A bűnbak
(Ţapul ispăşitor)
Azon az estén
magamban vacsoráztam
Tüskebokortűz mellett
egy felhő ölén
Az Úr csöndben lakmározott
a bűnbakból
În seara aceea
eram singur la cină
Lângă un foc de spini
într-un nor
Domnul îşi devora liniştit
ţapul ispăşitor.
Álmodban hallod a levelek
(Auzi prin somn frunzele)
Álmodban hallod a levelek csettintenek
beszippantva az esőcseppeket
s megnyílik a szem benne az összegöngyölt égbolt
mintha az óceáni szigeteket
zsebeidbe szuszakolnád te féktelen ember
Szíved nehéz
a halászok hálójában
akár a hegy maga.
Auzi prin somn frunzele plescăind
sorbind picăturile de ploaie
şi ochiul se deschide cu cerul împăturit în el
ca şi cum insulele oceanului
le-ai fi vârât in buzunarele tale de om fără căpătâi
Grea este inima ta
în năvoadele pescarilor
ca un munte.
Látomás
(Viziune)
Egyre jobban látunk suttogja a költő
ahogy mindinkább elveszünk a sötétben
mint egy trójai ló bendőjében
Vakok kórusa zsoltárokat dalol az ablak alatt
Vedem toi mai bine şopteşte poetul
pe măsură ce înaintăm în beznă
ca in burta unui cal troian
Un cor de orbi cânlă psalmi sub fereastră
Egy lepke
(Un fluture)
Egy sárga lepke
remeg
a katona fegyverének
agyán
Élettelen
vagy csak elpilledt
Az Isten
Gondosan kisrófolja a csillagokat
Még egy óra
Még egy ezredév
Még egy leszentülés.
Un fluture galben
tremură
pe patul puştii
soldatului
fără suflare
sau doar aţipit
Grijuliu
Dumnezeu deşurubează stelele
încă un ceas
încă un mileniu
încă un asfinţit.
A dzsesszbanda
(Orchestra de jazz)
A dzsesszbanda
a maga néger dobosával
egy jéghegyen ül és vígan húzza
Nyitva a kajütablakom
és éneklek, fújom a dalt
a szavak roppant Titanicában
odakint hirtelen az ősz beköszönt
odakint kegyetlen beteges szél seper
A torkomat elmetsző kés hiába:
a lelkem tovább énekel
Oly pontosan ahogy a csillagok kihunynak
törünk a földből újra fel.
Orchestra de jazz
cu bateristul cel negru al trupei
cântă netulburată pe un gheţar
Stau cu hubloul deschis
şi cânt şi cânt şi cânt
închis într-un imens Titanic de cuvinte
Afară se face deodată toamnă
afară bate cumplit un vânăt vânt
Cuţitul ce-mi taie beregata
nu mă poate opri ca să cânt
Cu precizia cu care se sting stelele
vom răsări şi noi din pământ
Késő
(Târziu)
Késő már hogy leszálljak a keresztről
és túl korai még a feltámadás
Homlokom az árnyékban fénylik
mint egy cserzett kutyabőr
mint az áldozatok fényesítette kő
mint egy koporsó deszkáján a lakk
Állok puskacső a halántékomon
egy pipaccsal a számban
elhamvadt ujjaimmal és írok írok
És hirtelen beesteledik
és egyből minden pusztaság
hogy feltámadjunk én szerelmem
túl késő azt hiszem
E prea târziu să mai cobor de pe cruce
e prea devreme să pot să înviu
Fruntea mea luceşte în umbră
ca o piele tăbăcită de câine
ca piatra lustruită de sacrificii
ca lemnul geluit al unui sicriu
Stau cu o puşcă la tâmplă
cu o floare de mac între buze
cu degetele de scrum şi scriu şi scriu
Şi se face deodată seară
şi se face deodată pustiu
să înviem acum dragostea mea
e mult prea târziu.
Árnyékban
(În umbră)
Liftbe szállok árnyékban kopogtatok az ajtón
de az Isten nincsen otthon
a bagolynak semmi kedve a beszédhez
a költészet lapátra tette valamennyi szolgáját
egyre kevesebb a szó egyre fakóbbak
elfogy az erekből a vér
az érzékek akár a zsákmánya vesztett vadászeb
a vágyak úgy törnek fel mint sínek közt a pipacsok
ismeretlenül odavesznek
a csendben már csak
a csillagsepregetők motoznak
Iau liftul în umbră bat la uşă
dar Dumnezeu nu e acasă
bufniţa nu mai are nici un chef de vorbă
poezia şi-a concediat toţi simbriaşii
cuvintele au rămas tot mai puţine mai palide
sângele din vene le-a pierit
simţurile sunt ca un ogar căruia îi lipseşte prada
dorinţele izbucnesc ca macii printre şinele căii ferate
ca macii pier neştiute
în tăcere se mai aud doar
măturătorii din stele
Forrás: Vatra, 2011/nr. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése