Paprikaültetvényem (15)

2011. április 3. Zabhegyezőben

Csuda jól megy dolgom. Mármint az ültetvényen. Nincs semmi más dolgom, csak mint egy zabhegyezőnek, akit odaültettek a zabföld szélére, hogy figyelje a  vetés növekedését.


Alkalmam van naphosszat elüldögélni a kellemes, nem túl tág, de kellően lakályos beüvegezett erkélyen, kényelmes karosszékben, szememet olykor az ablakpárkányon sorakozó virágcserepekre vetve, de amúgy olvasmányomba bújva (pillanatnyilag Szolzsenyicin van napirenden, Lenin Zürichben c. regényével), és arra gondolok, hogy a könyvbeli - de akár a történelemben létező - orosz forradalmár is legalább ekkora összpontosítással kísérte nyomon a forradalmi helyzet alakulását a háború során szétzüllő Európában és Ázsiában. Átérzem a hajdani türelmetlenséget, hiszen magam is szeretném már formásodni látni paprikáimat, de a természetes fejlődés iramát nem lehet gyökeresen felgyorsítani, legfeljebb csak kedvező irányban biztosítani.


Gazda szeme hízlalja a jószágot - tartja a mondás, s ennek vetettem alá magamat én is. Tiszta szerencse, hogy a szomszédban, az amarylliszek frontján nem kell különösebben várakozni: nem csak napról napra, de akár óráról órára is változik a helyzet. Pár napja például kinyílt egy gyönyörű tő kettévált törzsén összesen 11 pompás virág. Ez egy kicsit olyan a növények világában, mint a 11 fejű sárkány a mesében, de ez nem vonatkozik a külalakra, mert a virág több mint szép; ahogy a gyerekek írják Torontóból meg Budapestről is, "kész csoda".


Ilyen csodák árnyékában nem utolsó dolog zabot hegyezni a paprikák tövén...

2011. április 3. A 11 fejű sárkány