Legutolsó bejegyzésemre - és nagy örömömre, persze - pár nap alatt megjött a válasz attól a román költőtől, akinek néhány versét itt magyarítottam. Sorainak itt a helyük:
"Stimate Domnule Cseke Gabor,
Colegul Kocsis Francisko mi/a semnalat traducerea dumneavoastra. Sincer mi/a facut mare bucurie, cu atat mai mult cu cat noi, romanii si maghiari, traim intr/o ignoranta reciproca. Firesc ar fi sa ne cunoastem mai bine, ca unii care stam gard in gard, ca fii ai aceluiasi spatiu geografic.
De aceea gestul dumnevoastra m/a emotionat sincer si va profund indatorat.
Cu gratitudine si calda pretuire, Ion Cristofor"
(vagyis:
Tisztelt Cseke Gábor Úr!
Kocsis Francisko kolléga jelezte az ön fordítását. Őszintén nagy örömet okozott vele, annál is inkább , minthogy mi, románok és magyarok, kölcsönösen nem veszünk tudomást egymásról. Az lenne a természetes, hogy jobban megismerjük egymást, mint akiknek közös a kerítésük, mint egyazon földrajzi tér gyermekei.
Éppen ezért az ön gesztusa öszintén meghatott és mélységesen elkötelez.
Köszönettel és megbecsüléssel...)
Örvendek elsősorban azért, mert bár mostanig közel 70 jelenkori román költőtől fordítottam verset, tíz ujjamon meg tudom számolni azokat, akik jelezték: tudomásul vették és köszönik. Továbbá, magam is teljes mértékben egyetértek azokkal a gondolatokkal, amiket Cristofor mester pár sorban megfogalmaz, s ez az egyetértésem, remélem, egész eddigi, hét évtizedes életemben következetesen megmutatkozott. Amire felkaptam a fejemet, az a "gesztus" emlegetése. Igen, szükségünk van a gesztusokra, s az én ártatlan fordításaim minden bizonnyal betudhatók annak, csakhogy én egyszerű, önző módon egyáltalán nem a gesztusért magáért fordítok román pályatársaimtól, hanem mert rájöttem, hogy sokan irígylésre méltó fürgeséggel és teljesítménnyel elírnak előlem olyan gondolatokat, témákat, amik akár bennem és általam is megszülethettek volna, de mert sajna, megelőztek, be kell érnem azzal, hogy anyanyelvemen műveiket újrateremtsem. Ez a kölcsönsorok igazi értelme, ilyen számítások állnak a gesztusaim mögött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése