2009. augusztus 8., szombat

Kölcsönsorok 2/46


OCTAVIAN SOVIANY

Sz. 1946, Brassó. Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait (spanyol-román szakon). 1979-ben tanár lesz, majd szerkesztõ, késõbb a Román Irodalmi Múzeum munkatársa. Elsõ kötete 1973-ban jelent meg. Költészete mellett elméleti, szövegelemzõ munkássága is jelentõs. Több fiatal ígéret támogatója. Több mint 15 kötete jelent meg.


A forradalmak óriásai
(Marii oameni ai revolutiei)


invokáció
(invocatie)

Dalold hát,
bosszú istennõje,
a bosszúé és
a történelemé, az emlékmûvek,
szarkofágok, gránitkripták,
katakombák poráé,
hamujáé, dalolj
a hősökről
és sírjaikról,
de legfõként dalolj, kíméletlenség
és gyûlölet
istennõje, a nagy forradalmak
vörös viharáról,
gránitba merevült embereiről,
vesztőhelyeiről
és kínzókamráiról
vértől-verejtéktől csatakos
zászlóikról
és csöndes, kimért lépteikrõl -
így vonultak
hannibál
elefántseregei.
Te vagy a leggyönyörűbb
félkarú és féllábú
nõ, te
a bosszú istennõje, hát kérlek
dalolj a gránitkriptákról,
ahol a forradalmak óriásai nyugodnak
földdel és porral elvegyülve
sárral elegyesen, dalolj a csontjaikból
sarjadt rettegés trópusi fájáról,
annak is mérgező gyümölcséről, a lapuló
rettenetről a homlokok mögött, amelyek
hatalmas mozdony-
kerékként felvöröslenek,
de ripityára törtek
és elvegyültek a földdel, a porral,
szénné és gyémánttá
váltak.
Dalold, istennő,
a férgek
hamuszínű csemegéjét,
a forradalmak
nagy embereinek
férgektől-piócáktól hemzsegő
tokáját, tőrként
villogó körmüket
amit
föld és por borított be,
megfeketült fogak
csikorgatását
amibõl a férgek asszonyai
fûztek gyöngyöt.
Dalolj továbbá, istennõ,
az ágyútöltelékekről,
amibõl a forradalmak óriásai
emlékmûvet szobortak,
mielőtt a sárba süllyedtek volna,
gránit szobraikon, néha
látom, vér patakzik le
róluk.
Annyira tartósak voltak
és mégis ripityára törtek.
Valamennyien, mind egy szálig összetörtek,
egyenlőkké léve földdel és porral,
sírjaikon pedig
nem terem semmi. Bevésett
nevük
a vörös grániton
akár egy kipusztult ország.

sanson, a hóhér
(călăul Sanson)

Rémisztõ foglalkozásom dacára
hozzátok hasonló ember voltam én is
és - Isten rá a tanúm -
sose kedveltem a vérengzést.
Akasztottam,
végtagokat téptem ki, majd
öt éven át
a nyaktilót kezeltem. Néha zenéltem is
keveset, és gondolom, elég jól
eligazodtam a kottákon. Egyetlen alkalommal
futamodtam meg a vesztõhelyrõl - egy vékony
nõi nyak miatt, melynek karcsú íve akár
a hegedűé. Sosem mosolyogtam, és senki
nem szorított velem kezet, bár
a köztársaság példás polgára voltam.
Sírom ott található, valahol a szélen,
a legszerényebb mind közül.
Hóhér voltam, de szerettem volna
kertész vagy zenetanár
lenni

marat

Mivel
gyógyászatot tanultam, tudtam:
minden elüszkösödött végtagot
kíméletlenül ki kell metszeni,
egy helyes politika pedig
nagyszerű sebészeti lecke is.
Undorodtam a vér szagától
örökkön fintorgó
ficsúroktól és
közelebb éreztem magamhoz
az ácsokat és mészárosokat,
a nép asszonyait,
akik nem kényeskednek,
ha egy tyúknyakat ki kell tekerni.
Így talált rám a forradalom.
Leprásnak neveztek,
meg hogy elrendeltem
ki tudja hány vérfürdőt.
Így igaz.
Méghozzá azért, mert
férfi voltam, akinek
helyén a szíve
Így ért el
a halál is:
emelt fővel.
Mikor a tőr
lapockám alá csusszant
épp a lábamon lévõ
sebem vakartam.

saint-just

A forradalom elõtt
feketével tapétázott
szobában éltem.
Búskomorság gyötört
És számos verses-
füzetet vetettem
a tűzre.

