 |
| Expedició indul a Mount Everestre |
Nem lehet már tejet ebédelni?
1934 február
Néhány nap óta méltatlankodó emberek jönnek ki a tejcsarnokból, ahol nem akarják őket kiszolgálni. Budapest polgármestere ugyanis rendeletet adott ki, melyben megtiltja, hogy a tejcsarnokokban helyben fogyasztó közönséget szolgáljanak ki... Érthetetlen ez a rendelkezés, mert az utóbbi években egyre nagyobb tömegek jutottak olyan kedvezőtlen anyagi viszonyok közé, hogy egy-egy pohár tej legyen az ebédjük, vagy a vacsorájuk. Az antiszociális tilalom most elkergeti a tejcsarnokból a 8-10 fillérért étkező elszegényedett emberek tömegeit. Különösen a nagyobb ipari üzemek és a főiskolák tájékán kelt viharos elégedetlenséget a polgármester rendelete.
Mit jelent a római paktum
1934 március
Mit jelent Magyarországnak a római megállapodások politikai része, az a jegyzőkönyv, amelyet az európai történelem tegnaptól kezdve a római paktum néven ismer? Mit várhatunk tőle, milyen reményeket fűzhetünk hozzá?
A külpolitika bonyolult játék s minden egyes fordulata évtizedekig tarthat. a másfél évtized alatt, amíg Trianontól a római paktumig eljutottunk, igen változatos fejlődést futott be a háború utáni Európa. A békeszerződéseket követő zavaros és nyomorúságos időben elsőnek a diadalmas Franciaország igyekezett a győztes államokat erős százalékkal magához fűzni.
Ehhez a francia vezetés alatt álló csoporthoz tartozott Lengyelország s a kisantant három állama, amelyek a pénzbeli segítséggel fegyverszállítmányokkal a katonai szövetséggel kapcsolt magához. A győztes államok közül elsőnek Németország igyekezett kitörni a francia körből, az 1921-ben megkötött rapallói szerződéssel, amely a francia imperializmus által fenyegetett Oroszország és Németország között alapozta meg a politikai és gazdasági érdekközösségét.
Franciaország három kisebb keleti szövetségese viszont erős katonai és politikai szövetségre lépett egymással Benes cseh miniszter politikai vezetése alatt, elsősorban Magyarország ellen. Az így elszigetelt magyar állam ebből a fenyegető gyűrűből szabadult ki az olasz-magyar szerződéssel, amelyet Bethlen István és Mussolini írtak alá.
A háborúelőtti két nagyhatalmi csoport a Hármas Szövetség és az antant helyét így foglalták el az európai államok kisebb-nagyobb csoportjai, melyeknek tagjait közös politikai és gazdasági érdekek fűztek egymáshoz. Hitler és a horogkereszt győzelme óta ebben a csoportosulásban erős eltolódások zajlanak le, Németország és Oroszország eltávolodtak egymástól, a moszkvai kormány ma már nem a franciák, hanem a németek támadásától tart. Viszont Oroszország és Franciaország, az új német birodalomtól való félelmükben közeledtek egymáshoz. Lengyelország és Oroszország viszonya is igen barátságossá változott, s a szovjetkormány sorban megnemtámadási szerződéseket kötött a franciákkal, a lengyelekkel s a kisantant három államával. A lengyel kormány egy lépéssel továbbment s nem bízva a francia köztársaságnak a belső zavarok óta bizonytalanná vált támogatásában, tíz évre szóló megnemtámadási szerződést kötött a németekkel s igyekszik a saját biztonságát keletről-nyugatról egyaránt megvédeni.
Az osztrák állam súlyos belső válsága a mozgalmas diplomáciai eltolódásokat meggyorsította. Olaszország és Németország bizalmas együttműködés után feszült viszonyba kerültek. Németország Ausztriát bekebelezni, vagy legalább gleichschaltolni, horogkeresztessé tenni igyekszik, míg a római kormány életbevágó érdekének tekinti Ausztria függetlenségének megvédését, hogy az erős német hatalom ne kerüljön közvetlen szomszédságába az Alpesek gerincén. A szorongatott helyzetbe került Csehszlovákia bizonytalanul kapkod jobbra-balra, két szövetségese Jugoszlávia és Románia, barátságos pillantásokat vet Németország felé, s ezzel észrevehetően lazítja az ország az eddig olyan bizalmas szálakat, amelyek Franciaországhoz fűzték.
Megmozdult az európai államrend impozáns épülete, repedezni kezd a büszke bástya, amelyet Versaillesben és Trianonban építettek, s közeleg az idő, amikor nem lehet tovább halasztani az európai népek társaséletének új rendjét: a revíziót!
Akkor, amikor körülöttünk minden recseg és ropog, amikor régi szövetségesek oldódnak s újak szövődnek Európában, nem szabad, hogy kis és gyenge állam, mint Magyarország, egyedül maradjon s előre kell gondoskodni arról, hogy barátunk, társunk, szövetségesünk álljon mellettünk a szükség órájában, aki tanáccsal, tettel siet - ha kell - segítségükre. Azért fűztük az eddiginél szorosabb baráti viszonyt, amely bennünket Olaszországhoz és Ausztriához kapcsol. A római paktum azt jelenti, hogy amíg a francia szövetségi rendszer lazul és lelkileg bomlik, addig a mi kapcsolatunk a mi barátainkkal erősödnek.
A római paktum tehát a magyar állam nemzetközi súlyának a megszilárdulását jelenti, főleg azért is mert Franciaország, amely eddig politikailag velünk szemben állott, nem emel kifogást a magyar-olasz-osztrák kapcsolatok megszilárdítása ellen.
Ez a római paktum történeti és politikai jelentősége, Nem-befejezést jelent és a szerződés, csak egy lépést előre, egy lépést azon az úton, amely a felszabadulás, a megkönnyebbülés, a gondok és keservek enyhülése felé vezet.
1934 február
Néhány nap óta méltatlankodó emberek jönnek ki a tejcsarnokból, ahol nem akarják őket kiszolgálni. Budapest polgármestere ugyanis rendeletet adott ki, melyben megtiltja, hogy a tejcsarnokokban helyben fogyasztó közönséget szolgáljanak ki... Érthetetlen ez a rendelkezés, mert az utóbbi években egyre nagyobb tömegek jutottak olyan kedvezőtlen anyagi viszonyok közé, hogy egy-egy pohár tej legyen az ebédjük, vagy a vacsorájuk. Az antiszociális tilalom most elkergeti a tejcsarnokból a 8-10 fillérért étkező elszegényedett emberek tömegeit. Különösen a nagyobb ipari üzemek és a főiskolák tájékán kelt viharos elégedetlenséget a polgármester rendelete.
Mit jelent a római paktum
1934 március
Mit jelent Magyarországnak a római megállapodások politikai része, az a jegyzőkönyv, amelyet az európai történelem tegnaptól kezdve a római paktum néven ismer? Mit várhatunk tőle, milyen reményeket fűzhetünk hozzá?
A külpolitika bonyolult játék s minden egyes fordulata évtizedekig tarthat. a másfél évtized alatt, amíg Trianontól a római paktumig eljutottunk, igen változatos fejlődést futott be a háború utáni Európa. A békeszerződéseket követő zavaros és nyomorúságos időben elsőnek a diadalmas Franciaország igyekezett a győztes államokat erős százalékkal magához fűzni.
Ehhez a francia vezetés alatt álló csoporthoz tartozott Lengyelország s a kisantant három állama, amelyek a pénzbeli segítséggel fegyverszállítmányokkal a katonai szövetséggel kapcsolt magához. A győztes államok közül elsőnek Németország igyekezett kitörni a francia körből, az 1921-ben megkötött rapallói szerződéssel, amely a francia imperializmus által fenyegetett Oroszország és Németország között alapozta meg a politikai és gazdasági érdekközösségét.
Franciaország három kisebb keleti szövetségese viszont erős katonai és politikai szövetségre lépett egymással Benes cseh miniszter politikai vezetése alatt, elsősorban Magyarország ellen. Az így elszigetelt magyar állam ebből a fenyegető gyűrűből szabadult ki az olasz-magyar szerződéssel, amelyet Bethlen István és Mussolini írtak alá.
A háborúelőtti két nagyhatalmi csoport a Hármas Szövetség és az antant helyét így foglalták el az európai államok kisebb-nagyobb csoportjai, melyeknek tagjait közös politikai és gazdasági érdekek fűztek egymáshoz. Hitler és a horogkereszt győzelme óta ebben a csoportosulásban erős eltolódások zajlanak le, Németország és Oroszország eltávolodtak egymástól, a moszkvai kormány ma már nem a franciák, hanem a németek támadásától tart. Viszont Oroszország és Franciaország, az új német birodalomtól való félelmükben közeledtek egymáshoz. Lengyelország és Oroszország viszonya is igen barátságossá változott, s a szovjetkormány sorban megnemtámadási szerződéseket kötött a franciákkal, a lengyelekkel s a kisantant három államával. A lengyel kormány egy lépéssel továbbment s nem bízva a francia köztársaságnak a belső zavarok óta bizonytalanná vált támogatásában, tíz évre szóló megnemtámadási szerződést kötött a németekkel s igyekszik a saját biztonságát keletről-nyugatról egyaránt megvédeni.
Az osztrák állam súlyos belső válsága a mozgalmas diplomáciai eltolódásokat meggyorsította. Olaszország és Németország bizalmas együttműködés után feszült viszonyba kerültek. Németország Ausztriát bekebelezni, vagy legalább gleichschaltolni, horogkeresztessé tenni igyekszik, míg a római kormány életbevágó érdekének tekinti Ausztria függetlenségének megvédését, hogy az erős német hatalom ne kerüljön közvetlen szomszédságába az Alpesek gerincén. A szorongatott helyzetbe került Csehszlovákia bizonytalanul kapkod jobbra-balra, két szövetségese Jugoszlávia és Románia, barátságos pillantásokat vet Németország felé, s ezzel észrevehetően lazítja az ország az eddig olyan bizalmas szálakat, amelyek Franciaországhoz fűzték.
Megmozdult az európai államrend impozáns épülete, repedezni kezd a büszke bástya, amelyet Versaillesben és Trianonban építettek, s közeleg az idő, amikor nem lehet tovább halasztani az európai népek társaséletének új rendjét: a revíziót!
Akkor, amikor körülöttünk minden recseg és ropog, amikor régi szövetségesek oldódnak s újak szövődnek Európában, nem szabad, hogy kis és gyenge állam, mint Magyarország, egyedül maradjon s előre kell gondoskodni arról, hogy barátunk, társunk, szövetségesünk álljon mellettünk a szükség órájában, aki tanáccsal, tettel siet - ha kell - segítségükre. Azért fűztük az eddiginél szorosabb baráti viszonyt, amely bennünket Olaszországhoz és Ausztriához kapcsol. A római paktum azt jelenti, hogy amíg a francia szövetségi rendszer lazul és lelkileg bomlik, addig a mi kapcsolatunk a mi barátainkkal erősödnek.
A római paktum tehát a magyar állam nemzetközi súlyának a megszilárdulását jelenti, főleg azért is mert Franciaország, amely eddig politikailag velünk szemben állott, nem emel kifogást a magyar-olasz-osztrák kapcsolatok megszilárdítása ellen.
Ez a római paktum történeti és politikai jelentősége, Nem-befejezést jelent és a szerződés, csak egy lépést előre, egy lépést azon az úton, amely a felszabadulás, a megkönnyebbülés, a gondok és keservek enyhülése felé vezet.
Mussolini üzenete
1934 március
Róma, március 18.
Vasárnap délelőtt Mussolini miniszterelnök hatalmas beszédet tartott az Operában az ötvenkét összeülő fasiszta nagygyűlésen. Ötezer fasiszta vezető lelkesen üdvözölte a szónoki emelvényre lépő miniszterelnököt, aki visszapillantást vetett az elmúlt öt esztendő munkájára és programot adott a most következő öt évre. Mussolini beszédében részletesen foglalkozott a hármas miniszteri találkozóval és a nemzetközi helyzettel.
- Sem a hely, sem az időpont nem alkalmas arra, hogy részletesen ismertessem nemzetközi kapcsolatainkat - mondotta. - A háború vége óta baráti politikát folytatunk Ausztriával, arra törekedve, hogy megvédjük területi sértetlenségét és függetlenségét. Sokáig Olaszország volt az egyetlen állam, amely Ausztria mellé állt és vele szemben folytatott politikánkat a jövőben fenn akarjuk tartani.
Ausztria állami függetlenségének védelmében mindig számíthat arra is, hogy minden erőfeszítést megteszünk az osztrák nép életének megkönnyítésére.
Jugoszláviához való viszonyunk diplomáciai szempontból korrekt. Ezt a viszonyt meg lehet javítani, mert a két ország gazdasági szükségletei bizonyos tekintetben kiegészítik egymást.
Franciaországhoz való viszonyunk általánosságban megjavult, de az Olaszország és Franciaország között fennálló konkrét kérdéseket tizenöt év alatt nem sikerült közelebb vinni a megoldáshoz. Ennek ellenére határozott lelki közeledés tapasztalható, ami az európai fontosságú kérdésekben közelebb hozza egymáshoz a két államot. Kedvező jelenség ez és meghozhatja azt a közeledést, amit a jövőtől várnak.
Most Magyarországra tért át Mussolini és beszédének ezt a részét folyton megújuló lelkes taps és tetszés kísérte.
- A napokban az olasz kormány vendége volt Gömbös magyar miniszterelnök és Dollfuss osztrák kancellár. A hivatalos közlemények beszámolnak arról, hogy az ő látogatásuk során mit értünk el, felesleges lenne erőszakolnunk a hivatalos körülmények magyarázatát. Olaszország, Magyarország és Ausztria között baráti viszony áll fenn, amely a háborúutáni időkben még inkább jogosult és megalapozott lehet. Az elszigetelt és színmagyar területeitől megfosztott Magyarország Olaszország szolidáris megértésére talált s ez a barátság nem tegnapi keletű. Az olasz-magyar barátság külpolitikánk számos megnyilatkozásában is tapasztalható volt. Magyarország igazságot kér s azt, hogy tartsák meg a békeszerződések megkötésekor Magyarországnak ünnepélyesen tett ígéreteket. Olaszország a multban is támogatta s a jelenben is támogatja Magyarországnak ezt a követelését.
A magyar nép erős nép, jobb sorsot érdemel s ezt el is fogja érni. A Rómában aláírt jegyzőkönyvek, amelyek Olaszország, Ausztria és Magyarország még szorosabb együttműködésének alapjait fektetik le, nem zárják ki a más államokkal való szélesebbkörű együttműködés lehetőségét. Végül is ki kell kerülnünk a hangzatos szólamokból, hogy elhatározottan és véglegesen a tettek mezejére lépjünk.
Ezután a Népszövetség reformját sürgette Mussolini:
- Ha a leszerelési értekezlet kudarcot vall - mondotta -, akkor nincs szükség többé a reformra, mert a Népszövetség meghalt. Ma már teljesen ismert tény, hogy a leszerelési értekezlet meg fog bukni: a felfegyverzett államok nem fognak leszerelni és a lefegyverzettek fel fognak fegyverkezni.
Németországot örökre lefegyverezve tartani ábránd, amelyet a tettek talán már meg is döntöttek, ha csak nem gondolnak arra, hogy erőszakkal akadályozzák meg Németország fegyverkezését. Mi azt a tételt támogatjuk, hogy Németországnak meg kell engedni a fegyverkezést, amelyet védelmi fegyverekben követel.
Mi őszintén együtt akarunk működni a többi népekkel a béke biztosítására és ennek az az előfeltétele, hogy Olaszország katonailag erős legyen. Ha meg akarjuk őrizni a békét, vessünk véget a széthúzásnak, mert különben Európa halálra van ítélve!
A "hegyek anyjá"-nak meghódítása
1934 március
A világ legmagasabb hegycsúcsának, a 8864 méter magas „Mount Everest”-nek meghódítására indult el az elmult napokban egy vakmerő angol expedíció. A Hegyek Anyjá-ra, a Mount Everest csúcsra mindezideig nem tette ember a lábát, az expedíciók minden eddigi kísérletével szemben győzedelmesen ellenállt ez az emberevő hegy.
A csúcs körül ugyanis mindig dermesztő a hideg, a levegő olyan ritka, hogy a lélegzés óriási nehézségekbe ütközik, a hegymászók orrán-száján elered a vér, az emberi szív elviselhetetlen gyorsasággal dobog s a legkisebb testi erőfeszítés is hallatlan kínokat okoz.
A síkos gleccserek, a gördülő lavinák minden lépésnél halállal fenyegetik a betolakodót. Nem véletlen tehát, hogy az Északi és Déli Sarkot előbb hódította meg az ember, mint a Mount Everestet. Angol expedíciók tucatjai indultak el már eddig a végtelen hósivatagokon és gleccsereken keresztül a világ legmagasabb hegycsúcsának megmászására.
Bruce tábornok expedíciójának két tagja 1924-ben kerek 8.600 méter magasságra vergődött fel és itt 264 méterre a csúcs alatt eltemette őket a lavina. De az angolok nem nyugodtak, ha az Északi és Déli Sark meghódításában más nemzetek meg is előzték őket, a Mount Everesten ők akartak elsők lenni. Ha nem gyalog, hát repülőgépen.
Purnea indiai városkából indult el az expedíció két repülőgépe. Az egész expedíció feje Fellowes parancsnok volt s a gépeket Lord Clydesdale és McIntyre pilóták vezették. Filmoperatőrök és földrajztudósok indultak a levegőnek, hogy a Mount Everest felett, ahol még élőlény nem járt, fotografáljanak és tudományos kutatásokat végezzenek.
És a vakmerő kísérlet sikerrel járt: a gépek minden baj nélkül a csúcs fölé repültek és 100 lábnyira ereszkedtek a Mount Everest fölé. A hideg elviselhetetlen volt, az oxigéntömlők ellenére is páran rosszullettek, az egyik operatőr pláne el is ájult, mert az oxigéntartály csöve megrepedt.
Negyedóráig keringtek a gépek a csúcs felett, az operatőrök állandóan fotografáltak. Fellowes parancsnok ledobta az angol lobogót. Anglia meghódította a „Hegyek anyját”. Földrajzi és tudományos szempontból is nagy jelentősége van a Mount Everest átrepülésének, de fotográfiai szempontból egyedülálló világrekordot jelent.
Jókai-regénybe illő körülmények között eltűnt a budapesti görögkeleti főpap 200.000 pengős hagyatéka
1934 március
 |
| Görögkatolikus templom |
Az egyház feljelentésére a rendőrség kinyomozta, hogy a főpap vagyona öt női néven van különböző bankokban elhelyezve
A görögkeleti román egyház budapesti elnöke Orz György ny. főkapitány helyettes és titkára dr. Alexis György egyetemi tanár az egyház nevében bejelentették a főkapitányság bűnügyi osztályán, hogy a múlt hét végén elhunyt Bogoeviczi Ghenádie György görögkeleti főesperes mintegy kétszázezer pengős hagyatékát ismeretlen tettesek ellopták.
A bejelentés szerint a gazdag görögkeleti főpap ingó és ingatlan vagyonát az egyházra hagyta, de a végrendelet titokzatos körülmények között eltűnt, és nyoma veszett Bogoeviczi vagyonának is.
A feltűnést keltő feljelentés alapján a rendőség azonnal elrendelte a nyomozást: a lopási osztályon Szathmáry detektívcsoportja látott munkához s kihallgatta Orz főkapitány helyettest, Alexis tanárt és a görögkeleti egyház többi vezető tényezőjét.
Ezek a tanuk egyhangúlag azt állítják, hogy Bogoeviczi Ghenádie György ismételten és ünnepélyesen kijelentette, hogy vagyonát a görögkeleti egyházra hagyja. A főpap titkos fali pénzszekrényben tartotta készpénzvagyonát és értékpapírjait.
Az egyház képviselői a hagyatéki tárgyaláson be is akarták jelenteni igényüket a pénzszekrény tartalmára, a tárgyaláson azonban kiderült, hogy a pénzszekrény üres. A készpénznek, takarékbetétkönyvnek nyoma veszett.
Ekkor megállapították, hogy a főpap takarékbetétkönyvei Bogoeviczi unokahúgához, Bradovka Béláné, Bogoeviczi Máriához kerültek, aki azt állította, hogy haldokló nagybátyja személyesen adta át neki betétkönyveit, hogy így még életében gondoskodjék róla. Ezzel szemben az egyházi tényezők határozottan állítják, hogy Bogoeviczi már régebben gondoskodott unokahúgáról, mert amikor arról beszélt, hogy az egyházra hagyja a vagyonát, kijelentette azt is, hogy rokonait már régebben kielégítette.
Kihallgatták a főesperes unokahúgát, Bradovka Bélánét, aki elmondotta, hogy mialatt nagybátyja válságos állapotban az Erti-szanatóriumban feküdt, ő és férje önfeláldozóan ápolták az idős főpapot, minden percüket mellette töltötték. A menthetetlen Bogoeviczit a mentők betegségének utolsó fázisában visszaszállították Holló ucca 10. szám alatti lakására.
A halálos beteg utolsó napjai egyikén váratlanul felkelt ágyából s ezután regényes jelenet következett: a főpap, aki érezte, hogy halála közeledik, a lakásból a görögkeleti kápolnához vezető folyosóhoz vezette húgát. A folyosó falán egy kép függött. A képet leakasztották a szögről, mögötte a falban látszott a beépített pénzszekrény titkos zára. Ezt kinyitotta a főpap és átnyújtotta húgának a rekeszben őrzött két takarékbetétkönyvet, melyek közül az egyik 24 ezer, a másik 43 ezer pengőről szólt.
Átadott egy elismervényt is, melyet Bradovkáné adott nagybátyjának egy ötezer és egy ezerötszáz pengős kölcsönről. Azt mondta a nagybácsi, hogy azt a nyugtát is megsemmisítheti. A nagybeteg ezután bezárta a pénzszekrényt, a képet vissza akasztották helyére és a bőröndöt Bogoeviczi halálos ágya mellé tették.
A rendőrség a további nyomozás során azután megállapította, hogy Bradovkáék öt betétkönyvben összesen hatvanhétezer pengőt helyeztek el különböző budapesti bankokban. Bogoeviczi halála után ugyanis Bradovkáné kivette a két betétkönyv értékét és Aurora, Lívia, Ilona, Zsófia és Mária jelszavak alatt újra elhelyezte a pénzt pesti pénzintézeteknél.
Az öt betétkönyv természetesen a főkapitányság osztályának letétjébe került. Bradovkáék vallomása alapján kihallgatták még Botos Frigyest, az elhunyt főpap volt alkalmazottját és feleségét, akik azt vallották, hogy Bradovka és Bradovkáné előadása megfelel a tényállásnak.
A rendőrség azonban Botosék vallomásával nem tekinthette tisztázottnak a görögkeleti főpap hagyatékának titokzatos ügyét, mert a nyomozás adatai szerint a főesperes életének utolsó heteiben teljesen elvesztette testi és szellemi erejét, betegsége súlyosan megtörte és a haldokló ember elhatározásra és cselekvésre képtelen volt. Egyébként is más érdekes vallomás is elhangzott Bogoeviczi utolsó napjainak megrázó lefolyásáról. Az egyik tanú szerint a főesperes ugyanis rövid idővel halála előtt felült ágyában és unokahúgát szólította:
- Rica, Rica, - suttogta a haldokló - hol vannak a papírjaim?
Hogy ezután mi történt, azt nem tudta a tanú megmondani.
Egy másik tanú meg éppenséggel azt állítja, hogy hónapokkal azelőtt látta a főesperes végrendeletét, mely az egyház javára szólt.
A rendőrség most a budapesti nagybankoknál igyekszik megállapítani, hogy Bogoeviczinek a Bradovkánéhoz került két takarékbetétkönyven kívül voltak-e más hasonló nagy összegről szóló betétei. Ugyanakkor a főkapitányság nyomozást folytat az irányban is, hogy Bradovkáné koronatanújának, Botos Frigyesnek előéletét feltárja...
A görögkeleti román egyházközség hívei nagy izgalommal várják, hogy a bűnügy befejezése után az egyház birtokába kerül-e az elhunyt főesperes vagyona, vagy pedig le kell mondani a hagyatékról, melyet a főpap életében egyházának ígért s állítólag arra is hagyományozott....
Ottó szenzációs politikai nyilatkozata
1934 április
Madrid, április 29.
Az El Sol című madridi lapban Knickerboker amerikai ujságíró Ottó királyfival folytatott rendkívül érdekes beszélgetését közli.
Ottó a feltünést keltő nyilatkozata során lesujtóan nyilatkozott a nemzeti szocializmusról, amely - mint mondotta - olyan erőszakos és durva eszközöket alkalmaz, amelyeket a mai modern kultúrában nevelkedett népek nem viselhetnek el.
Az a véleménye, hogy a nemzeti szocializmust a bolsevizmustól csak egy lépés választja el!
A Habsburg trón restaurációja - fejezte be nyilatkozatát - nem jelentheti a multnak teljes egészében való visszaállítását. A restaurációnak a jelenlegi tények alapján kell bekövetkeznie és nem úgy, ahogy húsz évvel ezelőtt volt.
Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának magyar koronatanuja
1934 április
Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának magyar ,,koronatanuja”, aki elfogta a bombamerénylőt, oravicai kis borbélyműhelyében retteg a végrehajtótól
Oravica, március 16.
Kerekképű, mosolygós férfi Marossy Károly oravicai fodrászmester, éppen úgy hajlong és kedveskedik ritka - sajnos nagyon ritka! - vendégei előtt, mint más kollégái. Senki sem tudja róla, hogy a világtörténelem egyik megrázó és sorsdöntő drámájában milyen fontos szerepe volt.
Marossy fogta el ugyanis Szarajevóban 1914. június 28-án Czabrinovicsot, a bombamerénylőt, akinek nem sikerült megölni Ferenc Ferdinánd trónörököst. Fél óra múlva pedig ő mentette meg annak a Principnek az életét, akinek viszont sikerült leteríteni a trónörököst és a feleségét.
Marossy napról-napra várja, hogy megperdüljön a dob a boltja fölött. Panaszolja, hogy az oravicai magyarok nem támogatják. Nemrég őrzővállalatot alapított. Mikor már jól ment az üzlete, egyszerűen megvonták tőle az engedélyét. Próbált szerencsét Budapesten is. Hivatkozott 14 hadi kitüntetésére, bemutatta okmányait, amelyek bizonyítják hősies, férfias szerepét a szarajevói rémségek idején. Mindhiába! 1920-ban és 22-ben még csak üzlethelyiséget sem tudtak neki szerezni a különböző lakásügyi hatóságok!...
Pályázott a Margitsziget fodrászüzemére is. Hiába!... Nem ő kapta meg. Pedig a háború idején olyan urak keresték fel a szarajevói nap magyar hősét, mint Harrach gróf titkos tanácsos, aki Paar gróf főhadsegéd nevében érdeklődött: nincsen-e kívánsága?
Marossy borbélymester volt Szarajevóban és a Miljacka partján állt a kisfiával, mikor a trónörököspár autója arra haladt. Mikor meglátta a közelében lévő Czabrinovics kezében a bombát, feléje ugrott, mire az ijedtében rossz irányba vetette a pokolgépet, majd menekülni próbált és leugrott a patak négy méter mély medrébe, ahol a hátára esett. Marossy utána ugrott és abban a percben vetette rá magát, mikor a merénylő a brovningját akarta használni. Néhány perc múlva egy bosnyák detektív ugrott utánuk és le akarta lőni a bombavetőt. Mit csinál? - üvöltötte Marossy - élve kell elfogni! - Segített becipelni a banditát a rendőrségre, majd az uccára ment és abban a percben ért az Appel-quaire, mikor Princip Gavrilo gyilkos fegyvere eldördült.
A tömeg rávetette magát a fanatikus diákra, széjjel akarták tépni, de Marossy kiszabadította a gyilkost, ahogyan mondja:
- Tudtam, hogy élve kell elfogni....Ha széttépik, a többi mindent erre, a halottra kent volna...
A szomorú napnak a magyar borbély a hőse! Megrohanják az ujságírok. Bécsből, Budapestről minden szerkesztőség vele akar beszélni... Az után jön a nagy pör: Marossy a koronatanú
Háború... Katona lesz... Érdemei miatt népfelkelő hadnaggyá nevezik ki és Harrach gróf megígéri, hogy a háború után állást kap az udvarnál.
Az összeomlása idején Kövess tábornagy futárja....Azután hazamegy, beáll megint a szarajevói borbélyüzletbe. Földönfutó lesz és az is marad, mert magyar földön nem jut neki egy üres üzlethelyiség sem. Most annyi a vágya, hogy ne árverezzék el a kis oravicai boltját. És hogy a szarajevói merénylet 20-ik évfordulóján - felolvasást tarthasson Budapesten.
Egy szemtanú. Egy részese a nagy drámának. Legalább egy felolvasást. Legalább ennek a dicsősége legyen az övé. Legalább ennyi elismerés. Megérdemelné!
Véd- és dacszövetséget köt Franciaország és Oroszország a németek ellen
1934 május
Párizs, május 21.
Barthou külügyminiszter vasárnap éjjel visszaérkezett Genfből és hétfőn összeült a minisztertanács, hogy meghallgassa jelentését azokról a nagyfontosságú tárgyalásokról, amelyeket Litvinov orosz külügyminiszterrel folytatott.
Most már kétségtelen és hivatalos helyen sem titkolják, hogy közvetlenül küszöbön áll a katonai véd- és dacszövetség megkötése Franciaország és a szovjet között. A szövetség lényege ugyanaz, mint a cári Oroszország és Franciaország között 1912-ben megkötött szövetségé: Németország ellen irányul! A legjobban a Newyork Herald párizsi kiadása van tájékoztatva a kérdésről.
A lap genfi jelentése úgy szól, hogy a francia és az orosz kormány kölcsönös segélynyujtásra kötelezik magukat, ha a másik államot támadás érné és a katonai szerződéshez való csatlakozáshoz felszólítják Olaszországot, Belgiumot, Lengyelországot, a balti államokat, sőt később Angliát is.
Párizst meglepte a genfi magyar panasz
1934 május
Párizs, május 13.
A magyar kormány panasza a Népszövetséghez a jugoszláv határsértések miatt francia politikai körökben a meglepetés erejével hatott. A francia sajtó kommentárjaiból megállapítható, hogy erre a lépésre egyáltalában nem számítottak.
A Petit Parisien azt írja, hogy francia népszövetségi körökben a lépés politikai célzatát abban látják, hogy a magyar kormány új törést akar adni a revíziós propagandának.
Az Echo de Paris szerint a magyar lépés mögött az olasz kormány áll, amely előre tájékoztatva volt. A lapok egyértelműen azt a véleményüket fejezik ki, hogy a petíció hossza vizsgálatot igényel és a kérdés érdemével csak a Népszövetség őszi tanácsülése foglalkozhat.
Genf, május 13.
Népszövetségi körökben vasárnap sokat beszéltek a magyar kormány jegyzékéről, amely a jugoszláv-magyar határ mellett előfordult súlyos incidenseket sorolja fel. A magyar jegyzék huszonöt gépelt oldalon és nyolcvannyolc mellékleten tárgyalja a határsértéseket, zaklatásokat, kiutasításokat és a sűrű fegyverhasználatot, amelyek számos áldozatot követeltek és amelyeknek rendes diplomáciai úton való rendezése nem sikerült. A jegyzék a népszövetségi alapokmány 11. cikkelyére hivatkozva hívja fel a tanács figyelmét ezekre az eseményekre, amelyek a két ország egyetértését és a béke zavartalanságát fenyegetik.
Róma, május 13.
A vasárnapi lapok részletes tudósításokat közölnek a Genfben benyujtott magyar panaszról. A Messegero szerint a hivatalos népszövetségi kommüniké szibillai titokzatossága feltűnést keltett.
Tudomásunkra jutott - írja a lap - hogy a hivatalos közleményt a Népszövetség két tisztviselője Fotics jugoszláv meghatalmazott a miniszterrel együtt szerkesztette meg.
A román parasztpárt diktatúrát tanácsol a királynak, de Tatarescu azt mondja, hogy kormányon marad
1934 május
Bukarestből jelentik:
Vasárnap a lappangó kormányválság kulisszái mögül kiszivárgó hírek arról szólnak, hogy az Averescu-féle diktatúra terve háttérbe szorul. Az agg tábornagy vállalkozását a legtekintélyesebb politikusok helytelenítik, Angelescu pénzügyminiszter máris visszautasította a neki felajánlott pénzügyi tárcát, sőt Averescu Jorgától és Vajda volt miniszterelnöktől is kosarat kapott.
Tatarescu miniszterelnök vasárnapi kihallgatása után a királyi palotából távozva, jókedvűen közölte az ujságírókkal, hogy nem lesz kormányváltozás. A diktatúra eszméit a nemzeti parasztpárt részéről vetették fel, amelynek két lapja vasárnapi vezércikkében is arra figyelmezteti Károly királyt, hogy a diktatúra az egyedüli orvosság a válság leküzdésére.
Mindenütt rossz, de a legkevésbbé rossz: otthon
1934 május
A mai sivár időkben még a közmondások is megváltoznak.
Valamikor ugy szólt a közmondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, ma már ugy mondják, hogy mindenütt rossz, de a legkevésbé rossz - otthon. Azokat, az itthoni elégedetleneket, akik egyre csak azt hajtogatják, hogy sehol a világon nem olyan rossz, mint itt nálunk, szeretnénk egyszer elvinni a budapesti kivándorlókat és visszavándorlókat védő irodába és szeretnők megmutatni nekik a külföldről érkezett leveleket, amelyek mind azt igazolják, hogy mennyire nem rózsásak a viszonyok másutt sem, sőt hogy itthon még mindig jobb dolgunk van, mintha vándorbotot vennénk a kezünkbe és kivándorolnánk akár Európába egyik-másik államába, akár Észak-vagy Délamerikába.
Külföldre szakadt magyarjaink panaszaikkal és ügyes-bajos dolgaikkal a védőirodához fordulnak vagy közvetlenül, vagy pedig a magyar konzulátus utján. És az a posta, amibe alkalmunk volt betekintést nyerni, több, mint szomorú. Egy-egy jajkiáltás minden egyes levél.
A kivándorlók között két kategóriát kell felállítani: a régebben kivándoroltakat s azokat, akik a legutolsó két-három esztendő alatt kerültek ki a külföldre. A régi kivándoroltak között természetesen számosan vannak olyanok, akik keserves munkával és nagy-nagy szorgalommal vagyont szereztek. Ezek természetesen ma is jól bírják magukat, s ha a honvágy hazahozza őket, mint pénzes amerikások érkeznek meg, akik attól teszik függővé, hogy itthon maradnak-e vagy sem, vajjon találnak-e nálunk megfelelő elhelyezkedést, vagy inkább vállalkozási lehetőséget.
Magától értetődik, hogy nyitott kérdés, vajjon ezek az emberek, akik még a régi jobb világban kerültek ki a külföldre, ugyanannyi szorgalommal és ugyanannyi munkával mint odakünn, itthon nem értek volna-e el ugyanilyen eredményt? Talán igen, de a legtöbb esetben nem, mert a magyarnak, akár városi, akár falusi ember, régi rossz tulajdonsága, hogy itthon kevésbbé veszi komolyan az életet, mint odakünn az idegenben.
Minden állam kötelezze magát, hogy megvédi szomszédai határát! - ez a legújabb francia terv
1934 június
Genf, június 3.
Vasárnap szakadatlan tanácskozások folytak a leszerelési delegátusok közt és este a helyzetet valamivel kedvezőbben ítélik meg.
A török külügyminiszter tudvalevőleg regionális szerződések megkötésének eszméjét vetette fel és ebbe a tervbe kapcsolódva Barthou francia külügyminiszter olyan megállapodások megkötétés ajánlja, amelynek minden államot köteleznének arra, hogy szomszédai határát támadás esetén megvédje.
Németországot is felszólítanák a szerződés aláírására és ha ezt megteszi, úgy véglegesen elismerik egyenjogúságát és azt a jogát is, hogy tetszése szerint, korlátlanul fegyverkezhessen.
Barthou azt óhajtja, hogy a leszerelési konferencia politikai bizottsága haladéktalanul fogjon munkához és kezdje meg az ő elgondolásának megvalósítását. A leszerelési konferencia problémainak megvitatásánál az olaszok továbbra is a teljes tartózkodás álláspontján vannak.
A francia ötlettel szemben olasz részről rámutatnak arra, hogy a szomszédos határokat megvédelmező szerződéshez semmiesetre sem járulhatnának hozzá azok az államok, amelyek a békeszerződések revizióját kívánják.
London, június 3.
A vasárnapi lapok azt írjak, hogy csak a miniszterközi leszerelési bizottság hétfői ülésén döntenek majd abban a kérdésben, hogy Sir John Simon külügyminiszter visszatérjen-e Genfbe, vagy sem? Néhány lap célzást tesz arra, hogy további angol-francia diplomáciai tárgyalások lesznek. Általában megállapítható, hogy az angol sajtó a leszerelési probléma tekintetében nem helyezkedik annyira pesszimisztikus álláspontra, mint eddig.
Bécsben minden megtörtént Ottó trónralépésének előkészítésére
1934 június
A görögkeleti román egyház budapesti elnöke Orz György ny. főkapitány helyettes és titkára dr. Alexis György egyetemi tanár az egyház nevében bejelentették a főkapitányság bűnügyi osztályán, hogy a múlt hét végén elhunyt Bogoeviczi Ghenádie György görögkeleti főesperes mintegy kétszázezer pengős hagyatékát ismeretlen tettesek ellopták.
A bejelentés szerint a gazdag görögkeleti főpap ingó és ingatlan vagyonát az egyházra hagyta, de a végrendelet titokzatos körülmények között eltűnt, és nyoma veszett Bogoeviczi vagyonának is.
A feltűnést keltő feljelentés alapján a rendőség azonnal elrendelte a nyomozást: a lopási osztályon Szathmáry detektívcsoportja látott munkához s kihallgatta Orz főkapitány helyettest, Alexis tanárt és a görögkeleti egyház többi vezető tényezőjét.
Ezek a tanuk egyhangúlag azt állítják, hogy Bogoeviczi Ghenádie György ismételten és ünnepélyesen kijelentette, hogy vagyonát a görögkeleti egyházra hagyja. A főpap titkos fali pénzszekrényben tartotta készpénzvagyonát és értékpapírjait.
Az egyház képviselői a hagyatéki tárgyaláson be is akarták jelenteni igényüket a pénzszekrény tartalmára, a tárgyaláson azonban kiderült, hogy a pénzszekrény üres. A készpénznek, takarékbetétkönyvnek nyoma veszett.
Ekkor megállapították, hogy a főpap takarékbetétkönyvei Bogoeviczi unokahúgához, Bradovka Béláné, Bogoeviczi Máriához kerültek, aki azt állította, hogy haldokló nagybátyja személyesen adta át neki betétkönyveit, hogy így még életében gondoskodjék róla. Ezzel szemben az egyházi tényezők határozottan állítják, hogy Bogoeviczi már régebben gondoskodott unokahúgáról, mert amikor arról beszélt, hogy az egyházra hagyja a vagyonát, kijelentette azt is, hogy rokonait már régebben kielégítette.
Kihallgatták a főesperes unokahúgát, Bradovka Bélánét, aki elmondotta, hogy mialatt nagybátyja válságos állapotban az Erti-szanatóriumban feküdt, ő és férje önfeláldozóan ápolták az idős főpapot, minden percüket mellette töltötték. A menthetetlen Bogoeviczit a mentők betegségének utolsó fázisában visszaszállították Holló ucca 10. szám alatti lakására.
A halálos beteg utolsó napjai egyikén váratlanul felkelt ágyából s ezután regényes jelenet következett: a főpap, aki érezte, hogy halála közeledik, a lakásból a görögkeleti kápolnához vezető folyosóhoz vezette húgát. A folyosó falán egy kép függött. A képet leakasztották a szögről, mögötte a falban látszott a beépített pénzszekrény titkos zára. Ezt kinyitotta a főpap és átnyújtotta húgának a rekeszben őrzött két takarékbetétkönyvet, melyek közül az egyik 24 ezer, a másik 43 ezer pengőről szólt.
Átadott egy elismervényt is, melyet Bradovkáné adott nagybátyjának egy ötezer és egy ezerötszáz pengős kölcsönről. Azt mondta a nagybácsi, hogy azt a nyugtát is megsemmisítheti. A nagybeteg ezután bezárta a pénzszekrényt, a képet vissza akasztották helyére és a bőröndöt Bogoeviczi halálos ágya mellé tették.
A rendőrség a további nyomozás során azután megállapította, hogy Bradovkáék öt betétkönyvben összesen hatvanhétezer pengőt helyeztek el különböző budapesti bankokban. Bogoeviczi halála után ugyanis Bradovkáné kivette a két betétkönyv értékét és Aurora, Lívia, Ilona, Zsófia és Mária jelszavak alatt újra elhelyezte a pénzt pesti pénzintézeteknél.
Az öt betétkönyv természetesen a főkapitányság osztályának letétjébe került. Bradovkáék vallomása alapján kihallgatták még Botos Frigyest, az elhunyt főpap volt alkalmazottját és feleségét, akik azt vallották, hogy Bradovka és Bradovkáné előadása megfelel a tényállásnak.
A rendőrség azonban Botosék vallomásával nem tekinthette tisztázottnak a görögkeleti főpap hagyatékának titokzatos ügyét, mert a nyomozás adatai szerint a főesperes életének utolsó heteiben teljesen elvesztette testi és szellemi erejét, betegsége súlyosan megtörte és a haldokló ember elhatározásra és cselekvésre képtelen volt. Egyébként is más érdekes vallomás is elhangzott Bogoeviczi utolsó napjainak megrázó lefolyásáról. Az egyik tanú szerint a főesperes ugyanis rövid idővel halála előtt felült ágyában és unokahúgát szólította:
- Rica, Rica, - suttogta a haldokló - hol vannak a papírjaim?
Hogy ezután mi történt, azt nem tudta a tanú megmondani.
Egy másik tanú meg éppenséggel azt állítja, hogy hónapokkal azelőtt látta a főesperes végrendeletét, mely az egyház javára szólt.
A rendőrség most a budapesti nagybankoknál igyekszik megállapítani, hogy Bogoeviczinek a Bradovkánéhoz került két takarékbetétkönyven kívül voltak-e más hasonló nagy összegről szóló betétei. Ugyanakkor a főkapitányság nyomozást folytat az irányban is, hogy Bradovkáné koronatanújának, Botos Frigyesnek előéletét feltárja...
A görögkeleti román egyházközség hívei nagy izgalommal várják, hogy a bűnügy befejezése után az egyház birtokába kerül-e az elhunyt főesperes vagyona, vagy pedig le kell mondani a hagyatékról, melyet a főpap életében egyházának ígért s állítólag arra is hagyományozott....
Ottó szenzációs politikai nyilatkozata
1934 április
Madrid, április 29.
Az El Sol című madridi lapban Knickerboker amerikai ujságíró Ottó királyfival folytatott rendkívül érdekes beszélgetését közli.
Ottó a feltünést keltő nyilatkozata során lesujtóan nyilatkozott a nemzeti szocializmusról, amely - mint mondotta - olyan erőszakos és durva eszközöket alkalmaz, amelyeket a mai modern kultúrában nevelkedett népek nem viselhetnek el.
Az a véleménye, hogy a nemzeti szocializmust a bolsevizmustól csak egy lépés választja el!
A Habsburg trón restaurációja - fejezte be nyilatkozatát - nem jelentheti a multnak teljes egészében való visszaállítását. A restaurációnak a jelenlegi tények alapján kell bekövetkeznie és nem úgy, ahogy húsz évvel ezelőtt volt.
Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának magyar koronatanuja
1934 április
Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának magyar ,,koronatanuja”, aki elfogta a bombamerénylőt, oravicai kis borbélyműhelyében retteg a végrehajtótól
Oravica, március 16.
Kerekképű, mosolygós férfi Marossy Károly oravicai fodrászmester, éppen úgy hajlong és kedveskedik ritka - sajnos nagyon ritka! - vendégei előtt, mint más kollégái. Senki sem tudja róla, hogy a világtörténelem egyik megrázó és sorsdöntő drámájában milyen fontos szerepe volt.
Marossy fogta el ugyanis Szarajevóban 1914. június 28-án Czabrinovicsot, a bombamerénylőt, akinek nem sikerült megölni Ferenc Ferdinánd trónörököst. Fél óra múlva pedig ő mentette meg annak a Principnek az életét, akinek viszont sikerült leteríteni a trónörököst és a feleségét.
Marossy napról-napra várja, hogy megperdüljön a dob a boltja fölött. Panaszolja, hogy az oravicai magyarok nem támogatják. Nemrég őrzővállalatot alapított. Mikor már jól ment az üzlete, egyszerűen megvonták tőle az engedélyét. Próbált szerencsét Budapesten is. Hivatkozott 14 hadi kitüntetésére, bemutatta okmányait, amelyek bizonyítják hősies, férfias szerepét a szarajevói rémségek idején. Mindhiába! 1920-ban és 22-ben még csak üzlethelyiséget sem tudtak neki szerezni a különböző lakásügyi hatóságok!...
Pályázott a Margitsziget fodrászüzemére is. Hiába!... Nem ő kapta meg. Pedig a háború idején olyan urak keresték fel a szarajevói nap magyar hősét, mint Harrach gróf titkos tanácsos, aki Paar gróf főhadsegéd nevében érdeklődött: nincsen-e kívánsága?
Marossy borbélymester volt Szarajevóban és a Miljacka partján állt a kisfiával, mikor a trónörököspár autója arra haladt. Mikor meglátta a közelében lévő Czabrinovics kezében a bombát, feléje ugrott, mire az ijedtében rossz irányba vetette a pokolgépet, majd menekülni próbált és leugrott a patak négy méter mély medrébe, ahol a hátára esett. Marossy utána ugrott és abban a percben vetette rá magát, mikor a merénylő a brovningját akarta használni. Néhány perc múlva egy bosnyák detektív ugrott utánuk és le akarta lőni a bombavetőt. Mit csinál? - üvöltötte Marossy - élve kell elfogni! - Segített becipelni a banditát a rendőrségre, majd az uccára ment és abban a percben ért az Appel-quaire, mikor Princip Gavrilo gyilkos fegyvere eldördült.
A tömeg rávetette magát a fanatikus diákra, széjjel akarták tépni, de Marossy kiszabadította a gyilkost, ahogyan mondja:
- Tudtam, hogy élve kell elfogni....Ha széttépik, a többi mindent erre, a halottra kent volna...
A szomorú napnak a magyar borbély a hőse! Megrohanják az ujságírok. Bécsből, Budapestről minden szerkesztőség vele akar beszélni... Az után jön a nagy pör: Marossy a koronatanú
Háború... Katona lesz... Érdemei miatt népfelkelő hadnaggyá nevezik ki és Harrach gróf megígéri, hogy a háború után állást kap az udvarnál.
Az összeomlása idején Kövess tábornagy futárja....Azután hazamegy, beáll megint a szarajevói borbélyüzletbe. Földönfutó lesz és az is marad, mert magyar földön nem jut neki egy üres üzlethelyiség sem. Most annyi a vágya, hogy ne árverezzék el a kis oravicai boltját. És hogy a szarajevói merénylet 20-ik évfordulóján - felolvasást tarthasson Budapesten.
Egy szemtanú. Egy részese a nagy drámának. Legalább egy felolvasást. Legalább ennek a dicsősége legyen az övé. Legalább ennyi elismerés. Megérdemelné!
Véd- és dacszövetséget köt Franciaország és Oroszország a németek ellen
1934 május
Párizs, május 21.
Barthou külügyminiszter vasárnap éjjel visszaérkezett Genfből és hétfőn összeült a minisztertanács, hogy meghallgassa jelentését azokról a nagyfontosságú tárgyalásokról, amelyeket Litvinov orosz külügyminiszterrel folytatott.
Most már kétségtelen és hivatalos helyen sem titkolják, hogy közvetlenül küszöbön áll a katonai véd- és dacszövetség megkötése Franciaország és a szovjet között. A szövetség lényege ugyanaz, mint a cári Oroszország és Franciaország között 1912-ben megkötött szövetségé: Németország ellen irányul! A legjobban a Newyork Herald párizsi kiadása van tájékoztatva a kérdésről.
A lap genfi jelentése úgy szól, hogy a francia és az orosz kormány kölcsönös segélynyujtásra kötelezik magukat, ha a másik államot támadás érné és a katonai szerződéshez való csatlakozáshoz felszólítják Olaszországot, Belgiumot, Lengyelországot, a balti államokat, sőt később Angliát is.
Párizst meglepte a genfi magyar panasz
1934 május
Párizs, május 13.
A magyar kormány panasza a Népszövetséghez a jugoszláv határsértések miatt francia politikai körökben a meglepetés erejével hatott. A francia sajtó kommentárjaiból megállapítható, hogy erre a lépésre egyáltalában nem számítottak.
A Petit Parisien azt írja, hogy francia népszövetségi körökben a lépés politikai célzatát abban látják, hogy a magyar kormány új törést akar adni a revíziós propagandának.
Az Echo de Paris szerint a magyar lépés mögött az olasz kormány áll, amely előre tájékoztatva volt. A lapok egyértelműen azt a véleményüket fejezik ki, hogy a petíció hossza vizsgálatot igényel és a kérdés érdemével csak a Népszövetség őszi tanácsülése foglalkozhat.
Genf, május 13.
Népszövetségi körökben vasárnap sokat beszéltek a magyar kormány jegyzékéről, amely a jugoszláv-magyar határ mellett előfordult súlyos incidenseket sorolja fel. A magyar jegyzék huszonöt gépelt oldalon és nyolcvannyolc mellékleten tárgyalja a határsértéseket, zaklatásokat, kiutasításokat és a sűrű fegyverhasználatot, amelyek számos áldozatot követeltek és amelyeknek rendes diplomáciai úton való rendezése nem sikerült. A jegyzék a népszövetségi alapokmány 11. cikkelyére hivatkozva hívja fel a tanács figyelmét ezekre az eseményekre, amelyek a két ország egyetértését és a béke zavartalanságát fenyegetik.
Róma, május 13.
A vasárnapi lapok részletes tudósításokat közölnek a Genfben benyujtott magyar panaszról. A Messegero szerint a hivatalos népszövetségi kommüniké szibillai titokzatossága feltűnést keltett.
Tudomásunkra jutott - írja a lap - hogy a hivatalos közleményt a Népszövetség két tisztviselője Fotics jugoszláv meghatalmazott a miniszterrel együtt szerkesztette meg.
A román parasztpárt diktatúrát tanácsol a királynak, de Tatarescu azt mondja, hogy kormányon marad
1934 május
Bukarestből jelentik:
Vasárnap a lappangó kormányválság kulisszái mögül kiszivárgó hírek arról szólnak, hogy az Averescu-féle diktatúra terve háttérbe szorul. Az agg tábornagy vállalkozását a legtekintélyesebb politikusok helytelenítik, Angelescu pénzügyminiszter máris visszautasította a neki felajánlott pénzügyi tárcát, sőt Averescu Jorgától és Vajda volt miniszterelnöktől is kosarat kapott.
Tatarescu miniszterelnök vasárnapi kihallgatása után a királyi palotából távozva, jókedvűen közölte az ujságírókkal, hogy nem lesz kormányváltozás. A diktatúra eszméit a nemzeti parasztpárt részéről vetették fel, amelynek két lapja vasárnapi vezércikkében is arra figyelmezteti Károly királyt, hogy a diktatúra az egyedüli orvosság a válság leküzdésére.
Mindenütt rossz, de a legkevésbbé rossz: otthon
1934 május
A mai sivár időkben még a közmondások is megváltoznak.
Valamikor ugy szólt a közmondás, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, ma már ugy mondják, hogy mindenütt rossz, de a legkevésbé rossz - otthon. Azokat, az itthoni elégedetleneket, akik egyre csak azt hajtogatják, hogy sehol a világon nem olyan rossz, mint itt nálunk, szeretnénk egyszer elvinni a budapesti kivándorlókat és visszavándorlókat védő irodába és szeretnők megmutatni nekik a külföldről érkezett leveleket, amelyek mind azt igazolják, hogy mennyire nem rózsásak a viszonyok másutt sem, sőt hogy itthon még mindig jobb dolgunk van, mintha vándorbotot vennénk a kezünkbe és kivándorolnánk akár Európába egyik-másik államába, akár Észak-vagy Délamerikába.
Külföldre szakadt magyarjaink panaszaikkal és ügyes-bajos dolgaikkal a védőirodához fordulnak vagy közvetlenül, vagy pedig a magyar konzulátus utján. És az a posta, amibe alkalmunk volt betekintést nyerni, több, mint szomorú. Egy-egy jajkiáltás minden egyes levél.
A kivándorlók között két kategóriát kell felállítani: a régebben kivándoroltakat s azokat, akik a legutolsó két-három esztendő alatt kerültek ki a külföldre. A régi kivándoroltak között természetesen számosan vannak olyanok, akik keserves munkával és nagy-nagy szorgalommal vagyont szereztek. Ezek természetesen ma is jól bírják magukat, s ha a honvágy hazahozza őket, mint pénzes amerikások érkeznek meg, akik attól teszik függővé, hogy itthon maradnak-e vagy sem, vajjon találnak-e nálunk megfelelő elhelyezkedést, vagy inkább vállalkozási lehetőséget.
Magától értetődik, hogy nyitott kérdés, vajjon ezek az emberek, akik még a régi jobb világban kerültek ki a külföldre, ugyanannyi szorgalommal és ugyanannyi munkával mint odakünn, itthon nem értek volna-e el ugyanilyen eredményt? Talán igen, de a legtöbb esetben nem, mert a magyarnak, akár városi, akár falusi ember, régi rossz tulajdonsága, hogy itthon kevésbbé veszi komolyan az életet, mint odakünn az idegenben.
Minden állam kötelezze magát, hogy megvédi szomszédai határát! - ez a legújabb francia terv
1934 június
Genf, június 3.
Vasárnap szakadatlan tanácskozások folytak a leszerelési delegátusok közt és este a helyzetet valamivel kedvezőbben ítélik meg.
A török külügyminiszter tudvalevőleg regionális szerződések megkötésének eszméjét vetette fel és ebbe a tervbe kapcsolódva Barthou francia külügyminiszter olyan megállapodások megkötétés ajánlja, amelynek minden államot köteleznének arra, hogy szomszédai határát támadás esetén megvédje.
Németországot is felszólítanák a szerződés aláírására és ha ezt megteszi, úgy véglegesen elismerik egyenjogúságát és azt a jogát is, hogy tetszése szerint, korlátlanul fegyverkezhessen.
Barthou azt óhajtja, hogy a leszerelési konferencia politikai bizottsága haladéktalanul fogjon munkához és kezdje meg az ő elgondolásának megvalósítását. A leszerelési konferencia problémainak megvitatásánál az olaszok továbbra is a teljes tartózkodás álláspontján vannak.
A francia ötlettel szemben olasz részről rámutatnak arra, hogy a szomszédos határokat megvédelmező szerződéshez semmiesetre sem járulhatnának hozzá azok az államok, amelyek a békeszerződések revizióját kívánják.
London, június 3.
A vasárnapi lapok azt írjak, hogy csak a miniszterközi leszerelési bizottság hétfői ülésén döntenek majd abban a kérdésben, hogy Sir John Simon külügyminiszter visszatérjen-e Genfbe, vagy sem? Néhány lap célzást tesz arra, hogy további angol-francia diplomáciai tárgyalások lesznek. Általában megállapítható, hogy az angol sajtó a leszerelési probléma tekintetében nem helyezkedik annyira pesszimisztikus álláspontra, mint eddig.
Bécsben minden megtörtént Ottó trónralépésének előkészítésére
1934 június
 |
| Ottó királyfi és Sigray Antal gr. |
Párizs, július 10.
A vasárnapi párizsi lapok újból arról írnak, hogy az osztrák fővárosban koronázásra készülnek. Az Oeuvre cseh forrásra hivatkozva, azt az értesülését közli, hogy Bécsben már minden megtörtént Ottó trónralépésének előkészítésére.
Dollfuss szövetségi kancellár, Innitzer bécsi hercegérsek és Starhemberg herceg alkancellár állítólag már minden részletre vonatkozólag megállapodtak a Bécsbe visszaérkezett Jenő főherceggel. A lap szerint Olaszország sem ellenzi majd a restaurációt, tekintettel arra, hogy Ottó királyfinak szánták az olasz királyi pár legfiatalabb leányát.
Dollfuss szövetségi kancellár Miklas szövetségi elnök helyébe átmenetileg Jenő főherceget akarja ültetni.
A lap ezután beszámol arról az értesüléséről is, hogy Csehszlovákia a restauráció végrehajtása esetére a diplomáciai összeköttetés megszakításával fenyegetődzik s azt állítja, hogy Csehszlovákián kívül Jugoszlávia sem hajlandó belenyugodni a restaurációba s a két ország még attól se riad vissza, hogy csapatait mozgósítsa.
Ebben az esetben aligha valósulhat meg a restauráció, mert Olaszország nem lesz hajlandó egy olyan akció támogatására, amellyel Németország is a leghatározottabban szembehelyezkedik.
A Petit Parisien a vasárnap Párizsban érkezett Jeftics jugoszláv külügyminiszter utazását is kapcsolatba hozza a Habsburg-restauráció kérdésével és azt állítja, hogy Jeftics elsősorban erről a kérdésről tárgyal majd Barthou külügyminiszterrel, hangsúlyozva, hogy a Habsburg-restaurációt semmi körülmények között sem fogadja el és hogy az osztrák probléma megoldását a belgrádi kormány csakis Franciaország, a kisantant, Olaszország és Németország együttműködésével tudja elképzelni.
Bethlen István üzenete Debrecenből a magyar-román kérdésről
1934 június
Debrecen. június 3.
Vasárnap a jól kikerült Tiszántúli Ipari Vásár méreteit erősen felduzzasztotta a Debrecenbe érkező vendégtömeg, amelyet a filléres gyorsok hoztak az ország különböző részeiből. A vásár megtekintésére Debrecenbe érkezett gróf Bethlen István is, akit Szudy Elemér és Pásint Ödön kisértek el. Délelőtt zászlóavató díszközgyűlést tartott a Székely Társaság.
- Kovász akarunk lenni - mondotta itt rugonfalvi Kiss István -, vestatűz, amely tisztít, lelkiismeret, amely pillanatnyi nyugtot sem ad! Az első zászlószöget gróf Bethlen István verte be a következő szavak kíséretében: „Az erdélyi magyar lélek soha nem bízza el magát, ezért soha nem csügged és ezen az úton győzni fog.”
Ezután gróf Teleki Pál elnöklete alatt megkezdődött az országos székely értekezlet:
- Az állam fogalmát - mondotta Teleki - úgy határozzák meg a jogtudósok: nép, föld és szervezet. A földet elvehették, de az erdélyi föld, amelyből lettünk, mindnyájunkban tovább él. A nép mi vagyunk: Erdély népe maradtunk ma is. Ha összejövünk, ha szervezetbe lépünk, az államgondolat hordozói vagyunk...
Kolozsváry Bálint egyetemi tanár kifejtette, hogy a harmadik generációt. amelynek bölcsője nem az erdélyi földben ringott, újra meg kell hódítani az erdélyi gondolatnak. Darkó Jenő egyetemi tanár felszólatásával ért véget az értekezlet, melyet délben az Angol királynő-vendéglőben többszázterítékes bankett követett. Darkó tanár a kormányzót köszöntötte fel. Bartha Károly gróf Bethlen Istvánt, Benkő Géza gróf Teleki Pált üdvözölte.
A felköszöntőre gróf Bethlen István a következő beszéddel válaszolt:
- Az európai viszonyok úgy alakulnak, hogy talán hamarabb látja be a román faj, hogy a magyar nemzettel való kiegyezés számára az egyedüli életlehetőség.
Amíg azt belátják, teljesítsük a nemzeti hivatásunkat az egész vonalon, tekintet nélkül arra, hogy elfogadja-e valaki vagy sem a kinyujtott békejobbot? Én úgy látom, hogy ez utolsó két évben a reviziói kérdése került előtérbe és ennek rovására elhanyagoltuk a kisebbségi kérdést. Senki sem jósolhatja meg, mikor következik be a revízió, lehet, hogy még évek választanak el tőle. Amilyen mértékben helyeztük előtérbe a revizió kérdését, oly mértékben súlyosbodott fajtestvéreink helyzete.
Elsőrendű kötelessége a magyar társadalomnak és a magyar kormánynak, hogy minden eszközzel erdélyi, felvidéki és délvidéki testvéreink segítségére siessen, mert ennek a magyarságnak sorsa válságosra fordult. Ha nem tesszük meg segítségünkre a mi kötelességünket, hiába lenne revízió, mert olyan területeket kapnánk, ahol nem lesz többé magyar.
Ha az alföldi magyarság nem gondoskodik arról, hogy fajtestvéreink kultúrája a határokon túl fentartható legyen, e nemzet nem történelmi nemzet többé, hanem elmerül a körülötte élő és virágzó győztes szomszédok között.
Nem óhajtok e helyen szembeszállni Seton Watson személyes támadásaival, mert a személyeskedés a gyengeség jele. De egyet mégis mondani kívánok. Lehet, hogy a kisebbségi kérdés kifejlesztése révén sokat fognak javítani Európa mai helyzetén. Kérdem azonban, miért nem kezdik meg? Mert ha megtennék és valóban eltűnnének a határok ezen az úton, akkor ki lesz az a bolond, aki a határok megváltoztatásáért küzd? Én még azt sem kívánom Seton Watsontól, hogy a kisebbségi jogok teljes végrehajtását követelje az utódállamoktól, csak egyet követelek tőle: tegye lehetővé, hogy az itt élő magyarság elismerje Erdélyben, Felvidéken és Délvidéken élő testvéreit.
Debrecen mai mozgalmas vasárnapjának eseményei közé tartozik, hogy a kollégiumban megnyílt a rendkívül érdekes könyvkiállítás, amelynek keretében az ősi könyvtár ritkaságait mutatják be a közönségnek. A városházán az amatőr-fényképészek országos kiállítását nyitották meg és megkezdődött az eszperantókongresszus is. Este a Magyar Búzavirág népművészeti csoportjainak szabadtéri előadásait tartották meg a kollégium hatalmas udvarán rendkívüli sikerrel.
Forrás: huszadikszazad.hu
A vasárnapi párizsi lapok újból arról írnak, hogy az osztrák fővárosban koronázásra készülnek. Az Oeuvre cseh forrásra hivatkozva, azt az értesülését közli, hogy Bécsben már minden megtörtént Ottó trónralépésének előkészítésére.
Dollfuss szövetségi kancellár, Innitzer bécsi hercegérsek és Starhemberg herceg alkancellár állítólag már minden részletre vonatkozólag megállapodtak a Bécsbe visszaérkezett Jenő főherceggel. A lap szerint Olaszország sem ellenzi majd a restaurációt, tekintettel arra, hogy Ottó királyfinak szánták az olasz királyi pár legfiatalabb leányát.
Dollfuss szövetségi kancellár Miklas szövetségi elnök helyébe átmenetileg Jenő főherceget akarja ültetni.
A lap ezután beszámol arról az értesüléséről is, hogy Csehszlovákia a restauráció végrehajtása esetére a diplomáciai összeköttetés megszakításával fenyegetődzik s azt állítja, hogy Csehszlovákián kívül Jugoszlávia sem hajlandó belenyugodni a restaurációba s a két ország még attól se riad vissza, hogy csapatait mozgósítsa.
Ebben az esetben aligha valósulhat meg a restauráció, mert Olaszország nem lesz hajlandó egy olyan akció támogatására, amellyel Németország is a leghatározottabban szembehelyezkedik.
A Petit Parisien a vasárnap Párizsban érkezett Jeftics jugoszláv külügyminiszter utazását is kapcsolatba hozza a Habsburg-restauráció kérdésével és azt állítja, hogy Jeftics elsősorban erről a kérdésről tárgyal majd Barthou külügyminiszterrel, hangsúlyozva, hogy a Habsburg-restaurációt semmi körülmények között sem fogadja el és hogy az osztrák probléma megoldását a belgrádi kormány csakis Franciaország, a kisantant, Olaszország és Németország együttműködésével tudja elképzelni.
Bethlen István üzenete Debrecenből a magyar-román kérdésről
1934 június
Debrecen. június 3.
Vasárnap a jól kikerült Tiszántúli Ipari Vásár méreteit erősen felduzzasztotta a Debrecenbe érkező vendégtömeg, amelyet a filléres gyorsok hoztak az ország különböző részeiből. A vásár megtekintésére Debrecenbe érkezett gróf Bethlen István is, akit Szudy Elemér és Pásint Ödön kisértek el. Délelőtt zászlóavató díszközgyűlést tartott a Székely Társaság.
- Kovász akarunk lenni - mondotta itt rugonfalvi Kiss István -, vestatűz, amely tisztít, lelkiismeret, amely pillanatnyi nyugtot sem ad! Az első zászlószöget gróf Bethlen István verte be a következő szavak kíséretében: „Az erdélyi magyar lélek soha nem bízza el magát, ezért soha nem csügged és ezen az úton győzni fog.”
Ezután gróf Teleki Pál elnöklete alatt megkezdődött az országos székely értekezlet:
- Az állam fogalmát - mondotta Teleki - úgy határozzák meg a jogtudósok: nép, föld és szervezet. A földet elvehették, de az erdélyi föld, amelyből lettünk, mindnyájunkban tovább él. A nép mi vagyunk: Erdély népe maradtunk ma is. Ha összejövünk, ha szervezetbe lépünk, az államgondolat hordozói vagyunk...
Kolozsváry Bálint egyetemi tanár kifejtette, hogy a harmadik generációt. amelynek bölcsője nem az erdélyi földben ringott, újra meg kell hódítani az erdélyi gondolatnak. Darkó Jenő egyetemi tanár felszólatásával ért véget az értekezlet, melyet délben az Angol királynő-vendéglőben többszázterítékes bankett követett. Darkó tanár a kormányzót köszöntötte fel. Bartha Károly gróf Bethlen Istvánt, Benkő Géza gróf Teleki Pált üdvözölte.
A felköszöntőre gróf Bethlen István a következő beszéddel válaszolt:
- Az európai viszonyok úgy alakulnak, hogy talán hamarabb látja be a román faj, hogy a magyar nemzettel való kiegyezés számára az egyedüli életlehetőség.
Amíg azt belátják, teljesítsük a nemzeti hivatásunkat az egész vonalon, tekintet nélkül arra, hogy elfogadja-e valaki vagy sem a kinyujtott békejobbot? Én úgy látom, hogy ez utolsó két évben a reviziói kérdése került előtérbe és ennek rovására elhanyagoltuk a kisebbségi kérdést. Senki sem jósolhatja meg, mikor következik be a revízió, lehet, hogy még évek választanak el tőle. Amilyen mértékben helyeztük előtérbe a revizió kérdését, oly mértékben súlyosbodott fajtestvéreink helyzete.
Elsőrendű kötelessége a magyar társadalomnak és a magyar kormánynak, hogy minden eszközzel erdélyi, felvidéki és délvidéki testvéreink segítségére siessen, mert ennek a magyarságnak sorsa válságosra fordult. Ha nem tesszük meg segítségünkre a mi kötelességünket, hiába lenne revízió, mert olyan területeket kapnánk, ahol nem lesz többé magyar.
Ha az alföldi magyarság nem gondoskodik arról, hogy fajtestvéreink kultúrája a határokon túl fentartható legyen, e nemzet nem történelmi nemzet többé, hanem elmerül a körülötte élő és virágzó győztes szomszédok között.
Nem óhajtok e helyen szembeszállni Seton Watson személyes támadásaival, mert a személyeskedés a gyengeség jele. De egyet mégis mondani kívánok. Lehet, hogy a kisebbségi kérdés kifejlesztése révén sokat fognak javítani Európa mai helyzetén. Kérdem azonban, miért nem kezdik meg? Mert ha megtennék és valóban eltűnnének a határok ezen az úton, akkor ki lesz az a bolond, aki a határok megváltoztatásáért küzd? Én még azt sem kívánom Seton Watsontól, hogy a kisebbségi jogok teljes végrehajtását követelje az utódállamoktól, csak egyet követelek tőle: tegye lehetővé, hogy az itt élő magyarság elismerje Erdélyben, Felvidéken és Délvidéken élő testvéreit.
Debrecen mai mozgalmas vasárnapjának eseményei közé tartozik, hogy a kollégiumban megnyílt a rendkívül érdekes könyvkiállítás, amelynek keretében az ősi könyvtár ritkaságait mutatják be a közönségnek. A városházán az amatőr-fényképészek országos kiállítását nyitották meg és megkezdődött az eszperantókongresszus is. Este a Magyar Búzavirág népművészeti csoportjainak szabadtéri előadásait tartották meg a kollégium hatalmas udvarán rendkívüli sikerrel.
Forrás: huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése