AVP (VIOREL PADINA)
Született 1950-ben Gura Padinii-ban (Olt megye). Valódi neve Viorel Abalaru, költői névként az AVP-t (Abalaru Viorel Padina) használja. Szerzője az 1980-ban kiadott Apelului către Europa (Felhivás Európához) c. röpiratnak, majd a NU (NEM) c. szamizdat folyóirat szerkesztője. Bemutatkozó kötetét (Poemul de oţel - Acélversezet, 1982) a Cartea Romaneasca kiadó dijazza. A könyv csak 1990 után lát napvilágot, mert a cenzúra visszadobja, a szerzőt a titkosrendőrség figyeli és üldözi. A rendszerváltás után publicisztikával is foglalkozik. Kortársai az egyik legkorszerűbb és legmerészebb román költőnek tartják.
Az acélversezet
(Poemul de oţel)
részletek
Keserű csillag/Steaua pelin
Rosszul vagyok s mindjárt virágot okádok, mikor nősülsz meg, te átok? (ügyészként faggatlak minderről, méghozzá szivszerelemből...) Szüzecske, kutyatej, bakacsin, mesterem, magad vagy a kin...! Lógsz a keserűlapi csillagán (sugarára leltél, szarvak közé estél), csillagod leszakadt, testedre ráakadt, megölel s csupa háj, szépségem, de megdagadtál!
A Marson egy üzemben/La Marte într-o uzină
A Marson egy üzemben ülve gubbaszt Mary, semmi bűne, processzorhoz száll imája, belepte a chip rozsdája. Maryt egyre szólongatom, hogy este majd betakargatom, de Marynek más kéne, túl nagy az erénye. És mert dolgozik, vakulásig, a Mars is elpirulni látszik, Mary nem ismer szerelmet, tiz fonttal több sose kellett, két egyenes szalmaszál (ropd a táncot, válasszál).
Hirtelen érkezik/Haman venind
Szabad-e, kisasszony, kesztyűd szorongatnom, szabad-e sirnom? amilyen hamar csak lehet, hozd rendbe az eszemet, a lelkemet. Olyan lobbal érkezik, diszlépése csupa sikk, a tavasz meg elfut balra, az északi sarkra. Szerelmünk odalesz, belissima, a stressz pedig felsebez, ohó, aha, kebled jégvirágért piheg (ki érti meg?), a hold kiöltözött a vaksi tanyák fölött, coco szólongat, roko kéreget, ágyő, szerelem, ágyő, ételek
Virágbaborult tüdőrózsa/Dinspre bojocii în floare
Virágbaborult tüdőrózsa kéken bólogat ringatózva, a sziv felől fény támad, kövéren és szeliden fordul utánad. Tehetetlen, könnyű pára, rátaláltam a vidrára, mintha a tükörbe fúlnék, tükör mélyén felragyognék, gatyakorc a gerendára (melledből a csúfság viszket valahára).
Sebkirálynő/Rana regina
Hűvös fényben a szodomita dög, a gyilkos dölyfösen böfög, remeg a palloson az él, kéjesen az ajkadhoz ér. Szennyvizi lándzsa sir az éjben, vitézke ugrik lesre szépen, zölden suhint a fejsze, erdőt döngve teper le. Az újszülött nyöszörög megint, üzennek régvolt szerelmeink, engedékeny meg az a vágott téged aztán jól felvágott. Nyugati pillangók raja száll itt keskeny homloka körül játszik, s keletről galambok szállnak, édes agyvelőbe vájnak. Légy résen, mig a hét elúszik, a seb a romok közt lenyugszik, egy és két óra között láthatók újabb dögök
Anton Pann
Te adsz nekem, én nem adok, te csodálsz és én hallgatok, csókkal illeted kobakom, ezt is válasz nélkül hagyom. Csavargó döntsön fel, tündéreim, ördöngös lelkű kedveseim, szerelmetes lelkeim. Ama világon egyedül, hol a gondolat veled ül, lőcsöd angyalokat páhol, szárnyasokat a javából. Csöndesebben (int a dáma), gondolj anyádra... Lányom, az anyád meg se kottyan, meghalok, ha kedvem szottyan.
A palotákban/În palate
Rézpalotában rézlány ül magában. Az ezüstben ezüstlány magában. Az aranyban aranylány ül magában. Az idegpalotában ideges lány magában. A papirpalotában, szürke fecni és stanicli, van ki e táncból nem marad ki?
Honpolgár/Cetăţean
Honpolgár vagyok. Gyerekem nincsen és egy üres házban lakom, kedves feleségem gyűlöletében. Őkelme más vizeken jár, egyikük mérnök elvtárs, fűtő a napnál.
Pióca/Lipitoare
Kinyújtotta felém külön piócáját, oda helyezte el saját vérszivóját, ahol fájt nekem, s amikor az megszilárdult, mint a kő, kitépte a szivemet. Majd megmutatta az agyvelőt, ami frecskelve rákerült, jól eltömte földdel, betakarta földdel s minden a helyére került.
Test/Trup
Testét, legalább is a holtat, kitüntették. Kerek fejével két kezében (levágták éppen) fürgén lépkedett fejlevéve, lágy csiganyál maradt nyomában, vidám agyvelő-illatárban.
Idő/Ceas
A megszabott időben a szellem elvágódott az utcán, kegyetlenül hörgött mint egy dúvad. Azok rabszállitói, akik a hajdaniakat (a gyerekeket) elásták, az ajtónál várakoztak s mindenkire egyből lecsaptak.
A kélgyó/Năpârca
Az áldozat felé igyekezve, a kélgyó kinyújtotta nyelvét mintha fohászkodna, s szája mellé simulkozva, hozzátapadva mérgével táplálta a holtat
Arany/Aur
Arany lapok közt lenni mily érzékiség, csiga barátocskám. A nyakszirtre tespedő dupla aranytallér visszalő
A gépkocsi/Maşina
A gépkocsi elémállt, hörgött és úgy dalolt. Miért hörögsz, miért dalolsz, miért zokogsz, szerelmem? De ő nekem egy szót se szólt, és dolgozott, hörgött, dalolt, és dolgozott, hörgött, boldogságos testvérem mi volt
Lágy sakk/Şah moale
Látok egy puha sakktáblát, jó meleg, figurái lágyak, törékenyek, lágy könnyek peregnek, pityeregnek. Szarvai közé rejtvén fejét, egy lágy faun fel-felbőg, amit aztán megun. A futár menten nekiszalad, a faunnak feje szakad, a futár letépdesi s a lágy király elé veti, aki a bástyába zárja, meg is lágyul önmagába, s az ellenség táborából egy lágy lovacska belevágja patáját a lefejezett lágyékába, magával ragadja, elszopogatja. A ló lágy és nedves, dorongja meleg és durván kedves. Lágy sakk lágy sakk
Táj/Peisaj
Este kilenc óra tájtól besötétedett magától. Egy mondatot éreztem a választékom közé hullani, s amikor odapillantottam, egy "i" betűt láttam, ami úgy repdesett, mint egy lábamba fúródott "pha". Egy pár vöröses belsőség ott termett, hallatszott egy kattanás (üvegharangon kopogtatás), egy nyávogás, egy sóhajtás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése