HOLLÓ ERNŐ
Szeress
Szeress, mert egyszer nem leszek,
egy pohár vízben elveszek,
pohár vízben, marék homokban,
apró orvosságosdobozban,
egy varrótű fokában, egy
kabát zsebében, egyremegy,
szeress, ez nem mindegy neked,
nekem se mindegy, értsd te meg,
szeress, mert két kar nem egész,
a másik két karom te lész,
szeress, mert egy száj csak fele,
a te szájad, az zárja le,
két láb csillag-járni kevés,
te segítesz szállni, hol nehéz,
szeress, szeress, szeress, szeress,
hogy vezethesselek, — s vezess,
hogy el ne essek, el ne ess —
s hogy ha elveszek is, keress.
Holló Ernő (sz. 1910-1983) pipafüstjéből még az én orrom alá is jutott csöndesen néhány fuvallatnyi, amíg a sepsiszentgyörgyi Sugás asztaltársaságával osztottuk a semmit (értsd: váltottuk a világot). A verseiből mindegyre kicsendülő zenei törekvések üdítőleg hatnak az uralomra törekvő kakofóniában. Őt olvasom, de magam felé hajolva hallgatózom...
CSEKE GÁBOR
Felejts el
hogy nem leszünk az szinte biztos
hiába próbálkozik cinkos
nevetésed elfedni lényed
benső törvényét - küldetésed,
hogy sosem a perc volt számodra fontos
mindig kellett egy főkolompos
aki a tüzeket bőszen szítja
és a kerekeket taszítja
aki minden baj mögül kisandít
csupa rosszindulat és vakhit
vezérli tettét - rá kell lecsapni
s magunkban mindig rajtakapni
míg gonoszságát elkövetné
a világot szembe nevetné...
s mert mindvégig melletted éltem
lassan ez lett a küldetésem -
a szereposztást elfogadtam,
fűrészeltem a fát alattam,
épp ideje hogy elveszejtsél,
s mint vacak verssort - elfelejtsél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése