 |
| A költő legfrissebb kötete |
Sz. 1948-ban, Marosvásárhelyen. Erdőszentgyörgyön érettségizett. Teológiai tanulmányait abbahagyta, kétkezi munkás, Maros megyei Nagykenden él. Versei Magyarországon,Kanadában és Erdélyben jelennek meg. A Népújság Múzsa című mellékletében közöl rendszeresen. Verskötetei: Egyedül a parton (2000), Élek tüzek lobogásán (2008), Elégia a Megváltóhoz (2010).
Kilátástalanság
Kint álmosan
nyüszít fel
kiskutyám, s
nehéz bakancs
csattog a didergő
útszegélyen.
A mély-sötétben
olyanok ezek a
kisérteties hangok,
mintha a hajnalt
gyilkolná a reggel -
úgy érzem én,
hogy ma már
nem kelek fel
Esti dal
Mint kóbor farkas
sovány, lapos az este.
Fent vén hold strázsál
kikenve, megmeredve.
Vért szomjazó kutya
perel az öreg csenddel.
Egy csillag álmosan
tele kupával rendel.
A sűrű csend-ködébe
csak lelkem huhog bele.
Vár hamvas pirkadásra
bús bagoly éneke.
Paraméter változások
Amerikában jó az élet,
mondják Párizsban szép a nő.
Nekem már egyik sem hiányzik,
fejemre nőtt a zord idő.
Londonban ködös alkonyok,
Berlinben szajha prostik.
Minden már úgy van jól, ahogy,
fejem fölé magaslik.
Csak azt szeretném, mielôbb
folyna a Nilus… restben.
S a Kisküküllő boldogan
hömpölyögne át Pesten.
Egyedül
Csábít a csend. Csupasz magány
cseveg a lombos almafán.
Csigaházba zárt félelem.
Ma önmagamat érlelem.
Dilemma
Az egész részekre osztható.
A részben az egész benne van.
Valami mégsem törvényszerű:
én meddig oszthatom magam?
Remény
Te a szikrázó
napot becézed.
Én a szépülő
felhőt faggatom.
Ők mindkettőnket
megbecsülnek.
Esőben áldás -
fényben élek.
Remény kopog
az ablakon.
Boldog kamasz
Magam vagyok
- konok felnőtt.
Sokan
azt mondják:
túl szerény -
boldog kamasz,
ki félve lépked
a Múzsa
nyitott tenyerén.
Séta
Pereltem
néma
hóhullással,
véremben
avas csend
dalolt.
Koldusra várt
az utcasarkon
a macskakő -
már zárt a bolt.
Bíbor
Szikratűz
lobog
az estben,
leheletünk
páratánca -
bodorított
füstfüzérek
esnek bódult
ájulásba
- bíbor lelkem
bársonyán
a csend
csillagfátyolán.
Édesapám
Arcán
az árnyék
elbóbiskolt
- csak suttogása
riogat:
dorgál vagy
éppen
simogat -
a reves
hamvas
képkeretben
kettétörik
a pillanat.
Tűzkereszt
Tűzkereszt,
vér,
boldog tekintet
nem rágja
moly
a
büszke éjt.
Tíz aranypénz
a bakó bére -
megduplázzák
a szenvedélyt...
Őzek csapásán
Őzek csapásán
erdők hangján
véremben
forró
nyári hajnal
lángot karcol
a barna égre,
és el viharzik
vad robajjal...
A nyár lába
Mosolygó ég bordó
sátrán kátrányízű pillanat,
szőke mozdonyfüttyök
árnyán ücsörög a csorba nap -
varjú száll egy vak karóra
s állingál a délibáb,
sántán menetel az óra,
mánus csücskén a világ
úgy kongatja víz-harangját,
mintha balga kis halak
édes nászát, zsolozsmáját
zengené a víz alatt,
s míg a szél függönyén
körbe hálót sző egy pöffedt pók,
fűszál székén büszkén ülve
a nyár lába vízbe lóg.
Sors
B. D. barátomnak
- és sánta lábú rímek
kínjából pattan szikra,
szavakra szakadó út:
tíz láb odáig s vissza.
 |
| Fülöp Kálmán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése