A szellem és a spiritusz
1926 június
Az elveszett Magyarország gyászünnepére, a föltámadó Magyarország tanúságtételére, a magyar harag, akarat és halhatatlanság hirdetésére nagygyűlést hivtak egybe komoly hazafiak. A Vigadó nagyterme megtelt polgárokkal, akiknek Rákosi Jenő, Urmánczy Nándor és Eckhardt Tibor beszélt a béke, az együttes munka, a honszerelemben testvér magyarság irredentájáról. Harc Trianon ellen, egy magyar fronton, munkával, becsülettel, szívós elszántsággal: ez volt a magyar szellem vasárnapi programja.
De bejöttek az árvaságunk és fájdalmunk érzetével megszentelt terembe ifiak, akik a német Burschok tányérsipkáját viselik egyedül hiteles hazafiságuk védjegyeként és hangos sivalkodással hivták Lendvai Pistát, a magyar Mussolinit, aki meg is jelent a dobogón, ahonnét a magyar szellem képviselői elmenekültek a magyar spiritusz bajnoka elől. A terem botránytól zúgott, a munkás polgárok otthagyták a tányérsipkát a spriccerkirállyal s a Trianon dacolására szervezkedő magyarság ünnepe Lendvai Pista torává duhajodott, amelyen ez a politikai Bicsérdy megállapította, hogy a történelem fogja eldönteni az ő Mussoliniségét.
A szellem és a spirituszgőz igy ütközött meg Trianon fekete napján és igy győzött a demagógia a munkára és egységre hivó szózatok fölött. A tányérsipkás magyarságnak nem a Rákosi, az Urmánczy, de az Eckhardt szelleme sem kell, hanem a Lendvaié s az nem a küzdelemben, hanem a botrányban keresi a megváltást. A munka ezeknek bünös energiapocsékolás, mert hiszen Lendvai kétszáz frázist huz kaptafára annyi erővel, amennyi egyetlen pár csizma megöntéséhez kell s ezektől csakugyan nem várhatják, hogy keserves és szenvedéses és lemondásos munka követelésével hagyják magukat inzultálni, amikor Pista megelégszik azzal, ha minden tekintélyt, nagyságot lekiabálnak és lezsidóznak.
Most már csak az a kérdés, hogy melyik hát a magyar jövő: a szellem vagy a spiritusz, a küzdelem vagy a botrány, a tett vagy a frázis, az idea vagy bömbölés?
Hol lakik hát a magyar jövő: a mühelyben vagy a kocsmában és honnan szállt: a Rákosi, Urmánczy és Eckhardt szivéből, vagy a Lendvai Pistáék gyomrából? Ma, ugy látszott, mintha egypár tucat bőgő torok lenne a jövő, de hallgatván egy ország néma megilletődését Trianon napján, megdöbbenésünk enyhe undorban csillapodik.
Bánffy Miklós gróf volt külügyminiszter a legnagyobb magyar kitüntetéssel a mellén jelent meg a román király előtt és a közel jövőben tevékenyen bekapcsolódik a román politikai életbe is
1926 július
Azzal a körülménnyel kapcsolatban, hogy Bánffy Miklós gróf volt külügyminiszter letette a román állampolgári hüségesküt, politikai körökben messzemenő kombinációk indultak meg. Élénk föltünést keltett az a hír is, hogy Bánffy Miklós audiencián jelent meg a román királynál, majd pedig a román uralkodópár villásreggelit adott tiszteletére. Ezt a föltünést keltő esetet politikai körökben annál inkább csodálkozással fogadták, mert Bánffy Miklós gróf, aki még nemrég egyik legmagasabb közjogi poziciónkat töltötte be, mellén a legnagyobb magyar polgári kitüntetéssel, az elsőosztályu polgári érdemrend nagykeresztjével jelent meg a román királyi pár villásreggelijén.
Beszéltünk ezzel kapcsolatban Kállay Tamás nemzetgyülési képviselővel is, aki a közelmult napokban Romániában járt s ott találkozott Bánffy Miklós gróffal. Kállay Tamás azt a kijelentést tette, hogy tudomása szerint Bánffy a közel jövőben tevékenyen bekapcsolódik a román politikai életbe is.
Magyarország részvételével gazdasági konföderációt terveznek Belgrádban
1926 július
Belgrád, julius 19. * Mialatt Pasics és a Radics-párt kormányalakitási tárgyalásai folytak, a politika kulisszái mögött sok szó esett arról, hogy az uj koalició olyan nagyszabásu külpolitikai programmal jön, amely a dunai konföderációnál tágabb gazdasági szövetségbe akarja egyesiteni a Balkán és Duna-medence államait.
Ez a terv abból a meglepő uj gondolatból indult ki, hogy Jugoszlávia szakit a pánszláv politikával, mert a délszlávoknak nincs többé szükségük Oroszország protekciójára. ...
A terv, amely megbizható hírek szerint az uj Pasics-kormány külpolitikai programja, eredetileg a régi Szerbia egyik előkelő és nagy szerepet játszott diplomatájától származik, aki jelenleg a belgrádi parlament tagja és a külpolitikában Pasics bizalmas tanácsadója. Jovánovics Jován a háboru kitörésekor bécsi követ volt, innen Londonba került, ahol a békekötésig képviselte Szerbiát.
A Reggel tudósítója beszélgetést folytatott e régi diplomatával a délkeleteurópai konföderációról, amelybe Magyarországot is meghivnák.
– Európa békéjének legnagyobb veszedelmét – mondotta Jovánovics – Németország és Oroszország régi erejének és befolyásának föltámadásában látom. Az egyik a Rajna és a Vardar torkolatára aspirál, a másik a Dardanellákra. Nézetem szerint ez ellen csak egy oltalom van.
Nem a dunai konföderáció, vagy a Balkán-államok konföderációja, amely inkább politikai jellegü szövetkezés és az egyes érdekelt államok rejtett politikai céljait szolgálja, hanem a balkáni és keleteurópai államok gazdasági szövetsége, amely egyedül képes gátat vetni a föléledő német és orosz imperializmusnak.
Ez a kombináció azt jelenti, hogy Albánia, Ausztria, Bulgária, Csehország, Görögország, Jugoszlávia, Magyarország és Románia egy nagy gazdasági szövetséget alkotnának, amelynek főkikötője Szaloniki lenne. Egyenként ezek az országok az orosz és német imperializmusnak nem fognak ellenállni tudni, csak akkor, ha idejében fölfogják a veszedelmet és előkészítik a védelmet.
Megkérdeztem, milyen lenne Magyarország helyzete a délkeleurópai konföderációban?
– Magyarország – felelte Jovánovics – alapjában véve agrár, de fejlődésben levő ipari állam is. Ha Magyarország állami létének és függetlenségének teljes biztositása mellett belépne a délkeleteurópai gazdasági szövetségbe, ipara és kereskedelme föllendülne, mert földrajzi fekvésénél fogva jó piacot találna Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában.
Budapest már a háboru előtt is erősen érezte Berlin nyomását.
Magyarországnak és Ausztriának csak ugy van jövőjük, ha Németországtól eltávolodnak. Ha Németországhoz politikailag közelednének, a német ipar letiporná és a német imperializmus elnyelné őket.
Briand ellenzi a dunai konföderációt
1926 szeptember
Párisból jelentik: Briand külügyminiszter Genfbe utazása előtt hosszabb nyilatkozatot tett a nemzetközi politika aktuális kérdéseiről. A dunai konföderáció gondolatát a francia kormány nem helyesli. Tulságosan különbözők Keleteurópa kis államainak érdekei, tulsok közöttük az előitélet és féltékenység, semhogy egy ilyen konföderáció félszázadon belül létrejöhetne. A nagy európai problémák megoldását Páneurópa gazdasági egységben látja.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: Bánffy Miklós gróf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése