 |
| Épül a Horhy-hídhoz vezető út |
Viharos, durva botrányok és a Himnusz profanizálása
1937 július
Viharos, durva botrányok és a Himnusz profanizálása után Festetics gróf nyilasai elmenekültek a kisgazdapárt böhönyei gyűléséről, amelyen Németországot éljenezték és Tildy Zoltánt akasztófával fenyegették * Balatonboglár, július 25.
A Független Kisgazdapárt képviselői élükön Tildy Zoltánnal, vasárnap megkezdték agitációjukat Festetics Sándor gróf birodalmában Böhönyén, ahol a nyilasvezérnek vadászkastélya és számos zöldinges cselédje van.
Az egyik uradalmi épületen az a botor fenyegetés várta az érkező képviselőket: Vigyázz Zoltán, mert hamarosan felkerülsz a hurokra! Egy másik épületre ez volt felírva: Le a zsidók zsebébe bújt kisgazdapárttal! Tildy, Gaál Olivér és Cseh Szombathy László képviselők természetes mulattak e bárgyúságon, mialatt a kisgazdapárti közönség tomboló éljenzése közepette megérkeztek a gyűlés színhelyére, ahol vagy ötven, egyre hangosabban és botrányosabban viselkedő nyilas helyezkedett el.
A nyilasok Pozsonyi Ferenc elnöki megnyitóját a közbe szólások özönével próbálták megakadályozni és botrányos handabandázásuk folytatódott Vidorits Ferencnek, a kisgazdapárt helyi vezérének beszéde közben is.
Éljenezték Festeticset, zsidózták a kisgazdákat és egyszerre karjukat Hitler-köszöntésre lendítve, adott jelre elkezdték énekelni a Himnuszt.
Andrejevics szolgabíró a kiküldött hatósági biztos, aki már eddig is többször csendre intette a zajongókat, felugrott helyéről és éles hangon kiáltotta a nyilasok felé:
- Megállj! Csend legyen! A Himnuszt nem engedem profanizálni! A törvény nevében figyelmeztetem önöket, hagyják abba az éneket!
A főszolgabíró harsogó hangja és erélyes fellépése véget vetett a Himnusszal űzött visszaélésnek , de a közbeszólások nem szűntek meg.
- Éljen Gaál Gaszton! - kiabálták a nyilasok. - Az más ember volt! Nem zsidóvezér!
A szolgabíró intésére a csendőrök a zajongók felé indultak, ami nyilván megijeszthette őket, mert harcias köszöntésükkel kezdték egymást bátorítani: Bátorság! Bátorság!
Cseh Szombathy László képviselő beszéde alatt a nyilasok felváltva Festeticset és Németországot éljenezték, sőt akadt egy tréfás alvezér, aki a kolerát éljenezte.
Andrejevics szolgabíró ekkor személyesen indult a csoport felé négy csendőr elején, hogy közbelépjen. Bátori József a miskolci nyilasbotrányok hírhedt szervezője, a rovott multú kéményseprő, ekkor elkiáltotta magát:
- Éljen vitéz Endre László főszolgabíró! A mi nagyvezérünk éljen!
- Éljenek az összes főszolgabírók!- ordítozták más nyilasok. Andrejevics szolgabírót azonban nem hatotta meg ez a hízelkedés és Cseh-Szombathy László beszédét megszakítva éles hangon így szólt:
- Elég volt a rendzavarásból! További közbeszólást nem tűrök! A csendőrjárőr távolítson el minden közbeszólót a gyűlés színhelyéről!
A járőrvezető tiszthelyettes, aki feszes vigyázban hallgatta a szolgabíró parancsát, kemény hangon válaszolt:
- Szolgabíró úrnak alássan jelentem, a parancsot megértettem!
Erre Bátori vezére is kiadta a parancsot:
- Nemzeti szocialisták, haza!
A nyilasok sietve távoztak el a gyűlésről, de amint úgy érezték, hogy már nem kell félniük a szolgabírótól és a csendőröktől, zajongani kezdtek a község főuccáján.
Andrejevics szolgabíró ekkor egy csendőrjárőrt küldött utánuk azzal az utasítással, hogy oszlassa fel a csoportot és az ellenszegülőket állítsa elő.
Amikor Tildy Zoltán beszélni kezdett, már vége volt a botrányoknak, amelyeket Tildy kemény szavakkal bélyegzett meg.
- Amit ezek a nyilasok csináltak, mutatja, mi lenne Magyarországon, ha bármiféle diktatúrának sikerülne rátaposnia erre a nemzetre. - mondotta. - Néhány erőszakos ember, egy erőszakos, hangos, türelmetlen, többé kevésbé félnótás kisebbség elfojtana az országban minden véleményt. A diktatúra eszköze az erőszak, a gyilkosság és az akasztófa! Ebben az országban mindig szabad magyarok éltek, ez a nép vérrel és vassal védelmezte mindig a maga szabadságát. Néztem ezt az eliszkoló nyilas társaságot, néztem. Kik ezek? A gróf úr alkalmazottai, urasági cselédek. A szabad magyar nép nem fog beállni Festetics cselédeinek sorába! Ez a társaság kitörő lelkesedéssel éljenezte Németországot. Mi a hatalmas német birodalommal barátságban akarunk élni, de gyarmata és szolgái sohasem leszünk. Ha mi egy országot éltetünk, az az ország a mi hazánk és a mi válaszunk ezeknek az, hogy: éljen Magyarország! Nem fogunk lelkesedni idegen államok boldogulásáért.
Mi csak annak az országnak lehetünk barátai, amely hajlandó tudomásul venni, hogy önálló, független magyar nemzet vagyunk.
Ebben az országban mi, a nép igazi képviselői, nem fogunk meghátrálni az otromba lármázás elől. Amikor zsidókérdésről és kartelekről beszélnek, nézzük meg mi van a lepedő alatt? Itt van a földkérdés, melyről nyilas uraimék nem szívesen vallanak színt. Azt akarjuk, hogy a magyar nép maga döntsön sorsa felett és ne gróf Festetics Sándor döntsön, ennek az útja pedig: a titkos választójog.
Viharos éljenzéssel ünnepelte a kisgazdaközönség Tildy Zoltánt, aki után Berecz Sándor dr. szólott. Mielőtt a gyűlés véget ért volna, Andrejevics szolgabíró ismét felállt és a következőket mondotta:
- Bár ismeretlen dolog, hogy a hatóság képviselője egy poltikiai gyűlésen felszólaljon, én teljesen politika mentesen akarok néhány szót mondani. Itt az előbb erélyes intézkedéseket foganatosítottam. A magyar közigazgatás a vaskéz és a meleg szív képviselője. Azokat, akik a gyűlésen rendesen viselkedtek, ezennel megdicsérem és elismerésem fejezem ki előttük.
Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain
1937 július
Zoltán Irén operaénekesnő és egy híres svéd színésznő 24 óráig küzdöttek felborult vitorlásuk roncsain a háborgó Balatonnal
Siófok. Július 11.
Nagy volt az izgalom két napon keresztül Siófokon: Zoltán Irénnek, az ismert oreraénekesnőnek édesanyja bejelentette, hogy leánya, barátnőjével, Helge Barnef híres svéd színésznővel együtt eltűnt.
A siófoki csendőrség erélyesen nyomozott Zoltán Irén és barátnője ügyén, értesítették a budapesti főkapitányságot is, naponta hússzor is telefonáltak Budapestre és az ország különbőző városaiba ismerősökhöz és rokonokhoz, de hiába: a két énekesnőnek nem akadtak nyomára. Vasárnapra virradó éjszaka egy felborult, összetört vitorláscsónak romjaiba kapaszkodva, dideregve, félig megfagyva, már eszméleten kívül partra ért a két fiatal énekesnő. Egy fiatalemberrel együtt.
A három didergő, ideglázas embert azonnal szállodájukba szállították, ahol órákon keresztül kapták az injekciókat, míg végre az orvosok kimerítő munkája után annyira magukhoz tértek, hogy el tudták mondani, mi történt.
Pénteken délelőtt a két operaénekesnő, ismerősüknek, Muskát József budapesti magántisztviselőnek társágában vitorlás csónakot bérelt és a sima vízen a zalai part felé indultak. Át is értek Balatonfüredre s onnan néhány óra múlva visszaigyekeztek Siófok felé. A Balaton közepén hatalmas vihar érte őket utol.
Dörgött az ég, veszedelmesen cikáztak a villámok és emeletmagasságú hullámok dobálták a kis csónakot. A vitorlás néhány perc múlva rongyokban lógott. A szél a vitorla rúdját is kettétörte és a halálra rémült, reszkető emberekkel felfordult a csónak.
Nem vesztették el lélekjelenlétük a felborult csónakba kapaszkodtak és emberfeletti erőfeszítéssel, félig eszméletlenül, görcsösen addig szorongatták a csónakot, amíg hosszú, végtelennek tűnő órák után partra vetette őket a Balaton.
Vasárnap délelőtt munkatársunk beszélt a siófoki szállodában Zoltán Irénnel. A fiatal énekesnő még mindig halálrarémülten, sápadtan beszélt szörnyű kalandjáról:
- Gyönyörű, sima volt a víz, amikor útnak indultunk. Mi még túl csöndesnek is találtuk és bosszankodtunk, hogy a nagy szélcsendben lassan halad a vitorlás. A késő délutáni órákban indultunk vissza, amit nyugodtan megtehettünk, hiszen kitűnően ismerjük a környéket és sokszor tettük meg már az utat.
Hirtelen percek alatt ért utól a vihar, hiszen tudja, milyen gyorsan támad a Balatonon tengeriméretű orkán. Régen ismerem a Balatont, sok csúnya vihart láttam már, de ilyen hatalmas hullámokat még sohasem...
Borzalmas pillanatok voltak, először a vitorla ment tönkre, aztán a rúd. Vagy félóráig dobálta még a vihar a kis csónakot, mi egymásba, s a csónak ülésébe kapaszkodtunk, hogy ki ne repüljünk. Egyszerre csak felborultunk, hogy mi történt utána... attól kezdve jóformán nem is tudom. Nem az agyvelőm parancsolt, már csak életösztönömnek engedelmeskedtem. Hogy milyen borzalmas órákat szenvedtünk át, milyen érzés volt egy napot a vízben tölteni és nem tudni, hogy megmenekülünk-e, vagy odaveszünk. Azt el sem lehet mondani..
Az izgalmak újra nagyon kimerítették, nem tud tovább beszélni...
Esküvő az ördögűzők szektájában
1937 július
Örjöngő üvöltözése közben ,,esküdött örök hűséget” egy ifjú pár az ördögűzők szektájában
Vasárnap dél felé az Orczy út 16. számú földszintes házból elnyújtott vonyítás hangzott ki az uccára.
Berohantunk az udvarra, ahol békésen pipázott egy ingujjra vetkőzött munkásember. Megkérdeztük, hogy mi történik itt? Csak a fejével intette egy ajtó felé:
- Esküvő van a templomban!
Egy perc múlva keskeny kis lépcsőn át bejutottunk az ördögűzők szektájának templomába, egy kicsiny, keskeny terembe, amelyben egyszerű padok álltak. A pódiumszerű emelvény padján ördögűzők papja ült, a teremben körülbelül száz öreg ember és öreg asszony őrjöngött. Sikongva, jajveszélkelve, arcukat, mellüket, ruhájukat marcangolva ordítozták: Jaj nekünk!... Megejtett minket a gonosz!.. .Ments meg minket a gonosztól!
A fülsiketítő és idegtépő üvöltözésben, hemperegésben, vonagló önverdesésben sikerült felfedeznünk egy aránylag nyugodtabb hívőt, aki mindössze csak a fejét ütögette a padba.
Ez elmagyarázta, hogy a szekta tagjai önsanyargatva imádkoznak, bűneikért vezekelnek és kérik a Nagy Szellemet, hogy távolítsa el tőlük az ördögöt.
Az első padban három ember ült, akik hosszú fehér lebernyeget viseltek. Baumann táltos hozzájuk lépett, fejükre tette a kezét, megáldotta őket, majd rájuk fröccsentett valami folyadékot, ami azonban nem víz volt.
