Karácsony után
A hófoltos, macskaköves sikátoron
dobozhéjat lenget a szél:
kívül arany, belül ezüst
fémes fényű fóliát.
Két mókus jár arra.
Szagolgatják, pofozgatják.
– Mi volt benne?
– Megégett kávémag volt benne.
Budapest, 1998. XII. 30.
Cselényi Béla (sz. 1955) úgy lépett be életembe, hogy az Ifjúmunkás im-melléklete számára egyszer megszerkesztette és letisztázta egy Gaál Gábor-köri vita jegyzőkönyvét, és azt kifogástalan helyesírással, a leszögezett időpontban példásan eljuttatta a szerkesztőségbe. Ezzel egyből akkorát nőtt a szememben, hogy amit később költőileg hozzáadott e róla alkotott pozitív képhez, az számomra bőven elég volt ráadásnak.
CSEKE GÁBOR
Böjt idején
Szutykos havak fakó emlékű útján
huncut pocsolyába fúlt egy nejlontasak,
kívül csupa ránc, belül a semmi,
ami az életünket sűrűn belengi.
A mókusok bezzeg másfelé járnak,
melegebb égtájakon kukáznak,
hol a világ nem oly vacak...
- Pedig ez még egy jó tasak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése