1933 október
Szófia, október 29.
Balkán feszült figyelemmel vár: vajjon létrejön-e a balkáni blokk, vagy pedig a megalakításra irányuló törekvések újból a diplomáciai tárgyalások homokjába fognak fulladni? A Balkán-blokk megteremtésére irányuló diplomáciai hadjárat mögött Franciaország és Olaszország áll. A két nagyhatalmat a német előretörés bizonyos elvi megegyezésre kényszerítette úgy a Dunavölgye, mint a Balkán-félsziget hatalmi és gazdasági viszonyai rendezésének kérdésében.
Úgy a francia, mint az olasz politika ma már kölcsönös engedményekre hajlandó, hogy a befolyásuk alatt álló kisebb államok két egységes és erős blokkba legyenek összefoghatók. A cél ma már nyilvánvalóan az, hogy a kisantant, Magyarország és Ausztria részvételével egy dunai, Románia, Jugoszlávia, Görögország, Törökország és Bulgária részvételével pedig egy balkáni blokk alakuljon ki.
Az a bizonyos, hogy mindkét államcsoport Magyarország és Bulgária részvétele nélkül elképzelhetetlen, viszont mind a két legyőzött és lefegyverzett ország szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett államcsoportokba való belépése politikai kívánságainak részben való teljesítését jelentse.
Bolgár politikai körökben ma már nyíltan bevallják, hogy a Bulgáriára nehezedő politikai és gazdasági nyomás egyre növekszik.
Magyar szempontból Bulgária magatartása azért bír rendkívüli fontossággal, mert ha a nagyhatalmaknak sikerül a balkáni blokkot Bulgária részvételével megalakítani, akkor a dunai államcsoport szervezése nyomban az európai politika homlokterébe nyomul.
Bolgár politikai körök felfogása szerint a helyzet kulcsa e pillanatban Olaszország kezében van, mert az olasz kormánynak még mindig kellő hatalmi eszközök állnak rendelkezésére, hogy úgy a bolgár, mint a magyar nemzeti törekvéseknek olyan nyomatékot adjon, hogy a tervezett kettős blokk, a dunai és a balkáni államcsoport megalakulása egyidejűleg a magyar bolgár politikai célkitűzésének fokozatos megvalósítását is jelentse.
Sir Robert Gower távirata Dési Gézához a vasárnapi országos tiltakozógyűlések alkalmából
1933 október
Dr. Dési Géza országgyűlési képviselő, aki vasárnap Nyíregyházán tartott beszédet az ottani revíziós nagygyűlésen, a következő táviratot kapta Sir Robert Gower angol képviselőtől Nyíregyházára:
A magyar kisebbségek elnyomása ellen felszólaló országos gyűlések alkalmából üdvözlöm önt és biztosítom, hogy én és barátaim mindent meg fognak tenni, ami csak hatalmunkban áll, hogy az önök országának és nemzetének igazságát a nemzetük jogos kívánságait kiharcolni segítsünk. Nem lehetünk ugyan személyesen jelen a vasárnapi gyűlésen, de biztosíthatjuk önt, hogy lélekben valamennyien ott vagyunk.
Robert Gower
Gyorsvonati sebességgel száguldó hajó a Dunán
1933 október
Nagy meglepetés volt a nagyközönség számára, amikor néhány nap előtt cikkek és fényképek jelentek meg a napilapokban arról az ujtipusu motorhajóról, amelyen a Kormányzó Úr és a kormány néhány tagja kiment a csepeli kikötőbe, hogy megtekintsék az ott horgonyzó tengerjáró hajót, az Apollinárist.
Bármilyen érdekes is, hogy ime megjelent Budapest kikötőjében az első tengeri hajó, mégis háttérbe szoritotta a közönség szemében az a kis motoros vizijármü, amilyet még senkisem látott. Napokig csak erről a hajóról beszéltek az emberek, amely csaknem gyorsvonatsebességgel száguld a Duna hátán. El kell ismerni, hogy meg is érdemli ez a hajó a nagy érdeklődést, hiszen szinte uj korszakot fog jelenteni a dunai közlekedés történetében.
Az otthonában kerestük fel azt az uj vizijármüvet, a m. kir. folyamőrség megyeri kikötőjében. Alkalmunk volt a hajó egyik tervezőjével beszélgetni, aki kész örömmel vállalkozott arra, hogy a Delfin nevü csodahajót megmutassa és amit lehet, megmagyarázzon.
Az első különbség a Delfin és a többi vizijármüvek között a hajó formája.
A Delfin, eltérően a rendes vizijármüvektől, hogy mindennapi hasonlattal éljünk, körteformáju és ugy fekszik a vizen, hogy a körte szélesebb, kerek része van elöl s a keskenyebb csucsrésze hátul. A hajó ugyszólván alig merül a vizbe. Az elülső rész szinte teljesen a levegőben uszik, de a valamivel mélyebben járó hátsórész sem merül mélyebben, mint hét centiméternyire a vizbe.
A második és leglényegesebb különbség a Delfin és a rendes vizijármüvek között az, hogy ezt a hajót nem vizben forgó propellercsavar, hanem légcsavar hajtja, ami a hajó hátsó részén van elhelyezve. A hajót egy 500 lóerős motor hajtja, s ez nem a hajótestben nyert elhelyezést, hanem ugyancsak a hátulsó részen, a hajó tetejére épitett kis motorházban. Ezzel a motorral a hajó könnyen tartja az óránkénti 52-58 kilométeres sebességet, de elértek már ezzel a géppel ár ellen több, mint hetven kilométeres óránkénti sebességet is.
Nagy előnye a hajó motoros hajtásának, hogy nincs szükség a gőzhajók nagy személyzetére. Egyetlen gépész olyan nyugodtan és biztosan kezelheti ezt a hatalmas masinát, mint ahogyan a soffőr vezeti az automobilját. A gépház berendezése is hasonlit valahogy az autók kapcsolótáblájához. A tulajdonképpeni vezetést azonban nem a gépész végzi, hanem a parancsnok, akinek a fülkéje a hajótest fölött van: itt van a kormányszerkezet is, s innen telefonon közli a hajó parancsnoka utasitásait a gépet kezelő gépésszel.
A Delfin tulajdonképpen csak kisérleti hajó még.
Kis motorcsónak, amely a személyzeten kivül mindössze tizenkét utast vihet kényelmesen berendezett utasfülkéjében. De ennek a kis hajónak tökéletes eredményei bebizonyitották, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy ugyanezen az elv alapján nagy hajókat is épitsenek, amelyek forradalmasitanák a folyami közlekedést. Nem kell másra gondolni, mint arra, hogy egy ilyen hajóval öt óra alatt Bécsbe utazhatunk, tehát körülbelül ugyanannyi idő alatt, mint gyorsvonattal, de - és ez bizony ma a legfontosabb - sokkal olcsóbban.
Amint vezetőnk mondotta, már tárgyalnak is arról, hogy a Delfin mintájára megépitik az első nagy dunai légcsavaros személyhajót s talán már a jövő tavasszal forgalomba is helyezik.
Ahol marhával etetik a sertést
1933 október
A látszólagos vagy valóságos túltermelés már sok szokatlan intézkedésre késztette a világ bölcseit.
Fényképeket láttunk, hol hadihajók ellenőrzik, hogy a munkásság tényleg a tengerbe szórja a nyílt tengerre kiszállított kávét. Másutt búzával etették a marhát, vagy kávéval fűtötték a mozdonyt és ez így ment végig a selyemhernyó pusztításán, a rizs, a nyersgumi, a kakaó, a cukornád és számos egyéb nyerstermények elpusztításán, csak hogy fogyjanak a készletek, javuljanak az árak.
Talán Dániáé a kétes dicsőség, hogy most elsőnek tért át a pusztító módszernek állatokkal szemben való alkalmazására is. Dániának világhíres marhatenyésztése volt. Hollandia mellett a dán vaj és tejtermék volt Németországban, Franciaországban és főként Angliában a legelterjedtebb. A dán paraszt gazdagsága közmondásos volt. De változtak az idők. A két kontinentális piacról és a legfontosabbról, az angol piacról is, a vámvédelem és az autarkia hulláma kiszorította a dánok legfőbb exportáruját.
De a dánok szívós emberek.
Hamarosan rájöttek arra, hogy az eddig csak másod- és harmadfokon fontos dán sertéstenyésztés új életre keltheti az ország exportját. Az angolok ugyanis ragaszkodnak a dán bacon-hoz és ennek behozatalától még az ottawai birodalmi konferencia sem tiltotta el őket.
Igen ám, de a sertéshizlaláshoz nem elég a tej. Kukorica is kell. Ezt viszont importálni kellene. Kimegy tehát az országból a várható haszon javarésze. Ezt meg kell akadályozni. Új takarmányt kell keresni. És találtak is. Rájöttek arra, hogy a sertés jól hízik, ha húskoszton tartják. A marha viszont úgyis eladhatatlan. Nincs már semmi ára.
Egyszerű volt a megoldás.
A marha Dánia örökzöld legelőin és hazai takarmányon nő fel. A felnőtt marhát levágják, lenyúzzák, a többit az újrendszerű zúzda dolgozza fel péppé, majd szárítja, formálja kockává és hozza oly formába, hogy a gazda sertéshizlalásra fel tudja használni. Búzából conizált takarmány, takarmányból marha, marhából sertés, sertésből pénz.
Fenmarad egy kérdés.
Mi lesz a sertésből, ha Anglia el találja tiltani a bacon-behozatalt. Különben - ne féltsük a dánokat! Majd a sertésből is lesz hús-pogácsa. Azt pedig bedobják a tengerbe s mint hízott heringet húzzák ki onnan az „ellenértéket”.
Az elsüllyedt „ Magyar” gőzös megmenekült tisztjeit és legénységét ünnepélyesen fogadták
1933 október
 |
| A hazaérkezett tisztek és a legénység |
* Az elsüllyedt „Magyar” gőzös megmenekült tisztjeit és legénységét ünnepélyesen fogadták vasárnap a Délivasút pályaudvarán
Vasárnap reggel érkezett haza a délivasúti pályaudvaron az a huszonkilenc magyar tengerész, akik a portugál partoknál elsüllyedt Magyar nevű tengeri gőzösről szerencsésen megmenekültek..
Szánalmasan néz ki a hajótöröttek csapata, csak néhányan viselnek tengerészuniformist, a többin összegyűrt, foltozott ruha van, amelyet a parti lakosságtól kaptak. Civil ruhában áll a kis csoport előtt az elsüllyedt hajó parancsnoka: Sághy Ödön tengerészkapitány, tömött aktatáskát szorongat a hóna alatt, abban tartja a hajó összes adatait. Körülötte állnak Szemerády Zoltán távirdásztiszt, Szemerády József kadét, Fehér Béla főgépész, Mesgyán Gyula másodgépész, Csaszlek László harmadgépész, Szendrő György kadét, Klein Gábor kadét, Horváth Kálmán gépészgyakornok, Tarr Béla fedélzetmester és a legénység,
Gyulay Lajos miniszteri tanácsos a kereskedelmi minisztérium, Nagy Gábor tengerészkapitány a magyar tengerésztisztek nevében, azután vitéz Bornemissza Félix, a hajózási és kikötőügyek tanácsosa, Rákos Lajos tengerészkapitány, dr. Koch Nándor és Krémer Lajos MFTR- FŐINTÉZŐ FOGADTÁK a Magyar gőzös menekültjeit, akiket szemmelláthatóan megviseltek a kiállott izgalmak és a fárasztó, hosszú út. Az üdvözlőbeszédek után vége-hossza nincs a kíváncsi kérdezősködésnek. Sághy kapitány ezt mondja:
- Szárazföldi ember nem is tudja elképzelni, hogy ezek a derék magyar fiúk milyen hősiesen viselkedtek a hajó elsüllyedésekor. A Figurera-foknál, ahol a szerencsétlenség ért minket, már nagyon sok hajó pusztult el. Nagy viharban haladtunk célunk felé és ott, lehet, hogy egy elsüllyedt hajóroncs ütődött hajónkhoz, amely a csavartengely közelében léket kapott. A hajót el kellett hagyni, megmentéséről szó sem lehetett...
A kapitány most tisztjeihez és matrózhoz fordul:
- Fiúk, fájdalmas pillanat ez, amikor búcsúzom tőletek. Köszönöm nektek azt az önfeláldozó és hősies magatartásotokat! Abban a reményben búcsúzom tőletek, hogy rövidesen ismét találkozunk és árbocunkra felhúzhatjuk a magyar lobogót!
Éjjel félkettőig: a német szavazók 93.5 százaléka szavazott bizalmat Hitlernek
1933 november
Berlin, november 12.
Rendkívüli feszültségben, de zavartalan külső rendben zajlott le vasárnap a német birodalomban a népszavazás és az új birodalmi gyűlés megválasztása. A pártok harca nyom nélkül eltűnt, a választási frontról ezúttal nem jelentenek sebesülteket és halottakat, eltűnt a zászlók és plakátok tarka tömege, a nemzeti szocializmus ellenzékének vezérkara a koncentrációs táborokban ül vagy a száműzetés keserű kenyerét eszi.
A mai napon a német birodalom választópolgársága nem arról döntött, ki képviselje a birodalom törvényhozó testületében. Ez a kérdés eldőlt akkor, amikor a választók egyetlen listára adhatják le szavazatukat!
A mai választási nap jelentősége nem is ebben rejlik! A döntő kérdés, amelyre a választóknak felelniök kell az, helyeslik-e vagy sem a Hitler-kormány külpolitikáját, helyesnek és rendbenlevőnek találják-e, hogy a német birodalom, mint évezredes történetében már annyiszor, újból élesen szembefordult a nyugateurópai kultúra hagyományos képviselőivel, a latin és angolszász nagyhatalmakkal, kilépett a Népszövetségből és elszakította a gyengévé mállott fonalat, amely a versaillesi békében megalapított nemzetközi szervezethez fűzte.
Kizárt volt minden kétség, hogy a német nemzet túlnyomóan nagy többsége szavazatát a birodalmi kormány által lépviselt nemzeti szocialista pártra adja le és a külpolitika nagy problémái felől feltett kérdésre több mint 90 százalék többséggel válaszolt! Nem a válasz maga, hanem annak külső visszhangja dönti el a német birodalom és vele együtt Európa sorsát.
A visszhang, amelyet e tüntető népszavazásra a latin és angolszász világ adni fog, szabja meg az utat, amelyen e világrész nagy politikája a jövőben haladni fog.
Bennünket Németországhoz hosszú századok szellemi és gazdasági kapcsolatán kívül a legyőzött és keresztrefeszített nemzetek közös sorsa fűz! A nemzeti szocialista kormány belső politikájától és világnézetétől elválaszt bennünket az alkotmányos szabadság és az emberi jogegyenlőség nemes elvei iránt táplált rendíthetetlen tiszteletünk.
De fentartás nélkül és teljes meggyőződéssel hisszük és valljuk, hogy abban az egyben kétségenkívül igaza van a német kormánynak és a német nemzetnek, hogy Európa szívében másfél évtizeddel a háború befejezése után nem lehet népeket és nemzeteket, amelyek nagy és maradandó érdemeket szereztek a nyugati kultúra kifejlesztése és védelme körül, másodosztályú embereknek bélyegezni, nem lehet a győző és győztes államok között a megalázó megkülönböztetést fentartani és nem lehet tőlük elvárni azt, hogy szívvel és lélekkel küzdjenek a válságba jutott európai világ fennmaradásáért. Ebben a kérdésben nincs különbség német és német, magyar és magyar között!
Meskó Zoltán, a nyilaskeresztesek vezére gyűlést tartott
1933 november
 |
| Meskó Zoltán |
Mivel azonban az elmult napokban történt az ádázan egymásra acsarkodó két magyar „náci”-csapat összeölelkezve - Böszörményi Zoltán kihagyásával - sűrűn tűnnek fel a Meskó-ingek zöld tengerárjában a barna szigetek: Böszörményi megbékélt barnaingesei, akik azonban most már zöld kravátlit kötöttek... Rendőr alig látszik: egy kapitány, egy forgalmazó, egy felügyelő odafönn a nagyteremben és négy szál rendőr lenn a kapu alatt. Ez az egész... Egy-egy derék magyar képviselő beszámolóján harmincszor ennyi fegyveres erő szokott felvonulni!
A nagygyűlés - a magyar nácik első nyilvános pártkongresszusa - nagyon népes.
Harsonák zúgása és dobok harcias pergése közben magasra emelt karok élő dárdái között vonult be Meskó Zoltán, a „magyar Führer”, zöld ingben, sötét zakóban, fekete nyakkendővel és Hitler bajusszal. „Most halljuk a mi indulónkat!” - kiált fel a karzatra egy éles hang, mire a láthatatlan zenekar harsogó indulót intonál.
Ezután kezdi meg beszédét Meskó:
- A mi mozgalmak - mondotta - a rend mozgalma. Várjuk az államfő parancsát és ha kell, rendet teremtünk az országban. Ha arról a képről akarnak engem megismerni, amelyet a liberális sajtó rajzol rólam, mint Hitler-bajuszos torzszülöttről, akkor nem jó nyomon vannak. Mi a sajtószabadság hívei vagyunk, de a hazudozást nem fogjuk tűrni. Mozgalmunk forradalminak látszik, de mi nem forradalmi eszközökkel dolgozunk. Ha a törvények útunkba állnak, arra fogunk törekedni, hogy alkotmányos eszközökkel megváltoztassuk azokat.
A kommunizmusról beszél ezután. A teremben egybegyültek tapsai között magyarázza, hogy a kommunizmusba belesodródott munkásság kilencvenkilenc százaléka nem bűnös, mert nem tudta, mit cselekszik. „De bezzeg tudták a kajlafülüek, akik a munkásságot elbolondították.”
- Azt mesélték itt, hogy Hitler cipőgyárának csinálok itt lerakatot. Ezt is a kótyagosfejű ujságírók találták ki!
A nemzetközi diplomáciáról lesujtó bírálatot mond Meskó és kijelenti, hogy eltiltaná a diplomaták számára a monokli viselését, mert nem látnak jól tőle. Pasicsnak nem volt monoklija, bagaria cipőben járt, mégis milyen balkáni nagyhatalmat csinált a hazájából. Szerbiából!
- Nem vagyok híve a diktatúrának - mondja - csak az élet diktatúrájának. Ez ellen pedig dumálhatnak, ameddig akarnak!
A sajtóra panaszkodik ezután és azt mondja, hogy a keresztyén sajtó is elhallgatja mozgalmát:
- Felszólítom a sajtót - mondotta most emelt hangon a vezér - legyen tárgyilagos. (Zsidók vannak ott! - harsogja egy hang.) Ma még nem adtuk ki a parancsot a sajtó ellen, de ha látjuk, hogy folytatják az aknamunkát, megtesszük a retorziós lépéseket.
A királykérdésről is beszélt: „Előbb az ország, azután a kenyér, azután a király!” - mondotta. Kifakadt eztán, mert a plakátját nem engedték kiakasztani, de bezzeg a cseh hegedűsét igen:
- Ha én hatalomra jutok, nekem nem fognak pacifista színdarabokat írni.
Lemondott a Vajda-kormány, Duca a dezignált miniszterelnök
1933 november
Bukarest, november 12.
Károly király vasárnap délelőtt Szinajából Bukarestbe érkezett. A pályaudvaron Vajda miniszter fogadta az egész kormány kiséretében. A király a pályaudvarról a királyi palotába hajtatott, a kormány tagjai pedig a miniszterelnökségre, ahol rövid minisztertanácsot tartottak. Ezen a minisztertanácson a kormány tagjai aláírták lemondási kérvényüket, amelyet Vajda miniszterelnök félegy órakor nyujtott át a királynak.
A miniszterelnök körülbelül húsz percig tartózkodott a király dolgozószobájában és eltávozásakor közölte a várakozó ujságírókkal, hogy a kormány lemondott és lemondását az uralkodó elfogadta. A király villásreggeli után megkezdette tárgyalásait a politikai pártok és a törvényhozó testület vezetőivel. Elsőnek a kamara s a szenátus elnökeit fogadta, utánuk Titulescu jelent meg a királyi palotában. A kihallgatás alkalmával Károly király átnyujtotta Titulescunak a Ferdinánd-rend nagykeresztjét.
A késő délutáni órákban a néppárt elnökét, Avarescu tábornagyot, majd a liberális párt vezérét. Ducát fogadta a király, akit este megbízott a kormányalakítással. Ugyanekkor Vajda lemondott miniszterelnök fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt a következő nyilatkozatott tette:
- Benyujtottam őfelségének a kormány lemondását s ő a lemondást elfogadta. A lemondásra az adott okot, hogy a kormány az országra háruló feladatok megoldása érdekében újabb talpraállítási intézkedéseket javasol.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése