Paprikaültetvényem (3)

Kopasz ember jobban néz ki... (2011. február 19 délután)

Azzal búcsúztam szombaton: "De hát a kocka már el van vetve..."


Amikor e szavakat leírtam, nem sejthettem, hogy alig telik el pár óra, s a palánták sorsa végzetesen megpecsételtetik. Arra gondoltam, hogy aminek meg kell történnie, az úgy is megtörténik és reméltem, hogy a majdani bő termés érdekében (azt írják a szakkönyvek, hogy a csípős paprika, helyesen kezelve, gazdag, késeig tartó  terméssel hálálja meg a gondoskodást) további ízes falatokban reménykedhetem.


Még világos volt, amikor szombaton délután bekövetkezett a ritkítás kegyetlen művelete. Kopasz ember jobban néz ki, mint ez a letarolt, miniatűr paprikaágyás. Tiszta szerencse, hogy előzőleg - ki tudja, milyen sugallatnak engedelmeskedve? - készítettem egy "békaperspektívás" és egy "légifelvételt" a dús ültetvényről - az utókornak.

Légifelvétel - 2011. február 19.

Békaperspektíva - 2011. február 19.

Vasárnap reggeltől, ahogy a fény beözönlött a konyhaablakon és rávetült a cserépben talpon maradt öt darab, csillagalakban elhelyezkedő palántán, amelyek között elkésett, friss csírák igyekeznek behozni lemaradásukat, mit sem gyanítván arról, hogy tulajdon pusztulásukat siettetik.


Ez az öt jól fejlett példány lesz tehát az, amelyek tovább viszik "álmomat" egy bőséges csípőspaprika termésről Anno Domini 2011, s meglehet, hogy még számukra is szűknek bizonyul az az élettér, ami számukra e szemernyi földterületen kiméretett.


Mi legyen az aléltan, kis kazalban heverő, kigyomlált palántákkal, csírákkal? - tanakodtunk. Előbb valami salátafélét gondoltam belőle összekombinálni, de miután megkóstoltam és íze semmivel sem volt másabb a tavaszi fű jellegtelen ízénél, a kazlacska a mindent elnyelő kukában végezte.

Az "ötök" - 2011. február 20.

A dús termés reményében...