Múltidéző: Amikor Trianon beintett (70)

(Az elmúlt héten sikerült összeállítanom az Amikor Trianon beintett c. készülő dokumentumgyűjtemény teljes törzsanyagát. 1938 decemberével ér véget a "cselekmény", de ez csak az első felvonást jelenti, hiszen az első bécsi döntést követte egy második, majd egy második világháború utáni békekonferencia is, ezek a Trianon utáni eseménylánc újabb szakaszait jelzik, következő kötetekbe kívánkoznak a vonatkozó sajtóanyaggal együtt. Kiadóval egyeztetve, jövő héten leadom a törzsanyagot, hogy meg lehessen kezdeni a nyomdai szerkesztés aprómunkáját is. Ezenközben a jegyzetanyag tovább készül...)

*

Az uj német kormány ismét engedélyezi Hitler rohamcsapatait

1932 június

Berlin, junius 5.

A Papen-kormány első intézkedése az lesz, hogy fölfüggeszti a Brüning-kormány által kiadott szükségrendeletek tulnyomó részét, ami azt jelenti, hogy megszünik a nemzeti szocialista rohamosztagok betiltása és az egyenruhaviselési tilalom.

Ezáltal Hitlerék ujból a legszélesebb teret kapják agitációjuk folytatására, ellenben továbbra is érvényben hagyja az uj kormány a sajtót korlátozó szükségrendeletet. Vasárnap tartománygyülési választást tartottak Mecklenburg-Schwerinben, amely mindenütt nyugodtan és föltünően nagy részvétlenség mellett folyt le.

965 kerületből a következő választási eredményt jelentik: nemzeti szocialisták: 65.735 szavazat, 11 mandátum; szociáldemokraták: 33.235 szavazat, 6 mandátum; német nemzetiek: 18.337 szavazat, 2 mandátum; kommunisták: 7005 szavazat, 1 mandátum. Eszerint tehát Hitleréknek a tartománygyülésen abszolút többségük lesz és ők alakítják meg az uj mecklenburgi kormányt.

Moszkva, junius 5.

A kommunista internacionále végrehajtóbizottsága vasárnap elhatározta, hogy junius 28-án európaszerte nagy tüntetést rendez a fascista kormányok ellen. A tüntetés kifejezetten a Papen-kormány ellen is irányul. A Komintern kiáltvánnyal fordul az egész német munkássághoz, hogy egyesüljön a német junkerek munkásellenes kormánynak megbuktatására.

Berlin, junius 5.

Eddig csak rövid hirek számoltak be arról, hogy Brüning volt kancellár gyöngélkedik. Ezzel szemben teljesen megbizható forrásból származik tudósítónknak az az érvényesülése, hogy a volt kancellár hétfői audienciája után, amelyen a kormány lemondását jelentette be Hindenburg elnöknek, sulyos szivattakot kapott, ugy hogy az orvosok tanácsára ágyban kellett feküdnie.

Brüninget rendkivül megviselte az a idegfeszítő munka, amelyet Németország megmentéséért folytatott és végtelenül lesujtotta, hogy ennek a munkának utjába éppen Hindenburg vétója emelt akadályt, akinek megválasztását páratlan energiával vitte keresztül. Brüning azt remélte, hogy az a személyes viszony, amely kétéves kormányzása alatt az elnök között és közte kialakult, lehetővé fogja tenni, hogy terveit Hindenburg támogatásával végrehajtása.

Amikor szembekerült az elnökkel, valóságos lelki összeomláson ment keresztül és még most is ágyban fekvő beteg. A volt kancellár környezete szerint bizonytalan, mikor heveri ki a szivattak következményeit és mikor kezdheti meg délnémetországi üdülését.

Titulescu kormányalakítása nem sikerült

1932 június

Bukarest, junius 5.

Károly király vasárnap délután 3 órakor kihallgatáson fogadta Titulescut, aki bejelentette, hogy nem sikerült koncentrációs kormányt alakítani.

A kihallgatás után Titulescu a következő nyilatkozatot tette:

- A pártvezérekkel folytatott tanácskozásaim során kifejtettem, miért van Romániának szüksége arra, hogy minél tekintélyesebb kormány alakuljon, amely véget vet a pártok viszályának. A pártvezérek azt válaszolták, hogy nem kivánnak koncentrációs kormányt. A liberális párt kijelentette, hogy a pillanatnyi szükségleteknek egységes pártkormány felel meg.

- A többi párt bizonyos föltételeket kötött ki, csak a nemzeti parasztpárt mutatott hajlandónak minden kikötés nélkül tárcát vállalni a nemzeti kormányban. Ilyen körülmények között kénytelen voltam elállni attól a szándékomtól, hogy esetleg szükebb koncentrációs alapon alakítsak kormányt. Kívül állok a politikai pártokon és nem mehettem volna bele olyan megoldásba, amely uj választásokat tesz szükségessé.

- Hangsulyoznom kell mély hálámat a király iránt azért a meleg és őszinte támogatásért, amelyben részesített. Ki kell jelentenem, hogyha még növelhetné valami hódolatomat, ugy növelné az a mély aggódás, amely szemlátomást eltöltötte a királyt hazájáért.

Miután Titulescu kormányalakítása nem sikerült, a király vasárnap délután ismét fogadta az összes pártvezéreket, a velük folytatott megbeszélések azonban ismét eredménytelenek maradtak. Negyed 6 órakor a király Vajda-Vojvoda volt miniszterelnöknek adott megbizást a kormányalakításra, aki azonnal megbeszéléseket kezdett a pártvezérekkel.

Ugy hirlik, hogy a pénzügyi tárcát Mironescunak, a közoktatásügyit Bratianu Györgynek, a belügyit Vajtoianu tábornoknak ajánlotta föl a dezignált miniszterelnök, akinek első utja Ducához, a liberális párt elnökéhez vezetett, azonban Duca kijelentette, hogy semmi szin alatt sem támogatja Vajda kisérletét és a leghatározottabb ellenzékbe vonul vele szemben.

Magyar agrárterméket kell vásárolniok a külföldi fürdőhelyeknek, - ha magyar vendégre számítanak

1932 június

Rendkívül érdekes és jelentős valutáris megállapodásról értesülünk.

A pénzügyi kormány, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulásával megállapodás jött létre egyes külföldi fürdőhelyekkel. A megállapodás értelmében ezek a fürdőhelyek bizonyos mennyiségű mezőgazdasági terméket kötelesek vásárolni.

Azok a fürdővendégek, akik a megállapodásban résztvevő fürdőhelyekre kívánnak utazni, Budapesten utalványt kapnak pengőlefizetés ellenében bizonyos mennyiségű idegen valutára.

Ennek az utalványnak az alapján az illető fürdőhelyen teljes ellátást biztosítanak a fürdővendégnek, sőt bizonyos összegű készpénzzel is ellátják.

Információink szerint Abbáziával két millió pengő erejéig történt ilyen értelmű megállapodás.

Keresztén, Keresztény, Keresztyén...

1932 június

Szilády Zoltán, a jeles föld- és természetrajztudós gondolt merészet és nagyot, azt a merészet és nagyot, hogy áthidalja a keresztény és keresztyén szók írása közötti szakadékot és Bulgária című nagy monografiájában mellőzi mind a keresztény, mind a keresztyén szót és helyettük a keresztén szót használja, valahányszor - amint ő mondja (472. lap) - a szeretet vallását akarja megjelölni. Azt hiszem, Szilády Zoltán keservesen csalódni fog jóakaró, de szerfölött naiv vállalkozásával. - Szilády a keresztén írásmóddal a botrányt okozó, jobban mondva a helyét nem találó y-t akarja kiküszöbölni, amelyet a katolikusok csakis a szó végén, az n után, a protestánsok csakis a szó közepén, a t után tartanak helyénvalónak.

Meg vagyok győződve, hogy ezt az írásmódot éppen úgy visszautasítják a katolikusok, mint ahogy nem fogadják el a protestánsok. A katolikusok nem azért tartoznak az egyedül üdvözítő egyház kebelébe, hogy bármin is változtassanak, amit egyházi felsőbbségük megállapított, ha az csupán helyesírási kérdés is. Ők ragaszkodni fognak a dogmatikus felfogásból megrögzített keresztényhez, hiszen ettől régi nagy papjaiknak, Telegdi Miklósnak, Pázmány Péternek, Káldi Györgynek az ellenkező példája (ezek ugyanis keresztyént írtak) sem térítette el őket. A protestánsok pedig már csak azért is idegenkedni fognak a kereszténtől, mert ez az írásmód még kevésbé mutat rá a christianusra, amely szóból ered igazán a keresztyén.

Szilády, ha mereven ragaszkodni fog a maga ötletéhez, csak annyit fog elérni, mint körülbelül száz évvel ezelőtt Fáy András a magyar protestánsok egyesítésére célzó hatalmas tervével. Tudniillik néhány református és evangélikus egyház egyesült, de a többség távoltartotta magát az uniótól és így történt, hogy a XIX. század közepén a református és evangélikus egyházon kívül volt egy ideig még egy harmadik egyház, az egyesült protestáns egyház is. Szóval a Szilády keresztén-je mellett okvetlenül fennmarad a keresztény és a keresztyén írásmód is, a magyar helyesírási egység nagyobb dicsőségére!

Szilády pedig a maga esetén fogja tapasztalni azt az igazságot, amelyet akár a vallás-, akár a politikai történet százszor meg százszor bebizonyított, tudniillik hogy könnyebb kettőből hármat, mint egyet csinálni.

(Debrecen)

Indexre került vasárnap a szardinia, a narancs és a rizs, az angol szövet

1932 június

Indexre került vasárnap a szardinia, a narancs és a rizs, az angol szövet, a varrógép, az irótoll és sok más külföldi áru, amelyeket ezentul csak külön engedéllyel szabad behozni az országba.

A hivatalos lap vasárnapi számában hosszu kormányrendelet jelent meg amely a behozatali tilalmak drótsövényét állítja mindazon külföldi cikkek elé, amelyekről tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a háboru kitört, tanultuk meg, hogy nélkülük is meg lehet élni...

Az elv helyes: ha mi nem tudunk exportálni és terményeinkért valutát kapni, akkor mi sem fizethetünk valutát az idegen áruknak azért a tömegéért, amely eddig korlátlanul özönlött az országba. De a behozatali tilalom kiterjesztése nem jelentheti annak a korszaknak a visszatérését, amikor csak az a cég vagy vállalat érezte ennek a tilalomnak teljes sulyát, amely nem tudta kijárni a behozatali engedélyt. A hosszu tilalmi lista, amely a ,,Budapesti Közlöny” két teljes oldalát tölti be, a rákkal és osztrigával kezdődik, a kaviáron, angolnán és lazacon folytatódik, de nemcsak ezeknek az ínyencségeknek, hanem a polgári szardíniának és ringlinek sem kegyelmez.

A gyömbér, ánizs, sáfrány, vanillia, köménymag, szerecsendió és a szentjánoskenyér engedély nélküli behozatala épp úgy tilos, mint a malaga, füge, mandarin, datolya, ananász és a kókuszdió. Munkatársunk már régen követelte ezt az intézkedést és helyeseljük, hogy lezárták a határt végre a külföldi borok, likőrök és pezsgők előtt is. A Délvidék növényarisztokratái: a pálma, babérfa, olasz rózsa és más külföldi virág épp úgy tilos lesz, mint a rizs, a szegények eledele. Tilosak a finom külföldi szappanok, a festékek, a műbőr és a celluloze is. A behozatali tilalom a textilcikkek minden fajtájára kiterjed: az angol szövetektől s a finom francia bársonyoktól kezdve az egyszerű pamut és gyapju anyagokig.

Pamutból, gyapjuból, mű és félselyemből készült kötöttáruk., hímzések és csipkék előtt ugyancsak lezárult a sorompó. Nem szabad behozni engedély nélkül férfi, fiú és gyermekruhát, díszruhát, uniformist és miseruhát, férfi, és női-, fiu- és leányfehérneműt, női- és leánykalapokat, talpbőrt, cipőt és lakkbőröket, párcipőt, hócipőt és hócsizmát. Ugyancsak tilos az ágy és asztalneműek, törölközök és zsebkendők behozatala.

Kiszorul a külföldi azbeszt, sőt még a smirgli is, a vas-, acél-, ón-, czink-, és alumíniumáruk hosszu sora és ezek között a külföldi írótoll. A varrógépek. Gőz- gáz- és vízvezetéki szerelvények ugyanarra a sorsra jutnak, mint a külföldi gramofon és zongora, vagy az ékszerutánzatok, díszműáruk, gombok, tűk, filmek, babák és más játékok.

Ez fölsorolás csak kis része a nagy tömegeknek, amelyre a behozatali tilalom kiterjed. Most a magyar iparon a sor, hogy megmutassa, teljes értékű gyártmányokkal tudja-e pótolni a külföldi árút és hogy a monopoliztikus helyzetet, amelyet ez a rendelet teremt, nem használja fől az árak emelésére.

A kormánypárt győzött a vasárnapi román választáson

1932 július

Bukarest, julius 17.

Románia vasárnap választotta meg uj képviselőit, a hivatalos jelentések szerint rendben és csendben. Amilyen izgalom előzte meg a választásokat, amennyire elfajult helyenként a korteskedés, olyan nyugodt képet mutatott vasárnap Bukarest, ahol a trópikus hőség miatt rendkivül vontatottan folyt a szavazás.

Egyes kerületekben a választóknak alig 30 százaléka járult az urnák elé, az ötödik kerületben még kevesebb, mert 2415 szavazóból csupán 553 adta le szavazatát. Az bizonyos, hogy Bukarestben a kormánypárt kisebbségben maradt és a szavazatok többségét a Duca vezetése alatt álló ugynevezett régi liberális párt kapta meg.

Kolozsvár három kerületében a nemzeti parasztpárt 1404, az országos magyar párt 823, Duca pártja 144, a Bratianu-párt 41, Lupu független parasztpártja 194, Goga 122, a szociáldemokraták,248 szavazatot kaptak, a többi szavazat tizesével-huszasával forgácsolódott szét a kisebb pártok között. Cuzáékra Kolozsvárott senkisem szavazott.

Az erdélyi magyar párt a kolozsvárihoz hasonló szép eredményt ért el Háromszék- és Csikmegyékben, ahol egyre több magyar szavazat kerül elő számlálás közben az urnákból. Az a vélemény a késő éjszakai órákban, hogy az egész ország területén a szavazatok összeszámlálásából a nemzeti parasztpárt és a kormány nagy győzelme fog kikerülni, de meglepő előretörést mutat majd Goga és Lupu, a parasztság körében nagyon népszerű pártja is.

A választási rendszer meglehetősen bonyolult, ezért pontos eredmény csak néhány nap mulva kerül a nyilvánosság elé.

Megegyezés Lausanneban

1932 július

Vasárnap reggel 7 órakor érkezett vissza Herriot miniszterelnök Lausenneből. A pályaudvaron hatalmas, ujjongó tömeg fogadta, elárasztották virággal és a legmelegebben ünnepelték. Ahogy a miniszterelnök kiszállott kocsijából, az ujságirók gyürüje vette körül, akik előtt Herriot a következő nyilatkozatot tette.

- Meg vagyok elégedve, mert jól dolgoztunk. A tárgyalások, különösen az értekezlet végefelé , igen kemények voltak, de az eredmény, azt hiszem, az egész világot kielégiti.

- Külön ki kell emelnem , hogy a tárgyalásokon igen szivélyes hangulat uralkodott és hogy az angol és francia delegáció egymással teljes egyetértésben dolgozott. Nem látok egyetlenegy pontot sem, amelyről még vitatkozni lehetne. A konferencia a jóvátételi kérdést összekapcsolta a szövetségesek háborus adósságának kérdésével és ez a legfontosabb tény, amelyet e pillanatban hangsulyozni akarok.

- Mindent alárendeltünk az Amerikával kötendő egyezménynek. Ha az amerikai kormány a lausannei szerződést jónak találja és ha meg tudunk vele egyezni az adósságok kérdésében, akkor a lausannei egyezményt ratifikáljuk, ellenkező esetben a szerződés minden aláirója visszanyeri cselekvési szabadságát.

A miniszterelnök vonatán érkezett MacDonald, Sir John Simon angol külügyminiszter és az angol delegáció többi tagja, akiket a közönség ugyancsak lelkesen ünnepelt. Az angol államférfiak nyomban folytatták utjukat London felé.

A vasárnapi francia lapok azt a reményüket fejezik ki, hogy Amerika méltányolni fogja a lusannei megegyezést és az adósságok elengedésével hozzájárul a háboru végleges likvidálásához.

A „Populaire” a gazdasági nehézségekről azt irja, hogy azoknak rendezése nem tür további halasztást.

A „Republique” szerint, ha a gazdasági kérdések megoldását is az a szellem fogja áthatni, mint a lausannei tárgyalásokat, akkor a világ hamarosan ujjáépül romjaiból.

Az „Ere Nouvelle” reméli, hogy a jövőben is össze fogják egyeztetni a nemzeti érdekeket az emberiség általános érdekeivel.

A „Newyork Herald” párisi kiadása azt hangoztatja, hogy a jóvátételek rendezése után most a leszerelésen és a háborus adósságok törlésén a sor. Ugy látszik - irja -, hogy ezek is a megoldás utján vannak. Egész más hangot üt meg a jobboldali francia sajtó, amidőn azt irja, hogy „Németország most a jóvátételi csata megnyerése után a határok revizióját fogja követelni”.

Münchenben tizenkétezer nemzeti szocialista vonult föl vasárnap - fehér ingben

1932 július

Berlin, julius 3.

Münchenben, a város főutvonalán vasárnap délben 12.000 főnyi nemzeti szocialista rohamcsapat vonult föl. Hitler Adolf, Röhm századossal autójában állva, fascista-módra: fölemelt karral fogadta hiveinek tisztelgetését. A nemzeti szocialista csapatok, nehogy München lakosságát ingereljék otthagyták barna ingüket és fehér ingben vonultak föl a bajor főváros utcáin. Nem is történt semmi incidens, a nagy izgalommal várt vasárnap baj nélkül mult el. Ellenben Essenből érkező jelentés szerint a Stoppenberg felé vezető uton a nemzeti szocialisták és a kommunisták két kisebb csapata megütközött egymással. Az összeütközésnek egy halottja és több sulyos sebesültje van.

Szemlér Ferenc: Brassó - Magyarok

1932 július

Brassó eredetétől fogva iparos- és kereskedőváros. Erdély és Havasalföld határán rajta keresztül bonyolódott le a két ország között minden összeköttetés. Ez a gazdasági tényező döntő szerepet játszott annak a 37 százaléknyi magyarságnak kialakulásában, amit az 1927-ből való statisztika kimutat. Ez a magyarság kisiparosokból és kiskereskedőkből áll, akik közé csak a kilencvenes és kilencszázas évek hoztak többé-kevésbbé idegyökeresedett hivatalnok-törzseket.

Konglomerátum, aminek nincs közös tradiciója, multja, átfogó irányvonala és önmagából sohasem igyekezett kitermelni kultúrtörekvéseket, vagy távolibb hullámokat felverő közös megmozdulást. Az embereket itt sohasem döbbentette olyan kérdés, ami túl volna a napi gondok határán, a lelki kultúra csak mint előkelő idegen jelent meg néhanap s az embereket inkább zavarba ejtette, mintsem lelkesítette.

Nagy vagyonok nem gyültek magyar kisiparosok kezén s ha gyűltek is, nem volt, aki azokat kultúrává lényegítette volna át. A zsidóság, mely azelőtt mégis csak a magyarsághoz tartozott, most lassan-lassan az uralkodó nemzethez kezd idomulni s magával viszi azt a mohó kultúrérdeklődést, fejlődni-vágyást, ami mindig sajátja volt.

Egyébként is ők voltak azok, akik vagyoni lehetőségek birtokában inkább érezték és észlelték Nyugatot, az irodalmi és művészeti folyóiratok az ő címükre érkeztek s belőlük telt ki a koncertek “magyar” közönsége. A magyar intellectuellek elszórtan itt-ott fellelhetők, mint egy-egy bükk-folt a kilométeres fenyőrengetegekben, orvos, pap, ügyvéd, ujságíró: mindenik éli a saját zárt életét társtalanul és embertelenül.

Ezek a brassói kispolgárok azonban sohasem érezték a rendi tagozódás osztályokra és úgynevezett társaságokra való bontó hatását. A szabad királyi város nem ismerte az arisztokraták arcát, nem ismerte a dzsentri típusát, mert a régi világ főispánjai idegenül és zárkózottan laktak sétatéri villájukban s a megye hivatalnokainál mindig többet jelentett a város kormányzótestülete.

A brassói kispolgár értetlenül állott meg a székely városok jól kifejlett érzelmi rendisége előtt s az eme kispolgárok közül kinőtt intellectuell mindig valamelyes kényszerített idegenkedéssel szemlélte a másutt megdönthetetlennek hitt társadalmi és társasági korlátokat.

Demokrácia ez, de szűk és fárasztó demokrácia, amelyben nincs lendület, kitáruló erő, csak csöndes vegetálás a megszokott keretek között. Talán nem is demokrácia, hanem a szászságtól átöröklött kaszt-felfogás, az egy sorsot viselők akarattalan összetartása, ami önmagán kívül nem ismer el más létlehetőséget.

Remus nem ugorhatta át büntetlenül Roma agyagfalát, itt nem is akarják keresztülugorni, mert nem sejtik, hogy különös, boldog lendületek rejtőzködhetnek az ember izmaiban. Az emberek kultúraszomjúsága hirtelen kielégül a nőegyleti műsoros estélyeken, vagy jótékonycélú mulatságokon.

Ezeknél tele termek és tele kasszák dicsekszenek a kultúra terjesztésével, de a Szibériai Garnizon szerzője ötven embernek beszélt egy este s a székely írók estélyén üres padsorok vicsorogtak az előadók felé. Ami új, ismeretlen és szokatlan, az nem ver hullámokat itt, mert az emberekben hiányzik az appercipiálásra való készség.

A Budapesten is ismert Nagy Imre zsögödi székely festő szokta festményeit évenként Brassóban kiállítani, de valahányszor végigmentem a robusztus képek között, csak német vagy szász szavak zajogtak a látogatók ajkáról s az egy-két tévelygő magyar eltünt a germán erdőben. Itt minden bátor kiáltás elveszne vagy ájultan törne vissza az értetlenség, a szükségtelenség víhatatlan erődfaláról, mert itt olyan emberek élnek, akiknek elég a napi gond.

Ám ha nem ebből a számukra idegen nézőpontból tekintjük őket, akkor nincs ok semmi megrovásszerű szóra. Az örökölt határok között nem becsmérlendő ügyességgel dolgoznak. Ha nem kimondottan kulturális, hanem szociális színezetű feladatokról van szó, akkor gondolkodás nélkül és rutinnal fognak azoknak megoldásához.

Elég megemlíteni a Székely Társaság iparostanoncokat elhelyező és védő szervezetét, a különböző hitfelekezetek szerint csoportosult nőegyesületek szociális munkáját (vasuti missziók, cselédvédelem, intézményes munkanélküli segély), valamint a meghatározott cél nélkül alakult különböző körök jótékonysági tevékenységét.

Mindeme egyesületek elégséges tért kínálnak arra, hogy a brassói magyarok társulási ösztöne megfelelő kielégülési utat találjon. Gyakorta nem célok és eszmék csoportosítják itt egésszé a szétszórt egyest, hanem apró és törvényesített borozási lehetőségek. Ha azonban céljaik és eszméik praktikus formát öltenek s bezárhatók a maguk-alkotta világkép kereteibe, akkor ezeket a célokat szinte szászos céltudatossággal valósítják meg s mindenesetre túlhaladtak már azon a ponton, ahol csak elnökválasztósdit és egyletesdit játszanak a magyarok.

A fiatalabb korosztályú egyesületekben már valami új szellem lehellete érzik. Szociális és kulturális problémák vetülnek felszínre, igaz hogy elvétve és sporádikusan, hiszen a sport és a testi erőkifejtés nagyobb vonzóerővel bír, mint bármi más, de ez a sporádikus megjelenés mégis valami jelentőséggel teljes szabályossággal történik.

A konzervativ Brassó individuálpszichológiai előadásokat hallgat, a város munkássága hol bezárt, hol újra megnyíló szakszervezeteiben szakadatlan kultúrelőadásokat rendez, a katolikusok legényegylete pozitiv társadalmi és művelődési programmot tűz maga elé, ezek mind olyan adatok, amikből a közszellem valamelyes változását olvashatja ki a figyelő.

De hogy megváltozik-e valaha, azt a jelen krónikása nem tudhatja.

Egyenruhás magyar horogkeresztesek fölvonulása a Városligetben

1932 augusztus

Vasárnap délután 5 óra tájban botrány, verekedés és kardlapozás keletkezett harminc 18-20 éves horogkeresztes fiatalember körül, akik bricseszesen, barna ingben, karjukon a horogkereszttel vonultak fölt a Ligetben. A „magyar hitleristák” négyes sorokban meneteltek a Városliget ünnepi hangulatban sétáló, vidám közönsége között s megjelenésük nem csekély föltünést keltett. Később kisebb csoportokba oszolva, horogkeresztes jelvényes kartonlapokat kezdtek osztogatni.

Az egyik csoport nem elégedett meg ezzel a propagandával, hanem az Iparcsarnok előtt odalépett egy padhoz, amelyen egy munkáskülsejü fiatalember ült két leányával és egy kisfiuval.

- Vegye le ezt a rongyot! - támadtak a fiatalemberre és az egyik hitlerista már oda is nyult, hogy kitépje a fiatal munkás gomblyukából a szociáldemokrata párt jelvényt. A fiatalember nem hagyta magát:

- Mit akarnak tőlem? Ehhez nincs joguk….

- Ha nem engedelmeskedik, azonnal bekisérjük a rendőrségre! - kiáltották a hitleristák és fenyegető mozdulatokkal csaptak a bajonettjükre. A szóváltásra természetesen szoros embergyürü vette körül a padot és néhány perc mulva már több százan asszisztáltak a mind izgalmasabbá váló összetüzéseknél.

A csoportból ekkor egy csizmás, bricseszes ember lépett elő, akiről később kiderült, hogy gazdatiszt és arculütötte az egyik hitleristát, a többekre pedig izgatottan támadt rá a tömeg:

- Szégyeljék magukat! Mit izgágáskodnak? - kiabálták és már szorongatni kezdték Hitler ifju magyar híveit. Végre nagynehezen egy rendőr furta magát keresztül a sokszáz emberen és a válságos helyzetben levő horogkereszteseket el akarta kisérni. De egymagában tehetetlen volt, nem tudta megvédeni a bajba jutott hitleristákat. Öklök és botok emelkedtek a levegőbe, pofonok csattantak el. A Széchényi-fürdő előtt az egyik hitlerista kirántotta a bajonettet, de nem tudta használni, mert egyszerre tizen is lefogták a karját.

A rendőr sipjelére ekkor már két másik rendőr érkezett a botrány szinhelyére, akik oszlásra szólították föl a tömeget, amely ekkor közel ezerre is fölszaporodott és mindenünnen hangzott a kiáltás a horogkeresztesek felé:

- Heccelni jönnek ide! Nincs elég bajunk! Éppen ezekre van szükség!

A közönségen akkora izgalom vett erőt, hogy egy-két nyakleves és ütleg minden hitleristának kijutott, aki nem birt idejében elmenekülni. A tömeg egy része azt hitte, hogy a rendőrök a horogkereszteseket próbálják védeni, így történt, hogy Ürge József rendőrőrmestert kődobás érte.

A törzsőrmester kardot rántott, sipjába fujt és nemsokára 8 rendőr érkezett futólépésben a Hermina-uton levő 22-es őrszobáról, hogy rendet teremtsen. Oszlásra hivták föl ujra a hatalmas tömeget, amely nem engedelmeskedett az egyszeri fölhivásnak. Amikor a rendőrök látták, hogy máskép nem tudnak célt érni és a helyzet egyre fenyegetőbb, kardot rántottak s így rontottak a tömeg közé. Erre mindenki ijedten menekült, sokakat laposvágás ért, de élesvágástól senki sem sebesült meg.

A tömegből nyolc horogkeresztes fiatalembert a rendőrök bekisértek a 22-es őrszobára és ott igazoltatták őket, a közönségből senkit sem állítottak elő. Egy rendőrfölügyelő, akit az Angol Parkból hivtak a tumultuózus jelenetek szinhelyére, azonnal jelentést tett a főkapitányság központi ügyeletén. Andréka főkapitányhelyettes a jelentés vétele után ugy intézkedett, hogy a rendőrposztokat a Városliget egész területén erősítsék meg és kerékpáros rendőrök cirkáljanak a Liget utjain, nehogy a botrányos verekedés megismétlődhessék.

Roosevelt elnökjelölt nyilatkozata

1932 augusztus

Országszerte nagy föltünést keltett Franklin Rooseveltnek, a demokrata párt elnökjelöltjének nyilatkozata, amely a vámfalak lebontásáról, a mezőgazdasági árak emeléséről és a magyar bor amerikai exportjáról szólott.

Utalt Roosevelt a békeszerződések reviziójának szükségességére is és nyilatkozatának ezt a részét most newyorki tudósítónknak ujabb távirata egésziti ki:

Newyork, augusztus 15.

Roosevelt elnökjelölt, aki az Egyesült Államok budapesti követének, Nicolas Rooseveltnek unokatestvére, az albanyi kormányzói palotában fogadott. A vele folytatott beszélgetés során meggyőződést szereztem arról, hogy tökéletesen tájékoztatva van nemcsak Magyarország politikai, pénzügyi és gazdasági, hanem területi problémáiról is. Amikor a trianoni szerződés békés megváltoztatásának lehetőségét hoztam szóba.

Roosevelt a következőket válaszolta:

- Igaz rokonszenvvel kisérem ezt a mozgalmat. Wilson már Versaillesban belátta, hogy a békeszerződések igazságtalanságokat is tartalmaznak, de létrejövetelüket akkor nem tudta megakadályozni. Wilson annak idején csak azért irta alá a békeszerződést, mert meggyőződése volt, hogy néhány év alatt kifejtődik az a nemzetközi szellem, amely megváltoztatásukra alkalmas és a békeszerződések igazságtalanságait nemzetközi konferenciák fogják korrigálni.

- Az Egyesült Államok törvényhozása nem ratifikálta sem a versaillesi, sem a trianoni békeszerződést, legutóbb pedig kihirdetettett az az elv, hogy az Egyesült Államok senkinek tulajdonjogát erőszakkal elfoglalt területekhez elismerni nem fogja.

Nadányi Pál

Maniu átveszi a parasztpárt vezetését, de nem akar miniszterelnök lenni

1932 augusztus

Bukarestből jelentik:

A nemzeti parasztpárt vezérlőbizottságának kérdésére Maniu kijelentette, hogy ismét átveszi a párt vezetését, a miniszterelnöki állás elvállalására azonban továbbra sem hajlandó. A „Curentul”-ban megjelent interju szem- és fültanui kijelentették, hogy Maniu semmiféle olyan nyilatkozatot nem tett, amelynek éle a király ellen irányult volna.

Gömbös Gyula beszéde a romhányi csatasikon

1932 október

Soldos főispán üdvözlő szavaira Gömbös miniszterelnök így válaszolt:

- A mai napot nem akarom arra fölhasználni, hogy politikát hirdessek. A romhányi csata napját akarom méltatni a magam szemszögéből. Abban az időben is hiányzott a magyar egység: kurucok és labancok állottak egymással szemben, két politikai világnézetet hirdetve.

Ma elmult az ideje annak, hogy a kurucok és labancok nézőpontjából kiindulva válaszfalakat emeljünk a magyarok közé.

A független Magyarországnak csak egy táborban lehet a helye s a független Magyarországnak egy a kötelessége, kimüvelni azt a nemzeti öncéluság jegyében. Ne legyen sem kuruc, sem labanc, hanem legyen magyar testvér, aki összefog, megérti az idő szavát s velem együtt imádkozik a magyar sorsért.

A magyar mindig makacsul ragaszkodott szabadságához és az volt a vágya, hogy független legyen. Történelmi szemmel nézve meg kell becsülnie a nemzetnek immáron függetlenségét s rá kell eszmélnie arra, hogy független nemzetnek egészen más életet kell élnie, belpolitikailag is, mint aminőt eddig élt.

A nagy nemzeteket az jellemzi, hogy történelmi célkitüzésükben évszázadokon keresztül ugyanazon az uton járnak. Cromwell óta külpolitikai kérdésekben egyformán gondolkozik minden angol. Anglia világpolitikát csinált.

Magyarországnak keleteurópai politikát kell csinálnia. Ennek a politikának egy vonalon kell haladnia, ebben a kérdésben nem lehet különbség magyar és magyar között.

A magyar kuriának át kell vennie patriárchális hivatását, az érdes munkáskezet meg kell fognia a magyar kuria tulajdonosának és az ősi magyar hagyomány istápolójának, hogy figyelmeztessen mindenkit, hogy ezt a frontot, a magyar ur és a magyar kisgazda frontját áttörni senkinek nem lehet!

A miniszterelnök beszédét éljenzés és ünneplés követte.

Boris bolgár király Bukarestbe utazik

1932 október

Szófiából jelentik:

Rendkivüli föltünést kelt diplomáciai körökben az a hir, hogy Boris király október végén Muchanow miniszterelnök társaságában Bukarestbe utazik. A hirt hivatalosan nem erősítették meg eddig, de meg sem cáfolták s nyilvánvaló, hogy a látogatás időpontját és részleteit még nem állapította meg a kormány, de elvben már megegyeztek s igy e hó végén a huszesztendei feszült viszony, amely a két udvar és a két ország között fönnállott, megszünik. Károly román király tette meg az első lépést Boris király felé, akivel számüzetésének évei alatt többször találkozott s akihez ma már őszinte baráti viszony füzi. Politikai szempontból az lehet a bukaresti találkozás következménye, hogy a bolgár-jugoszláv feszültség megszüntetése érdekében Károly király a siker némi reményével veszi föl a közvetítést sógora, Sándor jugoszláv király és barátja, Boris bolgár király között.

Egyszeri inségjárulékot vetnek ki a városi adózókra

1932 október

A belügyminiszter az 1932-33. évi inségenyhitő tevékenység költségeinek fedezésére szolgáló inségjárulékokról rendeletet adott ki. A rendelet szerint az inségenyhités költségeinek az 1932-33. évben való fedezésére a városokban egyszeri inségjárulékot kell kivetni, még pedig a jövedelemadó fizetésére kötelezetteknél a jövedelemadónak 20 százaléka, a társulati adónak 20 százaléka. Az általános kereseti adót fizető kötelezetteknél pedig az adóalapnak egy-két százaléka. A kivetett inségjárulék 1932 november 15-én válik esedékessé és három egyenlő részletben: 1932 november 15-ig, 1933 január 15-ig és 1933 február 15-ig kamatmentesen fizethető be.

Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter az inségjárulék kivetéséről szóló rendeletről a következő nyilatkozatot tette.

- A kormány azért látta helyesebbnek a városok inségenyhitő tevékenységének fedezetét autonóm adóztatás utján biztositani, mert igy reméli, hogy az inségenyhitő tevékenység a legnagyobb körültekintéssel és a leggazdaságosabban fog lebonyolittatni, másfelől azért, mert meggyőződése az, hogy a városok polgársága szivesebben adózik akkor, ha tudja, hogy a befolyt adó minden fillérjét a saját városa inségeseinek felsegitésére forditják.

- A mezőgazdasági lakosság körében általános és nagyobbmérvü inségakció lefolytatása nem mutatkozik szükségesnek, de erre az állami költségvetés nem is nyujt fedezetet. A kormány mégis gondoskodni fog arról, hogy a rossz termés vagy elemi csapás folytán inségben szenvedő egyes vidékek lakosságán segitsen. Ezenkivül az ország egész területén szándékozik bizonyos közmunkákat folyamatba tenni, amelyek az önhibáján kivül élő ellátás nélkül maradt lakosság foglalkoztatását vannak hivatva megoldani.

Külvárosi éj

József Attila versei

1932 október

Jó költőnél, aminek én József Attilát is tartom, esetről-esetre fölötlik bennem a kérdés, mi is a költészet, az a varázs, ami a jó versből felém áramlik; vagy áramlani küzködik, mi ennek a mesterségnek a titka. Vannak versek, melyek rongyosan, lomposan jelennek meg, dadogni is alig tudják azt az emelkedett nyelvet, mely állítólag a költészetet jellemzi, de dadogásukkal is megejtenek, tökéletesen kifejezik azt a más nyelven kifejezhetetlen valamit, aminek kifejezése a költészet egyetlen létjoga.

Vannak viszont versek, melyek hangjukban és mozgásukban ragyogva hordozzák a költői érintkezési beszéd és etikett minden szabályát és mégis hidegen hagynak, tán ép tökéletességük miatt. Mások megint ép elegánciájukkal és nemes tartózkodásukkal hatnak. Hányszor kétféle embernek kell a költőnek lennie, hogy megállja a helyét, amiről e kötetnek egyik legsikerültebb verse is beszél, ebben a különös világban, mely a benszülötteknek is lépten-nyomon új és új meglepetéseket tartogat.

József Attila bizonyos előre eltervelt fölkészültséggel és elhatározással lép a költészet világába, mint aki nagyon is tisztában van annak törvényeivel; ez az első, ami verseiben megzavar. Hogy tökéletes külsőre, makulátlan dallamosságra törekszik, ezt csak helyeselhetjük. Hogy egy lépést sem tesz anélkül, hogy valami szép költői képet ne csillogtasson, ez is csak javára válhat.

Hasonlóan az a törekvése is, hogy minden versének igyekszik valami szociális, ha nem forradalmi nyilalást adni. Finom megfigyelőképességét is csak dícsérettel említhetjük s mégis a kész vers olvastán azt kell megállapítanunk, hogy ez a sok jó törekvés nem váltja ki a tökéletes vers benyomását. A különböző értékek, ha nem is ütik, de feszélyezik egymást, elvonják egymástól a figyelmet s legfőképen elvonják a figyelmet a lényegről, arról a bizonyos költői magról, mely az ügyefogyott sorokat is tökéletes hatású verssé teszi. József Attila legtöbb versén azzal az érzéssel tünődik el az olvasó, hogy - kitünő tehetséggel lévén ismerkedése - a következő költemény bizonnyal nagyszerű lesz.

Darabokban élveztem József Attila verseit. Elolvastam három-négy szakaszt, eddig elsőrendű, miért nem fejezted be itt? A következő szakaszok nem kezdenek ugyan új verset, de már nem tartoznak szervesen az első szakaszokhoz. Túlsokat markolsz, keveset fogsz.

A költői tehetség megkíván bizonyos fokú más természetű tehetséget, a költői eszközök kezelésének tehetségét is, így elsősorban, feltétlenül nyelvészeti tehetséget. Megkívánhatja a lélekbúvár, a festő, a muzsikus, a szociológus és kitudja még milyen, szintén képzeletet és lelkesültséget feltételező szakmák iránt való tehetséget, de jaj a költőnek, aki sokféle hajlamai közt nem tud rendet tartani. József Attila verseiben a költői inspiráció állandó küzdelmet vív legalább még három-négyféle inspirációval. Ha végül a költészet diadalmaskodik is, meglátszik rajta a küzdelem nyoma. De küzdelem folyik még a költői inspiráció egyes belső válfajai közt is.

József Attila költői alaptermészete a csendes, kicsit eltünődő szemlélődés, bizonyos fajta parnasszista festői hajlam, a meghitt részletek megelevenítése, melyeket válogató gondossággal ábrázol finom ecsetvonásokra emlékeztető soraival. Valami objektív líra, amelyben a tárgyak és jelenségek árulják el csak a költő szívedobogását s ahol a költő, ha első személyben szól is, maga is beáll a dolgok világába. De első személyben alig beszél. Ebben a füzetben alig van három-négy részlet, ahol közvetlen, szubjektív lírai megnyilatkozást kapunk és ezek a legkevésbé sikerültek. (A cipő, Bánat, Háló.)

Az ő világa tehát a külső, nyugtalan világ, fegyelmezett, nyugodt belső világból nézve. A legszerencsésebb költői alkatok egyike ez, mely kitűnően érvényesülne az ő izmos, friss, az ősi virágénekek magyarságát idéző nyelvezetében, de ő nem éri be ezzel. Három-négy hibátlan szakasz után, ráeszmél, hogy ő tulajdonképpen forradalmár is, sőt - és itt jön a nehezebbje - tudományosan képzett marxista is. Nem szeretném, ha félreértenének. Semmi kifogásom forradalmisága ellen, a baj csak az, hogy ez ép egy nyugodt szemléletű, minden izgalomtól és lázítástól mérföldre eső vers írása közben jut eszébe.

A két merőben különböző érzelmi állapot nem fér össze. Képzeljék el, hogy Petőfi a "Reszket a bokor..." hangulatába és egyik szakaszába akarta volna elhelyezni azt, a maga helyén különben kitűnően megálló gondolatát, hogy a királyokat sürgősen fel kell akasztani. Ilyen keveredés rontja le József Attila olyan szép verseinek hatását, mint a Határ, a Holt vidék, vagy a tréfás Medvetánc. Az igazi forradalmi vershez indulat, merészség, bizonyos fokú korláttalanság szükséges és nemcsak az érzelmekben, de a verssorokban is.

József Attilában nyoma sincs a hevületnek. Hogy úgy mondjam, gyáva rossz verset írni, vagy csak megkezdeni is. Neki minden lépés után vissza kell fordulnia, megnézni, hogy jó úton jár-e. Csak akkor mer továbblépni, ha legalább egy jó költői kép, szerencsés fordulat vagy találó leírás mosolyog biztatóan reá.

Persze lehet objektiven is forradalmár a költő, sőt a mai kor forradalmárai egyenesen ilyesfélét kívánnak a költőtől. De akkor az egész szemléletet erre kell irányitani. József Attilának ebben a gyüjteményében van egy sikerült és egy igen sok részletében szerencsés forradalmi, sőt mondhatnám marxista verse (a Mondd, mit érlel... és a Munkások című).

Ezek szemlélete azonos a leíró verseivel, csak ezekben a tájat egy-egy társadalmi helyzetkép helyettesíti, mely egyúttal állandóan valóságos helyzetképekhez, tárgyakhoz és környezethez kapcsolódik. Ezeket sem indulat szülte, ahhoz nagyon is nyugodtak, objektívek és gondozottak, hanem egy, a költőben régóta élő tudat; láthatóan előre elhatározott, szinte mesterségileg elvállalt alkotások és mégis sikerültek. Megfelelnek a költő alaptermészetének. Kár, hogy ez a költői természet még ritkán jut zavartalanul kifejezésre.

Mindezekből az következik, hogy József Attila még "nem tisztult le", ahogy most mondják. Költészetében még nem váltak szét az egymástól elütő darabok, még egyetlen nagy körben kavarognak, mint az ős kaosz; de az egyes elemek már csomósodnak s az alkotónak tán csak egy szavába kerülne, hogy mindegyik a maga helyére vonuljon. Érdekes, friss világ tárul akkor elénk, az új magyar költészet egyik legüdébb, leggondozottabb területe.

Illyés Gyula

Elektromos tánctanítás

1932 október

A legújabb és legérdekesebb találmány az „elektromos” tánctanítás. Felfedezője Walter Carlos, a híres rádiótánctanár.

A találmány lényege nem az, hogy az ember lábait elektromos masina mozgatja közvetlenül, bár tagadhatatlanul van egy „drótnélküli” összeköttetés a táncos lába és a tánctanító elektromos gép közt. A parkett üvegből van és kockákra van beosztva.

Az elektromos gépre feltesznek egy tánclemezt, a gép zenével szolgál s ugyanakkor mindig az a kocka gyullad ki a padlón, melyre a táncospárnak lépnie kell. Ilyen módon a táncolnitanulónak nem kell mást tenni, mint oda és olyan ütemben raknia a lábát, ahol és ahogyan a kockák felgyulladnak.

A találmány érdekessége, hogy különleges gramofónlemez-kombinációval minden táncot lehet tanítani rajta. Csak egy gombot kell elfordítani s az elhangzott tangó után, a foxtrott lépéseit mutatják a kockák.

Forrás: huszadikszazad.hu

Illusztráció: Franklin Delano Roosevelt elnök