Harci jaj... !
Ezer fegyver is szól
Az ágyuk ordítnak:
Világ vége lesz most,
Az ég is leszakad!!!
Süvít, hull a golyó,
Mint a záporeső;
Megbomlik az elme,
Vérbe borul a fő.
Megrázza a földet,
A száz éves fákat. -
A sikoltó gránát
Sepri a házakat.
Piros vértől ázik
Galícia földje —
Tizenöt muszka jut
Egy magyar vitézre.
(: Galícia, Bilice, 1914. okt. 16 :)
Virrasztás
Minden csendes, minden néma
Bajtársaim pihennek:
A magas ég boltozatán
A csillagok fémlenek.
Mint egy csillag fénye - lelkem!...
Száll a messzeségbe -...
S oda röppen sóvárogva
Ringató öledbe —...!
De ott csukva van a szempár
És ő, álomképben...
Száll egy országon keresztül
Vészes vérmezőben —!
Minden csendes minden alszik
Itt a vérmezőben...
„Én virrasztok, és egy szellem...
Már a temetőben..."
(: Galícia 1914. okt. 20. Bilice:)
Harctéri kép
Kietlen sivár harctér a honom;
Ahol sűrűn osztják a halált....
Tűzfelhők járnak az égbolton
Hova a lelkek milliója szállt.
Itt menydörgésszerű csattogások közt
Szinte félve jön az áldott nap
Szétáradó sugara vérbe fúl,
Ha jön az alkonyat...
Ahol sok átlőtt szívű vitéz
Vértócsába fetrengve hörög:
Itt vér-harmattól nedvesedik be
Minden kicsi rög...!
Ijedve szállnak el
Innen a madarak;
Csak a zúzott szívek
Tört keblek maradnak...
A lehulló levél
Lassan betakarja:
Halovány hold képe
Fedelet sző rája...
(; Oroszország, 1914 Nov. Klekatin :) .
Utolsó üzenet...
( : Egy harctérre jött fénykép, hátlapjára :)
Ha egy golyó üti át a szívemet,
S nem lehet már gyógyítani a sebet:
Jó pajtásim, utolsó kérésemre,
Ezt a képet tegyétek a szívemre...!
Ássatok egy kis sírgödröt, jeltelent, —
Hogy zavartalan pihenjek odalent;
S azt a kislányt tudassátok levélben,
Hogy elhulltam a nagy csata hevében.
Jó anyámnak ne szóljatok semmit se
Megszakadna szegénynek is a szíve.
Vagy mondjátok, hogy még élek valahol,
Hogy csak várjon, majd megjövök — egykoron.
Hogyha legyőztétek az ellenséget,
Kivívtátok a magyar dicsőséget, ...
Újra visszatértek édes hazánkba:
A szeretet, a gyöngédség honába.
Legyetek hű polgárai hazánknak — !
Gyámjai az özvegyeknek, árváknak.
Aztán ha kizöldülnek a sírhelyek, —
Begyógyulnak lassan a fájó sebek.
(: Oroszlengyelország, Zánáv, 1915. jan. 18-án :)
 |
| Kassay János hagyatékából |
Riadó
Zaklacsinnál, Galícia határán
Fut a muszka, hull a muszka igazán.
Futunk mi is, hogy csak tudunk utánnok,
Ilyen futást a világ még nem látott...
Cement várakat épített magának,
De ágyúink mindent szétrombolának...
Felforgatott hegyet, völgyet egyaránt,
Belepalántáltak sok ezer muszkát -.
Hát a foglyok száma még mennyi lehet,
Bizony kitesz vagy huszonöt ezeret;
Hosszú négyes sorokban mendegélnek,
Tudom, még a cárral sem cserélnének.
Zaklacsintól kilenc mérföld Zavatka,
Egy nyomásra ide szaladt a muszka.
Bosszújában felrobbantott sok hidat,
Fölégetett minden várost és falvat.
Zavatka és Bzeznicai nagyvölgyben
Fürdik a hold sárga képe a vérben:
Meg akarta itt is vetni a lábát,
Hajh, de fele ott lelte a halálát.
A többi újra csak szaladni kénytelen,
Ütjük, vágjuk, hol csak érjük szüntelen.
Nem kérünk mi soha békét a cártól.
Kikergetjük a muszkát a világból...!
(: Galícia, Zavatka 1915. Máj. 7-én :)
— a nagy Gorlicei áttöréskor —
Üzenet egy fecske madártól
Fecske madár útra készül,
Nagy orosz országból...
Csicseregve búcsúzódik
A magyar tábortól.
Vándormadár, fecske madár
Állj meg csak egy szóra...!
Mondd meg az én galambomnak
Megjövök már én is nemsokára...
Fecske madár száll az égen,
Oroszország felett —
Bánatos szép menyasszonynak
Viszen üzenetet...
Kicsicsergi magyar földön,
Egy kis házra szállva;
Oroszföldről jön egy baka
Rövid szabadságra...
(: Oroszország, 1915. sept. 20:)
A mi lakásunk
Óh te háborgó háború,
Te döglött veszekedés...!
Száz féle fajtájú lakás,
Száz féle szenvedés.
Laktunk már mindenütt;
Hol csak ember lakott:
Be laktuk mi már a -
Nagy muszka országot.
Laktunk kinn a sárban,
Felhős egek alatt.
Ránk zúgó fergeteg:
Golyó zápor szakadt.
Kvártélyunk volt néha,
Fényes palotában.
Kéjjel heverésztünk
A hófehér ágyban.
Laktunk a föld alatt,
Vakondok módjára -
Egerek s békákkal,
Közös háztartásban...
Laktunk őserdőkben
Tábortüzek mellett:
Humoros mesék közt
Az idő vígan tellett.
Laktunk a pokolnak
Kellő közepében
Gránát srapnel tüze
Bőgött a fülünkben.
Laktunk: de legtöbbször,
Nem laktunk mi sehol —!
Hosszú hónapokon
Kullogtunk valahol...
(: Oroszlengyel ország:)
Novosilke 1916. Ápr:2.
Válasz egy levélre
Ha ön is úgy akarja, legyen:
Borítson mindent a feledés leple...
Még csak néhány szó és aztán
Isten vele mindörökre...!
Szálljanak el a végtelenbe
Azok az édes, bús emlékek...
Miként hulló csillagoknak fénye
Sötét homályba enyésznek. —
Letérek az útról, melyen
Annyi illatos virág nyílt:
Elnémult már a csalogánydal
Hallgatása búcsúra int...
Zord harctéri honomból
Elszáll az utolsó napsugár:
Beteg szívemben haldoklik a dal
Talán nem is lesz ott többé nyár.
Isten vele tehát mindörökre
Vezesse a sors üdvös utakon —
A futó ábrándok világából
Úgy néha reám is gondoljon...!
(: Románia — Kasinó patak, Ojtoz völgy 1917. aug 2.:)
Búcsú a lövészároktól
Itt maradsz már
Kacskaringós lövészárok,
Szakadjon rád,
Ezerféle nehéz átok.
Nap ne süssön
Soha se rád: átkozott légy...!
Feletted sötétüljön be
A magas ég. —
Itt maradsz már
Te vesztőhely halálvölgye!
Magyar fiúk
Élve halva temetője...
Sivár tájad
Kerülje a madársereg!
Zöld virányt se
Hajtson soha ott a berek:
Síró hollók tanyázzanak
És csak feletted -.
Sírjanak, mert sok bajtársink
Eltemetted...!
Egy parányi enyhületben
Nem volt részünk;
Kárhozat volt éjünk, napunk
Minden percünk!!!
Itt maradsz már
Kísértetek bús tanyája...!
Mi elmegyünk messze tájra:
Jobb hazába...!
(: Románfront, Gropest 1917. Dec. 18.:)
Szerkesztette: Cseke Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése