Szerelem, anno 1910

B.A. rajza a napló elejéről (1910. február 8-án)

(Invokáció)


Megint új kalandba ugrasztott bele Elekes Feri barátom. Nem elég, hogy elkövettette velem az azóta csöndes, szép sikert aratott  Krajczáros napló-t (amelyről azt se tudtam, mihez kezdek, mielőtt nekifogtam volna), most újabb "titkos" füzetet juttatott el hozzám, egy neves, azóta az örök plain air-mezőkön festegető művésznőnk leánykori naplóját. 


Hogy miként tett szert rá, nem firtatom. Évek óta lehúzott redőnyű régiségboltjában még sok hasonló furcsaság, régiség lapul, amelyek egy adott pillanatban úgy tűntek, nem kellenek senkinek, s ő előrelátó gazda módjára, felgyűjtötte e megtagadott relikviákat.


Félve nyitottam ki a kopottas bőrbe kötött, rézcsatos könyvecskét, amelyre a hajdani gyártó - a napló 1910-11-i eseményeket, gondolatokat rögzít - csak annyit nyomtatott, rózsaszín rózsakoszorúkkal kerítve, hogy "Poesie".





(Láthatja, aki betévedt a blogba, hogy most magam sem teszek mást, mint lapozgatom a könyvet, ismerkedek vele, leltározgatom. Könnyű dolgom van: az oldalak felső szélső sarkában egy-egy diszkrét oldalszám, amelyeket csak követni kell s mindjárt megállapítható, hiányzik-e valami az eredeti naplóból. Megnéztem: nem hiányzik...)


Könnyű lenne most egycsapásra agyonütni a témát azzal, hogy felfedem a napló tulajdonosának kilétét. Maradjon ez egyelőre titok. Találgatni persze szabad, mert minden más adatot megadok majd, ami a majdani művésznő életére vonatkozik, egyedül a személyazonosságát lebegtetem. Talán nincs is jogom ebbe az intim feljegyzésbe beleilletlenkedni. Vagy ha van is, talán nincs jogom erről nyíltan beszélni. De tegyük fel, nem követek el szentségtörést azzal, hogy mindezt ezen a diszkrét helyen elétárom. Remélem, ez menet közben majd kiderül. A napló ismeretében legalább is semmi olyan bejegyzésről nem tudok, ami diszkreditálhatná szerzőjét. A szöveg egy kolozsvári tanítóképzőbe járó, konviktusban lakó, vidéki úrilányé, aki füzetébe jegyzi azokat a történéseket, melyek ébredező és kibontakozó szerelmét erősítik és kísérik.


Szeretni egyet,
Szeretni hűn,
Szeretni mindig
Soha sem bűn!


Ezzel indítja naplóját 1910. február 8-án este, de a bejegyzések február 2-ára nyúlnak vissza, mert mindt minden szerelemnek, ennek is megvan a maga előtörténete, előjátéka. 


A mottó alatt ceruzával október 23-i betoldás:


Még mindig ez.


Legalul pedig:


Örökre ez!


1911.XII. 28-án d.e. B.A.


Ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy - házasság lett a dologból.


És most egy kissé meghökkentő mozzanatról kell beszámolnom. Mégpedig arról, hogy az elérhető, rendelkezésemre álló forrásanyagban kivétel nélkül az áll, hogy a napló szerzője 1906-ban végezte a tanítóképzőt, majd 1910-ben férjhez ment ahhoz az emberhez, aki mellett élete végéig hűségesen kitartott. A naplóból viszont az derül ki, hogy 1910-ben a majdani művésznő még képzőbe jár, s az 1911 februárjában megszakadó bejegyzések még mindig arról szólnak, hogy él ugyan a szerelem, de házasság még nem köttetett.


Ez az, ami a leginkább visszafogja a lendületemet, mert nem szeretném illetéktelenül átírni a családi legendáriumot. A továbbiakban elégedjünk meg azzal, hogy az eseményekre és nem a személyekre figyelünk. Mintha csak saját érzelmeink  születését és kibontakozását követnénk nyomon egy lányinternátus puritán szobájában. Ott, ahol ilyen sorokkal indul a vallomás:


"1910. február 2-án.
Istenkém! Milyen is az én sorsom!
Minden napra kijut a busulásból. De hátha így van ez jól,. Mindent Te igazgatsz, s Te tudod, kivel mit cselekszel. -"


Ekkor még szó sincs szerelemről. A naplóíró nagyon vágyik már haza a vidéki szülői házba. Számolja a napokat: már csak 45 van hátra. S elégedetlen az egy nappal hamarább megkapott értesítő jegyeivel...


(Folytatom)