A forradalom
faragott férfit
belőlem.
És szűzen múltam ki
mivel a forradalmak
érintetlen és kemény
emberekre esküsznek.
Fejem a hóhér-
kosárba löktem
akár egy férfi
aki
asszonyba
hinti a magját.

marx

Szerettem élni,
enni-inni.
Most,
hogy nincsen testem,
olykor a férgekkel diskurálok,
leckét veszek tőlük
dialektikából.
“Az ember - állítják a férgek -
a legértékesebb
tõke, így hát
a politikánk
középpontjába az ember
iránti gondoskodást
és szeretetet állítjuk.”
Máskor arról álmodtam,
hogy forradalmakat irányítok, most
csak annyit szeretnék ha valaki
egy korsó sört
loccsintana sírkövemre.
Egy korsó aranyló, ízes és habzó seritalt.

engels

Egész életemben
marx árnyéka voltam

a gyermekek atyja
akiket
marx nemzett.

Utánam csak egy köteg
brosúra maradt
és némi por.

Mindig beletörõdtem, hogy másod-
hegedűs maradjak, most meg

már nem számít

egyáltalán nem számít.

Ezért mondom néktek:
“Világ proletárjai,
igyatok, egyetek, szeretkezzetek!”

rosa luxemburg

õk azt mondták
nem asszony dolga
hogy unalmas traktákat írjon
az osztályharcról.

Sok ideig éltem magányosan
hosszú, összeesküvő-
szakállasok közt, akik
a csikkekkel teli
hamutartók fölött
a szocializmusról beszéltek.

A többiek pedig megöltek,
mert nõ voltam,
és nem azért,
mivel kommunista.

Néha sikerül
kikaparnom számból a földet
és csöndesen eléneklem
az Internacionálét.

vlagyimir iljics lenin

Én
a forradalom
lelke voltam
a forradalom egyenes
vonala

késõbb
megismerkedtem
a tolószékkel,
a tehetetlenséggel
és a kórral.

Egy ideje üveg-
házba
költöztem
és
akár a szmolnijban a hosszú éjszakákon
szóba állok a történelemmel
olykor pedig irigykedve
gondolok
evtársaimra.

Az õ takarójuk a föld,
Mindannyian földdel
takaróztak be és
az anyaggal

Legalább is
nincsenek szem előtt.

lev davidovics trockij

Engem a bürokraták
gyilkoltak meg
egyedül sajátítottam el
a stratégiát és a taktikát, az egész
harcművészetet. Szerettem a vörös harcmezőket
és a szomorú nőket.
Aztán
hiába vártam
a világforradalmat. Utolsó asszonyom
méhe
teli volt pillangóval,
a téli
éjszakáinkon
a kreml fölött lobogó
vörös zászlóhoz
hasonlítottak.
Vérem a kemény és
szikkadt mexikói földet
áztatta. Amikor rámtaláltak,
a homlokomon
vérrel mázolt ötágú
csillag vöröslött.

joszif visszarionovics sztálin

megtanítottalak titeket arra,
mi a félelem és a tehetetlenség,
és a földre zuhantam.
Acélember voltam,
mint egy szovjet kombájn, oly erős
és a földre zuhantam,
kitárt karom két
csontevező.

Immár senki
se retteg
tõlem, hiába hajtogatom
hogy én voltam sztálin
hogy az egyszerû asszonyok fényképemet
az imakönyvükben
hordták.

Istenem,
mennyi vért
ontottam ki
hiába.

ernesto che guevara

Kedveltem
a magányos
tábortüzeket
ahol a férfiak
csatákra emlékeztek,
foguk közt
kokalevelet rágcsálva.
Santa clara a tanúm rá:
Férfi voltam!
És lám, most
itt rohadok
csöndben, derűsen:
rólam
sok ének született.

Nincsenek megjegyzések: