Nyári mesék / A viadal

Amikor Berci bátyó fia még éppen csak megtanult járni, nagy barátságba került a baromfiudvar lakóival. Apja kinevezte a kakasok és tyúkok felügyelőjévé, s feladatát nagy buzgalommal és eréllyel végezte. Különösen akkor lépett fel az amúgy békés szárnyasok ellen, amikor a kakasok néhanapján összekaptak és mindenáron el akarták dönteni, melyikük a főnök az udvar egyetlen szemétdombján.


Egy ilyen alkalommal a kisfiú majdnem bajba került: a kakasok olyan mérgesen fogadták fellépését, hogy fenyegetően ellene fordulnak. Grétének kellett elrángatnia a gyanútlan gyereket a kakasbosszú elől. Berci bátyó fényképező masinájával az ablakból nézte a szerencsével véget érő viadalt, s sikerült megörökítenie a fiúcska merész fellépését.


A képet meglátta nálam egy román költőbarátom (Mircea Florin Sandru), s annyira megtetszett neki, hogy versben írt rövid mesét hozzá. Én meg most lefordítom, s itt a helye a nyári mesék között.


*


Két kakas küzd, tombol a fűben 
Egy veres, egy kendermagos 
Egyik a másikra tapos 
Elvakultan és lelkesülten


Tollu röpdös, szállongó pelyhek 
Egéből egyre hull, havaz 
Tépi egymást a két kakas 
Majd néhány percig megpihennek


Egymásra néznek, hosszan, fújva 
Felborzolódva, ostobán 
Micsoda fura délután 
Csöppség jön, feléjük visz az útja


Mi történt, kérdi tőlük bátran 
Hadd játszom inkább veletek 
Vagy az ilyen kis gyereket 
Semmibe veszi két nagy állat?


A harag mintha múlna máris 
Kiváncsiak rá, ki lehet 
- valahol biztos elveszett 
lehet csibe, lehet szamár is


A gyermek kérdi: szent a béke 
Ha igen, halljatok mesét 
Két bősz kakas történetét 
Mondom el nektek, itt a vége!