A dalt, Anda Calugareanu lenyűgöző, évtizedekkel ezelőtti előadásában régóta ismertem, de szövegét valahogy nem kötöttem volt Labishoz. Aztán Dan Culcer Asymetriáján (hány figyelemre méltó újdonságot fedeztem már föl ezen a gazdag honlapon!), néhány közvetlen széljegyzettel tetézve fölfénylett Labis szövege - ez az önmardosó, kételkedő, ám mégis hiterős vallomás. A kinyomtatott szöveget éveken át kezem ügyében tartottam, ám lefordithatatlannak véltem és mindegyre félresepertem. Nem tudom, mi történhetett idén, július 25-én, amikor egy pergőn szakadó, ismétlődő zápor nyomasztó délutánján, Torontóban hirtelen emészthetővé, értelmezhetővé vált a számomra, ami önmagától hozta a lefordithatóságot is.
A Kölcsönsorok 2-ben előreláthatóan az Egykék fejezetben szerepeltetem majd.
***
NICOLAE LABIŞ
Mi, nem!
(Noi, nu!)
Volt, aki legyőzte magában
saját hibáját, hazug rettenetét,
De addig hosszú az út, sok a tennivaló,
Hol oázist ringat a messzeség.
Kiégett nemzedékek hullnak el,
Nevetésük hűs csillagot ér,
Ki veszti el majd győzelmi hitét
A jelen csalóka ösvényeiért?
Közülünk ki lesz, aki meghal
Mielőtt cserben hagyná a teste?
Ki fogja kitépni majd a szívét,
Ha már túl nehéz a terhe?
Mint rossz-féle szél, mint durva sértés,
A kérdés átsüvít a lelkeken.
- Hallga csak, hallga csak, halljad!
Mert mi nem! Mi sohasem! Mi, nem!
***
O parte din noi ne-am învins
Greşeala, minciuna şi groaza,
Dar e drum, mai e drum necuprins
Pînă-n zarea ce-şi leagănă oaza.
Generaţii secate se sting,
Tinerii rîd către stelele reci -
Cine-şi va pierde credinţa-n izbîndă
Pe-aceste mereu mişcătoare poteci?
Cine din noi va muri
Înainte ca trupu-i să-i moară?
Cine-o să-şi lepede inima-n colb -
Insuportabil de mare povară?
Ca un vînt rău, ori ca o insultă
Întrebarea prin rînduri trecu.
- Ascultă, ascultă, ascultă!
Noi, nu! Niciodată! Noi, nu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése