Kölcsönsorok 2/15

TEODOR BORZ

Péntek megszelidítése

(Îmblânzirea lui Vineri)

Mottó:

- Péntek: Arisztotelész szerint...

- Robinson: Én kedves Péntekem,

kitől tanultál meg olvasni?

- Péntek: Daniel Defoe-tól.

Előhang

(Predeslovie)

Alexander Selkirk a nevem.

1704-ben tengerész és kalóz voltam.

Miközben a földet hajóztuk volna körül,

összevitáztam Stredling kapitánnyal,

a flottila parancsnok pedig, William Dumpler

úgy döntött, kitesznek Mas a Tierre szigeténél.

Volt élelmem, italom és egy remek puskám.

1708-ban nevezett szigetnél rámbukkant egy hajó.

Rajtam kecskebőr öltözet volt:

szutykos vadember voltam, aki már-már elfelejtett

beszélni, állították.

1719. április 26-án egy parókás uraság,

Daniel Defoe nevezetű, könyvet adott ki

egy bizonyos Robinson Crusoeról

és a vadember Péntekről.

Péntek, az olvasóhoz

(Vineri, către cititor)

Tisztelt olvasó!

Vademberi szívemre tett kézzel kijelentem:

mi, emberevők

senkit se égettünk meg máglyán.

Nem világháborúztunk,

és nem is koncentrációs táboroztunk.

Nekünk, kannibáloknak

könyveink se voltak,

no meg olvasni sem tudunk.

Nekünk, kannibáloknak

nem volt tükrünk,

hogy magunkat néznénk benne

este és reggel.

Már megbocsássanak hát,

hogy nem világháborúztunk,

se nem koncentrációs táboroztunk,

nem Hirosimáztunk, nem Nagaszakiztunk.

Mi csak emberevők vagyunk.

A mező

(Câmpia)

És mindegyre kerestem

a zöld mezőt,

kedves Péntekem.

Azt a bizonyos mezőt

kövér fűvel, bogárral,

olyan zöld illattal

ami álomba visz

vagy a halálba.

Kerestem azt a bizonyos mezőt,

a kövér füvűt,

mélyen tisztelt Péntekem,

de nem létezett.

És akkor,

mélyen tisztelt Péntek,

úgy, elcsigázottan,

kitaláltam.

Pénteknek szóló lecke

(Lecţie pentru Vineri)

A gondolkodás teszi az embert,

a gondolkodás teszi a születést,

a gondolkodás teszi a halált,

a gondolkodás szüli a vizet.

(no de mit mondott

Descartes,

az öregúr?)

Gondolkodom, tehát...

És végül

csak a „tehát”-tal

maradok.

Hej,

Élet, ha létezel,

az interneten itt rámtalálsz: www.h2o

A puskapor szaga

(Mirosul prafului de puşcă)

Nem szeretem

a puskapor szagát

tisztelt Péntek uram.

Nekem a frissen

fejt kecsketej

illata tetszik.

És volt egyszer, hol nem volt

Hirosima és Nagaszaki.

Nyilatkozat

(Declaraţie)

Róma nevében kijelentem,

Péntekem, hogy többé nem eszel ám

senki húsából.

Kecsketejet iszol

és eltelsz majd vele.

A Bibliát olvasod.

(És ne mesélj többé nekem

azokról, akiket

máglyán megégettetek.)

Egyszer majd felkerekedünk

(Cândva pornim)

Mondtam volt neked, én jó Péntekem,

hogy a tenger kék,

és esőben, hidegben csúful háborog.

bárhogy is van, távoznunk kell.

Hogy Baudelaire versorait

ne is említsem:

„Egy reggel indulunk és velőnk teli tűzzel,

és fájó dac dagaszt s keserű vágy izen,

megyünk s a kósza kedv táncos habokra űz el,

ringatva végtelen lelkünk véges vizen.”*

A szelidülő gondolat

eszményeit veszíti,

s megértelek, hogy immár maradni akarsz.

* Tóth Árpád fordítása

Klasszikus távolodás

(Clasica detaşare)

Ne kötődj soha, senkihez.

Ha tű vagy, a cérnához;

ha bögöly, a marhákhoz;

ha drót, a távíróhoz.

Ne kötődj a távíróhoz,

ha vagy,

ne kötődj.

Azok a nők most azt képzelik rólad,

létezel; ahogyan te is

elképzeled, hogy ők létezhetnek.

Ne fogd magad igába,

kedves Péntekem,

soha.

És miután ehhez tartod magad,

mint egy engedelmes katona,

csöndesen egy golyót

röpíthetsz a fejedbe.

És soha többé

nem megyünk el e szigetről.

A víz képlete

(Formula apei)

Eredj csak, kedves Péntek,

a sziget partjára

és az óceán szélére.

Írd le a víz képletét, mindent, amiből csak áll:

a sót, a szigetet és bennünket.

Azt a képletet írd le,

amit még mi sem ismerünk.

Majd tekints el a láthatárig,

a te isteneidig és az én istenemig,

s köszöntsed valamennyit.

Elvisznek innen

egy olyan világba, amely tán

előttük se ismerős.

Vágy

(Dorinţă)

Most pedig,

tisztelt Péntek uram,

szükségünk van egy nőre,

akit megteremtünk

a sziget partvonalából

az óceán hullámvizéből

a papagáj tollazatából.

Ő sorra ölelkezik velünk,

remélve

hogy sose hagyjuk el.

Tanulság

(Povaţă)

Ha a keresztről

tanítanálak

(és annak értelméről)

ez azt jelentené, hogy megfeszítelek.

Én nem lennék Júdás, te pedig,

kedves Péntek,

nem támadnál fel.

Ez csupán

a csekély különbségek egyike

közöttünk és az ég között.

Péntek köszöntője

(Urarea lui Vineri)

Az ön iránt érzett teljes szeretettel

(és az elmaradhatatlan megvetéssel)

Sok-sok hallgatást kívánok

(ami lehet ezüst, arany, gyémánt)

Biztosítom ön iránt érzett szeretetemről.

Mily meleg öltözék lenne belőle,

itt ez a döglött kutya bőre.

A nők

(Femeile)

A nők, jaj,

a nők, akikre

egyetlen parton se lelhetsz.

Csukává vagy tán szirénné változtak

(a nők, jaj, a nők).

Egy bölcs nép

(amelynek nevével

nem terhelem gyönge emlékezeted)

állítása szerint kilenc hónapig

istennők.

Hogy mik vannak...

E sziget talán egy asszony

és mi ikrek vagyunk

az ő méhében.

Magamban beszéltem.

Sírján fű lengedez.

A sziget

(Insula)

E verset azon a nyelven

írták amit a holdon

és szigeteden beszélnek.

Sok küszködés

és álmatlan éjszaka árán

megírtam románul

és így hangzott:

volt egyszer egy sziget

ahol meghalának.

Meglehet

(Poate)

Alig várom

Hogy hét határon tengereken át

Megkapjuk a guillotint.

Levágjuk

a fák legnagyobb leveleit.

Meglehet, kivágjuk a fákat is.

Meglehet lenyaktilózzuk a szigetet.

Meglehet lenyaktilózzuk magunkat.

Meglehet

nem lesz semmiféle szigetünk.

Meglehet

mi magunk sem leszünk.

Inkvizítor

(Inchizitor)

Mi az újság, vademberem?

Semmi, inkvizítor uram.

Miután fölperzselted

csupasz talpú gyermekkoromat

mely a fűre

az eső nevelte

szelek borzolta

zöld fűre lép, azt tapossa,

miután megégetted térdeimet

égbe szálló imáim támaszát

miután bordámat szétfeszítetted

hogy szívemet kiégesd,

miután nyakamat

a véres tőkére nyomtad,

miután kezembe adtad fejemet

hadd csodáljam

(tükör amiben téged látlak),

megillet a hallgatás,

tisztelt inkvizítor uram.

Inkvizíció

(Inchiziţie)

Mélyen tisztelt Robinson úr,

Ha nem tudunk eltávozni

Erről a szigetről,

Tiszteletteljesen kérem, gyújtsa föl.

Vele égünk mi is.

És, ki tudja...

(talán csak az elfelejtett

Istenek)

A hamuból egy virág nő ki

az inkvizíció

dicsőséges napjai

emlékeképpen.

Jótanács Pénteknek (és a fiamnak)

(Sfat pentru Vineri / şi pentru fiul meu/)

Tilos zseniálisnak lenned;

méghozzá több okból is,

de főként, mert

ragaszkodom szigetünkhöz.

Úgy illene

(ahhoz az átkozott állapothoz)

hogy Homéroszként megvakulj,

hogy kezed megégjen

az ellenség pogány tűzhelyén

(és ne sírj, akár egy takonypóc).

Vedd tudomásul, hogy a föld mozog,

és térdre hullva, alázatosan tagadd meg.

Csapd le egy király fejét a tönkön

és élj gyalázatban mindörökké.

Legyen tiéd a világ,

koronázd meg önmagadat,

veszítsél Waterloonál

és röhögjenek rajtad az angolok

Légy lovas

a zöldülő tavaszban

és essél le a lóról ősszel

mint fáról, sárgán, a levél.

Szeress bele a sosem-

látott nőbe,

és még rengeteg

meg nem nevezett okból

megtiltom, hogy zseniális légy.

Robinson Péntekhez

(Robinson către Vineri)

Rajtam örökké nevetni fognak.

Terajtad, soha.

Rajtam azért fognak nevetni, mert magam vagyok,

mert ez a sziget nem az enyém.

Mert gyötröm őket

magányommal.

Terajtad soha,

senki nem nevet majd.

Nehogy azt hodd, hogy a civilizált

vadembereiről szóltam.

Ezek számítógépen nevetik ki

a magányos fickókat.

Rajtad nem nevet senki, míg a világ,

s örömest álmodnak arról, hogy sose is léteztél

vérükben, húsukban, csontjaikban.

A félelem

(Spaima)

Bárhogyan is kínlódtam,

Péntek nem értett angolul.

Ámde, egy esős estén,

Megszólalt: „to be, or not to be”.

Azt hittem álmodom.

Azt hittem magam vagyok.

Azt hittem Péntek csak egy álom.

Azt hittem a félelem az óceántól

sose múlik el.

Akár a halálfélelem.

Azt hittem, a sziget vagyok,

mely talán, nem is létezett.

Emlékezet

(Memorie)

Jóságos Péntek,

Ne kaszálj füvet,

Ne vágd ki a fákat.

Abban él a mi emlékezetünk.

Emlékezet híján

fű és fák

Nélkül maradunk.

És hozzá magunk nélkül is.

Péntek a győztesek előtt

(Vineri în faţa cuceritorilor)

Születési igazolványt adtatok nekem

(a születés biztos)

Adjatok halotti igazolványt

(az is biztos).

Állítsatok ki máglyánmegégetési igazolványt,

vétkem

hogy csillagot láttam a vizekben.

És miután megégettetek,

küldjetek hozzájuk engem.

Vigyázz

(Să ai grijă)

Meggondoltam magam, jó Péntekem,

megmaradsz pogánynak.

Vigyázzál

miután elefántokkal átkelsz az Alpokon,

miután egy nyílvessző miatt Canaenál

odavész egyik szemed,

miután megbocsátottál Rómának,

merthogy Zamában

Scipio is megbocsátott neked.

Nagyon vigyázz ám Antiohiában

hogy észnél maradj,

fél szemeddel

Róma távolról

kését hátadba mártja.

Ne ölj

(Să nu ucizi)

Kedves Péntekem,

ha már úgy is megtanultál angolul

indulhat a keresztes hadjáratunk.

Elnevezlek majd Oroszlánszívű Pénteknek.

Hitünk van,

tejelő kecskéink is vannak,

élelmünk elegendő.

Éppen csak

bárkánk nincsen a távozáshoz.

Robinson mondolatja Péntekhez

(Spusa lui Robinson către Vineri)

Telefonhívást várok a nyílt tengerről,

a Részeg hajóról.

(ezen a hajón

nevezett Rimbaud ül az evezőnél)

Telefonhívásra várok a nyílt tengerről.

(Alexander Graham Belltől)

Így aztán, egy napon

távozhatunk a szigetről,

a részeg hajóról jövő hívás után.

Szólt a holló: soha már.

Búcsú a szigettől

(Despărţire de insulă)

Azt mondod, mélyen tisztelt Péntek úr,

fogjuk a cókmókunkat és álljunk odébb?

Ezt sugallod, én kedves tökfilkóm?

Hát az emlékeket kire hagyjuk,

és a szigetet, kire,

a kannibálokra?

Maradnak a kecskék,

hogy megsirassanak.

Maradnak a lehulló levelek

hogy megsirassanak.

És arra várnak

hogy beállítson egy parókás uraság

aki írni fog arról a két páriáról,

akik egy lakatlan szigeten éltek.

Vagy csak álmodták az egészet.

A tükörből

(Din oglindă)

Rövid földkörüli utam során

(éjszaka, mikor a háziak aludtak)

találkoztam Robinsonnal

Mas a Tierra szigetén.

Hogyan, még mindig itt?

De hisz azt mondták...

Mese habbal, mondta, ám D.D.-nek hittek

annak a parókás, nyakig

adós uraságnak.

Engem soha se kerestek.

Elolvasnak, újraolvasnak engem, de én

továbbra is itt maradtam, amint láthatja.

Igen ám, de...

Mese habbal, barátocskám,

és páráló csészében kecsketejet

nyújt felém.

Szeme tágra nyitva,

keze remeg,

s egyenesen a tükörből

nyújtja a csészét felém.