GHEORGHE GRIGURCU
Született 1936-ban Sorocán (Moldva Köztársaság), Nagyváradon jár iskolába, majd Bukarestbe kerül, a Mihai Eminescu irodalmi iskolába. Onnan a kolozsvári bölcsészkaron folytatja tanulmányait. Kutató, majd tanár Nagyváradon, később a Familia folyóirat szerkesztője, végül Târgu Jiuban telepedik le. Aktív kritikus, különösen költészeti témákat boncolgat, ugyanakkor verseket ír. Rövid, aforisztikus, helyenként elvont verseszményt követ. Főbb verskötetei: Un trandafir învaţă matematica (Egy rózsa számtant tanul, 1968), Trei nori (Három felhő, 1969), Râul incinerat (Elhamvasztott folyó,1971), Înflorirea lucrurilor (Kivirágzott dolgok, 1973), Oglinda şi vidul (A tükör és a légüres tér, 1993), Un izvor bolborosind înăuntrul termometrului (Forrás bugyog a hőmérőben, 1996), Amarul Târg (Szomorú város, 1997), Spaţiul dintre corole (A szirmok közti távolság, 2000), Acul şi steaua (A tű és a csillag, 2001), Calendar (Naptár, 2004), Castele în Spania (Spanyolországi kastélyok, 2005).
Nézd e mankós virágszirmokat
(Priveşte aceste corole în cârje)
Nézd e mankós virágszirmokat
E kiszúrt szemű méheket
Ezeket a szitakötõszárny-áttetszőségű
Éhes farkasokat
E halakat amelyek zokognak
Órarend szerint működő Paradicsom
Az állatkerthez hasonló.
Ellapitott
(Aplatizat)
Ellapított, szél-
És gondolatjárta
Akár egy fal
Mely nem válhatott tükörré
Akár egy gyümölcsfa
Mely nem válhatott emberré
(panasz rá
a gyönge áttetszőség).
Nem is tudod, mit tégy
(Nu mai şti ce să faci)
Nem is tudod mit tégy
Nem is tudod hogyan hallgass
Azt se hogyan nézz előre
Azt se hogyan tekints hátra
Mintha az órák eltájolódása miatt
Pár pillanattal korábban állt volna be
Az Itélet Napja.
Folyók
(Râuri)
Szomjan vesző folyók
Fuldokoklókként vergődő folyók
Nyitott szájú halakként tátogó folyók.
Képeslap a Keserű Városból
(Ilustrata din Amarul Târg)
A délutáni felhők zárójelébe tett
Juhnyáj.
Két egymás melletti domb szelid vitája
Álmos fickó tekintetével csobog-pillog a Zsil
A hold éles hangon nyafog mint a ventillátor légcsavarja
Alulirottat pedig
Angyalokként őrzik a kutyák.
A hold álma
(Visul lunii)
A hold álma hogy ló lehessen
A lóé hogy legyen macska
A macska folyó lenne
A folyó gyapjúgombolyag
A gyapjúgombolyag felhõ lenne
A felhő álma hogy tigrissé váljon,
A tigris lenne a forrás
Forrásból lenne az emlék
S az emlékből a semmi
Oly egyszerű
(Atât de simplu)
Oly egyszerűnek akar tűnni
Mondani
És nem tűrni
Hogy valamit is
Kihagyjál.
Senki, ó, senki
(Nimeni, vai, nimeni)
Senki ó senki se
Erősebb a télnél
Kisportolt tél levegőbe emel
Mintha pelyheket
Majd kedves közönnyel letesz
A gyöngeségtől fehérlő földre
És senki nincs már senkivel
Semmi sincs semmivel
Csak a vérevesztett föld
Akár egy angyal.
A gyerekkori ház
(Casa copilãriei)
Ez az a ház ahol laktam
Öt even át gyerekkoromban
Mind fakóbb kék akár egy szőttes
Egyre nyikorgóbb
Mint egy fakereplő
Amikor nem tudod merre indulj
És inaid barátian feszülnek
Mintha átölelnének
És lélegzete megérint oly meleg
Mintha nem is ismerne téged
Az ablakok ahonnan
(Ferestrele din care)
Az ablakok ahonnan kicsurran a végtelenség
Reggel erősen csikorognak azt mondanád
Hirtelen fékező gépkocsi
A Keserű Város fölött pár eladó felhő
(Deasupra Amarului Târg câţiva nori de vânzare)
Vajnon a holnapi nap nem óv téged jobban
A mai naptól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése