2010. május 14., péntek

A MEK 15 termékeny éve


A múlt héten az alábbi meghívót kaptam:

Kedves Cseke Gábor,

Szeretettel meghívjuk Önt 2010. május 14-re 10.30 órára az OSZK VI. emeleti tanácstermében tartandó ünnepi összejövetelünkre.

A rendezvényen a Magyar Elektronikus Könyvtár működésének 15., a MEK Egyesület létrejöttének 10., és a MEK OSZK intézményi keretei közé kerülésének 10. évfordulóját ünnepeljük.

A rendezvényen korlátozott formális program után kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre invitáljuk mindazon vendégeket, akik a MEK eddigi működése során közreműködtek, segítették, véleményezték vagy használták a szolgáltatásainkat.

Tervezett program:

Köszöntő - Mader Béla, a MEK Egyesület elnöke
A MEK 15 éve - "Mérföldkövek" - Moldován István, a MEK Egyesület ügyvezető elnöke

Felkért hozzászólók:
- Ferenczi István, telefonközpontos, a vakok, gyengénlátók képviseletében
- Horváth Iván, ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék
- Róth András Lajos, Székelyudvarhely, Haáz Rezső Tudományos Könyvtár, könyvtáros
- Szilasi László, Szeged, SZTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék, egyetemi docens,
Rendezvényünkön Sudár Annamária, előadóművész valamint Török Máté verséneklő irodalmi zenés összeállítását hallgathatjuk meg.
A rendezvény végén az érdeklődők számára lehetőséget biztosítunk az érdeklődéstől függően:
- egy könyvtárlátogatásra vagy
- az OSZK Papír- vízjeltörténeti kiállítás megtekintésére.

A közeli találkozás reményében, tisztelettel:

Góczán Andrea
MEK-könyvtáros

*

Budapestre utazás helyett az alábbi levelet küldtem Drótos Lászlónak, a MEK egyik alapemberének, azzal a kéréssel, hogy a bennefoglaltakat ossza majd meg a résztvevőkkel.

*

A MEK 15 évére
Rajongó levél Csíkszeredából

Kedves és mélyen tisztelt MEK-esek! Értek ezen mindenkit, akinek valamilyen pozitív köze van a Magyar Elektronikus Könyvtárhoz, amelynek ma ünneplitek 15 éves létét. A meghívót napokkal előtte örömmel nyugtáztam, életem azonban olyan, hogy nem akkor pattanok vonatra, amikor kedvem szottyan, és bármennyire könnyű ma Csíkszeredából Budapestre utazni, a költségek egyre súlyosabban esnek a latba.

De azért csak ünnepeljetek szívből, hiszen megérdemlitek, hogy egy délutánra-hétvégére megálljon az idő. Az, ami tulajdonképpen végtelen, mégis oly fukarul méri ki nekünk az a Valaki, akinek a létét mindenki gyanítja, elismeri, de mindenki másképpen szólítja meg, képzeli el. Vagy csak mi vagyunk azok, akik hagyjuk kicsúszni a kezünkből a bőven mért életet? Tizenöt év nagy idő, s még nagyobb időt jelentett a MEK életében. Nem csak a "polcra" került címek árulkodnak erről, nem csak az integrált műhelyek és szolgáltatások dicsérik létrehozóikat és éltetőiket, hanem a MEK köré csoportosult munkatársak, hívek és olvasók tömege.

Valamikor, az ötvenes-hatvanas-hetvenes években úgy gondoltam, hogy saját összeválogatott-harácsolt könyvtáram lesz az, amely majd idős koromra olyanra hízik, hogy kellően beborítja szellemi horizontomat. Akkoriban úgy jártam a könyvesboltba, meg az egyetlen kolozsvári akváriumba, mint a kocsmába a szeszfüggő. Volt, amikor naponta kétszer is betértem, csak nehogy elszalasszam azt a kiadványt, amelynek érkezéséről már napokkal előtte fülest kaptunk a pult alól. Vásároltunk és csereberéltünk, olvastunk és újabb könyvekre vadásztunk, gyűltek a kötetek, alakultak a sorozatok s valóságos szellemi duhajokként palltuk a pénzt kultúrára, könyvre.

Az a könyvtáram ma is megvan, bár tömegét megtépázta az idő, lefaragta a szükség. A por elvégezte nemes feladatát és megtelepedett a polcokon, a könyvek sarkain, lapjai közt, kellemetlen érintésű bársonya minden lapozásnál hideg borzongással tölt el. Mind több időt töltök a virtuális könyvek társaságában, és ennek a lehetőségét mindenek előtt a MEK-nek köszönhetem. Egy évtizede kerültem kapcsolatba Veletek, előbb Andrassew Iván barátom révén, amikor biztatására közösen elkezdtünk erdélyi költőket digitalizálni. A sok kicsi sokra megy alapon összegyűlt, lelkesen kuporgatott és fejlesztett anyagot ma örömmel és büszkén látom viszont a MEK kiállítótermében s látom úton-útfélen, hogy hézagai, felszínessége és egyenetlenségei ellenére is még mindig az egyetlen eligazító Erdély sokszínű költői világa felé.

