Gergely Tamás interjúja

Tegnapi bejegyzésemet olvasva, Gergely Tamás, a Káfé hírlevelének szerkesztője interjút kért a készülő Trianon-könyv kapcsán, én pedig szívesen válaszoltam kérdéseire. Az interjúnak, amelyet levelezőlistán küld majd szét, itt is helye van...

*

1. Blogodban egy kézirat befejezéséről írsz - kérdem: kell egy új könyv Trianonról? Nem tudtunk már eddig is túl sokat róla?

- Épp az a baj, hogy, hogy túl sokat tudunk. Legalább is, hisszük. Tudásunk azonban, sajnos, ún. "rossz" tudás, terméketlen. Az eseményeket persze tudjuk, untig, ugyanígy az általuk keltett indulatot, ám ma, kilencven év elteltével sem tudjuk, mihez kezdjünk vele. Irodalmilag képtelenek vagyunk feldolgozni, bár az évtizedek folyamán jelentek meg belőle táplálkozó alkotások. Pszichésen az istennek sem tudjuk a javunkra fordítani. Magyar gyökerű lengyel író, Krzysztof Varga pár éve nagysikerű regényt írt a magyar lélekről (Turulpörkölt), ő állapította meg figyelmeztetőleg, hogy Trianon a magyarok torkán akadt falat: se lenyelni, se kiköpni nem tudják. Úgy látja, a magyaroknak "Trianon a legfontosabb magyar szó. És Trianonban az a legszomorúbb, hogy ezt a tragédiát nem tudták sikerekkel gyógyítani". Jobb híján mutogatjuk-vakargatjuk ezt a gennyedző-levedző-üszkösödő sebet... Varga diagnózisa annál is figyelemre méltóbb, hogy jó hat évtizeddel korábban gróf Bánffy Miklós író, az első trianoni évek magyar külügyminisztere (a Bethlen István kormányában) egyszer már a fejünkre olvasta, hogy bezzeg Franciaország a frankfurti béke után azt az utat választotta, hogy "mindig gondolni reá, és sose beszélni róla". És ezt egy nép szigorúan betartotta. Így elkerülhette, hogy önösszeszedését szomszédaival való állandó súrlódásban élje meg. A magyar szembenálló reagálásnak elismerte az őszinteségét és férfiasságát, de úgy látja: számunkra "sok előnyt jelentett volna, ha arra a magatartásra tudtunk volna helyezkedni, mint a franciák... A nem, nem, soha! álláspont olyan elszigetelődést jelentett Magyarország számára, melyből csak kár és hátramaradás származhatott." Tovább is van, mondjam még?

2. Egy szöveggyűjtemény - honnan származnak a szövegek?

- A szövegek a korabeli, 1918-1939 közötti magyar sajtóból származnak. Abból a roppant anyagból, amit a huszadikszazad.hu közel két és fél éve indult, Szabó Zoltán kecskeméti történelemtanár vezette portál maroknyi megszállott munkatársa szívós kutatómunkája során összegyűjtött és interaktív módon közkinccsé tett. Egyfajta gigantikus, virtuális újság lesz a könyv is, amelyben arról olvashatunk, hogy a kárpátmedencei magyarság és a vele együtt lakók miként élték meg a Trianon utáni időket, hogyan csapódott le hétköznapjaikra a regionális és világpolitika mindenfajta revíziós próbálkozása és ellenlépése, sakkhúzása. Néhány beszédes és végletes témát felvillantva, olvashatunk majd például a könyvben egészen részletesen Matuska Szilveszterről és a biatorbágyi vonatrobbantásról, az azt követő regényes nyomozásról, s bepillanthatunk a határmegállapító ántánt bizottságok 1920-as terepmunkájába. Van a könyvben anyag arról is, miként fogadta a magyar közvélemény "Goga Oktavián oláh kultuszminiszter" 1921-es csucsai és nagyváradi szoborállítási szándékát Ady Endre emlékének, de arról is, hogy 1924-ben A szegedi egyetem egyik tanárának feleségét emberölés kísérletével vádolja az ügyészség címmel színes beszámoló jelent meg a sajtóban, amelyből kiderült, hogy a harcias asszonyság nem más, mint dr. Horger Antalné, a férj pedig a szegedi egyetem hírhedt "fura ura".

3. Milyen kiadóról beszélsz és mikor jelenik meg a könyv?

- A könyvet a csíkszeredai Pro-Print Kiadó szándékszik kiadni, előreláthatóan 2011-ben. Pillanatnyilag a magyarázó, szócikk névjegyzék elkészítése folyamatban van, akárcsak a megfelelő képanyag kiválogatása.

4. Szemlér Ferenc 32 júniusában nem tudja, milyen irányban változik a közszellem Brassóban. 70 év elteltével hogyan vélekedsz Te erről?

- Amit a Brassóban nem kevés esztendőt élő Szemlér nem tudott megsaccolni, az gondolom, nekem sem fog sikerülni, aki csak ritka alkalmi vendég vagyok Brassóban. A Cenk alatti város élete erőteljes hullámzást mutatott az elmúlt hetvenvalahány évben, és amiben Szemlér reménykedett, az lehet, hogy részben megvalósult, de a történelem fordulatain el is vérzett. A mai Brassó saját kifosztott, kifordított, megerőszakolt történelmének foglya. Óriásira nőtt konglomerátum, amit inkább csak földrajzi elhelyezkedése tart össze attól, hogy szanaszét ne görögjön. Ahogyan Ady fogalmazta: vérbeli "fel-feldobott kő"...

Illusztráció: Matuska Szilveszter a bécsi törvényszék előtt