Lírai tőzsde / SZEMELT versek (6)

BORDY MARGIT
Lassú lépésben


Lassú lépésben, képzeletben
fehér lovon, zöld délelőttben
bejárnám Kolozsvárt, a kincsest.


Valamikor hittem,
éden meleg sugara fénylik felettem.
Későn jött az igazság,
s kevés az erő mi menthet.


Hinni se akartam, de látni kellett,
átvált szó, barát, élet.
Elhagyott utcán macskakő ének,
visszatekert időben.


Mi vonzz ehhez a tájhoz?
Más földi részen is volt állomásom.
Vers, szín a Fellegváron? A Szamos?
Mátyás, s a volt igazságok?
– – – – – – – – – – – – – – – 
Lassú lépésben, képzeletben
fehér lovon, zöld délelőttben,
nézem a folyót. Jó időben, rossz időben,
nevében szőke az ének.
– – – – – – – – – – – – – – – 
Partra tör az iszap, sötétben terjed.
Elhagyott tárgyak, süllyedő emberjelek.
Rajzukról mit írnak, mondjuk ötezerben?


Bordy Margit (1944) költő, festőművész, aki vidékről tört be Kolozsvárra, de ugyanúgy szeretheti, mint én szülővárosomat. A meghatározó helyhez fűződő megmagyarázhatatlanul ambivalens kapcsolatunk az, ami ismeretlenül is a verselő képíróhoz közelít, miközben mindegyikünk mondja a magáét.




CSEKE GÁBOR
Gyalogfutárként


Gyalogfutárként silbakolva
mint akinek sürgős a dolga
keringek városom körül.


Lépteimmel méregetem határait.
Sajnos, nem hiszek már benne.
Fölöttünk a szemérmetlen idő lenge
alsóneműben paráználkodik.


Anyám volt, barátom, szeretőm,
titkom és minden, ami jó a földön.
Ma megkínoz, vonz és én menekülök,
úgy néz rám, mint rabra a börtön.


Mi drága volt, ma mind kacat,
elég volt csak egy pillanat,
s most elkerül az álom:


szobrok árnyai holt kövek,
e változást ki érti meg,
mért fenyeget a várrom?


Sereget gyűjtenék, de sehol senki,
akivel érdemes harcba menni,
s ha volna is, ugyan miért
vesszen a ló, kopjon a vért?


Üresjáratban ügetve visznek tova a távolodó léptek,
s maholnap sóbálvány leszek, bár vissza se nézek...