Azóta sokmindent megtanultam magam is, mondhatni a MEK felvértezett önkéntese lettem, aki passzióból digitalizál és még nagyobb passzióból kattint rá naponta 10-12-szer is a portálra, nehogy elszalassza újdonságait, híreit, hogy érezzem gazdagodása ütemét, hogy letölthessem a magam virtuális könyvtára számára azokat az alapkönyveket, amelyek beszerzéséről már rég nem is álmodom. Ismerőseim, barátaim körében népszerűsítem a portál nyújtotta előnyöket, könnyen elérhető irodalmi ritkaságokat, forrásokat, képanyagot, és vallom azt: legalább olyan nagy dicsőség a MEK-be kerülni könyvvel, kézirattal, mintha könyvkiadó dobná piacra munkánkat. Hiszen az ismertség, az olvasottság esélye a MEK esetében országhatárokat, földrajzi távolságokat nem ismer, terjesztési gondjai az internetes hálózat gondjaival oldódnak és fejlődnek, s a pontos rutinnal folyamatosan végzett elvégezhető munka megteszi azt a természetes kiválasztódást, amely nélkül nincs önzetlen feladatteljesítés: csak az marad meg a Csapatban, aki nem csalódik, mert tudja, hogy örök építésre szegődött el, nem pedig múló kalandra.

Tudom, hogy a virtuális munka és kapcsolat révén most magam is ott vagyok, az anyakönyvtárban, ahol a 15 évvel ezelőtti nekiindulásról emlékeztek meg. Büszke vagyok, hogy Veletek dolgozhatok, függetlenül attól, hogy legtöbbnek se arca, se fizikai valója, se gesztusnyelve, se mindennapi megnyilatkozása nem ismeretes előttem. De látom a napról napra kifejezésre jutó igyekezetet, az élő portált, a gyors válaszokat, az elmaradhatatlan jelzéseket, a lehetőségek határáig kihasznált kommunikációt és azt a nyugalmat, amit az önként felvállalt munka üteme és felelőssége áraszt. Maradjunk meg mindig ilyennek!

Baráti üdvözlettel:

Cseke Gábor

Csíkszereda, 2010. május 14.

*

Drótos László levele nem késlekedett:

Nagyszerű, köszönjük szépen! Felolvasom majd holnap. Eddig kb. 60-an jelezték, hogy jönnek, úgyhogy lesz közönség. (Erdélyből Róth András Lajos jön, akitől szintén sok digitális könyvet kaptunk.)

Illusztráció: a Magyar Elektronikus Könyvtár május 13-i újdonságainak kijelzője

4 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

Én is kaptam egy ilyen szép meghívót.És válaszoltam is Goczán Andreának. Csak rövidebben. Ezt válaszoltam : Köszönöm a meghívást,
Drága Andrea.

Erre csak azt tudom mondani, hogy van nekem egy galériám a tetőtérben. Annak a megnyitójára mindenkit meghívtam, akiről tudtam, hogy nem tud eljönni. Én sem tudok elmenni a ti ünnepségetekre. De azért minden rendes MEK-est szeretettel övözlök.

Ölel :
frici

Ezt bizonyára nem olvassa föl Drótos László az ünnepségen. Azért minden MEK-est szeretettel üdvözlök ! Frici.

fotós írta...

Figyelj, egy ilyen levelet, amiben az van, hogy "Drága", meg "ölel", meg még az a csúfondárosság is, hogy olyanokat hívnak meg, akik nem tudnak eljönni, egy Andrea vágású fehérnép persze hogy nem szívesen adja oda Drótos kollégának felolvasásra. Egyenesen Drótosnak kellett volna küldeni, határozott kéréssel, s akkor mindjárt nyert ügyed van.

Poénkodásodat nyugtázom, de nem díjazom...

Elekes Ferenc írta...

Figyelek, Gabikám, figyelek. De szerintem nekem máris "nyert ügyem" van. Mert ez az Andrea olyan vágású fehérnép, aki nem sértődik meg attól, hogy Drágának szólítom, s ölelem. Mert ennek a közvetlenségnek története van. Előélete, ha szabad ezt mondanom. Mi ketten valóságos expedicióban vettünk részt a Bözödi Gyurka örököseinek felkutatása során. És szinte naponta levelet váltottunk. És semmi csufondárosság nem fér ahhoz a példámhoz, hogy én azokat hívtam meg, akik nem tudtak eljönni. Érti a viccet ez az Andrea. Továbbá : nem volt célkitűzésem, hogy ezt a néhány sort valaki fölolvassa.És azt hiszem, Andrea meg is mutatja Drótos Lászlónak a soraimat.Nincs abban semmi titokzatosság, amit írtam.
Ha poénkodásnak tűnik a mozdulatom, akkor ne is díjazd. Megszoktam már a díjazatlanságot. Hitvány szándék nem vezérelt, annyi bizonyos.
Ölellek, frici.

Elekes Ferenc írta...

Most kaptam ezt a levelet Andreától :

"Kedves Frici és Gábor,

jót derültem a bejegyzéseken, meg az "Andrea vágású fehérnép"-en :) Fricivel ez a közvetlenség valóban már a Bözödi György-örökösök után való kutakodás előtt megvolt, és én erre roppant büszke vagyok!

Amúgy nem vagyok az a sértődős fajta, ha valami nem tetszik, majd megmondom :)

Igazából nekünk kell elnézést kérnünk, h. a szervezés megcsúszása miatt nem tudtuk kellő időben elküldeni a meghívókat.

Gábor nagyon kedves és megtisztelő sorait Drótos Laci felolvasta, igazán szép gesztus! Köszönet érte!

És köszönet mindkettejüknek a sok segítségért, a MEK gyarapítására és népszerűsítésére tett erőfeszítéseik miatt! Az ilyen segítség és emberek miatt tart ott a MEK, ahol... és ezért nem lehetünk elég hálásak. A tegnapi ünnepség nekik volt főhajtás.

Üdvözlettel:
Andi "