ROBERT ŞERBAN
Sz. 1970, Turnu Severin. Költõ, lap- és kiadói szerkesztõ, tévés személyiség. 1994-ben megjelent elsõ kötetét (Fireste cã exagerez - Persze, hogy túlzok) díjazza a Romániai Írószövetség. Azóta számos vers-, próza-, interjú- és esszékötete látott napvilágot, egész sor irodalmi és újságírói díjat kapott. Temesváron él.
Tükörmese
(Poveste în oglindă)
annyira fáj a fogad
hogy eszedbe jut tanárnõd az ötödikbõl
aki azt mondta van rá egy szó
románul de lefordíthatatlan
röhejes
de arcod minden rándulásától nõ a fájdalom
nézed magad a tükörben
visszafogottan
pedig úgy festesz akár egy pojáca
ahogy kinézel
a szemed vérmes arcod dagadt fülcimpáid vörösek
arra gondolsz hogy azt a tanárnõt
a petefészekrák vitte el
de nem azért mert te és a hasonszõrû lókötõk
tükörrel kukkoltatok a szoknyája alá
remélve mást is láthattok ott egy daganatnál
hanem mert évek óta senki nem illette
se szemével se kezével
csak egyetlen férfi: orvosa
mikor megvizsgálta s nevén nevezte a kórt
neked és a többi hasonszõrû lókötõnek
lelkifurdalása volt halála miatt
az osztálybeli lányok szemetekre hányták hogy a tükör-
sugarak okozták azt a rákot
mint gyilkosokra mutogattak rátok
és ti biztosan végeztek is velük
de akkor hirtelen sok lett volna a hulla
egy külvárosi iskolához képest
inkább a hajukat cibáltátok
és a paszulykarónyi lánynak
a hátsó padból
fogad közt te sziszegted a fülébe hogy megtükrözöd
ha még egy szót szól
akkortájt
a rákot maréknyi apró, fehér féregnek tudták
miket a sugárzás keltett életre és belülről
kezdték ki
a májat a gyomrot hasnyálmirigyet beleket velõt
petefészket
akinek az is volt
mind felfalták
és amit meghagytak belõlük benned rohadt
és kipurcantál
ezért bûzlöttek annyira a holtak
nem is mentél közelükbe csak szünidõben
mikor gyászmenet kígyózott a faluszéli
temetõbe
és útközben
aprópénzt szórtak amit összeszedtél
azok lábai alól akik resteltek
lehajolni
egyes halottak boldoggá tettek
mert százasával röpdöstek az érmék mint holmi fém-
pillangók
amelyek elkísérték őket a mennybe
volt amit röptében kaptál el
másokat a földön
valamennyit a karamellából nápolyiból csokiból
és rahátból épült édenedért
a tanárnõ nem szaglott
és városon nincs pénzhajigálás
különben is a menet végén álltatok
a felsőbb osztályosok mögött
te és a hasonszőrű lókötők
utolsók voltatok
szomorúak
de örvendezve
hogy elmaradtak az órák
mosolyogsz
széles szájjal mosolyogsz
és a tükör is boldogan visszafelel
Füst
(Fum)
egy anya kézfejével
letörli fia állát aki eszik
egy öregasszony
haja kovakő színű
keze oly szikkadt
hogy miután
fia csókkal illeti
lassan
elkezd
füstölögni
Ami az életbõl marad
(Ce rămîne din viaţă)
az emberek meg vannak gyõzõdve
hogy a versben nem történik semmi
hogy csak a halál után
kell olvasni őket
amikor már nem gyötör se étvágy
se gondolat
az emberek nem nyitják ki a vékony könyveket
vagy ha mégis
mindjárt feltűnik nekik hogy odabent
kevés szó van egy sorban
kevés szó van egy lapon
különben
csupa fehér sok-sok fehér
és gyorsan összecsukják
anélkül hogy valaki mmondaná nekik
az emberek tudják hogy
a vers az ami az életből megmarad
miután leélted
1 megjegyzés:
Persze, hogy túlzok...
Jó címet talált ez afickó !
Ez se rossz :... sugarak okozták azt a rákot
mint gyilkosokra mutogattak rátok
Megjegyzés küldése