- Felavatlak benneteket! - kiáltotta, hogy a pokoli hangzavart túlsűvítse. Ezután a hívek odajárultak az ujonnan felavatott őrjöngők elé és leborultak előttük
De most következett a legnagyobb attrakció: az ördögűző esküvő.
Fiatal férfi és fiatal nő állt a Nagy Szellem sámánja elé: Ziegel József textilgyári szövőmunkás és Dózsa Borbála háztartásbeli.
- Összeadlak benneteket a Nagy Szellem nevében - mondta a főördögűző, mire a vőlegény és a menyasszony sírva fakadtak és megszaggatták ruháikat. Baumann prédikátor még azt is megfogadtatta velük, hogy minden házassági évfordulót böjttel és kemény fekhellyel fognak megünnepelni, majd ráhúzta a kezükre a jegygyűrűt s kiadta a parancsot: Most imádkozzunk a fiatalokért!
A tömegdühroham újra kezdődött. De a fiatal páron nem lehetett túltenni: Ők ordítottak a legjobban!
Ökölbe szorították a kezüket, a ruhájukat tépdesték, a hajukat szaggatták, az arcukat marcangolták: - Jóságos szellem védj meg minket! Ments meg minket az ördögtől... Jehova, vigyázz ránk... - a hívek egyébként óvatos titokszerűséggel suhantak ki a templomból, mint az összeesküvők.
Megkérdeztük a ház egyik lakóját: mit szólnak ehhez a vasárnapi mulatsághoz?
- Az ember megszokja - felelt vállat vonva - azt képzeli, hogy ápoló a Lipótmezőn...
A francia és angol flotta 250 hajója és 500 repülőgépe ma megszállja a Földközi tengert
1937 szeptember
Párizs, szeptember 19.
Hétfőn reggel a francia és angol flotta: óriás páncélosok, torpedóflotillák, tengeri repülőgépek raja elfoglalják a két ország admiralitása által kijelölt útvonalakat a Földközi tengeren, hogy végrehajtsák a nyoni határozatokat és megvédjék minden kalózkodásai szemben a legnagyobb európai tenger szabadságát.
A hadihajók száma több kétszázötvennél, és ötszáz repülőgép fogja figyelni, hogy a spanyol polgárháborúban résztvevő hadihajók és tengeralattjárók, amelyeknek nemzetiségét a legtöbbször gondosan eltitkolják, nem-e támadnak meg és süllyesztenek el védtelen kereskedelmi gőzösöket. A Földközi tengeri flotta-támaszpontokat a francia kormány az angol hadihajók rendelkezéséra bocsátotta és az angol kormány új légi flottabázist állított fel Gibraltárban, azonkívül megerősítette Maltát, ahol eddig is tekintélyes repülőflották állomásoztak.
A délfranciaországi hadikikötőből már vasárnap kifutottak a hadihajók Esteva altengernagy parancsnoksága alatt, hogy résztvegyenek az angol-francia őrszolgálatban. Az altengernagy főhadiszállása Oranban van, ahol 22 francia hadihajó horgonyoz, azonkívül egy repülőgép, nyolc torpedóromboló és 13 torpedónaszád.
A francia közvélemény helyesléssel fogadja ezeket a világháború óta példa nélkül álló intézkedéseket, a vasárnapi lapok egyértelműleg állapítják meg, hogy komoly figyelmeztetés, ez mindazok számára, akik meg akarják zavarni a békét és hangsúlyozzák, hogy ha Spanyolországba kívülről újabb fegyvereket és harcosokat küldenek, - a kalózkodás nem szűnik meg és a tengeri közlekedés bizonytalanná válik, akkor Franciaország és Anglia nem marad tovább tétlen.
Ciano újból tárgyalt a francia és angol ügyvivőkkel
Róma, szeptember 19.
(A Magyar Távirati Iroda jelentése.)
A vasárnap Rómában nagy diplomáciai meglepetést hozott, amennyiben a külügyminisztérium délután hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a Földközi-tengeri felügyelet ügyében Franciaország, Anglia és Olaszország között újabb tárgyalások voltak. A külügyminisztérium hivatalos jelentése a következőket mondja: Franciaország és Anglia római ügyvivője felkereste Ciano külügyminisztert és átadta neki a nyoni egyezményben foglalt felügyeleti intézkedéseknek a repülőgépekre és a víz felszínén úszó hajókra történt kiterjedéséről szóló pótegyezmény másolatát. Ugyanekkor a két ügyvivő felvilágosításokat kért az olasz külügyminisztertől a szeptember 14-i olasz válaszjegyzék jelentését illetően.
A válaszjegyzék ugyanis ellentétes magyarázatokra adott alkalmat abban a tekintetben, hogy Olaszország elfogadja-e vagy sem a földközitengeri felügyeletben számára felajánlott közreműködést.
Ciano külügyminiszter a két ügyvivővel folytatott későbbi megbeszélése során kijelentette, hogy az olasz kormány, amikor felvetette a teljes egyenjogúság kérdését, ezzel azt akarta leszögezni, hogy az olasz hajóhad számára - ahhoz, hogy résztvehessen a felügyeletben - a francia és angol hajóhaddal teljesen egyenlő helyzetet kell biztosítani.
Ezekről az olasz kormány tájékoztatta a német birodalmi kormányt is.
Nincs akadálya a magyar fegyverkezési egyenjogúságnak
1937 szeptember
Genf, szeptember 26.
A magyar külügyminiszternek Genfben, a kisantant államférfiaival folytatott diplomáciai tárgyalásai befejeződtek, ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát kiegészítették a kisantant miniszterelnökeinek és a francia kormány képviselőjének, Blumnak a prágai tanácskozásai és a dunai államok közvéleménye feszült figyelemmel várja, mikor és mely formában mutatkozik meg ezeknek a közeledési kísérleteknek kézzelfogható eredménye.
A külföldi sajtóban, főleg a prágai és belgrádi lapokban megjelent híradások szerint Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának elismerése ma már kétségtelen.
A probléma súlypontja ma a kisebbségi kérdésen van. Magyarországnak azon a jogos kívánságán, hogy a kisebbségek jogi és gazdasági helyzetét megnyugtató módon rendezzék és így lehetővé váljék Magyarország és a kisantant viszonyának normalizálása.
Sem jugoszláv, sem csehszlovák részről a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezésének ma már nem áll semmiféle akadály az útjában.
Csupán a belső romániai viszonyok, részben a küszöbön álló általános választások Romániában egyelőre késleltetik, hogy e kérdésben rövid időn belül eredmény legyen elérhető. Párizsi értesülések szerint Hodzsa miniszterelnök már bukaresti látogatása alkalmával is erőteljes szószólója volt a tárgyalások meggyorsításának. Párizsban pedig, ahol a dunai államok tanácskozásait különösen feszült figyelemmel kisérték, ma már bizonyos türelmetlenség mutatkozik, amint ez a volt budapesti francia követnek, Louis de Viennenek a Temps szombati számában megjelent cikkéből kiolvasható.
Kétségtelennek tartják, hogy Blum a francia kormány nevében Prágában sürgette a megegyezést a kisebbségi kérdésben. Prágai jelentések szerint a legsimábban és leggyorsabban a jugoszláv kormánnyal jött létre az elvi megegyezés. Belgrádi tudósítónk azt jelenti, hogy a nemzetközi vásár után, amely a magyar-jugoszláv gazdasági közeledésnek és együttműködésnek erőteljes bevezetője volt, a jugoszláv politikai körökben általános az az óhaj, hogy a két ország a lehető legbarátságosabb és legszorosabb viszonyba kerüljön egymással.
A félhivatalos Vreme genfi tudósítója jelenti, hogy a „genfi tárgyalások” igen barátságos légkörben folytak, azokkal úgy a kisantant államok, mint Magyarország képviselői teljesen meg vannak elégedve és a most következő diplomáciai tárgyalások feladata lesz a részletek megállapítása. Tudósítónk értesülése szerint a kisantant kormányai a magyar fegyverkezési egyenjogúság elismerése ellenében nem kívánnak egyebet, mint egy magyar kormánynyilatkozatot, amely szerint Magyarország fegyverkezése nem irányul a szomszéd államok ellen.
Jugoszláv részről egyébként állandóan hangoztatják, hogy a Sztojadinovics-kormány a magyar kisebbség kulturális és gazdasági kivánságait a legmesszebbmenő mértékben kész teljesíteni, Korosev belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy a közigazgatási hatóságok a magyar kultúregyesületek munkáját nem fogják akadályozni és a magyar iskola-panaszok orvoslása végett azonnal érintkezésbe lép Sztoszovics közoktatásügyi miniszterrel.
Az erdélyi magyar kisebbség hangulatának és reménykedésének az „Ellenzék” vasárnapi számában ad kifejezést, amelyben megállapítja, hogy végre megtört a jég. A genfi tárgyalásokról a román lapok nagy elismeréssel írnak, ami annál fontosabb, mert az utódállamok közül leginkább Románia mutatkozott sokáig elutasítónak, sőt ridegnek.
Az „Ellenzék” is hangoztatja, hogy vérmes reményeket nem szabad dédelgetni, a tárgyalások elhúzódhatnak s csak nagyon lassan, lépésről-lépésre valósulhat meg az áhított és kényszerű rendezés, amelynek meredek, tüskés és szakadékos az útja, de meglesz, mert meg kell lennie.
A Horthy Miklós-hid
1937 szeptember
Ha jogosult volt Budapestre az a dicsérő jelző, hogy a szép hidak városa, még jogosultabb lesz ezután, amikor elkészült a magyar hidépités legujabb remek alkotása, a Boráros-téri Horthy Miklós-hid. Eddig a budai hegyekből ereszkedtek alá a fővárosi Duna-hidak (vagy a hegynek futottak, aszerint, hogy ki honnan nézte), addig az uj hid az első, amelynek egyik lábánál sincs hegy és a pesti sikságot a kelenföldi lapállyal köti össze.
Hét évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának tizedik évfordulóján határozták el a Boráros-téri hid megépitését. Dr. Álgyai Hubert Pál elgondolása szerint készitette el a terveket a kereskedelmi minisztérium Dunaépitési Szakosztálya és az elfogadott tervek alapján indult meg az épités 1933 juniusában. Három évig és három hónapig tartott a hatalmas munka, dolgozott ezer és ezer munkás a vasgyárakban, kőfejtőkben, a talaj feltöltésén és a tulajdonképpeni hidépitéssel, mig most végre ünnepi felavatásra készen áll a Horthy Miklós-hid.
Két óriási nehézséggel küzdöttek meg a Horthy Miklós-hid épitői.
A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a balparti lejárót az igen szük Boráros-téren kellett elhelyezni, mégpedig ugy, hogy a már kialakult nagy forgalmi irányokat, utakat ne kelljen másfelé terelni. A budai részen a hid egész környékét magasan fel kellett tölteni.
Budapest uj Duna-hidja ugynevezett felsőpályás rácsos gerendahid.
Épitése kereken tiz millió pengőbe került és hatalmas összeget emésztett fel még külön a két parti feljáró épitése. Minden műszaki leirásnál érdekesebbek a hid épitésével kapcsolatos számadatok, mert ezekkel a számokkal lehet a legjobban érzékeltetni azt, hogy milyen óriási munka egy ilyen hatalmas hid épitése.
Mindenek előtt álljanak itt összehasonlitásul a régi budapesti közforgalmu Duna-hidak adatai.
A Lánchid 1838-1848 között épült, de csak 1849 őszén adták át a forgalomnak, a hid hossza 375, szélessége 11.7 méter, épitése mai értékre átszámitva 17 millió pengőbe került. A Lánchid vasszerkezetét a megváltozott forgalomnak megfelelően 1914-1915-ben kicserélték és ez a munka mai értékben 7 millió 200.000 pengőbe került.
A Margit-hidat 1872 és 1876 között épitették, hossza 607, szélessége 16.6 méter volt, amelyet most szélesitenek ki 22 méterre. A hid 70 évvel ezelőtt, mai értékben 13.5 millió pengőért épült. A Margit-szigetre vezető szárnyhidat 1899 és 1900. években készitették. A szárnyhid hossza 70, szélessége pedig 12 méter és épitési költsége 778.000 pengő volt.
A Ferenc József-hid 1894-1896. években készült, 331 méter a hossza és 16.3 méter a szélessége, épitési költsége pedig 6 millió pengő.
Az Erzsébet-hid épitését 1898-ban kezdték meg és 1903-ban fejezték be. A hid hossza 374 méter, szélessége 18 méter, épitési költsége a rendkivül drága lánchidszerkezetre való tekintettel mai értékre átszámitva 14.5 millió pengő.
Most lássuk a tizmillió pengős Horthy Miklós-hid adatait.
A hid épitéséhez felhasználtak 850 vagon vasat, 500 vagon cementet, 580 vagon betonkavicsot és 650 vagon faragott követ. A Duna szélessége a hidnál 380 méter, viszont a Horthy Miklós-hid teljes hossza 514 méter és 94 centiméter, szélessége 22.70 méter. Ebből 15.70 méter kocsiut, a gyalogjáró pedig mindkét oldalon egyenlően 3.50 - 3.50 méter.
A Horthy Miklós-hid ugy épült, hogy a legnagyobb teherbirása négyzetméterenként 450 kg, a villamosvágányok mentén pedig 600 kg. A budai részen a hid feljáróinak és környékének feltöltéséhez 1,425.000 köbméter földet használtak fel és a Lágymányos feltöltésére még további 1,500.000 köbméter föld kell. Hogy ennek a földmennyiségnek a nagyságáról fogalmat alkothassunk magunknak, két adatot jegyzünk ide. A hárommillió köbméter föld sulya hozzávetőlegesen 5.400,000.000 kg, vagyis 540.000 vagon és ennek a vasuti kocsisornak a hossza meghaladja az 5200 kilométert (a Budapest-London repülővonal 1604 km).
Budapest legujabb Duna-hidját kék szinüre festették. Összesen 40.000 kg festéket használtak fel.
Tízezrek a Horthy Miklós- híd vasárnapi premierjén
1937 szeptember
Vasárnap délelőtt tízezrek jelenlétében nyitotta meg a kormányzó Budapest új ékességét, a Horthy Miklós Dunahidat, amelynek építését külön törvényben határozta el az országgyűlés. A fellobogózott híd budai feljárójánál hatalmas tribünöket emeltek s itt foglalták el helyeiket a díszegyenruhás katonai és cilinderes, zsakettes polgári előkelőségek, míg a feljáró két oldalán cserkész és rendőrkordon mögött beláthatatlan sokaság sorakozott.
Horthy Miklós kormányzó Vértesy Sándor kabinetirodai főnök, Keresztes Fischer Lajos tábornok és Koós Miklós ezredes, szárnysegéd kíséretében érkezett, Rőder Vilmos honvédelmi miniszter fogadta. Az Acélhang dalárda énekelte a Himnuszt, majd Bornemissza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter a díszpáhollyal szemben felállította pódiumra lépett, hogy ismeretesse a híd keletkezésének történetét.
A hídnak, mint az emberi kultúra vívmányának nagy jelentősége az - mondotta -, hogy fejleszti kereskedelmét, elősegíti a mezőgazdasági és ipari termékek kedvezőbb értékesítését, egyszóval emeli a lakosság jólétét. A kultúra hozza létre a hidat, a híd pedig szolgálja a terjeszti a kultúrát.
Utána Szendy Károly polgármester beszélt. Elmondotta, hogy az új híd Budapest egész déli részének további fejlődését biztosítja és sietteti. Az új Duna-híd építésével megkezdődött a nagyarányú városfejlesztési program, amely Budapest világvárosi fejlődésének nyit új perspektívákat.
Ezután Darányi Kálmán miniszterelnök mondott ünnepi beszédet. Jelképes a hídépítés munkája, - mondotta a miniszterelnök - mert szimbóluma a történelmi szerepnek, amelyet a nemzet ezer esztendője töltött be és amelyet vállalnia kell a jövőben is. A magyarság Kelet és Nyugat között a híd... Ez a nemzet sohasem volt anyagiakban gazdag. Minden sikert, minden eredményt drágábban kellett megvásárolni a sorstól, mint a szerencsésebb nemzeteknek. Ezért örülünk, hogy értékeink ily hatalmas alkotással gyarapítottuk a mai súlyos helyzetben. Az országgyűlés hálájának akart kifejezést adni a kormányzó országépítő munkája iránt, amikor elrendelte a híd megépítését Horthy Miklós országlásának tizedik évfordulóján.
A miniszterelnök beszéde után a kormányzó kíséretével elhagyta a díszpáholyt, hogy sorba bemutassák mindazokat, akik részt vettek a nagy mű létrehozásában. Algyay-Hubert Pál tervezőmérnök, a közmunka tanácsalelnöke és Tuntó Pál miniszteri tanácsos vezetésével sorakoztak a kormányzó előtt az építést végző vállalatok és a minisztérium hídépítési osztályának vezetői. A kormányzó mindenkivel sorban kezet fogott. Amikor idősebbik fiához, ifjabb Horthy Istvánhoz érkezett, pillanatra elmosolyodott és kedvesen megveregette a mérnök úr arcát.
A Dirndli
Levél a szerkesztő cimén Goldberger Leó urhoz
1937 szeptember
Jó gondolat volt, t. szerkesztő ur, amit a Gazdasági Világ legutóbbi számában fölvetett, s mint hallom, nagy visszhangra is talált széles körökben, hogy a jövő évi eucharisztikus világkongresszusra iparkodjunk az osztrákoknál is csinosabb népviseletünk praktikus formáit megtalálni és népszerüsiteni a külföld felé is. Magam is láttam a nyáron, mint hóditotta meg az egész világot az osztrák Dirndlik kecses viselete, de én is azt állapitottam meg, hogy a magyar női népviselet diszeinek elemei, sőt szabási formái még amannál is szebbek s éppen olyan alkalmasak az egész világon való népszerüsitésre, mint az osztrákoké.
Nagyon értem, hogy a fölmerült gondolatban hol vannak a gazdasági szempontok s nagyon korlátoltaknak kellene magunkat tartanom, ha ezeket a szempontokat elhanyagolnánk, de azért valami más, talán esztétikai vagy nemzeti szempontok is erősen befolyásolnak abban, hogy ez a magyar Dirndli-kérdés napirenden maradjon, sőt hogy őszinte legyek, ezek a szempontok a gazdaságiaknál is erősebben foglalkoztatnak.
Olvasom, hogy Bécsben valami olyan szervet készülnek fölállitani, amely az osztrák nemzeti viseletnek a nyugateurópai közönség izléséhez való idomitásával akar foglalkozni. Nagyon megijedtem erre a hirre, mert semmit sem tartok veszedelmesebbnek, mint az ilyen idomitási kisérleteket. A közizlés nem paripa, amelyet idomitani lehetne s népünk minden idomitás nélkül pompásan megtalálta magától, minden szerv nélkül, miként kell öltözetébe belevinni a mezei virágok szineinek pompáját és a magyar mező egész költészetét.
Mindössze arról volna tehát csak szó, hogy miképpen kell ennek az ősi szépségnek és poézisnek megőrzésével népviseletünket a mindennapi, s főleg nyári használatra alkalmassá, praktikussá s aztán általánossá tenni. Nemcsak magát a női ruhát gondolom, hanem mindazt az apró diszt, ami hozzátartozik, tehát a zsebkendőt, a fejre való kendőt, cipellőt, zsinórt, hozzá való csipkediszt, harisnyát stb. De ki kell emelni azt is, hogy milyen legyen a hozzá való felső kabátviselet is, aminthogy az osztrák ipar óriási forgalmat bonyolit le a népviseletének megfelelő felsőkabátokban is, nem szólva a kalapról, amely, mint tudjuk, a speciális kalapformákban hatalmas gyárakat foglalkoztat.
Talán merész a gondolat, hogy a Dirndlin tul a férfi viseletbe is belevigyük népviseletünk elemeit, ami bizonyára már nehezebb feladat, de semmiesetre sem lehetetlen. Egy kis találékonysággal ez is megoldható volna, miután vannak férfi népviseletünknek olyan formái is, amelyek közelebb esnek a nyugati ember ruha-formáihoz, mint az osztrák térdnadrág és vastag harisnya.
Valaki arra figyelmeztetett, hogy a magyar népviseletnek a nyugateurópai divatba való beiktatása nem is egészen uj dolog. Volt már olyan divatáramlat, amikor egész Páris sujtásos „magyar”-ban járt, pörge kalapban és zsinóros mentében. Akkor azonban csak egynémely motivumát vették át népviseletünknek, de nem egyuttal igazi jellegét, főleg nem a szinekben való gazdagságát és pompáját, amely pedig legfontosabb jellemzője. Meggyőződésem, hogy ma, amikor a közizlés szinek dolgában bátrabb lett, nem volna valami ördöngősség polgárjogot biztositani népviseletünknek az egész világon.
Persze a nagy probléma nem is annyira a kérdés esztétikai, mint inkább ipari részének megoldásában van. Tömeggyártásról van szó, habár olyanról, amely gyári jellege mellett kell, hogy az egyéni és müvészi sajátosságokat is megőrizze, azonkivül pedig a nagytömegek számára is hozzáférhetővé tegye gyártmányait. A problémának szerintem ez a magva és lényege s azt hiszem, ennek a problémának megoldására textiliparunknak kipróbált vezérei alkalmasak. Ezt a levelet, amelyet t. szerkesztő urhoz cimeztem, talán inkább Goldberger Leó urhoz kellett volna cimeznem, s neki kellett volna figyelmébe ajánlanom, hogy ma, amikor a jövő nyár nagy idegenforgalmának lebonyolitására minden előkészületet megkezdenek, meg kellene inditani a mozgalmat ezen a téren.
Az ő üzleti zsenialitása, izlése, szervezőképessége bizonyosan nagy eredményeket tudna produkálni ezen a téren is, amelyen nemcsak a textilipar fontos kérdéseiről van szó, hanem egy olyan nemzeti szolgálatról, amelynek jelentőségét külön megmagyarázni felesleges, de talán ildomtalan is volna neki, aki nagy ipari mozgalmak megszervezésében s hazai ipartermékeink propagálásában és terjesztésében mindnyájunknál nagyobb mesternek bizonyult.
Baj van a falukutatókkal
1937 szeptember
A falukutatók munkáját s kiadott műveit bírálja Fodor Ferenc közgazdasági tanár a Magyar Szemlé-ben. Szokatlanul s nagy tárgyismerettel írt bírálata nem valami kedvező a falukutatókra. Védjék azonban meg magukat a falukutatók. Én most sem azzal nem foglalkozom, hogy bizonyos irányban némi elfogultságot érzek a cikkben s ebből fakadó szinte eleve adott elzárkózást is az elismerés elől; néhány kitünő észrevételt sem akarok most idézve ismertetni, - csupán a cikk két helyéről kivett néhány oly mondathoz akarok megjegyzést fűzni, amelyek a falukutatás veszélyességét hangoztatják.
Ime a két rész:
"A legveszedelmesebb fajtája a falutanulmányozásnak az a módszer, amelyet, sajnos, egyik legnagyobb falukutató ifjúsági szervezet végez: hogy autóval szállítanak ünnepek alkalmával egy nagyobb csoportot valamely faluba; ott az első út a vendéglői terített asztalhoz vezet s megfelelő felfrissülés után pár órára elszéled a társaság a faluba, főként azt kérdezgetve ki a néptől, hogy mit eszik; étlapokat állít össze tőlük, anyagi helyzetüket veszi fel. Ezt a módszert hatóságilag kellene megrendszabályozni, mert egyenesen destruáló hatása lehet a falu népére!"
"... ilyen étlapszerkesztés közben való ügyetlen kérdezősködésekkel igen kellemetlen izgató hangulatot lehet elhinteni a faluban."
Azt hiszem, elég lenne, hogy idéztem ezt a két részt. Mert előállt a tipikus eset: értelmezésre, méltatásra itt nincs szükség!
No de mégis emeljük csak ki a többi közül a kiemelendőket. "Étlapot állít össze tőlük..." (Nem baj, azért én értem. Tudok németül is, meg egy kicsit szlovákul is.) Ét-lapot! Például: Mit evett ma? Ez lenne a kérdés. Felelet: Ma még semmit! Avagy: Mit evett tegnap egész nap? Felelet: Kenyeret. Mai felelet: Krumplit. Hol itt az étlap?
Azután: "Ilyen étlapszerkesztés közben való ügyetlen kérdezősködésekkel..." Hát lehetne ügyesen is kérdezni? Vajjon hogyan? Talán így: “No Bugaczi János, tudom, hogy maga nagy zabáló, a mult esztendőben is egyszer, disznótoron bevágott tizenkét tölteléket, két tányér káposztát és félkiló karajt, hascsikarást is kapott tőle, de hát nem megy az mindig úgy, mikor az ember, hogy úgy mondjam diétát is tart, hát mondja meg szépen, hogy tegnap - kivételesen - mi keveset evett”.
Csakugyan elhiszi azt a cikkíró és szigorú bírálatot mondó tanár úr, hogy a kérdezősködés az, ami kellemetlen, izgató hangulatot "hint el" a faluban?
És ha így volna? (Mint ahogy nincs így!) Hát muszáj mindjárt a hatóságért kiáltani a falukutatók ellen, még a kérdezősködéseik ellen is? Felkiáltó, sőt égbekiáltó jellel végződő mondatban? Hát módszer lenne ez?
Azt akarja mondani a tanár úr, hogy az önmegismerés elől el kell zárkóznunk? Azt meg kell tiltani? Össze kell törni a tükröket? Talán már a szemeket is be kell húnyni. És a fülekbe forró ólmot önteni.
A tanár úr maga is elismeri, hogy van nyomor. Csak azt kifogásolja, hogy helytelenül, elfogultan, egyoldalúan, eleve elkészült beállítottság alapján írják azt le. Hát persze, hogy ez hiba. A leírónak mindig tárgyilagosságra kell törekednie. A sötét foltokat derüsebbekre kell kiegyensúlyoznia. Az izgató jelenségek mellé rögtön oda kell sorakoztatni a megnyugatókat.
Valahogy így: 1. Izgató jelenség, hogy Bugaczi János és neje és három gyereke már napok óta akárhogyan is tanulmányozzák az étlapot, mindig csak krumplit esznek.
2. Megnyugtató jelenség viszont, hogy Pöfeteg Péter tegnap vacsorára bevágott egy tányér tejfölös krumplilevest, egy jókora disznósültet zöldbabbal, kolbászt tormával, egy kis sült szalonnát és nyolc darab túrósrétest, de akkorákat, mint a tenyerem, sőt mint az ő tenyere, ami nagy különbség.
Így azt kell nézni, hogy az összhatás végeredményben megnyugtató legyen.
De a falukutatók nem mindig járnak el így, tehát - tévednek. Sőt hamisítanak. Szóval a falukutatókkal is pont úgy van, mint - a csillagos ég, az idegrendszer betegségei, az állatok természetrajza kutatóival, mint a sakkozókkal és a dominózókkal, (például én magam is azt hittem tegnap este, hogy a tőlem jobbraülőnél van a duplanyolcas, pedig a velem szemben ülőnél volt), mint az egyetemi tanárokkal, azok műveivel s a falukutatókról írt bírálataikkal.
Tévedés ellen azonban úgy kell küzdeni, hogy a tévedést ki kell javítani, meg kell cáfolni, jobb tévedésmentes művet kell írni és kiadni.
De nem hatóságért kiáltani.
Nagy Lajos
Szabó Lőrinc: Egy hazatért emigránshoz
1937 szeptember
Hazajöttél, lesz, ami lesz. Haza.
Nem ismerlek, nem láttalak soha,
nem tudom, van-e bűnöd és mi vár,
börtön, szabadság, irgalom, halál, -
közönyöm akkor figyelt föl reád,
mikor a harcot nem birtad tovább.
S akkor egy kicsit megszerettelek,
ahogy néha ellenségeimet
is szeretem... Nem láttalak sose,
mégis együtt jöttünk hazafele:
ugy éreztelek, mintha én magam
léptem volna fel, te boldogtalan,
mintha én magam szálltam volna a
vonatra, mely idegenből haza-
hozott: láttalak és éreztelek,
átéltem minden gyötrő percedet,
reményt, félelmet, végső, szörnyü vészt,
összeomlást és megkönnyebbülést,
mindent, amit csak érezhet, aki
annyi csalódás után leteszi
rossz fegyvereit s megadja magát.
Bukásodban figyeltem föl reád
s tudom, hogy ahhoz, hogy ez lett a vég,
erő is kellett, nemcsak gyöngeség.
Erő is kellett, s kellett becsület
és tisztulás... A régi éveket
majd megitéli az, aki előtt
most meghódolni mégis volt erőd,
én azt dicsérem benned, ami ott
idegenben megszállt s hazahozott.
Meghalni van föld másutt is... Szegény,
te mégis itt vagy... S akárki vagy, én
már tartozom valamivel neked
és példádért, mely megerősitett,
azt kivánom cserébe, hogy találj
több emberséget, mint amennyi jár.
Az x-sugár legujabb mártirja
1937 augusztus
Újabb mártírja van az X-sugár-nak: Broncas hercegné, Párizs leghíresebb röntgenológusa. Az orvostudományban világszerte ismerik a hercegné nevét. Olyan készüléket talált fel, amely az X-sugárzást egészen kis területre szorítja össze, így megerősíti annak gyógyító hatását.
A hercegné huszonhat esztendőn át foglalkozott röntgenkutatással. Egyszerű polgári család gyermeke volt, egyike az első nőknek, akik az orvosi pályát választották. Már huszonegy éves korában kitűnt szorgalmával a párizsi egyetem diákjai közül. Hamarosan a legelső francia belgyógyászok közé emelkedett. Huszonnégy esztendős korában már Párizsszerte ismerték nevét, ekkor vette feleségül Broncas herceg, aki maga is megszerezte az orvosi diplomát, de dúsgazdag volt, nem volt szüksége arra, hogy orvosi praxist folytasson.
A hercegné, aki ismert szépség is volt abban az időben, most kezdett el komolyan foglalkozni a röntgenkutatással. Egész napját a St-Lazare kórház laboratóriumában töltötte A párizsi társaságban gúnyverseket költöttek a szép asszonyról, akit a tudomány mániákusának neveztek. Csakhamar azonban az egész, tudományos világ közfeltűnésére Broncas hercegné az egyetem magántanára lett.
Egyike volt azoknak, akik az X-sugár gyógyító hatását bizonyították. Akkoriban találta fel a Curie házaspár a rádiumot. A rádiumból azonban igen kis mennyiség volt még forgalomban. Broncas hercegné az X-sugárral akarta elérni a rádiumkisugárzás gyógyhatását. Be is bizonyosodott, hogy a röntgensugár lassabban ugyan, de ugyanazt a hatást fejti ki, mint a rádium.
A St-Lazare kórházban Broncas hercegné osztálya mindig zsúfolásig volt betegekkel. Közben a hercegnét utolérte a röntgen-végzet. Minden esetben hasonló ennek a lefolyása. Először az ujjak betegednek meg, a jobbkéz ujjai. Ezeket éri ugyanis a legtöbbet a sugár. Broncas hercegnét rá akarták beszélni, hogy hagyja abba az X-sugárral való foglalkozást, hiszen anyagilag nincs szüksége rá. Akkor azonban kijelentette:
- A betegeknek szükségük van rám. Én eddig is csak ráfizettem a tudományra, miért ne fizessek rá ezután is. Így ment előre a, biztos halál felé. Fél évvel ezelőtt levágták a karját. Akkor hagyta abba a tudományos foglalkozást. Ugyanis nem tudott többé felkelni az ágyból. Hat kínos, fájdalmas hónap után meghalt. Ezreket és ezreket meggyógyított, de őt magát nem lehetett meggyógyítani.
De közönséges ember talán meg sem tudja érteni, hogy mit jelent a tudomány mártírjának lenni. Ugyanez a bátorság kell hozzá, ami a középkor hőseit fűtötte. Akkor is kiálltak a harcba, ha biztos volt, hogy nem térnek többé vissza. Igy van az orvos is, aki saját testén próbálja ki a mérget és az ellenmérget, így van a röntgenkutató.
Mert hiába az óvintézkedés, egy esetben száz közül mégis csak lecsap a halálos végzet; a röntgen- és rádiumsugárzással való foglalkozás nem jár az orvos számára veszedelem nélkül. Mégis, a tudós helye sehol sem marad üresen. Egyetlen tudománynak sincs annyi mártírja, mint az orvostudománynak és bizonyos, hogy ez a sor folytatódik mindaddig, míg egyetlen beteg ember lesz a földön.
Dr. Halmos Jenő
Nyilasok megzavarták vasárnap a puztaszeri Árpád-emlékünnepet
1937 szeptember
Házkutatás a szegedi nyilasok párthelyiségében * Szeged, szeptember 5.
A Pusztaszeri Árpád Egyesület vasárnap rendezte meg ez évi emlékünnepélyét a Szegedtől tíz kilométerre lévő Pusztaszeren. Mindig más és más megyét a szokott meghívni az egyesület a lélekemelő, hazafias emlékünnepre, idén Békés megye nagy küldöttsége jelent ott meg. A tábori mise után ünnepség volt, amelyet azonban megzavarták a nyilasok.
Scheiben András kisteleki nyilas egyszerre előugrott a tömegből, koszorút tett az emlékműre és nagyot kiáltott: Az első nyilas vezér, Árpád apánk emlékére!
Mintegy száz főnyi, jobbára fiatalkorúakból toborzott nyilas csoport ekkor ütemes "Bátorság!" kiáltással hosszú ideig nem hagyta szóhoz jutni Csernus Mihály plébánost, ezalatt vizsgálóbírói végzés alapján
házkutatást tartottak a nyilasok párthelységében: a hatóságok rengeteg izgató röpcédulát és egy sokszorosító gépet foglaltak le.
Nem lehet kinyomozni
1937 október
A titkos röpiratnyomdák éjjel-nappal teljes üzemmel dolgoznak, a nyomtatott betű hivatását megcsúfoló nyomtatványok úgy borítják be az országot, mint a hulló falevelek. Olyan elképesztő új „hangnem” ez, olyan szókincs, amelyhez a magyar irodalmon és a tisztes magyar sajtón nevelt ember sohasem tud hozzászokni. A betűvető pedig napról-napra jobban szégyelli, hogy ő is - tollat fog a kezében.
A nyilas és egyéb náci „szerkesztők” csirizbe mártott dikicse tovább bitorolja a papírost, a titokzatos pénzforrások pedig olyan vagyont költenek erre a propagandára, hogy abból kenyeret lehetne adni mindazoknak az inséges tömegeknek, melyeknek inségét éppen ez a propaganda akarja ki- és felhasználni, a leglelketlenebb módon!
Legutóbb Szálasi pártja érdekében bocsátott ki röpiratot, amely Hetényi Imre főkapitányról és Eckhardt Tiborról olyan durva hangon ír, hogy azt nem is tudjuk lemásolni, mert nyomdai betűinket nem szoktuk ilyen szavakkal megbecsteleníteni.
Azután rátér a angol birodalom követére, Knoxra, akit nemes egyszerűséggel - megfoszt gentlemani rangjától…
Az ország óriási többsége, mely józan eszű és becsületes emberekből áll, nemcsak szégyenkezik azon, hogy a magyar nyelvet ennyire lealacsonyítják, hanem csodálkozik is valamin.
Nem tudja megérteni, mikép lehetséges az, hogy a méltán európai hírű magyar nyomozó hatóságok képtelenek kinyomozni: kik írják, kik terjesztik és kiknek a pénzén gyártják ezeket az idegen érdekeket szolgáló förmedvényeket?
Nem lehet megérteni, hogy az egyébként oly leleményes nyomozó hatóságaink a zugnyomdák, zugszerkesztők és zugpénzforrások annyira egyszerű „rejtélyét” ne tudnák megoldani?
Minden kezdő ifjú riporter szívesen felajánlja az illetékeseknek azt, hogy - ha úgy tetszik! - huszonnégy óra leforgása alatt kinyomozza a tetteseket!
A tetteseket, ezeket a cinikusan kérkedő hazaárulókat, akik meg vannak győződve a maguk felelőtlenségéről és olyan kihívóan ugrálnak a nyomozók orra alatt, mint azokon a bizonyos régi olajnyomatú képeken a nyuszik a rövidlátó kocavadász puskacsöve előtt.
(Forrás: huszadikszazad.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése