már feltárulhat előtte a titok, amire olyan nagyon kíváncsi volt néhány évtizeddel ezelőtt.
Török Tivadar előveszi az egyik pirosfedelű zsebkönyvet, melyen ez az évszám áll: 1904-1905. Megkeresi benne a II. A. névsorát. Azután rámutat az egyik oldalra. Ábc sorrendben következnek egymásután a nevek:
Steiner Zoltán
Szalóky László
Szent-Györgyi Albert
A noteszből kiderül, hogy a Nobel-díjas tudós II. gimnazista korában első félévben egyszer felel 1/2-re. Török Tivadar, úgylátszik, nagyon szigorú tanár volt, mert diákjának a félévi bizonyítványban tantárgyából csak kettest adott. A második félévben, úgy látszik, még sokkal jobban igyekezett a kis Szent-Györgyi, mert április 20-án és május 15-én - a felelés dátumai is beírta Török a noteszbe - kétszer felelt jelesre.
A notesz „magaviselet” című rovatában egy kemény kis fekete kör van, mellette dátum….
- Ez annak a bizonyítéka - magyarázza a tanár -, hogy március 18-án a kisfiú súgott.
Orvos szeretnék lenni…
Most, mintha a szülői fogadószobában lennénk és Szent-Györgyi Albert tanulóról érdeklődnénk, a tanár úr a következőket mondja szeretettel, de tárgyilagosan:
- Általában, ezt az egy jelentéktelen esetet kivéve, mindig jól viselkedett. A gyengébb tanulókat minden órán feleltettem, Szent-Györgyi Albertnek egész évben csak három osztályzata van, ez annak a bizonyítéka, hogy egyike volt a legjobb tanulóknak, kedvenc tanítványaimnak.
- Most, hogy az egykori kis diákból világhírű ember, Nobel-díjas tudós lett, gyakran gondolok vissza rá... Emlékszem, gyakran jött be hozzám a természetrajzi szertárba, hosszú-hosszú évek során szerzett növénygyűjteményemet és ásványgyűjteményeimet nézte. Különösen érdeklődött a botanika iráni és gyakran fordult elő, hogy a kis fiút - mint kedvenc: jeles diákomat - tanítás után bent tartottam a szertárban és ő boldog segített nekem előkészíteni a másnapi órára a kísérleti anyagot.
- Jövőjéről csak egyszer beszélt. Egy felsőbb osztályos tanuló jött be a szobámba, aki kért, hogy tollheggyel megsértett ujját kössem be. Jól emlékszem, hogy a kis szőke Szent-Györgyi azt mondta: “Segítek bekötni a sebet, tanár úr, mert ha nagy leszek, úgyis orvos akarok lenni.”
- Még egy érdekes emlékem van volt tanítványomról - meséli Török tanár úr. - Az év végén, a vizsgán az igazgató és a tanári kar jelenlétében felelésre szólítottam Szent-Györgyi Albertet. Sötétkék vizsgaruhába öltözött gyerek kilépett a katedrára. Nem látszott rajta semmi drukk, semmi izgalom. Feltettem a kérdést: Beszélj a paprikáról... És a tizenkétéves diák megkezdte vizsgafeleletét: A paprika Capsicum annuum, a természetrajz felosztása szerint a dohány és a burgonya rokona….
Riporter
(Forrás: www.huszadikszazad.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése